Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-01 / 32. szám
Budapest, 1892. XII. évfolyam 32. sz. Hétfő, február I. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. pénzen vett parlament Budapest, jan. 31. a magyar kir. miniszterelnökségtől hivatalos papíron kapjuk a következő nyilatkozatot: „A Budapesti Hírlap január 31-diki számában A kormány kortesköltségei cím alatt egy kimutatás jelent meg, mely szerint a kormány választási célokra bizonyos összegeket küldött szét. Amennyiben ezen közlés a kormányra, vagy a miniszterelnökre vonatkozik, illetékes helyről arról értesülünk, hogy az teljesen alaptalan.“ Ez nem dementi, ez bevallás. Rezerváció mentálisszal annyit cáfol, hogy nem a miniszterelnök s nem a kormány küldötte szét az általunk kimutatott összegeket. Amennyiben ez áll, annyira áll az is, hogy ez összegeket január hónapban a címzettekre Budapesten postára tették s a dolgon nem változtat, ha a szabadelvű párt végrehajtó bizottsága nevében küldötték szét s bárki által adatták föl. Hogy elküldték a postán, annyi bizonyos s ítéljen minden józan ember szabadon, hogy ha a választások alatt ily rengeteg összegeket küldöttek Pest megye, Gömör megye, Hajdú megye, Heves, Esztergom, Győr, Békés, Abaúj, Somogy, Krassó, Maros-Torda, Moson, Mármaros, Szabolcs, Aranyos-Torda, Torontál, Pozsony, Nyitra, Csongrád, Sopron, Tolna, Zemplén, Nógrád, Csanád, Bács, Szilágy és Zala megyék főispánjainak, e pénzek nem voltak magántermészetűek, sem pedig oly hivatalos pénzek nem voltak melyeket közigazgatási célokra hivatalosan küldtek el. " A bizonyításnak másik neme, hogy e pénzeket választási célokra küldötték, ha az összegeket összehasonlítjuk. Feltűnő a hasonlatosság, hogy mennyit adtak egy-egy kerületre. Az úgynevezett könnyű kerületekre, mint pl. Nagy- Szombat, Turóc-Szent-Márton és Nagy- Lomnic (Szepesben) ment 2000 írt. Nagyobb helyekre vagy gazdag jelöltek támogatására, kik magukéból is költhettek, ment 8—4000 forint. Pl. Sopronba, hol Fabinyi Teofilt választották meg egyhangúlag, 3000 forintot küldöttek. Szombathelyre, hol Barosst kiáltották ki, 4000 forint ment áldomásra; Fenyvessy Ferenc kapott 8000 forintot, a megbukott Szeniczey Ödön 2500 frt segítségben részesült, 3000 forint ment Hadik grófnak Kassára s Gyöngyösre, hol Matlekovits bukott el, ismeretes főkortese, Kékessy kezéhez szintén 3000 forint. Ez tehát a normális segítség, melyet kiosztottak s ez felel meg annak, mihez azelőtt is szokva valánk. De ez a minimum, mert jönnek azután a nagyobb összegek, melyek egyes kerületeknek mentek, a hol már erősebb küzdelem volt s itt az 5—6000 forintos tételek tűnnek fel. Pl. Ráckevén Földváry Miklóst, az alispán fiát választották meg s Földvárynak Budapesten 5000 frtot kézbesítettek, miglen a főispán külön kapott egy nagyobb összeget a megyére, hol a választásokat ő intézte, így 5000 frt ment Csíkszeredára, Esztergomba, Egerbe, Fogarasra, Komáromba, Szécsénybe, Székesfehérvárra, 6000 frt pedig Aranyos-Maróthra, Halmiba (Hol Teleszky államtitkár volt a jelölt). Czobor Béla bukott jelöltnek Somogyba, ugyanannyi ment Szentesre, Nyiregházára, Szegzárdra (talán ismét Szeniczey választására), Szirákra, Szolnokra és Zilahra. .Ebből látszik, hogy ahol valamelyes nagyobb küzdelem volt, a szubvenció is emelkedett. .Az emelktedésbén következnek azután a tízezer forintos összegek. Ennyit kapott a megbukott Fejér Miklós államtitkár kerülete Zalában, ennyi ment Gyönkre, a kölesdi járásba Tolna megyébe, hol Busbach Pétert választották meg. Ennyi ment Szegedre is, reméljük nem Tisza Lajos gróf támogatására, hanem talán a II. kerületbe, hol Ivankovics kormánypárti bukott el. Ami ezen felül van, a nagy összegek, azokat nyilván felosztás végett küldték a főispánokhoz. Mert pl. Nyitra megyében, ahol alig volt ellenzék, a 28.000 frt elköltése csak úgy érthető, hogy azt a tizenegy kerület között szükség szerint felosztották. Hogy mily rengeteg összegbe kerültek a választások a kormány pártkasszájának, arról fogalmat alig alkothatunk magunknak. Kimutatásunkban felsoroltunk. Ezek közt van egy 300 forintos összeg, ez ment Brassóba, ahol a két szász jelöltet egyszerűen kikiáltották, tehát itt semmi költség nem volt, kivéve talán egy kevés nyomtatvány s néhány zászló. Ezt sem viselték maguk sem a kormánypárti választók, sem a kormánypárti jelöltek. Mutatja e példa, hogy mindenüvé ment pénz, akárhol egy parányi kormánypárti jelölt fellépett. Volt pedig a kormánynak hivatalos jelöltje mintegy 350. Csakis, ahol semmi kilátás nem volt a győzelemre, azokat a kerületeket hagyta el a minisztérium. Hiszen az egyhangú ellenzéki választások száma alig éri el a negyvenet. Háromszázötven kerületbe nagy summa kellett, ha a kormány úgy költött, mint a példák mutatják. Megjegyeztük tegnap, hogy kimutatásunk hiányos azért is, mert sok jelölt maga jött fel pénzt kérni s sok főispán magával vitte a megyéjére szánt összeget, vagy pedig más uton utalványoztak. Mekkora lehetett a táviratilag utalványozott öszszegek nagysága, melyeket az utóbbi napokban utalványoztak! Nem mehetünk kerületenkint végig, hogy melyik választókerület kapott vagy nem kapott pénzt, mivel a főispánok intézkedéseit nem ismerhetjük. De összehasonlítva kimutatásunkat a megyék és városok számával látjuk, hogy — elhagyva ama városi kerületeket, melyekben a kormánypárt nem jelölt —■ a következő megyékbe és városokba a postán nem küldtek pénzt: Árva-, Bereg-, Beszterce- Naszód-, Borsod-, Fehér-, Hont-, Hunyad-, Jász-Kun-, Liptó-, Nagy-Küküllő-, Szabolcs-, Sieben-, Szepes-, Temes-, Trencsén-, Ung-, Veszprém- és Zólyom megyék. Fiume, Hódmező - Vásárhely, Maros-Vásárhely, Szabadka, Újvidék, Abrudbánya, Csongrád, Erzsébetváros, Félegyháza, Halas, Miskolc, Szarvas, Szék, Vízakna. Ki hiszi, hogy az ország eme részeibe a kormánypárt kortescélokra pénzt nem küldött ? Tessék ezeket megfontolni, úgy alkothatunk magunknak fogalmat arról a rettenetes korrupcióról, melyet a jelen választásoknál a kormánypárt el■ nil in «mii ■mii ni— in lUmiirjfüitn I rnn''~~ szövet.ARi---'Tagadhatja-e valaki, hogy az ilyen módon szerzett többség nem lehet független s a megvásárolt mandátumok tömegével a jelen képviselőház pénzén vett parlament. A kormánypárti kasszából a hivatalos jelöltek megválasztására fordított összegek korántsem merítik ki a vesztegetésekre fordított summákat. Maguk a jelöltek is költöttek. Felteszszük, hogy a miniszter urak a saját pénzükön választatták meg magukat s a Pozsonyba küldött 14.000 forintot sem fordították Szilágyi Dezső kilencvenöt szótöbbségének megszerzésére. Felteszszük magyar főurainkról, mint gavallérokról, hogy kik kormánypárti mandátumra vállalkoztak, mindnyájan maguk viselték választási költségeiket, úgy mint bizonyosan nem kaptak a kormánytól, sem el nem fogadtak a párttól egy garast sem az olyan nemes urak, mint Károlyi István gróf, Atzél Béla báró, Zichy Jenő, Teleky Géza, Jósika Samu, az Andrássy grófok stb. Ezeken igen sokat megspórolhatott a minisztérium. S amint felteszszük ezekről, úgy fel kell tennünk valamennyi magyar mágnásról, a szabadelvű párt elnökétől, Podmaniczky Frigyes bárótól elkezdve, a legifjabb mágnásképviselőig, Teleky Árpád grófig, hogy saját megválasztatásukra a negyvenkét kormánypárti mágnás-képviselő egy krajcár szubvenciót sem fogadott el. Csak így érthető Szápáry törekvése, hogyminél több gazdag mágnást léptessen föl s csak igy frithető“ a főrendiház tagjainak versengése, hogy a képviselőházban Mai számunk 8 oldal.