Budapesti Hírlap, 1892. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1892-01-16 / 16. szám

10 BUDAPESTS HÍRLAP. (16. sz.) 1892.január 16. megbízta, hogy látogassa meg az általa Carpineto­­bnn épített kórházat. Ceccarelli visszatérve Rómába kijelenté, hogy a teljes berendezéshez még 40.000 líra szükséges. A pápa engedélyezte ezt az össze­get. Mikor azonban eléje terjesztették a számlákat, XIII. Leó azt mondá, hogy ö csak 20.000 lírát Ígért. Egy fiatal grófnak lakodalma alkalmából 10.000 lírát ígért a pápa berendezésre. A gróf sohasem kapta meg a pénzt s midőn panaszko­dott a pápai familiárisnál, azt a választ kapta, hogy a pápa beszélt ugyan a dologról, de — csak egyszer. Sterbini vatikáni asztalnok gyakran rábírta a pápát mindenféle kölcsönökre, melyek nem a péter­­fillérekböl kerültek ugyan, hanem a pápa magán­­pénztárából. A nagy krach idejében Sterbini a Banco di Roma igazgatótanácsának volt tagja. A banknak szorult helyzetében egy millióra volt szük­sége, melyet lehetetlen volt megszerezni. Sterbini elment a Vatikánba és egy óra múlva visszatért szorongó társaihoz a millióval. A pápa különben sok üzletembernek is adott kölcsönöket és ebben nem tett különbséget fehérek és feketék közt. Egy nagy bérlőnek, kinek atyja agyon­lőtte magát, 400,000 lírát kölcsönzött magánpénz­tárából, annak ellenére, hogy az annak idején Gari­baldival tartott. A magánpénztár különben minden baj ellenére még mindig elég gazdag arra, hogy jövőben is lehetővé tegye azt a szerepet, mely XIII. Leónak leginkább tetszik : a leghatalmasabb ur szerepe Hóim­ban. A pápának adott ajándékok trónra lépése óta csak az ö pénztárába folytak. Hogy az mennyi, az titok. Az elhunyt Schiaffmo bíboros azonban gyak­ran mondá, hogy egyedül a jubiláns esztendőben 38 millió folyt be. A péterfillérek azonban abban az esztendőben csak egy millióval szaporodtak. A magánpénztár a pápa lakásán van és a kulcsot maga a pápa őrzi. A pénztár — mint a pápa maga mondja — függetlenségének őre és néki !: őszöm a művészet és tudomány azt a fejedelmi ápolást, melyre a péterfillér képtelen volna. Monsignore Eolchi büntetése enyhébb lett volna, ha okosabb. Mikor átvették tőle hivatala kul­csait, azt mondá, hogy kizárhatják a péterfillérek kezeléséből, ő ezért mégis második kamerlengója marad a szent egyháznak és a konkláve és igy egy­úttal llóma helytartója. Ezt megmondták a pápának és Fölein el volt veszve. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 15. — A főváros népoktatása. A fővárosi kir. tanfelügyelőnek a közigazgatási bizottsághoz tett jelentése szerint Budapesten a múlt évben kilenc De ő maga, ki volt, ki élt. eltüDe már Hanyatlik egy mélység felé, hol nincs határ Csak némább még a csend s homály. A pillanat Az élők s a halott felett — halad, halad. Az ajtót nyitják, felrántják az ablakot, Beengedik a rég kizárt zajt és napot. Siráfl, beszéd — betódul mind a szolganép, Hangos léptök kopog, tolong : ki jő elóbb ? A bútrokat rendezgetik. Parancsot ád Egy főbb cseléd ; jól hallani harsány szavát, xv temetés hogy szép legyen, ez fődolog, 0 elmúlt már, — de a világ tovább forog : Bámul, zokog, majd nyugtot lel, zajong, feled, S az élet árja összecsap a bolt felett. Tud és lát és mindent megsejt, megérez, meggondol s rendszerint meg is találja helyes kifejezését érzésének, gondolatának. Csak el­vétve találni egy-egy verset, a melyből nem lehet kihüvelyezni a benne rejlő gondolatot. Ilyen például a Válasz cimü verse, a mely igy hangzik : Mi tart körülölelve E földön ide lenn ? Mi lényemnek hazája ? : Magányos végtelen. Aztán tovább szövődik A rejtélyes talány : Mi van ott fenn az égben 1 A végtelen magány ! Maga boldogtalannak érzi magát. Saját­ságos természet, a mely nem találja meg he­lyét a világban, mint az a kőasszony, a kinek elbeszéli szomorú (szimbolikus) történetét. Egy uj iskolát nyitottak, és pedig két kisdedóvót, három elemit, egy polgárit (leányok számára) és három alsófoku ipariskolát. Zugiskolát csak egyet jelentet­tek fel, mely Óbudán volt, s melyet bezárattak. Kisdedóvóintézeteket a főváros még nem állított fel, mert a kisdedóvásról szóló törvény végrehajtá­sára még nem szólította fel a kormány. A tanítói személyzetet a múlt évben 6 igazgatóval és 94 taní­tóval szaporították. Az iskolák felszerelése annyiban mondható meg nem felelőnek, mert az alsófoku ipa­rosiskolákban a tanulók koruknak meg nem felelő padokban voltak kénytelenek szorongani. E bajon a most alkalmazni szándékolt szerkezetű iskolapadok fognak segíteni. Nagy baj, hogy a legtöbb iskola udvarán fák nincsenek, hogy a tanulók az óraközö­ket friss levegőn tölthetnék el. As iskolai fürdők behozatala is kívánatos, mert a német tapasztalatok fényesen igazolják, hogy azok behozatalával a gyer­mekbetegségek apadása kapcsolatos. Az iskolák cél­szerű berendezése különben úgy a fővárosi, mint a felekezeti iskolákban emelkedik. A magániskolák, kevés dicséretes kivétellel, visszafejlődnek, 1890- ben kettő megszűnt, 1891 ben pedig kettő tanulók hiányában szünetelt. A tanítók elméleti és gyakor­lati képzettsége kifogástalan. Két fegyelmi eset for­dult elő és pedig a fegyelmi büntetések áthágása miatt. Ez utóbbi eset fontos, mert a tanács a testi fenyítés alkalmazását megengedhetőnek nem tartja. Ezért egy javitó iskola felállítása volna szükséges, minő például Hamburgban van. A tanácsost nagyban akadályozta az iskoláknak egészségi okok miatt történt gyakori bezáratása s a családos tanítóknak, gyermekeik megbetege­dése következtében a tanitástól való eltiltása. A tanfelügyelő a szellemileg gyenge tanulók számára oly tanfolyamok szervezését indítványozza, a me­lyek szép sikerrel működnek Ausztriában és Né­metországban. Felemlíti még a menedékhelyeket is, a melyek a szülői gondozást nélkülöző elemi tanuló­kat az oktatáson kívül befogadnák és őket a kézi­munkára szoktatnák. A tanítók fizetésének emelése kívánatos volna. Tiltott iskolakönyveket egy isko­lában sem használtak. Az iskolakötelesek száma volt 62,607, a kik közül iskolába nem járt 8165, vagyis több, mint tizenhárom százalék, a mi túlságos kedvezőtlennek nem mondható ugyan, de miután a fővárosról van szó, mégis sok. Népok­tatási intézet van Budapesten 164, tanító 948. Nemzetiségre nézve az iskolakötelesek közül 41476 magyar, 18,611 (huszonkilenc százalék) pedig né­met volt. — A múlt évi építkezések. A mérnöki hivatal összeállította a múlt évi építkezések statisz­tikáját. Örömmel látjuk e statisztikából, hogy a fő­városban az épitkezési kedv ismét emelkedőben van ; arra mutat ez, hogy a népesedés nem hanyat­lik vagy stagnál, hanem folytonosan szaporodik. A mérnöki kimutatás szerint a múlt évben 1316 ház volt Budapesten épülőfélben, melyből az óv végéig 750 teljesen elkészült, 566 pedig a tél miatt félbe­maradt. 1890-ben 1048 ház volt épités alatt. Minő­ség szerint eme 1316 házból földszintes volt 730, miből azt véljük következtethetönek, bogy a fővá­rosnak kifelé való terjeszkedése még nem állapo­dott meg, sőt jóformán még ma is csaknem oly uj Cassandra ez, a kit születésekor abban a kétes értékű kedvezésben részesítettek a tün­dérek, hogy minden emberi javakban bővel­kedjék, minden vágya, minden kívánsága tel­jesüljön. Ez azután közönbössó teszi minden iránt, hogy mindent kívánhat — remény és félelem nélkül, — ennek az az eredménye, hogy semmit sem kíván. Közönbössó lesz, hi­deggé minden iránt, szive s egész valója meg­­kövesedik, — köasszonynyá lesz. De vágyako­zik élni, vágyakozik szeretni, egyet akar sze­retni, minthogy az egész emberiség iránt való szeretető ki nem elégíti lelkét. Úgy fordul az­tán, hogy szeret és — csalatkozik. Végre egy nagy vihar keletkezik s ettől elragadva, egy örvénybe bukik és megsemmisül. . . . elha­gyottan, mint volt egész életében. Egynéhány igen szép részlet van ebben a versben ; például a viharról, a szerelemről szóló részek. De van egy verse, a mely sok­kal rövidebb ennél, Magam vagyok a cime, mindössze hat versszakból áll, a mely szebben, erősebben mondja el ugyanezt a történetet, ugyanezt a gondolatot. Ez a vers a kötet leg­szebb költeményeinek egyike. így hangzik : Magam vagyok ! E földön nincs velem rokon, Vigyen bár utam tüskén, vagy virágokon. Szerelmi csillag én felém sohsem ragyog. — Magam vagyok ! Magam vagyok ! Egykor pedig tudott szívem Szeretni forrón, lángolón, tisztán, híven. Rajongó álom, ifjú kép : mind elhagyott — Magam vagyok ! arányú, mint a város befelé való fejlődése. Egy­emeletes ház 167, kétemeletes 95, háromemeletes 173, négyemeletes 15, nyaraló 61 épült, ezenkívül 24 régi házra emeletet építettek rá. Kerületek sze­rint az építkezések a következőleg oszlottak meg: első kerület 109, második kerület 39, harmadik kerület 63, negyedik kerület 10, ötödik kerület 100, hato­dik 336, hetedik kerület 251, nyolca­dik kerület 163, kilencedik kerület 139, tizedik kerület 106. Legélénkebb volt tehát az építkezés a Teréz-, az Erzsébet- és József­városban, a legcsekélyebb ellenben a belvárosban, az után a budai kerületekben és Lipótvárosban, A mun­kában volt épületek közül 222 a vámon kí­vül van. — A föv. középitésl bizottsága ma délután Gerlóczy Károly hely. polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Mindenek előtt a központi vásárcsar­nok céljaira szükséges telkek kisajátításáról, illetve megváltásáról referált a mérnöki hivatal. E szerint a kisajátitandó 12 ingatlau közül kilencet egyezség utján sikerült megszerezni, még pedig: a pipa­utcai Fitzner-féle ingatlant 20.000 írtért; a Rozma­­nitb-féle sóház- és pipa-utca sarkán levő házat (3 emeletes) 130.000 írtért; a pipa-utca 15. sz. Winter-félét 15,000 írtért ; a Leno-féle sóház utcait 22.000 Írtért; Vida dr. pipa-utcai házát 22.200 írtért; a Szentgyörgyi-fóle csepelrakparti házat 49,000 írtért ; a Csukás-féle csillag-utcai házat 33.000 írtért ; az Alinássy-féle csillag-utcai házat 22,250 frt; a Szelénvi-féle csillag-utcai házat 27,000 írtért; a még hátralevő Molnár, Berkes és Nagy István-féle ingatlanokat kisajátítás utján fogják megváltani. A mostani számok szerint a kisajátítás nem fog annyiba kerülni, mint a mennyire előirá­nyozva volt. A mérnöki hivatal jelenti, hogy a vá­sárcsarnok környékének szabályozását úgy óhajtja keresztül vitetni, hogy a sóház-utca 6 ölről 9 ölre szélesittessék, a csillag- és pipa-utca sarkán pedig kocsimegállónak egy kisebb tér maradjon. A bizott­ság hozzájárult a javaslathoz. Az üllői úti nép­ligetnek vízzel való ellátására nézve kimondta a bizottság, hogy egyelőre a szüretien viz nye­résére a központi vízvezeték főcsővével való össze­kapcsolást javasolja, de egyúttal csatlakozik a köz­­épitési igazgató javaslatához, hogy a népliget kör­nyékén közkút létesítése céljából próbafúrásokat eszközöljenek, melynek vizéből később nemcsak a népligetet, hanem annak környékét is el lehetne látni. A lipótvárosi bazilika körüli tér rendezésének tervét is bemutatták a bizottságnak. E szerint a platók kiépítése, a parkozás és diszlámpák felállí­tása mintegy 40.000 frtba fog kerülni. Ezután ki­mondta a bizottság, hogy a templomot környező bazárépület lebontását csak annyiban fogják végre­hajtani, a mennyiben okvetetlenül szükséges, nehogy később a rendezett dísztéren építési anyagok és állványok számára bódét kellessék építeni. Több telekrendezési kérvény elintézése után az ülés vé­get ért. Ha fáj az élet, fáj a szív, jó — tűrni kell — Öröm- vagy búról arcomon nincs semmi jel. Csendes nyugodt lesz a folyam, ha béfagyott — Magam vagyok ! Nem tudhatom, nem kérdezem: mi az oka, Panaszra meg nem nyílott még ajkam soha. Szivem igy, ha nem boldogabb, — tisztább, nagyobb, Magam vagyok! A szerelem csak egyesé, de szeretet Mindénkié. — Szeretem a természetet, Az embert is, ha szenvedő, ha elhagyott, — Magam vagyok I Egy fájó büszke szó kisér völgyön, hegyen, E szó hangzik keresztül a természeten: Magam, ha élek, és magam, ha meghalok. — Magam vagyok! Bizonyos, hogy ezt a verset is csak nö Írhatta meg, valaminthogy a többi költemé­nyeivel szemben is igy vagyunk, — a mi egyéb szépségein felül is különös érdekességet kölcsönöz ennek a kiváló poétái erőnek. A minek a hiányát azonban az egész köteten végig éreztük: az a melódia. A dalnak édes­ségét s báját nem találni Czóbel Minkának eme kötetében. Érzése megható, gondolatai, képei szépek, ereje, sokoldalúsága, vénájának bősége meglepő s minden hiánya mellett is erős, maradandó hatást tesz az olvasóra. De dal, édesen zengő, elringató dal nem fakad az ajkán. Pedig ha ez a kiváló női lélek da­lolna, mily hódító szép éneket hallanánk akkori-ik.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék