Budapesti Hírlap, 1891. november (11. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-01 / 300. szám

1891. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (300. sz.) Mától értetődőleg átengedjük a nevezett lap­nak, mégis figyelmeztettek minket arra, hogy egy pontban mindenesetre téves állítás csú­szott be ama közleményekbe, mennek helyreiga­zítására felhatalmazást nyertünk. A Budapesti Hír­lap tudniillik Ham­a­ss­a érseknek 1890. év nyarán Rómába tett utazására vonatkozólag kifejezet­ten hangsúlyozta, hogy ez utazás ő felsége és a magyar kormány kívánságára történt. Arról ugyan nem vagyunk informálva, vajjon ez állítás, a­mennyiben a magyar kormányra vonatkozik, meg­felel-e a valóságnak, azt az egyet azonban hatá­rozottan állíthatjuk, hogy az az állítás, mintha ez irányban legfelsőbb helyről nyilváníttatott volna kí­vánság, valótlan , hogy ellenkezőleg, legfelsőbb helyen a nevezett egyházfejedelemnek az a szán­déka, hogy az elkeresztelések ügyében azon időben Rómába utazik, általában csak utólag jutott tudo­másra. A Fremdenblatt cáfolata ellenében természete­sen fentartjuk az esetleges válasz jogát forrásunk számára. Az érseki kinevezések a hivatalos lapban. Budapest, okt. 81. A hivatalos lap holnapi, vasárnapi száma fogja közölni a királyi kéziratokat Vaszary Kolos pannonhalmi főapát kinevezéséről az esztergomi érseki székre és a magyar herceg­­prímási méltóságra, valamint C­s­á­s­z­k­a György szepesi püspök kinevezéséről a kalo­csai érsekségre és V­u­e­s­e­t­i­c­h István zágrábi kanonokéról a zágrábi érseki székre. Tehát a holnap megjelenő legfelsőbb kéziratok fogják igazolni a három érseki kinevezésről most egy hete közölt híreinket, melyeket csaknem az egész fővárosi sajtó oly mohón iparkodott megcáfolni. A királyi kéziratok, melyeket ő felsége okt. 27-én irt alá, már a kinevezettek kezében vannak.­­ Vaszary Kolos pannonhalmi főapát ma reggel kapta meg kinevezésének dekrétumát. November 5 én utazik Bécsbe, hogy a nuncius kezébe letegye a hitvallást. — Esztergomban, mint onnét táviratozzék, határtalan az öröm, hogy Magyarország katolikus híveinek egyh­ázfejedelmévé Vaszary Ko­lost nevezte ki a király. Az első megbízható hír után a város polgármestere távirati uton üdvözölte az új prímást. A középületeket és magánházakat felrobogózták. Este az egész várost kivilágították, minden ház, ablak, szegényé és gazdagé ki volt vi­lágítva. Az utcákat zeneszó mellett az uj prímás éltetése közben járja be a közönség. A kirakatok­ban az uj prímás arcképét tengernyi ember nézi. A nek ezt az egyetlen okos cselekedetet örökké kell siratnia. Ön, tisztelt uram, elhitette leá­nyával, hogy boldogtalan, ő ugyan hevesen ellentmondott, de elhitte önnek. És most min­den bajnak a festő az oka, még az asszony ,szépsége elhervadásának is a festő az oka. Mit mondjak az én festő barátomról? Összes jogai annyiból állanak, hogy felesége után viheti a napernyőt, különben pedig a cselédnek is jobban folyik a dolga ebben a házban, mint neki. Annyi pénze sincs, mint bohém korában volt, mert restel a feleségétől kérni. Itt ül mellettem és mivel most kissé becsípett attól a szabad levegőtől, a­melyet ruhám ráncai közt magammal hoztam, epedve gondol vissza azokra a felséges időkre, mikor még együtt bomoltunk a ketrecben, a­hol a csinos Liza töltötte neki a bort. Az ön kedves fiával a millió ugyanazt művelte, mint önnel. Mikor nekiszabadították a világnak, telt erszénynyel és szívvel fölke­reste a fiatal mágnásokat orfeumaikban. Barát­kozni akart velük, de a szegények kifosztot­ták, a gazdagok pedig azt mondták neki : A király adhatott neked nemességet­, de tisztessé­ges nagyapákat nem adhatott ... És ő ke­serűséggel a szívében fordult el tőlük. Kedves fia művészettel játsza a hegedűt, de sohasem fogja megizlelni a dicsőség mámorító italát. Álmaiban eszébe jut ugyan néha, hogy jó volna a milliót mindenestül itt hagyni és a hegedűvel a hóna alatt világnak menni, de ezt természetesen nem fogja megcselekedni soha, mert az a fenevad nem tűri, hogy az ön fiából más legyen, mint milliomos, főkáptalan még nem kapván hivatalos értesítést, az üdvözlésre még intézkedést nem tett. A kinevezés Pan­nonhalmán és vidékén nagy örömet okozott. Buda­­p est^katolikus^polgárságaköztnao^galom HncfulF ah hogy az uj prímást a főváros részérül impozáns küldöttség üdvözölje. Isazshely váráé»,* az uj her­cegprímás szülőöldje amint nekünk táviratozzák, a kinevezés hírére, zászlódíszt öltött, este pedig a vá­ros közönsége lelkesült örömének fényes kivilágítás­sal adott kifejezést. itt Lapunk zágrábi tudósítója a következőképpen írja le azt a hangulatot, a­melyet Vucsetich kine­­vezésének híre keltett Horvátországban : A lakosság örömmel fogadta a hírt, hogy Vu­csetich kanonok lesz az érsek. A polgárságnak és a papságnak egy része ugyan azt szerette volna, ha S­t­r­o­s­s­m­a­y­e­r jut a zágrábi érseki székre. De a gyakovári püspök hívei csak Zágrábban van­nak, ugyanazok, a­kik titokban áskálódtak Mihalo­­vics érsek ellen. Bizonyos, hogy Vucsetich ellen is fognak áskálódni; lapjukban, az Obzor-ban máris megkezdték a befeketítés munkáját. Mivel Stross­­mayer lehetetlenné tette magát, azt remélték, hogy Stadler lesz az érsek, de ez is bis remény volt. Majd más, Strossmayernek kevésbbé pronon­­cirozott híveit vették kombinációba, de előrelát­ható volt, hogy a kormány nem fog politikai ellen­felet emelni eme magas és befolyásos pozícióra. Horvátország papságának élére lelkiismeretes po­litikust és energikus férfiút kellett találni, külön­ben ott, a­hol az öregebb papság Strossmayer, a fiatal pedig Starcsevics pártjához tartozik, a­hol a papság általában a leghevesebb ellensége a mostani kormányzatnak, ott nem tudna gátat vetni a káros áramlatoknak. A lakosság nagy része úgy Zágrábban, mint az egész országban, nagyon meg van elégedve Vuh­­csetich kinevezésével. Mindamellett, hogy általában mint magyaron (magyarbarát) ismeretes, szeretettel és tisztelettel viseltetik iránta mindenki, nemzetiség, vallásfelekezet és politikai meggyőződés különbsége nélkül. Különösen Zágrábban szeretik nagyon barát­ságos voltáért és főképpen jótékonyságáért. Külö­nösen szegény tanulókkal tesz sok jót. Neveli, segíti őket, 15—20 tanuló mindennap eszik az asz­talánál. Egy adomát beszélnek, a­mely igen jellemző ebbeli jótékonyságára nézve. Pártfogoltjainak a ne­velése ugyanis sokkal többe került, mint a­mennyit a jövedelme elbírt, kénytelen volt tehát adósságot csinálni. Midőn aztán a hitelezők zaklatni kezdték, boszúságában ráparancsolt rokonára, a­ki gazdasá­gát kezelte, hogy ne főzzön többé a diákok szá­mára. Az ön kedves leánya, a­ki most oly áb­rándosan tekint a függő lámpára, egy cseppet sem ábrándos. Sok regényt olvasott ugyan, valószínű, hogy a modern franciákat is elol­vasta, de azért sohasem fog regényt csinálni, mert folyton a szeme előtt áll nővérének pél­dája. Okos leány, a­ki nem megy férjhez sze­relemből, hanem futtatást rendez, a­melynek a díja az ő aranyba foglalt keze, a versenyben pedig részt vehet minden gentleman, a­ki nemesi címer és ép kabát fölött rendelkezik. Biztosan tudom, hogy a nyerőnek sokágú ko­ronája lesz a melltüjén és sejtem, hogy a fele­sége pénzén szeretőket fog tartani és le fogja nézni önt is, a családját is, mint önök az én szegény festő barátomat... Sejtettem, hogy a milliomos úgy­sem fo­gadja meg jó tanácsomat, azért nem is mond­tam el beszédemet. Ha köztem és a milliója közt kellett volna választania, alkalmasint nem a milliót dobta volna ki az ablakon. Akkor gondoltam csak végig ezt a be­szédet, mikor éjfél felé megint a kávéházam­ban ültem. A forró grog ott párolgott előt­tem az asztalon, a kaszinnó édesen mosolygott reám, Gyula pedig, a pincér, udvariasan gyúj­totta meg a szivaromat. Elhatároztam, hogy soha nem leszek mil­liomos. Ugyan mii© való az ? Egy milliomos sem ihatja meg forróbban a grogját, ő reá sem mosolyoghat a kaszirnő édesebben, ő sem szívhat el egyszerre két szivart. — De már tizenketten ott ülnek az asztalnál, — válaszolt a gazdasszony. — Akkor jól van, de ezzel aztán elég legyen ! — De még egy kér ennivalót. — Abszolúte lehetetlen. Ezek a fiúk még tönkre tesznek engem. — Azonban kiment, hogy megnézze az új jövevényt. — Nem lehet bemenned, — szólt hozzá — mert akkor tizenhárman ülnétek az asztalnál, az pedig nem járja. — De kérem, nagyságos uram, — rimánko­­dott a fiú — én nagyon szegény vagyok, eljöttem Zágrábba abban a reményben, hogy a nagyságod asztalánál fogok enni, mint a többi szegény tanuló — Jól van, jól, — válaszolt a kanonok — csak eredj­ég hozz magaddal még egy fiút, hogy tizennégyen legyetek ... A zágrábiak különösen azon örvendenek, hogy zágrábi kanonok és ősrégi horvát család­nak az ivadéka lesz az érsek. Attól tartottak, hogy valamint a megelőző két érsek, Mihalovics és Ban­­lik, Magyarországból került Horvátországba, úgy most is magyar embert hoznak Zágrábba. Hogy ez nem történt meg, első­sorban Kbue­n-H­éder­­v­á­r­y gróf horvát bánnak köszönhető, a politikai óvatosság eme tényével sokkal nagyobb mértékben szerezte meg a polgárság rokonszenvét, mint az ember hinné ! Vucsetich ugyan Csenegben, Torontál­­megyében született, de azért senki sem nézi őt magyarnak: mindenki az igazi horvátot tiszteli benne. A jótékonysági és kulturális intézetek is örülnek Vucsetich kinevezésén, mert ismerik áldo­zatkészségét, mely a szó szoros értelmében közmon­dássá vált az országban. De leginkább örvend a horvát nemzeti párt, mert a leendő érsek legőszintébb hívei közül való, a­ki színre predesztinálva van arra, hogy a horvát nemzetnek Magyarországgal való testvéri egyetér­tését előmozdítsa és az egymással szemben felme­rült ellentéteket elsimítsa és megszüntesse. Vucsetich kanonok épp ma ünnepli ötvenötö­dik születése napját és számos pártfogolja, a­kik az ő jótékonyságának köszönhetik exisztenciájukat, felhasználták az alkalmat, hogy megünnepeljék jóté­konyságának harmincéves jubileumát. Ez alkalomra az ország minden részéből jöttek ma vendégek Zágrábba és reggel a mise után elmentek az ünnepekhez, csoportosan, előbb a papok, azután a katonák, majd a polgári osztályhoz tartozó tisz­telői. Szerencsekivánatukat fejezték ki születése napján s egyúttal a jóltevő iránt való hálójuknak is adtak megható szavakban kifejezést. Ezüst-babér­­koszorút is adtak át neki, a melynek minden egyes levelére egy-egy tisztelőjének a neve van vésve. Herczeg Ferenc: FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, okt. 31. — A községi választások. A józsefvárosi szabadelvű párt november 2-án, hétfőn, délután 6 órakor a fővárosi VIII. ker. józsefvárosi körben választói értekezletet tart.­­ A terézvárosi polgári párt ma este tartott értekezletén Szászy László kúriai bírót és N­ó­v­y Lászlót, a kereskedelmi aka­démia tanárát, fogadta el jelöltekül.­­ A sajtóesküdt­léki tagok jövő évi szol­gálati lajstromát most állítja össze az e célra Gelléri Szabó János elnöklete alatt kiküldött bizottság. A­kik a lajstromba fel akarják magukat vétetni, for­duljanak a bizottság jegyzőjéhez, Rényi Dezsőhöz, a­kinek a régi városház 1. emelet, 22. szám alatt van a hivatalos szobája.­­ A központi vásárcsarnok telkeire vo­natkozó kisajátítási összeirást és becslést a mérnöki hivatal bemutatta s a telekszerzések ügyében ki­küldött bizottság utasítást kapott, hogy a telektu­lajdonosokkal az alkudozásokat haladéktalanul in­dítsa meg és ennek eredményéről tegyen jelentést. A központi vásárcsarnokkal egyidejűleg építendő hat detail-csarnok telkére vonatkozólag az alkudo­zások csak akkor lesznek megindíthatók, ha a mér­nöki hivatal az idetartozó kisajátítási összeírást és becslést, nemkülönben a vázlatokat bemutatja. A bel- és Lipót-városok belső részei számára épí­tendő árucsarnokok helyeinek kiszemelése iránt a kellő intézkedések megtörténtek. — Segély a poliklinik­ára részére. A bel­ügyminiszter jóváhagyta a közgyűlésnek azt a ha­tározatát, a­melylye­l a szülészeti poliklinikumnak ezer forint rendkívüli segélyt szavazott meg. — Húsárjegyzék. A fővárosi vásárigazgató­ság hivatalos kimutatása szerint, a marhahús ára az elmúlt héten a következő volt : Pecsenye-húsfélék 3

Next