Budapesti Hírlap, 1891. november (11. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-11 / 310. szám

1891. november 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (310. sz.) sugár színpadi alakját, kifejező szemeit, kelle­mes csengésű alt­hángját, mely terjedelmes és haj­lékony, feltétlen tiszta kiejtését és értelmes hang­súlyozását nyugtázzuk. Színészi tudása csak na­gyobb praxis után fog kitudódni. Ma meglátszott egész játékán az iskola fegyelme, az instrukciók nagy sokasága, melyek kiterjedtek a szövegtagolás és a fej s kartartás utolsó részletéig. Majd ha többször látjuk a színpadon s lesz alkalmunk meg­figyelni, a­mit a szerep alkotásához a magáéból ad, •, akkor alkothatunk csak véleményt hivatásáról s jövőjéről a szerepkörben, melyet ma elfoglalt a nemzeti színháznál. A mai kezdet biztató volt s ha valami rontott a fiatal színésznő felavatásának ko­molyságán és igazi értékén, az a túlzó és tolakodó alak volt, mely — s ez a külső siker mértéke — túlzásaiban felesleges volt. —1. * (Az operában) ma ötvenedszer adták Faust-ot, a­mióta az intézet az Andrássy-útra köl­tözőt. Faust e megtiszteltetést népszerűségén kívül annak a körülménynek köszönheti, hogy előveszik kisegítő operának, valahányszor kényszer­változás áll be a műsorban. De egyúttal ez a kényszer­körülmény magyarázza meg, hogy ritkán látjuk megfelelő előadásban. Ehhez járul, hogy énekes­nőink közt egy sincs, a­ki Margit szerepében az igényeket kielégítené. Biancld Bianka kisasszony, a­ki ma énekelte Margitot, helyenkint megindít diszkréten alkalmazott szentimentalizmusával, de drámai mélység híján egyhangúvá válik. Job­ban tetszett Signorini, a­ki ma először éne­kelte a címszerepet. Ha játéka csak valameny­­nyire arányban állana érces, férfias tenorjá­val és ízléses énekével, a közönség szívesen felejtené elődjeit. Mefisztofelészt Odry énekelte, Valentint pedig a megbetegedett Takáts helyett Veres. Siebel szerepében Bárdossy I. kisasszonyt láttuk. Az intézet ama fiatal tagjai közül való, a­kiket nem foglalkoztatnak eléggé. A koloratúr és szubrett-szerepek tekintetében bizonyos monopóliu­mot észlelünk, mely a fiatalabb nemzedéket háttérbe tolja. Pedig ebben e szerepkörben első­sorban Bár­dossy I. kisasszony érdemel figyelmet. Hangja kva­litás dolgában a legértékesebb, terjedelmes, erős, színes és kifejező, képzettsége a legelőrehaladot­­tabb. Az intendatura méltányos s alkalmasint sike­res kísérletet tenne e fiatal énekesnővel nagyobb szerepekben is. * (A magyar vígszínház-egyesület) legkö­zelebb felszólította az összes megyéket és városokat az egyesületbe való belépésre. E felszólításra első­nek jelentkezett Jász-Nagykun-Szolnok­ megye, mely utolsó közgyűlésén nagy lelkesedéssel egyhangúlag szavazta meg a hozzájárulást. * (Hangverseny.) Brennerberg Irén k. a., a fiatal hegedüművésznő, kit a filharm­onikusok esté­jén hallottunk először, ma saját hangversenyén mu­tatkozott be a vigadóban. A kisterem méretei sok­kal inkább kedveztek hangszere lírai tónusának, mint ama roppant térség a szomszédban. A nagy­számú és igen hálás közönség meggyőződhetett arról, hogy ez ifjú művésznőnek nemcsak tökéletes technikai tudása, de vonzó zenei egyénisége is van. Meleg bensőséggel játszotta Mendelssohn E*moll hangversenyét és Wieniawsky legendáját, a bra­vúros darabokban pedig nagy könnyűséggel győzte le a nehézségeket. A hallgatóság sokat és szívesen tapsolta. Kísérője, Géczy Rezső úr, néhány zongo­raszámmal egészítette ki a műsort. * (Ötven éves színészi jubileum.) Hubay Gusztáv és Németh János kettős igazgatósága alatt szervezkedett új színtársulat működik jelenleg Alsó- Dabason. E hó 3-án ünnepelte Hubay színészkedé­­sének 50-ik évfordulóját Szigethy Józsefnek A fa­lusiak című darabjával, melyben a jubiláns Óvári János szerepét játszta a közönség tapsai között. * (Az atyafiak). Csiky Gergely új színműve nem e hó 20-dikán, mint tervezve volt, hanem 27-én kerül bemutatóra a nemzeti színházban. * (Massenet új balletje.) Massenet Carillon (Harangjáték) című balletet szerzett és először a bécsi operában adatja elő. A párisi Lohengrin-elő­­adásokról Bécsbe visszatérő Van Dyck tenorista viszi magával az új mű kéziratát. * (Volapük­as vödal literatik.) Liko Setjepaki­­dos koned nedánik fa Justus v. Maurik, pelovepolöl volapüko, e se volapük, nen sev vigáda, m­i neta­­ptiks föl. Pepuböl fa Ida Glogan. Ez a hosszú cim­ annyit jelent, hogy egy németalföldi elbeszélést, a melynek a cime Hogyan csókolták meg Séfjét, lefordí­tották volapükre s ebből az eredetinek ismerete nélkül más négy nyelvre, a többek között magyarra is. A nyelv, mint látszik, elég furcsán hangzik, a­kinek kedve tartja, gyönyörködhetik is benne. A totalizator. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 10. Lapunk egyik múlt heti számában foglalkoz­tunk a totalizatőrrel. Ma abban a helyzetben va­gyunk, hogy az egyetem egyik jeles professzorának, ki a magyar büntetőjog terén tekintély, közölhetjük véleményét. A tud. és műegyetemi olvasókör jogtudományi­­ szakosztálya ugyanis ma este hét órakor ülést tar­tott, melynek tárgya Ovath Dezsőnek, a szakosz­tály elnökének, a totalizatőrról szóló felolvasása volt. Erre az ülésre hízta meg a fiatalság Wlassics Gyula drt, az egyetemen a büntetőjog tanárát. A felolvasás a morál és a magyar bü­ntető­­törvénykönyv szempontjából a leghatározottabban elítéli a totalizatőrt, a bookmakerséggel együtt sze­rencsejátéknak és nem fogadásnak minősítvén mi­vel az egyik részről (a közönség részéről) kockáz­tatott pénz, a másik részről (a jockey-klub részéről) bizonyos nyereséggel áll szemben. Büntetendők szerinte a bttkv. 91. § a értelmében úgy a lovar­­egyesület,­­s mivel ez jogi személy, az egyesület igazgatói) valamint a fogadó közönség minden egyes tagja is. Vzímbéry Rusztem teljesen a fejtegetett véle­mény alapján áll s nincs azok pártján, a­kik a to­­talizatort, mint a melyben a beavatott kisebbség ravasz fondorlattal megcsalja a be nem avatott több­séget, csalásnak deklarálják. Büntetni is mint sze­rencsejátékot kell. Halmos Károly az ellenkező nézet embere. A totalizator szerinte fogadás és nem játék, mert éppen a bttkv 91. §-a csak a „kizárólag véletlentől függő nyereséget“ mondja szerencsejátéknak. Fejtegeti, hogy éppen a véletlen mily csekély szerepet játszik a versenyeken. Opportunitási szempontból is káros volna a totalizátor eltörlése, de szabályozni, illetőleg korlátozni szerinte is kell. Waizenkorn Oszkár felszólalása után mondta el Wlassics a következő véleményt, melyet egész terjedelmében adunk: Tisztelt uraim! Röviden akarok szólni a kér­déshez, mely ily alaposan tárgyaltat­ott. Talán nem szép, de megvallom, én is játszottam a totalizatőrön, habár oly beavatott sohasem voltam, mint az urak, s így a legtöbb itt hallott dolog itt előttem. Tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy az itt megvitatandó kérdést egyedül az képezheti, hogy a jelenleg fenn­álló kihágási törvény értelmében büntetendő cse­lekményt képez-e a totalizatőrön való játszás. És én megvallom, nem találok szakaszt, mely strikre al­kalmazh­ató lenne, annál kevésbbé, mert itt egészen más játszik közbe, mint a jogi kérdés. Az állam­t.­L a totalizatőrt nemcsak engedélyezte, hanem attól tetemes adót húz és így igen különös volna, ha az igazságszolgáltatás sújtaná azt, mit az admi­nisztratív hatalmiság engedélyezett. És nem is kép­zelhető, hogy az adminisztrációban, kezdve a mi­niszteren, nem találkozott volna, a­ki Binding és a többi német tudós teóriáját ne ismerné s valószí­nűtlen, hogy nem találkozott volna egy bátor ál­lamügyész. De a kérdésnek más oldala is van. Tessék megnézni annak történelmi oldalát. Midőn a totalizatort Francia- és Angolországokban behozták, senkinek sem jutott eszébe, még csak gondolkozni is azon, hogy szerencsejáték-e a totalizator, vagy sem és csak később, midőn a nép egy részére való káros hatását tapasztalták, kezdtek a kérdés fe­lett gondolkozni, úgy látszik, ezen stádiumban va­gyunk most. A­midőn az idén éppen Berlinben jártam, ott a totalizatőrön való játszást eltiltották. Ez és a bookmaker eltiltása annyi titokban való fogadásra vezetett, s e fogadások oly mérveket öltöttek, hogy a megszüntetés helyesnek nem bizonyult. Megszün­tetni, vagy meg nem szüntetni a totalizatort, ez nézet dolga, s az én nézetem az utóbbi. De midőn de lege ferenda tanácskozunk, s úgy vettem észre, hogy az urak éppen úgy szóltak a kérdéshez, az eltörlés módjául leghelyesebbnek tartom az adminisztra­tív intézkedést. Ha egyszer már így beszüntették a totalizatort, lehet intézkedni policiális uton az iránt, hogy a rendelet ellen vétők büntettessenek; a mos­tani kihágási büntetés úgyis csekély. Az, hogy sze­rencsejáték e valóban, nem annyira jogi, mint inkább a­­ ténykérdés. Nézetem szerint a nagy tömegre szerencse­­i játék, egyesek-e pedig csak sansz kérdése. A vita különben igen szép volt — folytató tovább Wlassics — igen örvendek, hogy az urak ilyen általános érdekű dologgal foglalkoznak, mely, mint értesültem, legközelebb a legnagyobb nyilvá­nosság előtt fog tárgyaltatni. TÁVIRATOK. Ru­dini beszédének hatása. Róma, nov. 10. A reggeli lapok Rudini beszédét jól fogadják. A pénzügyi program­­mot föltétlenül helyeslik, a politikai részre nézve megoszlanak a vélemények. Berlin, nov. 10. Rudini tegnapi beszédje itt kitűnő hatást tett." Legnagyobb figyelmet a külpolitikára vonatkozó nyilatko­zatainak szentelnek, melyek egy pontban je­lentékenyen különböznek Rudini elődjeinek nyilatkozataitól. Rudini ugyanis különösen hangsúlyozta az Oroszországgal való jó viszonyt s Franciaországról igen melegen emlékezett meg. Rudini ugyan beha­tóan foglalkozott a hármas­ szövetség megújí­tásával, — úgymond a Vossische Ztrt. — de az olasz érdekeknek a középtengerre s az európai egyensúlyra való szorítása azt a hitet kelthe­tik fel, hogy Olaszország többé nem áll oly feltétlenül szövetségesei oldalán. Paris, nov. 10. A Journal des Débats Rudini beszédéről azt írja, hogy Európában jó hatást fog tenni. — A Siécle szerint a be­széd főleg Crispi ellen irányul. A Rappel sze­rint a beszéd csupán a hármasszövetséghez való erős csatlakozást s a Franciaországra való haragot árulja el. A Autointé inti a fran­ciákat, hogy ne bízzanak Franciaország fegy­veres szövetségeseiben. A szerb miniszterválság. Belgrad. nov. 10. A kabinet rekonstruk­ciója hír szerint a következő lesz : P­a­c­s­u átveszi a pénzügyi tárcát, P­r­o t­i­c­s Stoján, a kereskedelmi és V­elimirovics Jefrem ezredes a hadügyi tárcát. A külügyeket vagy P­a­s­i­c­s maga, vagy pedig D­o­k­i­c­s ál­lamtanácsos fogja átvenni. Az eddigi külügy­minisztert követté nevezik ki. P­r­o­t­i­c­s Sto­ján osztályfőnök a belügyminisztériumban. Belgrád, nov. 10. (Saját tudósí­tónk távirata.) A Novi List jó forrásból azt a hírt közli, hogy a Pasics-kabinet már legközelebb lemond és Yuicsot fogja a régensség az uj kormány megalakításával meg­bízni. (N. Fr. Pr.) A román kabinet lemondása. Bukarest, nov. 10. (S­a­j­á­t tudósí­tónk távirata.) Protopopesku polgármester nem fogadta el a kabinetbe való meghívását. Valószínű, hogy a kormány le­köszön. (N. Fr. Pr.) A cár ezüstlakodalma. Pétervár, nov. 10. Lindárdban a cári pár ezüstmenyegzője alkalmából a kastély templomában tegnap istentiszteletet tartottak, a­melyen a császári család és előkelő vendégek vettek részt. Az isten­­tisztelet után a nagy palotában reggeli volt, melyen megjelentek az itt levő fejedelmi személyiségek és kíséreteik. György­ Alexandrovics és Sándor Mih­ailovich nagyhercegek jelen­leg szintén Livádiában tartózkodnak. A jubiláló császári párnak számos feliratot, ajándékot, költe­ményt, zenekompozíciót nyújtottak át. Mindazok, a­kik üdvözölték a császári párt, beírták neveiket a palotában lévő emlékkönyvbe. Pétervár, nov. 10. A cári pár ezüstmenyeg­zőjét az egész birodalomban megünnepelték. Az ezen alkalommal tett ajándékozásokat nagyobbrészt jóté­kony célra szánták. Cettinje, nov. 10.*Az orosz cári pár ezüstme­nyegzője alkalmából a fejedelmi udvari kápolnában ünnepies istentiszteletet tartottak. Az orosz gabonakiviteli tilalom. München, nov. 10. (Saját tudósítónk távirata.) Az Allgemeine Zeitung egy berlini jelentése szerint Pétervárról olyan hírek érkeznek, melyek kétségbevonhatatlanná teszik, hogy az orosz kormány életbe lépteti a gabonakiviteli tilalmat. Hir 5

Next