Budapesti Hírlap, 1892. április (12. évfolyam, 92-120. szám)
1892-04-01 / 92. szám
4 0 magy. tud. akadémia megbízásából Írja s Hornyánszky Viktor kiadásában jelenik meg ; egyes füzet ára 50 kr. * (A Kisfaludy-társaság új alapítói.) A Kisfaludy-társaság tegnapi ülésén Beöthy Zsolt főtitkárnak örvendetes jelentései voltak : a száz forintos alapítók száma egy hó alatt kilenccel szaporodott, ezek név szerint: Belgrád Ignác dr. ügyvéd, Gundel János, az István főherceg szálló bérlője, a csurgói középiskola „Csokonai-kört”-e, Radó Antalné dr.-né, Schlichter Izidorné, Singer Zsigmond hirlapíró, Stern Dávid nagykereskedő, Visontai Soma dr. képviselő és Wodianer Artur könyvkiadó. A kolozsvári ref. kollégium tanulói 30 frt 27 krt küldtek a Csiky Gergely mellszobrára. Boross Mihály agg népiró pedig Kisfaludy Sándornak egy 1824-ben irt levelével gyarapította a társaság ereklyetárát. * (A „Magyar Szalon“) áprilisi füzete már megjelent, s igazán kellemes meglepetésekben részesíti olvasóit. Először is finomabb papirosra van nyomtatva, ami a képek művészi kivitelét nagyban elősegíti. Azután Abonyi Árpád Tarantella című novellájához nyolc oly gyönyörű színes illustrációt közöl, aminet magyar lapban még nem igen láttunk. Cikkek vannak benne Sebők Zsigmondtól, Szabó Endrétől Keglevich István gróftól ,ínség a felvi (féken), György Aladártól, Szmrecsányi Miklóstól, Trencsén Károlytól stb. Költemények Endrődi Sándortól, Gáspár Imrétől, Sípos Somától. A füzet egyik költeménye A becsület nincs aláírva , pedig kár titkolózni a költőnek, aki nem más, mint Barna Izidor. A Jenő főhercegről szóló cikkből átveszszük a következőket : „Jenő főherceg rendes látogatója a magyar színházaknak, előkelő báloknak, főúri családoknak és mint a művészet barátja, nem egyszer adta már jelét jártasságának különösen a zenében 63 énekben. Gyönyörű bassushangján magánhangversenyeken szíveten elénekel egy-egy nótát és legutóbb Andrássi Aladár gr. uf palotájának felavatásakor is részt vett a programmba. Télvíz idején a főúri körök gyakran rendeznek felváltva különböző családoknál házi mulatságokat és ezek a mulatságok képezik ez idő szerint nálunk a „magyar etalonélet“ kezdetét, mely hihetőleg mindinkább ki fog terjedni írói és művészi körökre is. Az Andrássy-est igazi művészi jelleggel bírt, melyen Jenő főherceg először egyedül énekelte Rubin- Stein Lehnsucht dalát, azután Radvánszky Géza báróval (tenor) kettősben énekelt részleteket a Skadella operából.“ * („Bán lel- assum.") Ily című alkalmi füzet jelent meg Vajda Emil dr. szerkesztésében Székelyudvarhelyet. A nyugalomba lépő főispán, Dániel Gábor tiszteletére készült s Erdély kiváló embereitől közöl emléksorokat. A nagyérdemű tertin arcképe disziti afüzetet. " („Magyar Pedagógia “) Ily című folyóirat indult meg márciusban a Magyar pedagógia társaság kiadásában. A folyóirat — a szerkesztő programmja szerint —— a pedagógiai tudomány művelését tűzte ki feladatául s az általános érvényű pedagógiai eszméknek kíván orgánuma lenni. Szerkesztője Cser ígéri János. Előfizetési árat írt egy évre, melyet a társaság pénztárosához (Budapest, fő utca 89. sz. a.) kell elküldeni. * (Kalotaszeg magyar népéről) irt tanulmányt Jankó János dr. a magyar földrajzi társaság titkára. A munka önálló, rendszeres megfigyelések eredményes tartalomban igen gazdag. Az első részben Kalotaszeg topográfiai elnevezéseit gyűjti össze, huszonnégy faluból mintegy másfélezer nevet. Ezekrel a szerző gazdagította a földrajzi onomatológiát, kijavítja a katonai térképek hibás elnevezéseit stb. Érdekes a parasztcsaládok terjeszkedési viszonyairól írt fedezete, melyben a lakosságnak kisebb területen való áramlási viszonyait törekszik megvilágítani. Felsorolja a parasztcsaládok neveit, kimutatta, hogy mely favakban hány család viseli ezt vagy azt a nevet, úgy következtet a terjeszkedés viszonyaira. Ez helyes eljárás ugyan, csakhogy nem szabad belevonni a számításba az olyan neveket, melyek foglalkozásokat jelentenek, minek Kocsis, Asztalos, Varga stb., s melyek minden faluban keletkezhettek rokonsági összetartozandóság nélkül. A szerző azonfelil megkísérelhette volna megvilágítani azokat a természeti okokat, melyektől a népáramlásoknak iránya függ. Egy-egy külön fejezetben írja le a kalotaszegiek épitkezését, házi berendezését, ruházatát, ételeit, külön havarottasról, az alakok genetikai fejlődését magyarázván. Gyarmathy Zsigánét szolgáltatta történelmi anyag alapján , s külön szól a családi élet jelenségeiről, a keresztelési, lakodalmi s temetkezési szokásokról s citálja a használatos köszöntőket versben és prózában A rajzokat, melyek a kalotaszegi parasztság, férfiak és aszszonyok karakterisztikus típusait, egy és más házieszközét a • ruházatát stb. mutatják be, a szerző atyja, a • kiváló művész készítette. A munkát az Athenaeum adta ki Ara 2 frt. * (Népdal-album.) Magyar népdalok, címen 33 magyar nóta jelent meg, énekhangra zongora kísérettel Tányi Gézától, a népszínház cimbalmosától. A zenin« kiadásának költségeit Hadik Endre gróf fedezte. A szerző Hadik grófnak ajánlotta művét, melynek ára 3 forint. BUDAPESTI HÍRLAP. (92. sz.) április I. /.Helyzetünk«sagnatura^“ — Elmondja egy tisztviselő. — Sok rimánkodás után végre elértük azt, hogy a mi ügyünk is napirendre került. De tartok tőle, hogy épp olyan soványan fog onnan lekerülni, mint ahogy oda jutott. Az árvamegyei ínséges tótok után mi kerültünk szőnyegre. A gondviselés nem volt szeszélyes, midőn így intézte a dolgot, sőt inkább a logika törvényei szerint járt el, mert nagyon természetes, hogy először azokon kell segíteni, akik éhen halnak és csak azután jöhetnek sorra azok, akiknek krumplira való, úgy ahogy, mégis csak telik. Hogy őszintén szóljak : minél kevesebbet kérünk a részvétből és minél többet a fizetésjavításból. Mert tréfa a mi tréfa, de az kriminális egy hiba, hogy miután felharangozták az országot, a pénzügyminiszter úr egy oly törvényjavaslatal áll elő, amely bizonyos kategóriájú tisztviselőkön (akik pedig a fizetésjavításra legjobban rászorulnak) akként vél segíteni, hogy jövőben 5 írttal kevesebbet kapjanak, mint eddig. Erre még azt sem lehet mondani, hogy „nesze semmi, fogd meg jól !“ A helyzetet híven illusztrálta Miska barátom, midőn így sóhajtott fel: Még egy ilyen fizetésjavítás és akkor igazán éhen halunk .“ De a tisztelt pubikum azt kérdi: mi lesz hát avval az 1 */4 millióval, melyet Wekerle e célra a budgetbe „beállított“ ? Hát erre egyszerűen az a felelet, hogy 11/4 millió igen szép summa egy rakáson, de ha 100 000 részre osztják, édes kevés esik egyre. Töméntelen sok az eszkimó és kevés a fóka ! Aztán nem szabad elfelejteni, hogy a fizetésjavítást nem alulról felfelé, hanem megfordítva csinálják. A törvényjavaslat bátran felvehetné címül az ismeretes mottót: „Tarde venientibus ossa!“ Nem kárhoztatom a népszerű Wekerlét, hogy olyan szűkmarkú volt. Ő csak a természet törvényének hódolt, midőn édes szülöttjét, a pénzügyi egyensúlyt — nem akarja feláldozni a mostoha gyermekek — az államhivatalnokok kedvéért. (Az édesanya, a haza is bele fog nyugodni, mert akinek olyan jól gazdálkodó hitvese van, az nem csinál perpatvart ilyen — bagatelldolog miatt.) Sok örvendetes családi eseményre van kilátásunk. Valuta kisasszony már el van jegyezve, gyűjteni kell számára a gazdag hozományt ; előbb-utóbb a Reformok — ezek az országszerte várt csecsemők — is napvilágot látnak. Ez mind pénzbe kerül. Takarékoskodnunk kell ! Csak a két mézes madzag miatt boszankodom, amivel Magyarország kincstartója nekünk kedveskedett. Az egyik az, hogy rendezni óhajtja az olcsóbb élelmezés ügyét. Ezt a pénzügyminiszter úr óriási sikerei után sem képzelhetem másképpen, mint úgy, hogy kiadja rendeletben, miszerint az államhivatalnok ezentúl krumpli helyett csicsókával táplálkozzék. A joviális miniszter úr aztán kegyes hozzájárulását jelentette ki ahhoz, hogy az államhivatalnok fizetése ne legyen lefoglalható. No ez a második mézesmadzag éppen arra lesz jó, hogy a hitelezőitől szorongatott tisztviselőnek legyen, amivel felakassza magát. Az az 1 és negyed milliós konc pedig, bármily nyomorúságosan kicsiny is, elég csábító erővel bír arra, hogy a legszélesebb körökben magára vonja a sóvár pillantásokat. Felébred az osztályharc. Bírák, tanárok, vasutasok, postások és közigazgatási tisztesítők farkasszemet néznek egymással és mindezek magának vindikálja az elsőséget, így például a tanár urak elpanaszolják, hogy milyen sokat kell nekik tanulniok és milyen nagy az ő felelősségük, míg a közig, tisztviselő csak részletmunkát végez, melyért a legtöbb esetben felelősség sem terheli. Bocsánatot kérek uraim! A deklináció és konjugáció negyven év múlva is remélhetőleg olyan lesz, mint amilyen ezer év előtt voló ; a Stemér eposzai és Horatius ódái is sokkal szebbek, semhogy önök azokon javíthatnának ; a kétszerkettő törvényét, a Carnot tantételét és a gömb köbtartalmának képletét sem reformálják mindennap új törvényekkel és rendeletekkel, mint a magyar közigazgatást. . . Önök jó polgárokat nek a hazának. Engedjék isonstatálnom, hogyan pipázzuk át az életet, hanem az úgyneves ázsiai“ közigazgatás rozzant szekerét igyeks európai kerékvágásba zökkenteni. Ez pedig csak elhinni — nehéz dolog, mert az utak mélig döcögősek. Önök ötödéves pótlékot kap mert 5 évvel idősebbek lettek. Mi ötödéves pótanánt megkapjuk a köszvényt, az aranyere a krónikus gyomorhurutot. Hagyjuk békén a kasztérdekiert ha ezek is felütik hidrafejüket, nincs az agyminiszter, a ki lebirja vágni, még ha alá is. Ne egymást bántsuk, inkábbjót üssük, amig meleg. A párisi dinamók. — Távirati tudósítás Imárc. 31. A mai lapok elsőrendű polieseménynek vallják Ravachol kézrekeritését, hitta felismerik, hogy több része van benne sntauti pincérnek, mint a rendőrségnek. Az viszont az újságokból tudta meg a veszed gonosztevő személy leírását s ennek a nyomán neztette reá Dresck rendőrbiztos, aki igen , és okosan viselte magát. Ravachol eleintén semmikép akarta megvallani, hogy csakugyan az, akiirtják. Bármennyire faggatták is, mindig azt felelte, hogy : Éljen az anarchia ! Lozé remektül végre eléje vezettette Chaumartin és Befogott anarchistákat, de amikor megkérdezte így ismeri-e ezt a két embert, szemtelenül vétett és így szólt: „Hát ön voltaképpen \c\csak\thalin vizsgálóbíró válaszolt a gyilkosnak : „A prefektus !“ Ravacol gúnyos nevetés közt me „Igen örvendek.“ Beale nem akarta Rava megismerni, Chaumartin azonban igy beszéltem, a tagadás ürít sem ér. Mondjuk meg, kiknk, úgy is el vagyunk veszve.“ Eno Ravac megszólalt: „Nohát Ravachol vagyok.“ Lozén a községtanácsba sietett, hírül adni az u Ravacholt ugyancsak erősen őrzik: ajtaja külön örök állanak. A kihallgatás alatt a titkos rök főnöke Saint-Mandéba ment, mert Ravaclbében egy Laurent névre szóló lakbérnyudáltak, egy Saint-mandéi lakásról. Ott egy paikában meggyőző bizonyítékokat találtak Ra bűnössége mellett: bombakészítéshez való weeket, retortákat, egész anarchista arzenált szakállt és hamis pénzt. Találtak pirosaket is, mert Rivachol kendőzni is szokta magházmesterné majd elájult, amikor megtudta, a veszedelmes Ravachol lakott nála. Kiderült, Ravachol nemcsak tolvaj, gyilkos, bombavető, de pénzkészítő is volt. Ez magyarázza meg, hopy dolgozott semmit, mindig szép ruhában mindig volt pénze. Dresch rendőrbiztos sz elöljárója a siecsület-rendet kéri. Ma újra kihallgatták Rava mindent megvallott: gyilkosságot, sírrabló pénzhamisítást. A Saint-Germain-boulevardoni robbanást azonban nem vállalja magára. Nem tagadja, hogy a rue de Clichy-ben ő rend robbanást. Azt hiszik, hogy Ravadllóra fogják ítélni, noha az új dinamit-törvény nem alkalmazhatják reá. Az ellene emelt vbüntető törvénykönyv 295., 2., 296. és SOSaszaira fog támaszkodni. A rue de Clichy kivetett bűntettet alkidinamint gyilkosság kinek tekintik. Ravachol ezenkívül bevégzett gjgokat is követett el. Foglalkoznak már azzal assel is, hogy Parisian vagy Montbrisonban levégtárgyalás. A montbrisoni törvényszék ugy Chambles magánzó meggyilkolása miatt már vége óta keresteti Ravacholt. Ha a párisi tanú tömege nem teszi kívánatossá, hogy a fővár tárgyalják a pert, Montbrison igen alkalmas fris város és nincsenek benne anarchisták, a szavazhatnák a tárgyalást. Ravachol lakásán találtak ig kész bombát is, amelyet legközelebb műrítöttek volna. A párisi anarchisták most szörnyig vannak ré-