Budapesti Hírlap, 1892. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1892-01-16 / 16. szám

1892. január 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (16. sz.) IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, január 15. * (A nemzeti színházból.) A nemzeti szín­ház legközelebbi újdonsága, az Akadály, többszöri elhalasztás után a jövő hét péntekén végre színre kerül. — Csillag Teréz asszony betegsége miatt még mindig nem vehet részt az előadásokban. Az igazgatóság, nehogy a műsorban fennakadás történ­jék, szerepeinek egy részét P­a­­­o­­­a­y Piroskának és Nagy Ibolyának osztotta ki. * (Az operában) holnap a Parasztbecsü­let ke­rül színre, Santuzza szerepében Kaczér Margit kis­­asszonynyal. A többi közreműködők : Signorini (Tu­­riddu), Bárdosi I. (Lola), Henszler H. (Lucia) és Veres (Alfio). * (A poliklinika) e hó 18-iki, hétfői, hang­versenyén előadják Popper Dávid Az erdőn című zenekari művét, melyben az obuigát gordonkaszóla­mot maga a szerző játsza. A mű részei: bevezetés, törpék tánca, áhitat, körtánc, őszi virág és tün­dértánc. * (Opera Kolozsvárit.) Levelezőnk írja, hogy szerdán este Kolozsvárit tele ház előtt adták a Troubadour-t. Luna grófot Takács Mihály, a m. kir. opera tagja mint vendég énekelte nagy tetszés mellett. Schiff Etel k. a., a színház új tagja ízléssel és szépen énekelt, úgy, hogy őt is többször kitapsol­ták. Nagyon tetszett még Kápolnai János ki ked­­veltje a kolozsvári közönségnek. A többi szereplők, kar és zenekar szintén megállták helyüket, úgy, hogy csupán a kart kell még megerősíteni s akkor vendég segítségével élvezhető operaelőadásokat lehet Kolozsvártt adni. * (Vidéki színészet.) Balog Árpád színtár­sulata folytonosan telt ház előtt tartja előadásait Barcstelepen. Előadták Elektrát is, Kecskeméti Irmával a címszerepben. * (Renészeti matiné.) S­i­p­o­s­s Antal ma­­gánzeneakadémiájának növendékeivel matinét rendez vasárnap, e hó 17-én, délőtt 11 órakor intézeti he­lyiségében (Kecskeméti­ utca 14). * (A szegedi színházban) tegnap Hamlet került színre a címszerepben Molnár Lászlóval. Jóllehet a tavalyi szezonban kétszer egymásután került színre Hamlet, ez idén is telt ház nézte végig. Molnárt a szegedi lapok nagyon dicsérik, nyílt jelenésekben és felvonások után az estén át legalább húszszor hívták ki. Opheliát M­e­d­­gyasszay Evelin játszta. Az őr­elési jelenetben nyílt színen kapott nagy tapsot. Gondos alakítást mutattak be még : Törökné, Réthey, Csíki, Mezei, Hevesi és Penyéri. Általában az egész előadás a jobbak közé tartozott.. . (A szatmári színház) megnyitása alkalmá­ból hirdetett prologpályázaton dicséretet nyert Nyelvében és a nemzet jeligéjű pályamű szerzője Marosi Jozefin fiatal színésznő Károlyi Lajos társulatánál Nagyszombatban. * (Winkelmann) cs. k. kamaraénekest Zichy Géza gróf intendáns felszólította, hogy az operában Szigfried szerepét énekelje, de a művész azt fe­lelte, hogy a szerepet nem bírja oly rövid idő alatt degen nyelven betanulni. * (A Marczibányi Jutalom.) Az 1891. évi akadémiai nagyjutalom (200 arany) és Marczibányi mellékjutalom (50 arany) az 1885—1891. évközben megjelent társadalmi tudományok körébe tartozó munkák legjobbjainak lévén odaítélendők : az aka­démia főtitkári hivatala figyelmezteti az ily munkák szerzőit, hogy műveiket 1892. január végéig a főtit­kári hivatalhoz küldjék be, feljegyezvén röviden, a mit munkájok kiváló vonásának tartanak. * (Az orsz. m­. képzőművészeti társulat választmánya) tegnap este Andrássy Tivadar gr. elnöklete alatt ülést tartott, melyen a napiren­den levő tárgyak előtt az ez évi pályázatok eredményét hirdették ki. A pályanyertesek a következők : C­s­ó­k István az 1000 frtos társulati díjat, U­j­v­ár­y Ignác az 1000 frtos Rökk Szilárd­jutalmat, J­endrássik Jenő a 300 frtos Ráth­­díjat, Vágó Pál a 300 frtos Mülap-díjat, végül László Fülöp az 1500 frtos Műbarátok össztön­­díját nyerte el, az illető pályabíróságok ítélete alapján. A kitüntetett művészek közül csak J­endrassik Jenő és U­j­v­á­r­y Ignác volt jelen az ülésen, a többi három Münchenben tartózkodik. Az eredmény kihirdetése után Andrássy Tivadar gróf, a tár­sulat elnöke beszédet intézett a díjazott művészekhez. Ezután Keleti Gusztáv felolvasta az igazgatóság jelentését, melyből kiemeljük, hogy mostanig a téli kiállításnak 30.005 látogatója volt, míg a múlt évben ugyanez idő alatt 29.781 volt. A választmány kegyeletes érdeklődéssel értesült az igazgatóság jelentéséből, hogy a társulat nagyér­demű volt elnöke, Ipolyi Arnold püspök végren­deletét ő felsége kegyelem útján utólag jóváhagyta , annak alapján a társulat javára végrendeletileg tett hagyományából egyelőre 11.494 írt 32 kr már befolyt, 1—2000 frt még ezután lesz átvehető. A boldogult püspök ez alapítvány kamatait a történeti festészet emelésére szánta. Az igazgatóság arra vonatkozó részletes javaslatát akkor fogja előter­jeszteni, ha majd az alapítvány teljesen be fog folyni. Akkorára Benczúr Gyula megígérte, hogy Ipolyi arcképét meg fogja festeni a mű­csarnok tanácsterme számára. Az 1 forintos sorsjegyek oly nagy számmal keltek el, hogy a már nyereménynek megvett három festményen kívül az igazgatóság még néhány más képet is fog azok árán vásárolhatni.­­ A január 31 r e kitűzött húzás alkalmával a választmány által kikül­dött bizottság tagjai lesznek Barabás Miklós elnöklete alatt. M­o­r e 11­­ Gusztáv és T­ö­­-­­rgessy Artur A fővárosi hatóságot Z 6 11­n­e­r Ede elöljáró fogja képviselni. Az 1­­rtos sorsjegyek a társulat pénztáránál még folyton kaphatók. Végül a választmány örömmel fogadta annak bejelentését, hogy B­a­d­i­t­z Ottó és C­s­o­r­b­a Ferenc 200 írttal az alapitó tagok sorába léptek s 43 új rendes tag jelentkezett. * (Az Egyetemi tanok,­ a magyar felső­iskolák ifjúságának ez az egyetlen újsága a tud. és műegyetemi olvasókör tulajdonába ment át, mely, mint a laphoz csatolt felhívás mondja, az eddiginél magasabb színvonalon akarja tartani a lapot. Az ötödik évfolyam mai első száma ötezer példányban jelent meg s a délelőtt folyamán nagy mennyiség­ben osztogatták az ifjúság között. S az első szám valóban igen tartalmas : az elején a szerkesztőség nyilatkozik a lap további vezetéséről s ezután érde­mes cikkelyek következnek az egyetem legújabb és legfontosabb kérdéseiről. Kiemelkedik a többi közül Vámbéry Rusztem kritikája az új államvizsgálat­ról,, mely a kötelező doktorátus eltörlése után lép életbe. Érdekes polémia is van a lapban egy német diákújság ellen, mely sulferám­os álláspontján jajgat a hazai elnyomott oláhokon, szászokon, s szidja a magyar ifjúság válasziratát. Az olvasókör helyiségeit csinos képekben mutatja be az Egyetemi Lapok, melynek végét bő tudósítások zárják be a vidékről és a külföldről. Felelős szerkesztője R­é­n­y­i József, főmunkatársa Beöthy László. Előfizetési ára egy évre 6 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, mely a kiadó­­hivatalba (IV. Lipót u. 25. sz.) küldendő. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Budapest, jan. 15. — Párbajozó miniszteri titkár Kovács Gyula miniszteri titkárt a budapesti törvényszék párviadal vétsége miatt három napi állam­­fogházra ítélte. Ezt az ítéletet a kir. tábla most helybenhagyta. — Királysértés a kantinban. Királysértés miatt ültették ma a vádlottak padjára Kontesz Li­­pótnét, a téglagyári munkások kantinosnéját, a ki egy tót legénynyel pörlekedve, el találta magát szólani. A végzetes összetűzésnek az volt az oka, hogy a kantinosné szűken mérte ki Lanyák Mihály napszámos és besorozott regruta pálinkáját. A tót legény büszkén verte a mellét s azt hajtogatta, hogy őt ugyan ne szidja senki, mert ő a császár katonája. A kantinosné erre olyasmit mondott, a­mi a királyi ügyészség felfogása szerint a legnagyobb mértékben királysértés. A bíróság is úgy gondol­kodott, mint az ügyészség s elitélte húsz forintnyi pénzbírságra. VIDÉK. — A zsidók egyenjogúsítása. Úgy az esz­tergomi, mint a szegzárdi zsidó hitközség élénk részt vesz abban a mozgalomban, mely a zsidók egyenjogúsítása tárgyában országszerte megindult. A szegzárdi hitközség tagjai csak a minap is fog­lalkoztak ezzel az eszmével s tanácskoztak ama mód és eszközök fölött, melyek segítségével az egyen­jogúsításnak a törvénybe való iktatását lehetne ki­eszközölni. A szegzárdi zsidó hitközség tagjainak a véleménye nagyon eltér ebben a tekintetben sok más vidéki város zsidó lakosságának a nézetétől. Míg a legtöbb városban, így a többek között Ko­lozsvártt is, a képviselőjelöltektől azt követelik, hogy már a programmbeszédükben ígérjék meg az egyenjogúsítás eszméjének a támogatását, addig a szegzárdi zsidó hitközség határozatilag kimondta, hogy ezt ez idő szerint a legnagyobb politikai tapin­­­tatlanságnak tartja. Azt helyesli, hogy a recepció kérdésében annak idején az országgyűléshez intéz­zenek kérő levelet, egyéb agitációnak azonban most még határozottan ellene van.­­ Az esztergomi zsi­dók testületileg szintén csatlakoztak a fővárosban megindult mozgalomhoz s ebben az ügyben e hó 17-én értekezletet is tartanak. A hitközség elnöke, Horn Károly dr., felhívást is bocsátott ki a hit­község tagjaihoz, melyben a többek között ezeket mondja : A zsidó vallás törvényes recepcióját kér­jük ! Azon anomália törvényes megszüntetését, mely a zsidó vallást ellentétbe helyezi a törvényesen be­vett vallásokkal, mely különbséget tesz a honpolgá­rok közt ezek vallása szerint és mely hétszázezer, önérzettel mondhatjuk, hű és lelkes honpolgárt meg­foszt oly jogoktól, melyek élvezete csak más val­­lásuaknak van biztosítva. Regény-Csarnok. Tavasz és szerelem. 15 Regény két kötetben. Irta Beniczkyné Bajza Lenke. Norbert rövid habozás után elmondá az utcán látottakat s majdnem ártatlanul azt kérdé, mit ítél ezekből Szentléleky, s miként magyarázza meg Brigitta e kirándulását. Az ügyvéd arcán eleintén meglepetés volt kifejezve, de csakhamar csodálkozva ki­áltott fel: Csak nem von le ebből rossz kö­vetkeztetést Brigitta jellemére nézve? Ez ne­kem, sokkal idősebb és tapasztaltabb létemre, sohasem tudna eszembe jutni. — Nem állítok róla semmi rosszat, de nem helyeslem az ily sétákat, magam sem tudom, miért. — De hisz könnyű meggyőződni arról, hogy mi vezette ama házba a leányt, mondá az ügyvéd, ki, mint látszott, semmi áron sem akarta Norbertet balvéleményében meghagyni. — Meggyőződni . . . Miről ? — Arról, hogy ki lakik ama házban, ki­vel érintkezhetett ott. Remélem , megje­gyezte magának az utcát és az épületet. — El tudok oda menni, de az utca nevét nem néztem, és a ház számát még kevésbbé. — El fogunk menni, még­pedig együtt, viszont­ erélyes határozottsággal Szentléleky. — Hova gondol, az valóságos kémkedés lenne, a­mi nem illik hozzánk. — El fogunk menni. Brigitta nekem ked­vencem, keresztleányom, nem egy kényes ügy­ben fordult már hozzám. Anya nélkül nőtt fel, senki sem gondolt vele, a­milyennek én isme­rem és tartom, saját lelki üdvösségemet mer­ném rábízni. Atyja miatt lehetett volna oly könnyelmű, mint fivére. Sem az egyik, sem a másik nem kapott nevelésében semmi irányt. Meg akarom tudni, mit véljek róla. Jöjjön Be­nin, menjünk és győződjünk meg. — Erre nem vállalkozom, és végre is, mit érdekel ez engem? — Nem szomorítja el önt egy ifjú véd­telen leány tévedése, ha csakugyan­az volna Brigitta tette. És nem fog-e örvendeni csaló­dásának, ha meggyőződik az ellenkezőről ? — Kétségkívül örülnék ennek. De . . . — »Jöjjön, jöjjön, az utca innét nem lehet messze. Én nem szeretek időt veszíteni. Tegye meg kedvemért. — És ha ön lesz az, ki csalódni fog? kérdő habozva Norbert és kalapját vette. — Nos akkor tettünk e szép alkonyban egy tavaszi sétát. Egy csalódással gazdagabbak leszünk, és elfelejtjük azt a szegény leányt, ki jobb sorsra lett volna érdemes, mint a minő osztályrészül jutott neki. Ozoray nem felelt. Megindultak együtt az utcán s hallgatva mentek egymás mellett, de Norbert nagyon különösen érezte magát e furcsa helyzetben, mit az ügyvéd reáerőszakolt. Miért ment vele? Mi köze volt neki Brigittá­hoz ? Mit törődött tetteivel ? Lassan haladtak az Andrássy-úton; egymást érték ott az elegáns fogatok, az egyikből Moan bájos arca hajolt ki, üdvözölve Norbertét, ki mosolyogva vette le kalapját; arca sugárzott az örömtől. Szent­léleky hidegen köszönt. Befordultak a legkö­zelebbi utcába jobbról, hol az ifjú a 12-ik számú ház kapuja előtt megállva mondá: — Itt vagyunk. Meglehet, hogy Brigitta még bent időzik. Mit fog gondolni rólunk, ha meglát. •— Mennyi idő telt el azóta, hogy a házba lépni látta őt ? — Körülbelül egy óra vagy valamivel több. — Szó sincs róla, hogy itt legyen, de lépjünk be a házba. És bementek a kapun. Szentléleky nyu­godt, Norbert majdnem ideges és felindult volt, midőn a házmester lakásához értek, ki ajtaja előtt ült, és élvezve a szép alkonyt, pi­pázott. Az ügyvéd egy pillantást vetett körül az udvarban, de az nem igen vidámító képet nyújtott, pár szurtos gyermek játszott az ajtók előtt, melyek különböző kis lakásokba vezettek, mindegyikbe néhány lépcsőn kellett föl­menni.

Next