Budapesti Hírlap, 1892. május (12. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
t lanságban élt, az iskolák felnyitották szemeit, fölébreszték igényeit, kifosztották abból, ami megfegyelmezte s vigasztalta : vallásosságából. S most dinamitos bombák fizetnek meg a civilizációnak mindezért. Madridtól Nápolyig, Amsterdamtól Bordeauxig, mindenütt őrizni kell az utcákat, középületeket, magánvagyont az anarchiától, mely a modern államnak tör a megfélemlítésére. Május elsején tavaszünnep helyett ostromállapot készül, virágdísz helyén szuronyok villogása, májusfa helyén valószínűleg akasztófák. S van-e a terrorizmusban ész, törekvésében realitás ? Fennállhat-e anarchia mellett az államkötelék, kormányzás nélkül képzelhető-e jogszolgáltatás, e nélkül közbátorság és bizonytalan életviszonyok közt jólét ? Ki merne ezekre igennel felelni ! A terror lerombolván a hatalmat, megöli a jogot, ezzel az erkölcsözés helyébe nem léphet más, mint újra egy hatalom, mely új jogot s erkölcsöt statuál. így volt ez mindig, mióta a világ fennáll. A közszükség oltalmat keresett, ebből lett a hatalom , ez meg biztosítékot keresett maga számára, ebből lett a jog. A hatalomnak csak formái változtak, lényege nem. A formák lejárták egymást, a lényeg változatlan maradt. A terrorizmus se bír rajta változtatni. Lerombolhatja a fennálló hatalmat, de lógott másik nő helyébe, dúlhat a kormány formán, de csak a kormányzottak kárával. Más erőviszonyt az emberek közt nem bír létesíteni, mint amilyen évezredek óta létezik : az önsegély, a tudás, a szorgalom, a talentum, eszélyesség s takarékosság mindig elül fog járni, az ügyefogyott, tudatlan, renyhe, buta, erőszakos és tékozló fölött. Aki fenn volt, az utóbbi erényekkel emelkedni fog, s ki fenn van, az előbbi fényekkel lelkén alábukik. Ez az igazság. Csak azt érheti el a terrorizmus az államban, amit a május ünnepével elért : itt a természet ünneplése helyén sötét szenvedelmeket szuronyfedezet alatt, — amott a jogok és szabadságok övezete helyén — reakciót. A terror magvából a diktatúra fája nőtt ki mindig. Nehogy ezt a májusfát ültessétek nekünk — magyar munkások, honfitársaink ! szeget, aki a naptól sütött folyó vizében beszélget (a halak igen jól tudnak értekezni egymással, bár látszólag mindig hallgatnak.) Egyikük már nem egyszer csaknem ott akadt a kísértő horgon, meglehetős éles megfigyelő és észreveszi a halászok közeledtét. Ez a tapasztalt keszeg azt mondja pajtásának, hogy a vizen kívül is van élet. A pajtás azonban, ismervén a halastóbeli állapotokat és a kopoltyúk működését, tudományos bizonyítékokkal tönkreveri felvilágosodott ellenfelét. „Szárazon élni ! Hogy mondhat józan hal ily balgatagságot! Ugyan eredj ! Az efféle mesét még egy osztriga sem hinné el. A parton mozgó árnyékok nem lehetnek elevenek. Ez csupa optikai csalódás. Szárazon élni ! Micsoda beszéd az ! Az élethez okvetetlen szükséges a víz, még pedig a jó édes víz, bármit mond a vén galóca, aki a minap azzal dicsekedett, hogy leutazott egész a tengerig és igazi eleven halakkal találkozott a sós vízben. Pfi !“ A Sorbonne-egyetem semmi doktora nem mondhatta volna ezt külömb logikával, több bizonyító erővel , legföljebb választékosabb nyelven. De azt el kell ismernünk, hogy az ilyen ítélet menthető. Mi a földi élet föltételeit és határait tanulmányozván, nem egykönynyen bírjuk elképzelni, hogy az élet más föltételek mellett is lehetséges. Ha azonban figyelmünket a földi élet összességére fordítjuk, az a gondolat támad bennünk, hogy horizonunkat nem szabad nagyon szűk körbe szorítani. Már a víz és levegő élete között levő roppant különbség is eszünkbe juttatja, hogy a természetnek mily végtelen erői vannak. Még nem is oly rég, a rövidet látó természetvizsgálók azt hirdették, hogy az óceán mélyében nem lehet élet; egyrészt a roppant nyomás miatt (mely, mint állították, ágyukat bizizre-porrá morzsolni), másrészt az örök sötétség miatt, mely ott megakadályozza a molekulák minden munkáját. És im egy kiváncsi, végére akarván járni a dolognak, ezer, kétezer, háromezer mélységre bocsátja alá a mérő ónt és eleven csodákat hoz föl vele : végtelen finomságú élő virágállatokat, pillangóknál szebb teremtéseket, melyek ott lent élnek, a mély vízrétegek teljes egyensúlya közepett és játszadoznak a világosságban, mely tőlük ered, mert ők maguk csillámlanak. Mely cáfolat! És mely lecke ! Az élet, az élet! Ott ragyog a föld egész kerekségén, az óceán fekete mélységeitől az örökhófödte fehér hegyormokig, reszket a napsugárban, buzog a vízcsöppben, sokszorozódik, mint élősködő az élősködőn, maga az élet rovására, körülveszi az egész világot, szüntelen megújhodik, megvan a földben, a víz alatt, a növényben, az állatban, önmagát emészti inkább, semhogy megszűnjék, kicsordul a kehelyből, mely nem elég nagy befogadására és mi még meg merjük szabni határait !... Ó de nagy halak vagyunk! * Mi jogon mondják az élet energiájának, mely az egész mindenségben tündöklik, hogy „eddig jöhetsz, de tovább nem“ ? A tudomány nevében ? Az nem szabad. Minden, amit ismerünk, csak egy csöpp az ismeretlennek véghetetlen tengerében. Az óceán mélységéről, melyet mindmostanig megközelíthetetlennek véltünk, egyszerre kiderült, hogy teli van az ő sajátos életével. „De ott is van oxigónium“, vetik ellen. „Az oxigóniumra múlhatatlan szükség van. Az olyan világ, melyen nincs oxigénium, maga a halál, örökké meddő pusztaság.“ Miért? mert még nem láttunk olyan teremtéseket, melyek levegő nélkül lélekzenek, oxigénium nélkül élnek. Ez sem áll. És még akkor sem bizonyítaná a dolog lehetetlen voltát, ha csakugyan nem ismernénk olyan teremtéseket. Pedig hát ismerünk. Ezek az anaerobák, melyek levegő nélkül, oxigénium nélkül élnek. Sőt ami több: az oxigénium megöli őket. Nyilvánvaló, hogy kellőképpen magyarázván azt, amit a földön látunk s amit a tapasztalati tudományok révén ismerünk, ki kell tágítanunk fogalmaink és ítéleteink körét s a csillagokon lehető életet nem szabad szolgailag az idevaló képéhez kötnünk. A földi organizmusok mind a bolygónkon uralkodó helyi állapotokhoz alkalmazkodtak. A víz és a levegő kémiai alkotása, a hőmérséklet, a világosság, a sűrűség és a nehézkedés megannyi elem, mely testünk megalkotásához hozzájárult. Húsúnk karbónium, nitrogénium, vízzé egyesült hidrogénium és oxigénium, valamint még több más elem és egyebek között nátrium-klorát. Az állatok húsa kémiai szempontból nem különbözik a mienktől. Mindez a vízből, a levegőből lő és oda is tér vissza. Az összes élő testeket ugyanazok az elemek alkotják. A füvet legelő szarvasmarha épp oly húst nevel magának, mint az ember, aki meg a marhát eszi meg. Minden földi organizmus nem egyéb, mint különböző arányú mennyiségben hidrogóniummal, nitrogéniummal, oxigéniummal stb. elegyedett karbónium. De semmi jogunk sincsen megtiltani a természetnek, hogy másként ne cselekedjék olyan világokon, ahol karbónium nincs. Olyan világon például, melyen a karbóniumot szilícium, a szénsavat kovasav pótolja, miért ne élhetnének a földiektől nem csak alakra, de állományra nézve is különböző organizmusok ? Az olyan világon, ahol a klór az uralkodó elem, a klórsavnak és a klorürök egész szapora családjának miért ne lehetne fontos része az élet tüneményeiben ? Vagy a brómnak ? BUDAPESTI HÍRLAP, (121. sz.) 1892. május 1 Budapest, ápr. 80. A valuta és az osztrákok. Az osztrák pénzügymisztérumban, mint félhivatalosan jelentik, javában dolgoznak a valutajavaslatok megokolásán. A javaslatok nagy többségre számíthatnak az osztrák képviselőházban, az ellenzék az összes szavazatok egyötödét sem fogja elérni. Ugyancsak félhivatalosan jelentik, hogy a németországi sajtóbeli felszólalások nem fogják késleltetni a rendezést. Wekerle miniszter támaszkodva az ország közvéleményére, ragaszkodik a gyors lebonyolításhoz. A Rothschild-csoport képviselői a jövő hét végén Budapestre jönnek, hogy a konverzió dolgában tárgyaljanak. A kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat előkészítésére kiküldött harmincas bizottság — mint értesülünk — hétfőn alakul meg. Elnöke, a kormánypárt megállapodása szerint — mint halljuk — Bokross Elek, előadója Perczel Dezső lesz. Törvényjavaslat a recepcióról. Az Egyenlőség jelenti : „A vallás- és közoktatásügyi miniszter a zsidó vallás egyenjogúsítására nézve törvényjavaslatot fog benyújtani a képviselőházhoz, mely két paragrafusból fog állani a következő tartalommal: I. Az izraelita vallás a bevett vallások sorába vétetik fel. II. Az izraelita vallásnak a többi bevett valláshoz való viszonya későbbi törvényhozási intézkedések útján fog rendeztetni.“ A tápéi mandátum. Hegyi Antal csongrádi plébánostól levelet kaptunk, melyben valótlanságnak mondja a csongrádi mandátum megsemmisítésére vonatkozó kérvénynek reá vonatkozó vádját, mindaddig, mig hitelesen be nem bizonyítják. Könnyűnek mondja a bizonyítást, mert abban a három községben, melyben szólt a néphez, néhány ezer ember hallgatta. Sőt meg akarván könnyíteni a vádolók fáradságát, száz forintot biztosít annak, ki a lázítás vádját bebizonyítani tudja. Hasonlóképpen száz forintot ígért már március 15-én annak, aki bebizonyítja, hogy a szószékről, vagy bárhol azt állította, hogy „Szivák Imre eladta az Istent“ s hogy „ha Szivák lesz a képviselő, a kisdedeket akkor nem szabad megkeresztelni“, .— minthogy a Hock János ellen beadott kérvény ezeket a kijelentéseket adja a szájába. Mindeddig — úgymond — senki sem vette fel a kitűzött jutalmat. A kereskedelmi iskolák reformja. — Saját tudósítónktól. — Budapest, ápr. 30. Ez idő szerint vannak kereskedelmi akadémiáink és vannak középkereskedelmi iskoláink. A két intézmény csak a névben különbözik egymástól, de a tananyag ugyanaz. Ez a címkülönbség csak a közönség megtévesztésére szolgált. De nemcsak az elnevezésben van hiba, hanem az irányban is konfúzió van. A gyakorlati és elméleti irányok közt lavíroznak. Ezek az állapotok tették szükségessé a reformot. Csáky gróf a közoktatási tanácsot kérte fel, mondjon véleményt: milyen legyen a kereskedelmi szakiskolák szervezete, tanterve és neve a jövőben? A maga részéről csak annak a határozott kívánságának adott kifejezést, hogy a tantervbe a hit- és erkölcstan, valamint a szépírás rendes tantárgyakat felveendők ; a kereskedelmi miniszter részéről pedig, hogy a jogi tanítás kibővítessék s e mellett a heti tanóra számát 30-ban vélte megállapitandónak. A közoktatási tanács a reá bízott munkát egy albizottság által végeztette el, melynek javaslata szerint ugyanaz a tananyag, melyet most három év alatt végeznek el, a jövőben megszaporitva egy kis hit- és erkölcstannal, valamint egy kissé több jogtanítással, négy év alatt lesz elvégzendő. A kereskedelmi iskolák kétfélék lesznek : három és négy osztályúak , amazok neve „kereskedelmi középiskola“, emezeké „kereskedelmi akadémia“ lesz. A három alsó osztály mindkét iskolában ugyanazon tantervval bír s a harmadik év végével mindkét iskolában záróvizsga tartotik, mely az egyévi önkéntességre képesít, s azután a kinek tetszik, elvégezheti még valamely kereskedelmi akadémiában a negyedik évet is, mely negyedik évben azonban semmi olyat nem tanítanak, amit most a három osztályú kereskedelmi iskolákban nem tanítanak.