Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-01 / 32. szám
4 tanate tehát továbbra is tántoríthatatlanul nyelvükhöz, de ugyanakkor — mint ezt évekkel ezelőtt ismételten mondottam — tanítsák meg fiaikat az állam nyelvére is, a saját érdekükben, mert ez elengedhetetlen eszköz arra nézve, hogy a közélet különféle terén boldogulhassanak ; de tanítsák meg azért is, hogy mindinkább szaporíthassák azokat a széttéphetlen kötelékeket, amelyek önöket a közös hazához fűzik. Éljen a magyar Fiume! Budapest, 1892. január 28. Csernátomy Lajos A fiumei szabadelvű párt bizottsága szombaton reggel a következő kiáltványt ragasztotta ki a falakra: „Fiumei választók ! Midőn a szabadelvű párt bizottsága Csernátony Lajos úrnak fölajánlotta Fiume országgyűlési képviselőségét, nem sejtette, hogy más, a szabadelvű párthoz tartozó jelöltek is támadhatnak. Miután ellenjelöltül Batthyány Tivadar gróf lépett fel, ki magát a szabadelvű párt hívének vallja, az elvek kérdése puszta személyes kérdéssé vált. Őszintén meg kell vallanunk, hogy a választók többsége Batthyány Tivadar gróf zászlója alá csoportosult s ez indította a bizottságot arra, hogy saját jelöltjének, Csernátony úrnak, a küzdelem elől való tisztes visszavonulást javasolja, tekintettel a személye iránt való megmagyarázhatatlan, de azért tényleg meglévő ellenszenvre (avversione) és tekintettel a várható bukásra. E tanácscsal egyetemben a bizottság elhatározta, hogy feloszlik, nem akarván a személyes kérdéshez való ragaszkodással a polgárok visszavonásának magva avagy ürügye lenni. Az idő majd el fogja dönteni, hogy a polgárok többségének igaza volt-e; hazaszeretetünk kivántatja velünk, hogy igaza legyen.“ Este nagy banker volt Batthyány gróf és Ciotta podesta jelenlétében . Walluschnig városi képviselő, mint egyik fiumei olasz lap írja, „valóságos kórboncolás alá vette Csernátony eddigi működését.“ Minden mondatát tapsok vihara követte.“ * Mai lapunkban írtuk, hogy Podmaniczkyék győzelmi lakomája alkalmával frenetikus csend fogadta Csatáry Lajos dr. Szilágyi Dezsőre mondott felköszöntőjét. Csatáry úr ma levelet intézett hozzánk, melyből kitűnik, hogy ő Szilágyi Dezsőért nem ivott, a neki tulajdonított felköszüntőt nem mondta el, hanem e helyett a következő kis beszédet rögtönözte : „Negyvenhárom éve annak, hogy megválasztott képviselőnkkel, Podmaniczky Frigyes báróval a szászkai ütközetben együtt harcoltam ; ő a Károlyi-huszárok századosa, én a 27. honvédzászlóalj főhadnagya gyanánt szolgáltuk a magyar haza szabadságának ügyét; a csatában sokan elestek s megsebesültek. E mai napon szinte csatát vívtunk, de nem öldöklő, hanem az elvek szellemi fegyvereivel s ha győztünk is, e csata után nem maradhatnak sem halottak, de még sebesültek sem. A pártoknak egymás iránt kölcsönös tisztelete legyen azon kapocs, mely azoknak egyéneit a harc bevégeztével ismét egyesítse a magyar állam fenntartásának és erősítésének minden pártoskodáson felül álló eszméjében. Poharat emelek a tisztességgel küzdőkre s a magyar nemzet fiainak egyetértésébe.“* Zircen, a hol a függetlenségi Kemény Pált választották meg 153 szótöbbséggel a kormánypárti Hugomay gróf ellenében, a választást Csernye községe döntötte el 185 szavazójával, kik a kormánypárt által nekik felajánlott három ezer forintot indignációval utasították vissza. A kerületben leírhatatlan a lelkesedés az ellenzék győzelme fölött. A kormánypárti jelölt érdekében, mint beszélik, 28 ezer forintot mozgósítottak, (a mi listánkban Zirc kétezer forinttal szerepel), a zirci apátság is feltűnő mód exponálta magát, a közigazgatási hatóságok pedig, felsőbb utasításra, óriási erőszakosságot gyakoroltak a főispántól kezdve a legutolsó segédjegyzőig. E kortesszervezet hatalmaskodásával szemben rendkívül lelkesítőleg hatott a független érzelmű polgárságra, hogy Szalay Alfréd perjel és Gebauer Izor alperjel, az apátság állásfoglalása ellenére, az ellenzék jelöltjére szavaztak. A mostani kormánypárt e kudarc után aligha fog még egyszer szerencsét próbálni a zirci kerületben. * Érsekújvárott, ahol Rosszival apátkanonok, a kormánypárt jelöltje megbukott, Mérey ügyvédnek, a függetlenségi párt győztes képviselőjének hívei, hála,adó körmenetet tartottak a választás után. Esztergomban, ahol Timon Ákos, a prímás pártfogolta megbukott Frey Ferenc nemzeti párti ellenében, az ellenzéki választók fényes Te Deumot tartottak.* Jászberényből Apponyinak még janur 28 -án száz tagú küldöttség akarta felhozni a mandátumot, de Apponyi távirati kérésére elálltak e szándékuktól. Hír szerint Apponyi a jövő héten személyesen lemegy Jászberénybe, választói közé. * Zomborban, hol Koczkár kormánypárti és Drakulics nemzeti párti közt volt a küzdelem, a szavazás rendkívül érdekesen folyt. Este 6 órakor Drakulicsnak 182 többsége volt, ezt a Koczkárok leszorították 166-ra. Ekkor kezdődött a végső harc. Mindegyik párt az elmaradottakat hordta be. Mikor az ellenzék többsége leapadt 34-re, a választási elnök kitűzte a zárórát,10-re azért, mert a kortesei meg akarták várni azokat a szavazókat, akik a 9 órai vonattal jöttek (mert elutaztak, hogy ne kelljen a kormányra szavazniok). Ezeket el is fogták a vonatnál, de mialatt a kocsikra akarták őket szállítani, újra elszöktek, és nem szavaztak le, míg az ellenzék azalatt újabb 10—12 szavazót behozva 44-el győzött. Drakulits 755, Koczkár 711 szavazatot kapott. Általános a remény, hogy a főispánt menesztik, miután megyéje, amely eddig 2 ellenzékit küldött, most 7-et választott meg. Utódja Dr. Vojnits István hodsághi képviselő lesz. * Az újság olvasó választó. Nyitráról írják : Sporzon Ernő megválasztása után, az új képviselő beszédet mondott, amely beszédet a választók tetszéssel fogadtak. Egy kézműves állandóan ezt kiáltotta közbe : „Élénk tetszés, zajos helyeslés “ Mikor egy kortes aztán megkérdezte, miért kiáltja ő ezeket s miért nem „éljen“-t, a lelkes választó azt felelte : „Olvasom én az újságokat, a képviselők beszédeire az újság is mindig azt írja : „Élénk tetszés, zajos helyeslés.“* Párbaj választásközben. Félegyházán — olvassuk a Szegedi Naplóban — a választási elnök, Szabó János, a választás előtti napon valahogy öszszekülönbözött Félegyháza polgármesterével, Zámbó Géza úrral. A dolognak természetesen, mint gavallérokhoz illik, lovagias affér lett a vége. A segédek kölcsönösen abban állapodtak meg, hogy a felek másnap, vagyis a választás reggelén intézzék el ügyüket. Ebbe Szabó nem egyezhetett bele, mert neki kellett megnyitni a szavazatszedő bizottság működését, hanem azt nem bánta, ha majd délután találkoznak valami csendes erdőben, hol minden nagyobb zaj nélkül elsüthetik pisztolyaikat. Délután két órakor elnöki tisztét rábízta az egyik alelnökre s elszaladt egy kicsit — párbajozni. Pisztolypárbajt vivtak — minden baj nélkül s aztán miután megbékültek, mindenki elment a maga dolgára. A polgármester úr tovább korteskedett, az elnök ur pedig tovább szedte a voksoltak . A kemence. Szegeden történt, hogy egy csomó subás tanyai ember és rokolyás tanyai asszony ott állt a Széchenyi-téren és órákhosszat támogatta a hirdetési vasgutákat, melyeknek bordái tele vannak ragasztva cifra papiroslepedőkkel. A tanyai társaság csakhamar fölszaporodva, egymást taszigálták a vasalkotmány mellől: — Hagyjék kend mán engem is . . . A másik is: — Hadd kerüljek mán én is mellé. Míg végre valaki megkérdezte tőlük, miért támogatják a vashengert olyan nagy kitartással és szeretettel: — Hát minekünk is szabad talán melegelni. A választósubák vitték ki a hírét, hogy minő csoda van itt: a jelöltek a piacokon kemencéket állítottak föl, hogy a tanyáról jövök, ha elfáznak, fölmelegedhessenek. így kapták aztán közre a subás és vattás rokolyák mai a heti piacon a nagy vaskemencéket. A suba és rokolya tulajdonosai váltig azt hitték, hogy a vaskemencék melegítik őket, nem a suba és rokolya. Hanem egyszer a keze feje is hozzáért a vaskemence oldalához, mire az atyafi méltatlankodva megszólalt: — Mán kár is elspórolni a fát a szegény utas embertül. Egy busképű Ivánkovits-párti szakosztályos kapott a szón, hogy könnyítsen a bűbájos terhén, rászólván az atyafira: — Majd füttet kendtöknek Babó Emil. De a báránybőrsipka alatt is elkészült hamarosan a talpraesett válasz: — A mán maguknak fűtött be. * Kire szavaz ? Ez is Szegeden történt. — Kire szavaz ? — kérdezte a Választási elnök egy tanyai polgártárstól. — Nem kell a kormány, — válaszolt az atyafi. — Nevet mondjon ! — Réh János kell nekünk. Ez a Réh János nem más, mint Szegednek boldog emlékezetű volt polgármestere, aki egy ízben követjelölt is volt, de immár tizedik esztendeje, hogy ez árnyékvilágból elköltözött. — Meghalt ám az, atyafi. — Meg ? Nyugtassa csöndességben az Isten . . . Akkor Hermányra szavazok. Tudniillik Herman Ottóra, a kinek eszméi,im évek múlva kicsiráztak és pedig télen, fagyban, egy tanyai polgártárs egyszerű keblében. BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) 1892. február 1. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, febr. 1. — A beteg Budapest. Bátran lehetne ezt a címet adni Gebhardt Lajos dr. tiszti főorvos jelentésének, melyben a fővárosnak 1891. évi második félévi közegészségi állapotáról számol be a közigazgatási bizottságnak. A főorvos jelentése elején különben maga is elismeri, hogy a közegészség az említett félévben nemcsak gyönge, hanem határozottan rossz lábon állott Budapesten. Sokkal több volt a beteg ember, mint 1890 második felében, pedig már akkor is nagyon sok volt és sokkal többen haltak meg, mint 1890 második felében, pedig már akkor is túlságos nagy volt a halottak száma. Harmadéve a második félévben meghaltak 6425-en, tavaly szintén a második félévben 0879-en, vagyis 454-gyel többen. A ragadós betegségek állása is roszszabbodott, pedig már harmadéve is elég rossz volt. Szaporodott a vörheny, difteritisz, torokgyík s tetézte az állapotok rosszaságát az influenza fellépése, melyben nemcsak sokan betegedtek, de aránytalanul sokan is haltak meg. A csecsemőket ezenkívül a gyomorbélhurut is pusztította. A kórházakban egy-egy hónapban öt—kilencezer beteg feküdt, a bejáró betegek száma hónaponkint 7—12 ezerre rúgott, a kerületi orvosok pedig szintén havonkint 2—3 ezer szegény betegnek rendeltek, holott harmadéve a második félévben a kórházi betegek száma a nyolcezerét havonként soha el nem érte, a bejáró betegek száma 6-8 ezer közt, a kerületi orvosok által gyógyítottaké pedig hónaponként két és harmadfélezer közt váltakozott. Csekély vigasztalás az nekünk, hogy Európa más városaiban is nagy számban fordulnak elő ezek a betegségek, az sem igen nyugtathat meg bennünket, hogy ahol valaki megbetegedett, azt siettek az egészséges emberektől elkülöníteni és a beteg szobáját kifüstölni. Csak annak tudnánk örülni igazán, ha már egyszer látnánk, hogy a ragadós betegségek okait szüntették meg, az egészségtelen lakásokat, a rossz vizet, a rossz csatornákat, a tisztátlanságot és a drágaságot, mely az embereket rossz táplálkozásra kényszeríti. Ezt szeretnénk már egyszer látni s nem ígéretekben, melyekkel már torkig vagyunk, hanem tettekben. A gyermekhalandóság is rosszabbodott. Harmadéve 30 és fél, tavaly pedig 33 és fél százalékba a halottaknak egy éven alul levő gyermek volt. Némileg vigasztaló, de semmi esetre sem enyhítő körülmény a hatóságokra nézve, hogy a születések a halálozásokat felülmúlták. A tiszti főorvos a lakhatási engedélyek megadásánál szigorú ellenőrzést gyakorolt, de ez magában véve nem elég, a pincelakásokat és a zsúfolt lakásokat is ki kell üríttetni. — A piacokat és boltokat pedig nagyobb szigorral vizsgálni, hogy romlott és hamisított élelmiszereket ne áruljanak méregdrágán. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jan. 31. * (A kis molnárné) Sztojanovits és Radó operettje iránt ma vasárnap oly nagy érdeklődés mutatkozott, hogy a népszínházban már délelőtt 11 órára minden jegy el kelt s a pénztárt be kellett zárni. * (Népszerű hangverseny.) Walter Gusztáv cs. és kir. karnagy és Altdorfer Viktor, a soproni születésű zongorás, közreműködésével rendezték tegnap délután a tizedik népszerű hangversenyt. Walter úr kizárólag Schubert dalokat énekelt nagy érzéssel, de kissé fátyolozott hangon. Minden dalát élénken megtapsolták. Tetszett Altdorfer úr is, aki kellemes zongorásnak bizonyult. * (Az orsz. magyar képzőművészeti társulat) egy frtos sorsjegyeinek húzását vasárnap délután tartották meg. Az eredmény a következő volt : Neogrády Antalnak Erdő szélén címü festményét a 602. szám, Mednyánszky László bárónak Városliget címü festményét az 503. szám, Littron