Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-01 / 32. szám

4 tanate tehát továbbra is tántoríthatatlanul nyelvük­höz, de ugyanakkor — mint ezt évekkel ezelőtt ismételten mondottam — tanítsák meg fiaikat az állam nyelvére is, a saját érdekükben, mert ez elengedhetetlen eszköz arra nézve, hogy a közélet különféle terén boldogulhassanak ; de tanítsák meg azért is, hogy mindinkább szaporíthassák azokat a széttéphetlen kötelékeket, a­melyek önöket a közös hazához fűzik. Éljen a magyar Fiume! Budapest, 1892. január 28. Csernátomy Lajos A fiumei szabadelvű párt bizottsága szomba­ton reggel a következő­ kiáltványt ragasztotta ki a falakra: „Fiumei választók ! Midő­n a szabadelvű párt bizottsága Csernátony Lajos úrnak fölajánlotta Fiume országgyűlési képviselőségét, nem sejtette, hogy más, a szabadelvű párthoz tartozó jelöltek is támadhatnak. Miután ellenjelöltül Batthyány Tivadar gróf lépett fel, ki magát a szabadelvű párt hívének vallja, az elvek kérdése puszta személyes kérdéssé vált. Őszintén meg kell vallanunk, hogy a választók többsége Batthyány Tivadar gróf zászlója alá csoportosult s ez indította a bizottságot arra, hogy saját jelöltjének, Csernátony úrnak, a küzdelem elől való tisztes visszavonulást javasolja, tekintettel a személye iránt való megmagyarázhatatlan, de az­ért tényleg meglévő ellenszenvre (avversione) és tekintettel a várható bu­kásra. E tanácscsal egyetemben a bizottság el­határozta, hogy feloszlik, nem akarván a személyes kérdéshez való ragaszkodással a polgárok visszavo­násának magva avagy ürügye lenni. Az idő majd el fogja dönteni, hogy a polgárok többségének igaza volt-e; hazaszeretetünk kivántatja velünk, hogy igaza legyen.“ Este nagy banker volt Batthyány gróf és Ciotta podesta jelenlétében . Walluschnig városi képviselő, mint egyik fiumei olasz lap írja, „valósá­gos kórboncolás alá vette Csernátony eddigi műkö­dését.“ Minden mondatát tapsok vihara követte.“ * Mai lapunkban írtuk, hogy Podmaniczkyék győzelmi lakomája alkalmával frenetikus csend fo­gadta Csatáry Lajos dr. Szilágyi Dezsőre mondott felköszöntőjét. Csatáry úr ma levelet intézett hoz­zánk, melyből kitűnik, hogy ő Szilágyi Dezsőért nem ivott, a neki tulajdonított felköszüntőt nem mondta el, hanem e helyett a következő kis beszé­det rögtönözte : „Negyvenhárom éve annak, hogy megválasz­tott képviselőnkkel, Podmaniczky Frigyes báróval a szászkai ütközetben együtt harcoltam ; ő a Ká­rolyi-huszárok századosa, én a 27. honvédzászlóalj főhadnagya gyanánt szolgáltuk a magyar haza sza­badságának ügyét; a csatában sokan elestek s megsebesültek. E mai napon szinte csatát vívtunk, de nem öldöklő, hanem az elvek szellemi fegyve­reivel s ha győztünk is, e csata után nem marad­hatnak sem halottak, de még sebesültek sem. A pártoknak egymás iránt kölcsönös tisztelete legyen azon kapocs, mely azoknak egyéneit a harc bevé­­geztével ismét egyesítse a magyar állam fenntartá­sának és erősítésének minden pártoskodáson felül álló eszméjében. Poharat emelek a tisztességgel küzdőkre s a magyar nemzet fiainak egyetér­tésébe.“* Zircen, a hol a függetlenségi Kemény Pált választották meg 153 szótöbbséggel a kormánypárti Hugomay gróf ellenében, a választást Csernye köz­sége döntötte el 185 szavazójával, kik a kormány­párt által nekik felajánlott három ezer forintot in­­dignációval utasították vissza. A kerületben leír­hatatlan a lelkesedés az ellenzék győzelme fölött. A kormánypárti jelölt érdekében, mint beszélik, 28 ezer forintot mozgósítottak, (a mi listánkban Zirc két­ezer forinttal szerepel), a zirci apátság is fel­tűnő mód exponálta magát, a közigazgatási hatósá­gok pedig, felsőbb utasításra, óriási erőszakosságot gyakoroltak a főispántól kezdve a legutolsó segéd­jegyzőig. E kortesszervezet hatalmaskodásával szem­ben rendkívül lelkesítőleg hatott a független ér­zelmű polgárságra, hogy Szalay Alfréd perjel és Gebauer Izor alperjel, az apátság állásfoglalása el­lenére, az ellenzék jelöltjére szavaztak. A mostani kormánypárt e kudarc után aligha fog még egy­szer szerencsét próbálni a zirci kerületben. * Érsekújvárott, a­hol Rosszival apátkanonok, a kormánypárt jelöltje megbukott, Mérey ügyvédnek, a függetlenségi párt győztes képviselőjének hívei, hála,adó körmenetet tartottak a választás után. Esztergomban, a­hol Timon Ákos, a prímás pártfogolta megbukott Fr­e­y Ferenc nemzeti párti ellenében, az ellenzéki választók fényes Te Deumot tartottak.* Jászberényből Apponyinak még janur 28 -án száz tagú küldöttség akarta felhozni a mandátumot, de Apponyi távirati kérésére elálltak e szándékuk­tól. Hír szerint Apponyi a jövő héten személyesen lemegy Jászberénybe, választói közé. * Zomborban, hol Koczkár kormánypárti és Dra­­kulics nemzeti párti közt volt a küzdelem, a szava­zás rendkívül érdekesen folyt. Este 6 órakor Dra­­kulicsnak 182 többsége volt, ezt a Koczkárok leszo­rították 166-ra. Ekkor kezdődött a végső harc. Mindegyik párt az elmaradottakat hordta be. Mikor az ellenzék többsége leapadt 34-re, a választási elnök kitűzte a zárórát­­­,10-re azért, mert a kor­tesei meg akarták várni azokat a szavazókat, a­kik a 9 órai vonattal jöttek (mert elutaztak, hogy ne kelljen a kormányra szavazniok). Ezeket el is fog­ták a vonatnál, de mialatt a kocsikra akarták őket szállítani, újra elszöktek, és nem szavaztak le, míg az ellenzék azalatt újabb 10—12 szavazót behozva 44-el győzött. Drakulits 755, Koczkár 711 szavazatot kapott. Általános a remény, hogy a főispánt me­nesztik, miután megyéje, a­mely eddig 2 ellenzékit küldött, most 7-et választott meg. Utódja Dr. Vojnits István hodsághi képviselő lesz. * Az újság olvasó választó. Nyitráról írják : Spor­­zon Ernő megválasztása után, az új képviselő be­szédet mondott, a­mely beszédet a választók tet­széssel fogadtak. Egy kézműves állandóan ezt kiál­totta közbe : „Élénk tetszés, zajos helyeslés “ Mikor egy kortes aztán megkérdezte, miért kiáltja ő eze­ket s miért nem „éljen“-t, a lelkes választó azt fe­lelte : „Olvasom én az újságokat, a képviselők be­szédeire az újság is mindig azt írja : „Élénk tetszés, zajos helyeslés.“* Párbaj választás­­közben. Félegyházán — olvas­suk a Szegedi Napló­ban — a választási elnök, Szabó János, a választás előtti napon valahogy ösz­­szekülönbözött Félegyháza polgármesterével, Zámbó Géza úrral. A dolognak természetesen, mint gaval­lérokhoz illik, lovagias affér lett a vége. A segédek kölcsönösen abban állapodtak meg, hogy a felek másnap, vagyis a választás reggelén intézzék el ügyüket. Ebbe Szabó nem egyezhetett bele, mert neki kellett megnyitni a szavazatszedő bizottság működését, hanem azt nem bánta, ha majd délután találkoznak valami csendes erdőben, hol minden nagyobb zaj nélkül elsüthetik pisztolyaikat. Délután két órakor elnöki tisztét rábízta az egyik alelnökre s elszaladt egy kicsit — párbajozni. Pisztolypárbajt vivt­ak — minden baj nélkül s aztán miután meg­­békültek, mindenki elment a maga dolgára. A pol­gármester úr tovább korteskedett, az elnök ur pedig tovább szedte a voksoltak . A kemence. Szegeden történt, hogy egy csomó subás tanyai ember és rokolyás tanyai asszony ott állt a Széchenyi-téren és órákhosszat támogatta a hirdetési vasgutákat, melyeknek bordái tele vannak ragasztva cifra papiroslepedőkkel. A tanyai társaság csakhamar fölszaporodva, egymást taszigálták a vasalkotmány mellől: — Hagyjék kend mán engem is . . . A másik is: — Hadd kerüljek mán én is mellé. Míg végre valaki megkérdezte tőlük, miért támogatják a vashengert olyan nagy kitartással és szeretettel: — Hát minekünk is szabad talán mele­gelni. A választó­subák vitték ki a hírét, hogy minő csoda van itt: a jelöltek a piacokon kemencéket állítottak föl, hogy a tanyáról jövök, ha elfáznak, fölmelegedhessenek. így kapták aztán közre a subás és vattás rokolyák mai a heti piacon a nagy vaskemencéket. A suba és rokolya tulajdonosai váltig azt hitték, hogy a vaskemencék melegítik őket, nem a suba és rokolya. Hanem egyszer a keze feje is hozzáért a vaskemence oldalához, mire az atyafi méltatlankodva megszólalt: — Mán kár is elspórolni a fát a szegény utas embertül. Egy busképű Ivánkovits-párti szakosztályos kapott a szón, hogy könnyítsen a bűbájos terhén, rászólván az atyafira: — Majd füttet kendtöknek Babó Emil. De a báránybőrsipka alatt is elkészült hama­rosan a talpraesett válasz: — A mán maguknak fűtött be. * Kire szavaz ? Ez is Szegeden történt. — Kire szavaz ? — kérdezte a Választási el­nök egy tanyai polgártárstól. — Nem kell a kormány, — válaszolt az atyafi. — Nevet mondjon ! — Réh János kell nekünk. Ez a Réh János nem más, mint Szegednek boldog emlékezetű volt polgármestere, a­ki egy ízben követjelölt is volt, de immár tizedik eszten­deje, hogy ez árnyékvilágból elköltözött. — Meghalt ám az, atyafi. — Meg ? Nyugtassa csöndességben az Is­ten . . . Akkor Hermányra szavazok. Tudniillik Herman Ottóra, a kinek eszméi,­im évek múlva kicsiráztak és pedig télen, fagyban, egy tanyai polgártárs egyszerű keblében. BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) 1892. február 1. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, febr. 1. — A beteg Budapest. Bátran lehetne ezt a címet adni Gebhardt Lajos dr. tiszti főorvos jelen­tésének, melyben a fővárosnak 1891. évi második félévi közegészségi állapotáról számol be a közigaz­gatási bizottságnak. A főorvos jelentése elején kü­lönben maga is elismeri, hogy a közegészség az említett félévben nemcsak gyönge, hanem határo­zottan rossz lábon állott Budapesten. Sokkal több volt a beteg ember, mint 1890 második felében, pedig már akkor is nagyon sok volt és sokkal többen haltak meg, mint 1890 második felében, pedig már akkor is túlságos nagy volt a halottak száma. Har­madéve a második félévben meghaltak 6425-en, tavaly szintén a második félévben 0879-en, vagyis 454-gyel többen. A ragadós betegségek állása is rosz­­szabbodott, pedig már harmadéve is elég rossz volt. Szaporodott a vörheny, difteritisz, torokgyík s te­tézte az állapotok rosszaságát az influenza fellé­pése, melyben nemcsak sokan betegedtek, de arány­talanul sokan is haltak meg. A csecsemőket ezen­kívül a gyomorbélhurut is pusztította. A kórházak­ban egy-egy hónapban öt—kilencezer beteg feküdt, a bejáró betegek száma hónaponkint 7—12 ezerre rúgott, a kerületi orvosok pedig szintén havonkint 2­—3 ezer szegény betegnek rendeltek, holott har­madéve a második félévben a kórházi betegek száma a nyolcezerét havonként soha el nem érte, a bejáró betegek száma 6-8 ezer közt, a kerületi or­vosok által gyógyítottaké pedig hónaponként két és harmadfélezer közt váltakozott. Csekély vigasztalás az nekünk, hogy Európa más városaiban is nagy számban fordulnak elő ezek a betegségek, az sem igen nyugtathat meg bennünket, hogy a­hol valaki megbetegedett, azt siettek az egészséges emberek­től elkülöníteni és a beteg szobáját kifüstölni. Csak annak tudnánk örülni igazán, ha már egy­szer látnánk, hogy a ragadós betegségek okait szün­tették meg, az egészségtelen lakásokat, a rossz vizet, a rossz csatornákat, a tisztátlanságot és a drágaságot, mely az embereket rossz táplálkozásra kényszeríti. Ezt szeretnénk már egyszer látni s nem ígéretekben, melyekkel már torkig vagyunk, hanem tettekben. A gyermekhalandóság is rosszabbodott. Harmadéve 30 és fél, tavaly pedig 33 és fél száza­lékba a halottaknak egy éven alul levő gyermek volt. Némileg vigasztaló, de semmi esetre sem eny­hítő körülmény a hatóságokra nézve, hogy a szüle­tések a halálozásokat felülmúlták. A tiszti főorvos a lakhatási engedélyek megadásánál szigorú ellenőr­zést gyakorolt, de ez magában véve nem elég, a pincelakásokat és a zsúfolt lakásokat is ki kell üríttetni. — A piacokat és boltokat pedig nagyobb szigorral vizsgálni, hogy romlott és hamisított élelmi­szereket ne áruljanak méregdrágán. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jan. 31. * (A kis molnárné) Sztojanovits és Radó operettje iránt ma vasárnap oly nagy érdeklődés mutatkozott, hogy a népszínházban már délelőtt 11 órára minden jegy el kelt s a pénztárt be kellett zárni. * (Népszerű hangverseny.) Walter Gusztáv cs. és kir. karnagy és Altdorfer Viktor, a soproni születésű­ zongorás, közreműködésével rendezték tegnap délután a tizedik népszerű hangversenyt. Walter úr kizárólag Schubert dalokat énekelt nagy érzéssel, de kissé fátyolozott hangon. Minden dalát élénken megtapsolták. Tetszett Altdorfer úr is, a­ki kellemes zongorásnak bizonyult. * (Az orsz. magyar képzőművészeti tár­sulat) egy frtos sorsjegyeinek húzását vasárnap délután tartották meg. Az eredmény a következő volt : Neogrády Antalnak Erdő szélén címü festmé­nyét a 602. szám, Mednyánszky László bárónak Városliget címü festményét az 503. szám, Littron

Next