Budapesti Hírlap, 1892. június(12. évfolyam, 152-180. szám)

1892-06-01 / 152. szám

1892. Junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (152. sz.) a vallásszabadságot, mint az állam felügyeleti jogá­nak teljes megóvásával. Ha tehát a miniszter azért fogadja el a hat. javaslatát, mert az nem ugyanaz, mint a régiebbek, akkor tévedésben van. Azon, hogy a kormány a maga belátása sze­rint tegyen javaslatot a vallásszabadságról, nem akad fenn Ez teljesen helyén van, feltéve, hogy a kor­mány ezt nem használja fel a rendezkedés hatására­­halasztására. A miniszter nyilatkozatát tehát tudo­másul veszi oly értelemben, hogy a hat­ javaslat elveit konkrét formába foglaló törvényjavaslatot a lehető legrövidebb idő alatt elő fogja terjeszteni. Csodálja, hogy akadt egy-két hat, papképviselő, a­ki javaslatának ellene nyilatkozott, holott a szabad­ság minden egyháznak csak kívánatos lehet. Ajánlja hat. javaslatát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Györffy Gyula, minthogy Irányi hat. javaslatá­nak elfogadását biztosítva látja, a maga hat. javas­latát visszavonja. A képviselőház a tételt szótöbbséggel, Irányi hat. javaslatát egyhangúlag­ elfogadja. Csanády Sándor : Csak a miniszter nem állott fel. (Egy hang : Nem tehet róla szegény, nem kép­viselő !) Következik a tárca költségvetésének részletes tárgyalása. A k­özoktatási tanács tételénél Airály Kálmán szót emel a könnyelmű s különösen a közjogi jé­vedésekkel szemben megbízhatatlan tankönyvbírá­­latra, mire Csáky miniszter jövőre helyesebb eljá­rást ígér. A népnevelés és tan­felügyelőségei­ tételénél Ber­ger Ignác és Oltolícsányi László a tanfelügyelők működésének elégtelenségét bizonyítják, Bradamáss József pedig a dotáció emelését kívánja. Csáky Albin gróf miniszter maga is szükségesnek látja a tanfelügyelők számának szaporítását és fizetésük emelését. Ő sem a bürokratikus munkásságra fek­teti a súlyt, hanem a felügyeletre. A­mi pedig a kinevezést illeti, ő mindig tekintettel volt a szak­emberekre, kéri a tétel megszavazását. A ház a tételt megszavazza. A budapesti egyetem tételénél Xiraly Kálmán az egyetem, autonómiájának a fentartását kívánja, ha nem is a középkori értelem­ben. Sürgeti a lecke pénz reformját, s az orvosi szakon, az oktatási célokra is szolgáló kórházaknak a belügyminisztérium helyett a közoktatási miniszté­rium alá helyezését. Csáky miniszter megnyugtató felvilágosításai után Sighy Gyula részletesen foglalkozik a buda­pesti egyetem bajaival. Hibásnak tartja a leckepénz­ügy mai rendezését s a tanárok jobb javadalmazá­sát kívánja, hogy függetlenek legyenek s tehesse­nek valamit a tudomány fejlesztésére is. Kifogást tesz az ellen, hogy újabban a tanszékek betöltése nem nyilvános pályázat útján történik, s különösnek találja, hogy a politikai tanszék, mely eddig is a nemzetgazdaságival volt egyesítve, újabban sehogy sincs betöltve. Az egyetemi tanulmányi rendet törvényhozás útján kívánja végleg szabályozni. Az untalan módo­sításokból a legnagyobb inkonvenienciák támadnak, s feltétlen szükség van bizonyos állandóságra, a­mi természetesen a reformoknak, a fejlődő kor szüksé­geihez való alkalmazkodásnak nem állja az útját. Végül felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy a középponti egyetemi épület újraépítése milyen cél­szerűtlenül történik. (Helyeslés a baloldalon.) Körösi Sándor azt a vádat, hogy a kormány­párt nem érdeklődik a kultúra kérdései iránt, meg­cáfolva látja azzal, hogy ő a Sághy Gyula beszédét végighallgatta, sőt, bár nem készült rá, még fel is szólal. Fejtegeti, hogy mint a világosság a hegyek­ről, a kultúra az egyetemekről terjed szét s végül kérdést intéz a miniszterhez a gyakorlati bírói vizs­gáról szóló törvény végrehajtása tárgyában. (He­lyeslés a jobboldalon) Vajay István kéri, hogy holnap szólhasson, mire az elnök a vita folytatását holnapra halasztja, s egyben jelenti, hogy a miniszterelnök holnap fog felelni Polónyi Géza interpellációjára a Hamburger Nachrichten egyik közlésére vonat­kozólag. Horváth Gyula kérdi, hogy holnap, Budapes­ten a zóna­idő hozatván be, alkalmazkodni fog-e ehhez a képviselőház is? Kéri továbbá a házelnö­köt, hívja fel a miniszterelnököt, hogy a ház szün­ideje felől holnap nyilatkozzék. Az elnök kijelenti, hogy a ház, mint eddig, ezután is alkalmazkodni fog az általános időszámí­táshoz. A szünet felől, meg van győződve, a ház holnap tájékozva lesz. (Helyeslés.) Az ülés vége d. e. 1/42-kor. múzeumban az ő nevéről nevezte el azokat a termeket, melyekben gyűjteményét őrzik ; az oxfordi egyetem doktorátussal tüntette ki, a Queens College tiszteletbeli tagjává válasz­totta. Még Tyrvnst ásatta fel s folytatta Trója ásatását, azon igyekezvén, hogy lehetőleg tö­kéletesen láthatóvá tegyék a város alaprajzát. Ezt a célt azonban nem érhette el. Erősen készült, hogy 1891-ben serényen fog ásatni, azonban közben megbetegedvén, hirtelen meg­halt. Hatvankilenc évet élt, ebből csak húszat hivatásának, melyet kis­gyermek korában sej­tett meg. Tehát húsz évig élt, a többi idő — a nagyobb rész — eltelt. De e húsz év alatt egy megvalósuló álom bűvös körében mozgott, kiemelkedett a porból, elleneit legyőzte, bará­taivá a legelőkelőbb emberek lettek. A maga módján, függetlenül, kedvelt ideái szerint ren­dezte be életét. Athéni palotája csupa hellén emlékekkel volt díszítve, görög vázákkal, görög ornamentikával, Homéroszból vett görög citá­tumokkal. Vendégeit görögül köszöntötte s roppant örült, ha Homérosz nyelvén tudtak vele diskurálni. Mindent elért, a­mit ember csak elérhet valaha. Trója falaival együtt a boldogságot is kiásta a földből, — a­mi bi­zonynyal a kincsnél is ritkább lehet. Vidám volt, kedves volt, szerény volt, mint minden nagy ember. Hiszen elvégre is nem tett sem­mit, csak azt, a mire ki volt jelölve, a mire már gyermekkorában sarkalta ösztöne, vágya. Irigylésre méltó ember, halhatatlan ember ! —ik. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, máj. 31. Az opera juM­á?13 előadása. — Saját tudósítónktól. — Hazánk. — Nemzeti színjáték tizenkét képben. — Zenéjét összeállította Erkel Sándor. Ez lesz hivatalos címe a koronázás jubileuma alkalmával színre kerülő operai díszelőadásnak, mely egyúttal az első Theatre páré lesz Magyarországon, a­melyen csupán meghívott vendégek, előírás szerint öltözködve, tudniillik vagy díszmagyarban, vagy frakkosan jelenhetnek meg. Az előadás, mint már említettük, tizenkét dra­matizált és zenésített képből fog állani, melyeknek mindegyike külön kis cselekményt bonyolít le. Drá­mai összefüggés a képek között természetesen nincsen. A kiadandó színlap nem fog számot adni arról, hogy a képek szövegét ki írta, de az operá­nál nyilvános titok, hogy azoknak szerzője Zichy Géza gróf intendáns, ki elejétől végig megosztotta a rendezői munkát Alszegivel. A bemutatandó képek nemcsak az összes nemzetiségi viseleteket, de az összes nemzeti éne­keket és táncokat be fogják mutatni. A képekben összesen mintegy hatvan önálló énekszerep van s eredetileg úgy kontemplálták azo­kat, hogy az operának minden egyes tagja részt vegyen a díszelőadásban. Perotti és Bianchi k. a. már megérkeztek, hogy a próbákon jelen lehesse­nek, sőt a legújabban szerződtetett Novák tenoris­tának is osztottak szerepet. A képek gyors tempóban fognak váltakozni s a nehézkes járású Aszfaloja ellenére csak másfél percnyi szünet lesz egy-egy kép között. Leghatásosabbnak a zárótabló ígérkezik, mely a hódoló menetet fogja elő tüntetni s a mely­ben négyszáznál több ember jelenik meg a szín­padon. Az apoteózisban látható lesz a Zala György által ez alkalomra mintázott s igazán remek kivi­telű szoborcsoportozat, mely a király életnagyságú mellszobrán kívül három mellékalakból áll. A talap­zaton, kezében pallossal, egy megszelídített oroszlán hátán, ül az igazság géniusza ; a baloldalon egy szárnyas angyal feliratos szalagot nyújt át; m­íg a harmadik alak, egy szintén szárnyas angyal, cser­­koszorút készül a király fejére tenni. Ez érdekes szoborcsoportozat hosszasan lesz látható a legragyogóbb világításban. A díszelőadás főpróbáját, melyre a sajtó is hivatalos lesz, június hetedikén tartják meg. Magát az előadást fél nyolckor kezdik. Ő­felsége nem az inkognito, hanem a középső királyi páholyban foglal helyet és pontban fél nyolckor érkezik az operához, hol Zichy intendáns fogadja. Operai körökben az a hir van elterjedve, hogy a király az operát a jubiláris ünnepségek után udvari opera rangjára fogja emelni. A díszelőadásra szóló összes jegyeket szom­baton küldték föl a belügyminisztériumba, s így ma már mindenki birtokában van a meghívónak, mely egyúttal jegyül szolgál. Tudósítónk arról is értesül, hogy a június nyolcadiki díszelőadáson a püspöki kar testületileg fog megjelenni az előadáson, a­mire még eddig nem volt eset. Az opera külső dekorálását holnap kezdik meg, a belső tatarozásokat és a nézőtér díszítését már befejezték. * (Magyar művészek kitüntetése külföldön.) Párisi levelezőnk táviratozza nekünk, hogy a Sahn bíráló bizottsága Halmi Artúrt mention honorable-lal (dicsérettel), Parlagi Vilmát pedig harmadosztályú éremmel tüntette ki.­­ Münchenből pedig azt köz­ük velünk, hogy László Ein­öp fiatal magyar képíró, Lietzen-Mayer Sándor növendéke, ezüst­érmet nyert az akadémia tárlatán Huszár báróné arcképéért, egy incroyable-t ábrázoló festményéért és egy tanulmány­ért. László Fülöp a műveit bemutatja a müncheni nemzetközi kiállításon, mely júniusban nyílik meg, őszszel pedig a budapesti műcsarnokban. * („Cartuffe“ betiltása.) Bécsből azt a valószínűtlen közlést hozza egyik laptársunk, hogy a Theatre Francais ott vendégszereplő társulata felsőbb intésre Moliére Tartuffe című vígjátékot levette műsoráról, bár azt más francia társulatok már többször játszották Bécsben.­­ A Francais különben ma befejezte előadásait Bécsben s holnap a prágai cseh nemzeti színház kezdi meg a kiállí­tási színházban működését. — Sarcey, a legelső párisi színi­kritikus, a­ki a Francaisval szintén Bécs­ben időzik, egyik cikkében, melyet a Temps ha írt, lekritizálja Duse Eleonórát. Sarah Bernhardt hatá­rozottan Duse fölé helyezi. * (A női iparművészeti kiállítás) rendező­sége mindent elkövet, hogy az ünnepségek folytán ide sereglő közönségnek élvezetes és tanulságos látni­valót nyújtson s immár elfoglalta a műcsarnok összes helyiségeit. Az újonnan beküldött tárgyak közül különösen kitűnik a kislomnici és a nagy­­bobróci (Szepes megye) párját ritkító két középkori miseruha, Andrássy Aladárné grófnő pompás, arany­nyal hímzett indus zekéje s özv. Szontagh Kálmánné magyar hímzett ágyneműje. Most vannak először ki­állítva az orsz. magy. iparművészeti múzeum birto­kában levő ó­egyiptomi szövetek, a melyek épp oly módon készültek, mint a hazai népipari gyapjúsző­­nyegek. E napokban érkezik végül a kassai székes­­egyház tizenöt szintén Mátyás-kori egyházi orná­­tusa is. Ezek annál nevezetesebbek, mert valószínű­­leg Magyarországon készültek. * (A magyar korona országainak helység­névtára) most jelent meg először mint egészen hi­vatalos kiadvány­. Eddig is az országos statisztikai hivatal felügyelete alatt készült, de magánvállalat volt. A szerkesztés nehéz feladatát ismét Jekelfa­­lussy József dr. osztálytanácsos végezte, kitűnő szakértelemmel. A nagy mű mostani tetemesen meg­­bövített alakjában még hasznosabb, még szüksége­sebb, mint eddig volt. Baross Gábor intenciója sze­­rint ugyanis belevették az 1890-iki népszámlálásnak az anyanyelvre és a hitfelekezetre vonatkozó adatait, és pedig megyék, járások és községek szerint. Ez körülbelül ezer nyomtatott oldallal növelte a mű­ terjedelmét. Az általános résznek e nagyfontosságú szakaszán kívül megvan a műben az egyházi kor­mányzat, a törvénykezési, hadügyi és csendőrségi, pénzügyi, ipari, kereskedelmi és közlekedési, föld­­művelésügyi, belügyi és közegészségügyi beosztás. A betűrendes helységnévtári rész a postatakarékpénz­tárak, telefonállomások és utolsó telegráfállomások megjelölésével bővült. A kötet 1895 oldal­s vászonba kötve 7­árt. Nem csoda, hogy eleve 13 nyolcezer előfizető számára nyomtatták ezt a kitű­nő művet, mely nélkül nem lehet meg a nagyközönség sem. Az előszót még Keleti Károly, a most ravatalon fekvő jeles tudós írta hozzá. * (A Szent­ Istvén-társulat) jún. 1-én szer­dán délután 4 órakor választmányi ülést tart. * (A Balaton és vidéke) című füzetes válla­latban ismerteti a Balaton környékét Sziklay János dr. Alapos ismerője s lelkes kedvelője a gyönyörű tónak s vidékének­­ leírására senki sem hivatottabb nála. Most jelent meg a negyedik füzet, mely a zalai part regényes hegyvidékét s vázlatosan leírja a somogyi partot is. Egy-egy füzet ára 40 kr. * (Az első osztály) számára teljes vezérköny­vet irt, Herbert­ Ziller rendszere nyomán, Dreisziger Ferenc tanító Adán. Gyakorlatilag nagy részletes­séggel tárgyalja a népiskolák első osztályának tanítási anyagát, előzetesen azonban megokolja, elég bőven, módszere elméletét. A munka kapható a szerzőnél, ára 2 frt. 3

Next