Budapesti Hírlap, 1891. november (11. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-21 / 320. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (320 sz.) 1891. november 21 mens, szoprán és bariton hangra Robitsek Klementina urhölgy és Schmitt Gusztáv ur fogja énekelni. * (Jótékonycélu előadás a népszínházban.) A szamaritánus egyesület a jövő hónapban jótékonycélu előadást rendez a népszínházban, melynek végleges műsorát a rendező bizottság már megállapította. Többek között két új darab kerül színre, melyeket itt még nem láttunk. Az egyik Gopp ée Ferenc Vándor című dramolettje, melylyel először vonta magára a közönség figyelmét, s Sarah Bernhardt is ebben a darabban tűnt fel először, mint nagy művésznő. A darabban előforduló szerepeket Jászai Mari és K. Hegyesi Mari, a nemzeti színház művésznői játszák. A műsor második száma Arbel Hue A megtört szív című néma játéka, melyet Párisban nagy sikerrel adtak. A darab szerepeit Jászai Mari, F. Hegyi Aranka, Ujházy Edéné és Zilahi Gyula vállalták magukra s az egészet Rákosi Szidi rendezi. * (A kolozsvári színházban) sikerrel adták Gerő Károly Vadgalamb népszínművét, Rica szerepében Küry Klárával. * (Hangverseny.) Az országos színészegyesület nyugdíjintézete javára december 12-én a VI— VII. ker. kör dísztermében zártkörű táncvigalommal egybekötött hangverseny lesz, melybenBárdossy Irén k. a. az opera tagja, Jurentsák Anna k. a. és Thoman István zongoraművészek, Semsey Mariska k. a., Kaszner Adél és Károly cimbalomművészek és Zilahi Gyula, a nemzeti színház tagja működnek közre. * (A budapesti népszerű felolvasásokat) rendező társulat előadásainak sorrendjét Baásy Dénes tanár nyitotta meg tegnap este a Magyar népballadákról szóló előadásával. A közönség, melynek sorában sok szép asszony és leány volt látható, teljesen megtöltötte a budai reáliskola nagy dísztermét és élvezettel hallgatta az előadónak érdekes esztétikai és miveltségtörténeti fejtegetéseit, amelyekkel az elszavalt régi népballadákat, minek „Kőmives Kelemen,“ „Nagybihar Albertné,“ „Pátheli szép Antal“ kisérte. * (Új könyvek.) Rákosi Viktortól két új könyv jelent meg. Az egyik Rejtett fészkek cím alatt Ráth Mórnál, a nagyhírű könyvkiadócégnél, fényes kiállításban. Van benne egy kis humoros regény, négy elbeszélés és egy csomó tárca. A vaskos kötet ára 2 írt. — A másik Egy falusi Hamlet című regény, a szépirodalmi könyvtár kiadásában jelent meg, ára írt. Mind akettőre visszatérünk. * (A szent István-társulat) tudományos és irodalmi szakosztályának őszi gyűlése ma volt, melyen a vidéki tagok is nagy, számmal jelentek meg. Az elnök, Kisfaludy A. Béla a következő beszédet intézte az egybegyűltekhez : „A magyarhoni kát. egyház első főpásztori széke nem üres többé. Felséges urunk apostoli gondoskodása és szentséges atyánk helybenhagyó bölcsesége egy oly férfiút ültettek a nagy Simor örökébe, a kinek hazafias jellemével csak szigorúan egyházias lelkülete, magas műveltségével csak meleg szeretete, — a kinek jelességével csak szerénysége mérkőzhetik, a kit minden tulajdonságai oly közel emeltek e magas méltósághoz, a mily távol maradtak attól vágyai. A jeles szent Benedek-rend kormányáról hivta őt az isteni gondviselés a magyarhoni kát. egyház kormányzására, — arról a térről tehát, hol a nemzeti közművelődés mindennapi munkája foly. S ezért, ha méltó az országos öröm, melylyel öt magas méltóságában az egész nemzet fogadja , bizonyára méltó a mi örömünk, alapos a mi bizodalmunk, melylyel az ő személyében anyatársulatunk s igy ezen tudom, és írod. osztálynak is fővédnökét köszöntjük.“ E bevezetés után indítványozta, hogy Vaszary Koloshoz üdvözlő felirat intéztessék, a mit elfogadtak. Utána Hummer Nándor olvasta fel Kolumbus a szalamankai tudósok előtt című értekezését. A továbbiakban elhatározták, hogy Szülik József, volt ó becsei prépost-plébános sírjára emléket állítanak. Az osztály a módosított ügyrend alapján az első szakosztály előadójává Platz Bonifác dr.-t, másodelőadóvá Bognár István dr.-t,, a második szakosztály előadójává Timon Ákos dr.-t, másodelőadóvá Rapacs Raymond dr.-t választotta meg. * (Comenica-társaság) alakult Berlinben, s tagjainak száma a művelt világ összes népeiből eddig 600. Az elnökségben Magyarországot Szilágyi Sándor képviseli. Mindenekelőtt Comenius három százados emlékünnepét fogják megölni. Célja a társulatnak nem egyéb, mint irodalmi békekongreszszusok rendezése. Már ez okból is kívánatos lenne, hogy e tevékenységben hazánk is méltón képviselve legyen , — azonkívül pedig szorosabban és szakszerűen véve a dolgot, a tudományos neveléstan művelése, a pedagógikai klasszikusok, köztük Comenius műveinek kiadása, fordítása, a hazai művelődés és különösen neveléstörténet búvárlása gazdag és hálás munkakört jelölnek ki egy esetleg megalapítandó önálló egyletnek is. * (A tüdővész gyógyító módjának mai állásáról) című füzetet irt önálló észleletei nyomán Pávai Vajna Gábor dr. a pozsonyi kórház főorvosa, aki az orvosi irodalomban sokszorosan ismert névvel bir. A füzet Korányi Frigyesnek, egykori tanítójának ajánlott előszavában kifejti, hogy most, a tüdővész gyógyítása fölött megindult vita felől nyugodtabban ítélhetünk, mert nem tévesztheti meg az orvosi köröket a korai lelkesedés. A kockin hatásáról szólva, meggyőződését fejezi ki, hogy a tuberkulózis egykor biztosan lesz gyógyítható, de ma még erre várni kell, s ezt berlini tapasztalata után a pozsonyi kórházban végzett oltási kísérletei is megerősítették, az érdekes füzet ára 40 kr. * (A Buna) folyóra vonatkozó nemzetközi jogállapot. Díjnyertes pályamunka. írta Lers Vilmos dr. A Pallas-részvénytársaság kiadása. A szerző objektív kritikával mérlegeli munkájában a Dunára vonatkozó nemzetközi jogi viszonyokat. A hajózás általános történetének vázolása után elmondja a párisi 1856-ki, a galaci 1865-ki, továbbá a londoni és a berlini szerződések történetét, politikai és jogi szempontokból fejtegetvén az azokon hozott határozatokat. Tudása alapos, gondolatmenete világos, csak a nyelve zavaros és stílusa élvezhetetlen. * (As ,,Ungariá“-nak.) Moldován Gergely román nyelvű, hazafias érzelmű folyóiratának megjelent a 2-ik füzete. Az oláh lapoknak, melyek már az első füzetet hevesen megtámadták, ez is elég keserűséget fog szerezni, mert kemény igazságokat vág az oláh izgatók szeme közzé. A többek közt ezt írja: „A Romániába kivándorlottak nagy része nálunk idehaza zavargó, nyughatatlan elem, akik előtt semmi szent nincs. Az oláhság nekik csak köpenyeg, amely alatt a közrend szétrombolásán dolgoznak. Odaát koldulásból élnek, nálunk meg munkából kellene élniök . Romániában abból tartják fönn magukat, hogy mutogatják ama sebeket, melyeket a magyarok ellen szereztek. Ha Romániába érnek, azt mondják, hogy száműzettek s ti hivatalokat adtok nekik, fehér kenyeret a mártíroknak.“ * (Új zeneművek.) A Nádor és Bárd kiadásában megjelentek Madarász Ernesztin Illés mester című népszínművének összes dalai. Énekhangra és zongorára írta Palotásy Gyula. A 10 dalból álló füzet ára 1 frt 50 kr. Siposs Antaltól Jellemrajz cím alatt három mű jelent meg zongorára. Mindegyik füzet tartalma két hallgató magyar és 3 palotás. Ára egy-egy füzetnek 1 frt s kapható minden zeneműkereskedésben. — Méry Béla kiadásában megjelent Margit keringő. Zongorára irta Bermann Henrik. Ára 1 frt. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, nov. 20. A véletlen. — Részlet a legújabb válópörből. — Ha egy hercegnővel megtörténhetett, hogy férje elől a házasság első napján elbújt egy kályhalyukba (a mint a fáma annak idején beszélte), mert ne eshetett volna meg egy szegény naiv polgárasszonynyal az, hogy férje ölelése elől egy kocsiba rejtőzzék el ? Semmi különöset sem látok abban, hogy megtörtént, (hiszen némelyik asszony olyan félénk !) s bizonnyal a bíróság is elutasítaná az olyan férjet, aki e miatt mindjárt a törvény elé fut panaszra, csak egy kis bibe, egy apró kis intermezzó ne lenne ebben a dologban! A főváros egyik külső negyedében növekedett egy csinos árvalány, kit pénzecskéje kamatjáért távoli rokonok neveltek föl annyi szeretettel, amennyi távoli rokonoktól és kevés jövedelemért várható. A leánykát a nyárspolgárias bácsiék soha sem vitték sehová, sőt inkább mesterségesen elzárták az élet örömeitől s lett belőle olyan szemlesütő, piruló lányka, aki joggal pályázhatott volna a solymári díjra. Körülbelül a legelső férfi, akivel valaha tíz szónál többet váltott, az volt, aki oltárhoz vezette. Ezt se ő választotta, hanem a jó bácsiék, akiknek valami rokonuk volt a kovácsmester. Tinike tehát 16 évvel és igazi ártatlan kedélylyel férjhez ment egy jó negyvenes, marcona kinézésű, komoly idegen bácsihoz, aki a múlt hetekben felpakolta őt s vitte a házába. Beköszöntött az est. A boldog férj a műhelyből sietett haza feleségéhez, a ki, mint ő hitte, türelmetlenül várja őt haza. A fészek azonban üres volt. — A kis galamb kirepült belőle. — Hova lett ? Ki látta ? — Csak az imént surrant a konyhán keresztül . — felelte a cseléd. — Fölöltözve ? — Csak úgy háziasan. — A büntetőtörvénykönyv módosítása dolgában összehívott anket tegnap este ülést tartott. Első sorban a vagyonrongálás fölött tanácskoztak. Többen megjegyezték, hogy helytelen az a különbség, melyet a törvény az ingatlan és az ingó vagyon rongálása közt tesz. A törvény ugyanis jóval enyhébben bünteti az ingatlan, mint az ingói vagyon rongálását, hollott az utóbbiból gyakrannagyobb kár származhatik, mint az ingatlan vagyon rongálásából, így például, ha egy értékes képet vagy tükröt rongálnak meg. Az anket kimondotta, hogy jövőre ez a különbség megszűnjék, s csak a dlolás nagysága s az okozott kár legyen irányadó a büntetés kiszabásánál. Ezután a robbanóanyagok által okozott kár került szóba, melyről az érvényben lévő büntetőtörvénykönyv nem intézkedik. Az anket kimondotta, hogy ez a hézag is novelláris után pótoltassák. Elhatározta továbbá a bizottság, hogy a száz forintot meg nem haladó váltóhazaisítást ne fegyházzal, hanem börtönnel büntessék, s hogy jövőre a csalás vétségének kísérletét is büntetés érje. Ezzel a bizottság befejezte a Schedius-féle novellának a bűntettekről és vétségekről szóló fejezetének tárgyalását. Hétfőn a kihágásokat fogják tárgyalni. Az opera perei. Várady Béla dr., az operának volt jogtanácsosa nem kevesebb, mint hét perrel támadta meg egyszerre az intézetet elmaradt perköltségek címén. Tegnapra volt kitűzve a tárgyalás a IV. ker. járásbíróságnál, de az opera mostani tanácsosa illetékességi kifogást tett a IV. kerületi járásbíróság ellen, melynek a bíróság helyt adott. — Megtámadott közgyűlési határozat. Fried Vilmos dr ügyvéd a kereskedők és iparosok banktársaságának három részvényese nevében a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél megtámadta az intézetnek ez évi közgyűlési határozatát s kérte, hogy Weiler J. S. igazgatósági tag, kit a többség állásától megfosztott, állásába visszahelyeztessék. A törvényszék a focamodókat elutasította és 208 forint költség megfizetésére ítélte őket. — Gyilkos lapszerkesztő. Az újvidéki törvényszék, mint tudósítónk írja, ma hirdeti ki Tomics Jása, a Zasztava szerkesztője előtt a Kúria ítéletét. Az első bíróság tudvalevőleg életfogytig tartó fegyházra ítélte a vádlottat, aki a Branik szerkesztőjét, Dimitrievicset, harmadéve az újvidéki pályaudvaron megölte. A királyi tábla leszállította a büntetést tizenöt esztendőre, a királyi kúria pedig hat évre. A vádlott nyugodtan hallgatta végig a jogerős ítéletet s látszott rajta, hogy meg van Tűvé teszik a házat, átkutatnak zeget-zugot s közben egyre rémesebben hallatszik a káromkodás a férj ajkáról.* Mikor Tinike még a külváros elrejtett lilioma volt, vele szemben egy tandíjmentes bölcsész lakott. Félénk és ügyetlen volt szörnyen, de annál inkább lángolt ideáljáért, a titkon imádott Tinikéért, kivel csak az ablakon keresztül válthatott egy pár édes pillantást. Hősünk szivére iszonyú csapásként nehezedett tehát Tinike férjhez menése s mert a szive majd hogy meg nem repedt érte, elsompolygott új lakása elé, hogy legalább az ablakon át láthassa kedves arcát. A kovácsmester udvarára könnyű volt az esthomály védelme alatt besurrannia, de fáradtsága hiábavaló vala. Sem egyik, sem másik ablakon nem láthatta meg az imádott teremtést, ellenben egyszer csak látott egy marcona alakot, a ki durifult dühében s ész nélkül rohant ki az udvarra. Nem azért volt hősünk tandíjmentes bölcsész, hogy meg ne ijedt volna ! Szentül hitte, hogy ennek a dühös óriásnak ő rá fáj a foga s mivel kifelé vezető útja el volt vágva, hirtelen bebújt abba a nagy butorszállító kocsiba, mely javításra várt a kovács udvarán . . . — Hol az az asszony ? hol az az asszony ? ordított az udvaron a dühös kovácsmester. — Itt lesz valaki! — szólt egyszerre az egyik kutató, a nagy butorkocsira mutatva. — Ide a lámpával ! — kiáltott a férj s kitárta a butorkocsi két ajtaját. Ott lapult az egyik sarokban : a szepegő bölcsész, a másikban : a remegő menyecske . . . Hát hiszen meglehet, hogy így történt a dolog, amint az asszonyka és a bölcsész vallották. Hanem a férj sehogy sem akarja elhinni, hogy itt fatális véletlen forog fenn és válópert indított az asszony ellen. Az asszony ellen, aki még nem is asszony !