Budapesti Hírlap, 1891. november (11. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-08 / 307. szám

Budapest, 1891. XI. évfolyam 307. sz. Vasárnap, november 8. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A millenniumi kiállítás.­ Budapest, nov. 7. A millennium megünneplésére ter­vezett kiállítás foglalkoztatja az elmé­ket. Baross kereskedelemügyi miniszter az országos­ és Zichy Jenő gróf a nem­zetközi kiállítás mellett harcol. A­míg a kereskedelemügyi minisz­ter az országos kiállítás érdekében már törvényjavaslatot is terjesztett az or­szággyűlés elé, addig hazai iparunk egyik buzgó pártolója, a gróf, minden akcióra kész, hogy eszméjét, a közki­állítást juttassa diadalra. Baross az óvatosságot tanácsolja, azt akarja követni és nem tartja helyén­valónak, hogy ezredéves ünnepünk ide­gen pénzzel hirdesse a nemzet dicsősé­gét és életképességét. Zichy gróf pedig teljes bizalommal lép ki a síkra és alig lesz valaki, a ki őt arról meggyőzhetné, hogy a nemzetközi kiállítás iparunk­nak nem válnék hasznára, sőt szerinte az sem ok ellene, hogy iparunk nagy­részt még sokkal fejletlenebb vagy ké­­születlenebb, mintsem hogy a külföld­del , Francia- és Németországgal a ver­senyt kibírja és abban sem lát semmi aggodalmat, ha a nemzet ezredéves ünnepét egyetemes kiállítással, idegen pénzen külföldi vállalkozók teszik fé­nyessé, már azért sem, mert a vállal­kozók a nemzetet biztosítanák, hogy az államot a kiállítás révén deficit nem érheti. A két férfiút egymással szembe állítva a hazafias érzést és a nemzet javára célzó törekvést mindegyik részén el kell ismernünk. Hiúságot és más szubjektív oko­kat, pártpolitikát, érdeket s több efélét a közügy bajnokainak lépten-nyomon szemére vetnek, tehát Baross és Zichy ,gróf ez alkalommal is elkészülhetnek arra, hogy a kellemetlenségektől nem lesznek megkímélve. Mi sorsuk iránt különben nem ag­gódunk, mert Barossban meg van az agyondicsért vasakarat és erély, Zichy gróf pedig már harcedzett katonája a hazai ipar érdekeinek és egy-két vágás buzgóságát nem fogja zavarni. Csak küzdjön a két gladiátor, har­coljon a nemzet érdekeit sértő verseny ellen, a nemzet tapsolni fog. Legyen a dicsőség egyiké, vagy a másiké, az a hazafiak előtt közömbös dolog, csak a nemzet lássa annak hasznát, a­mihez tapsolt. A millennium megünneplése alkal­mára rendezendő kiállításról nekünk is meg­van a magunk véleménye, a­nél­kül, hogy Baross vagy Zichy pártjára állnánk. Mi e fontos szakkérdésben, mely általában érdekli az egész országot,­ részeiben pedig közvetlenül érint osz­­­tályokat és foglalkozásokat, nem állun­a feltétlenül a küzdők közül egyiknek is a pártjára. De gondolatainkat nem rejt­jük véka alá. Midőn azonban cikk tár­gyává teszszük, egyszersmind megszó­laltatunk lapunk jelen számában jeles, érdekelt és előkelő férfiakat e théma körül más helyen. Az ipar terén az 1885. évi orszá­gos kiállítás óta sokat tanultunk, na­gyot haladtunk, de azért a közélet te­rén lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy iparunkkal nem csak a távolabb kül­földdel, de sok tekintetben még szom­szédunkkal , Ausztriával sem mérkőz­hetünk. Az országnak tere, pénze és alkalma van, hogy világra szóló ipara legyen, nem hiányzik semmi, csak a vállalkozó szellem. Már­pedig egy nemzetnek, ha nem­zetközi kiállítást akar rendezni, elsőb-­­ben is kell, hogy vállalkozó szelleme­ legyen, még­pedig olyan, a­minőt a franciáknál találtunk. Ha e szellem hiányzik, akkor egy nemzetközi kiállí­tás csak kárt hozhat az országra, mert a haszon a külföldre vándorol és nem marad itt a hazában. Egyetemes kiállítást lehet rendezni politikai tüntetésből, ünneplő viszketeg­­ségből, nemzetgazdasági politikából, de végeredményében mindig káros, ha a vállalkozáshoz az alapfeltétel: a ver­senyképesség hiányzik. A közkiállítá­­sok alapjukban véve minden körülmé­nyek között az egyesek és nemzetek versenye. Ebből dicsőséget és hasznot csak az arathat, a­ki versenyképesebb. A kiállítások sikeréhez nem feltét­lenül szükséges, hogy deficittel ne végződjék, csak a nemzeti ipar győze­delmeskedjék a többi nemzetek ipara fölött. Ilyenkor a deficit számba sem jöhet, mert a győzedelmes ipar a vál­lalkozó kedvet és ez a forgalmat fo­kozza. Ezek a kereset forrásait szapor Vannak szentimentális, érzékeny szívű és gyönge idegzetű órák. Az ilyent, ha leejtjük, megáll, ha az éjjeli szekrény hideg márványára teszszük, megáll, ha a villamos vasút kocsijára ülünk vele, ott is megáll s minduntalan tisz­­tittatni kell, mert ha a legcsekélyebb por be­veszi magát a kerekei közé, megszűnik fo­rogni. Rendkívül becsessé teszi zsebóránkat az a körülmény, hogy az egyetlen tárgy rajtunk, mely mozog és hangot ad, szóval él. A ma­gányosság pillanataiban az a kis ketyegés is értelmes beszéddé változik át s ha nincs, a­kivel az ember érintkezzék, az óra egy bizal­mas ismerőst pótol. Mikor Capri szigetén bo­lyongtam, egyedül, idegenül, elővettem az órámat, mely a budapesti időt mirtatta s abban a percben úgy tetszett, mintha egy magyar ember, sőt családom egyik tagja állna mellet­tem, a kit­­smeri az otthonmaradtakat, apá­mat, anyámat, lakásomat, megtett utamat s a kivel el lehet diskurálni mindenről, még a fő­városi elöljáróságok újjászervezéséről is. És ekkor a következő párbeszéd folyt le köztem és órám közt: Óra (szemrehányólag). Eddig észre se vettél. Csak most jösz rá, hogy veled vagyok. Én (zavartan.) Itáliával voltam el­foglalva, a nevezetességek nem engedték meg, hogy veled foglalkozzam. Különben felhúzta­lak minden este, ezt nem tagadhatod. - --- --------------------~ A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A mi az embert környékezi. (Nem a guta!) — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Minden ember azzal foglalkozik, hogy a kenyerét megkeresse. E súlyos foglalkozás közben folyton szórakozik, mert erre vágy a lelke s ezt eléri azzal a csomó aprósággal, melyet magával hord. Ezek az apró tárgyak rendkívül benső viszonyban vannak a gazdá­jukkal s lassankint mindnyájan úgy tekintjük azokat, mint rokonainkat, vagy barátainkat. A civilizált ember épp oly kevéssé lehet el zsebkése nélkül, mint az indián a maga to­­mahawkja nélkül. Munka közben játszunk ezekkel a tárgyakkal s igy nemcsak szük­ségesekké, de kellemesekké is tudják magu­kat tenni. A szakadatlanul velünk levő barátaink közül kétségtelenül első hely illeti meg az óra-t. Ennek a megszerzése kerül a legtöbb pénzünkbe, ez követeli a legnagyobb gondo­zást, a legtöbb szeretetet s erre vagyunk a legbüszkébbek. Sok embernek az órája családi ereklye, melyet bizonyos áhítattal vesz min­dig elő, mert eszébe jut, hogy már a nagy­apja azon leste az idők múlását. Az ilyen ember előtt az a hangosan ketyegő óra­­ élő lényngé változik át, mely mintha a t­s régen elporladt ősök személye körüli beü­cse- s lédek közül maradt volna fen­n beszédes ajak- i kai a régiekről regélne az unokának. A kinek nincs ilyen órája, az egészen­­ más viszonyban van a derék időmutatóval. Ez a viszony néha barátságos, néha ellenséges. Barátságos a viszony, ha az óra és az ember­­ pontosak ; ellenséges, ha vagy az egyik, vagy a másik vagy mind a kettő pontatlan. A pontos ember szépen összefér az órájával, melyhez teendőit igazítja , de a pontatlan embernek úgy ül a nyakán az órája, mint egy hivatal­noknak a főnöke. A rendetlen ember, vala­hányszor az órájára néz, mindig valami mu­lasztáson kapja magát s ilyenkor dühös. Ha­ragszik az órájára, mely könyörtelenül figyel­mezteti őt az időre. Pedig az óra nagy demo­krata : a mágnás idejéből egy nap alatt épp úgy leöröl huszonnégy órát, mint a koldus idejéből. A pontatlan óra igen kellemetlen jószág. Ha idejekorán földhöz nem vágjuk, egész éle­tünket tönkreteszi. Ha egy ilyen álnok jóba­rátra támaszkodunk, mindenünnen elkésünk, vagy mindenhová korán érkezünk. A légyottot elszalasztjuk, a vonatot elmulasztjuk, a pár­bajhoz korán érkezünk és elfogy a lábunk a várakozás alatt. Sok hiba és baj ered az órák rosszuljárásából, az ilyen óra gazdája pedig idővel olyan ideges lesz, hogy már a torony­óra láttára is ordít. Mai számunk 28 oldal.

Next