Budapesti Hírlap, 1892. július (12. évfolyam, 181-211. szám)
1892-07-01 / 181. szám
Budapest, 1892. Í Előfizetési árak: Egész évre 14 fir., félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. 10'Ully 'fl XII. évfolyam 1II. sz. ujoldíj. Péntek, Julius I. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Állami italmérés. Budapest, jan. 30. Igyunk a hazáért és fizessünk. Borban az igazság s ezt az igazságot Magyarországon megette a filloxera. Augusztus elsején pedig érvénybe lép az uj horvát Olaszországgal, hogy csak három forint húsz krajcárt fog fizetni egy hektoliter olasz bor a határon, aminek értéke pedig nem több, mint tizenhat forint, Így tehát megint fognak ihatni a magyarok bort, amiről már majdnem leszoktak, csakhogy nem a mi hegyeink termékét, hanem a jobban megőrzött olasz kertek nedvét s a pénz kimegy Olaszországba, termelőink pedig belebuknak és szó sem lehet többé róla, hogy az elpusztult szőllőket nagy költséggel újra beültessék. A fináncpolitikának azonban ez nem árt semmit, mert annak mindegy, akár a honi, akár a külföldi, akár pedig a műbőr fizeti meg a fogyasztási adót. Az új törvényjavaslat dicsekszik is vele, hogy a műbőr ezentúl éppen annyi adót fog fizetni, mint az igazi. Furcsa dicsekvés. Mintha bizony a víz annyiba kerülne, mint a must. E jótéteménynyel szemben, hogy a műbőr megdrágítlatik, áll am a másik intézkedés, hogy a bortermelőnek, ha maga is bort mér, a saját házi fogyasztását is meg kell fizetni, úgy, mint amit elad. Ebben finánc-logika van, de emberség kevés, mert Magyarország bortermelő vidékein igen általános szokás a kisgazdák között, hogy szívesen látják pincéikben a vendéget s barátságosan elpoharaznak, e mellett azonban el is adják a bort kicsiben, ha valaki küld érte vagy idegen vásárosok jönnek. Mindezek a szöllős gazdák jövőre korcsmárosoknak és kincstári bérlőknek kvalifikáltatak, kiknek a maguk borát úgy meg kell fizetni, mint valamely trafikusnak a szivart, melyet elszí. Ez a mi szokásainknak kíméletlen megtámadása s bizony nem sokára a finánclogika tovább menve, mint a dohánynál, úgy a szőllőnél is el fogja tiltani egészen a termelőnek fogyasztási adómentességét s rátérünk arra, hogy minden bor szüret után köteles lesz megfizetni az italmérési adót. Ez természetesen nem lehet népszerű törvényjavaslat, ha Wekerle csinálja is. Annál kevésbbé lehet népszerű, mert a pálinkaivást is megdrágítja. Nem ugyan úgy, hogy a fogyasztási adó-kulcsot emeli, hanem a korcsmaárendákat emeli fel, ennek következtében természetesen minden ital megdrágul. A korcsmabérleteket pedig oly módon emeli, hogy a kizárólagos italegy nagy ország kormányzásának gondjaival elfoglalva, a nagybátya-gyám ennél többet nem igen tehetett, legfölebb még annyit, hogy amennyire a távolból lehetett, ellenőrizte parancsainak foganatosítását. Ha nem is adunk fölöttébb sokat egy kortárs ítéletére, a triumvirátus kormányzásáról, hogy „nem úgy viselték magukat, a mint a bölcs lengyel király rendelte vala, elhivék magukat, csak a maguk hasznát keresvén,“ a dolgok nem folyhattak a legkívánatosabb módon, mert a triumvirátust alig két évi kormányzás után a Giczi János személyében egy kormányzó váltotta föl. A fejedelem nevelésében nem cserélődött annyiszor a szisztéma és a személy. Tudtunkkal egész nagykárúsításáig, mi tizenhat éves korában az ország akaratából következett be, Gálfi János volt mentora. Ha az embert a nevelés, vagy csak a nevelés tenné, amit sokan vitatni hajlandók, ez esetben a munka ugyancsak elítélné a mestert. Életéért azonban, mi tükörül egyáltalán nem állítható fejedelmi pályára készülő sarjak elé, nem a nevelés a felelős, de a vér, az öröklött testi és szellemi tulajdonságok. Atyja és anyja, amennyire tudjuk, normális teremtések voltak, átlagos erényekkel és hibákkal, de a családban mindig sok volt az exotikus hajlam, a családtagok többségében ivadékról ivadékra mindig megvolt az erőszakos szenvedély. Asszonyaikat hisztéria és nimfománia sorvasztja, a férfiak élvvadászok, borisszák és zsarnokok. Ezt a végzetes örökséget, a szenvedélyt és a kóros hajlamokat, még végzetesebbé tette az átlagnál nagyobb, önállóbb, eredetibb talentum, ami mérési jogra nézve a miniszternek tág meghatalmazást ad. Tőle függjön, vagyis a pénzügyigazgatóságoktól, hogy amely községben csak három korcsma van, ott ne legyen többé verseny, hanem árverésen a legtöbbet ígérőnek, meg akivel a pénzügyigazgatóság szerződni akar, annak adassák oda bérletbe az egész község. Tudnivaló, hogy a legtöbb kis községben három korcsmánál nincs több, sőt annyi sincs és így a tizenhétezer község közül, míg ma kétezernél alkalmazzák a kizárólagos bérrendszert, jövőre sokkal többnél, mondhatnék általánosan azt fogják behozni. Egyes szesznagykereskedőknek, kik több községet is bérbe vesznek, adnak ily módon egyedáruságot, kik azután a korcsmákban a rendes korcsmárosok helyett pusztán csaposokat fognak tartani. Hogy mit fog a közönség inni kapni, azt majd esztendőre lássa, mert hiszen az ár a szerződésekben szabályozva lesz, ki is lesz függesztve a községházán. Bizonyosan nem lesz olcsóbb, mintha szabad verseny maradna , de az ár magasságában csak egy része lesz a főbérlők nyereségének, a nagyobb haszon a rossz minőségben fog lenni. Gyönge vigasztalás, hogy ha a község kívánja, maga kiveheti, mert csak nagyközségek szokták a regálékat a kincstártól bérbe venni és albérbe adni. A kis községek erre képtelenek és hasznot nem látnak belőle, de ha kiből csaknem minden Báthorinak osztályrész jutott. Zsigmondról Szamosközinél, aki kortársa volt, azt olvassuk, hogy a világrajöttekor mindkét tenyere tele volt vérrel, hogy hét hónapra, bőr nélkül jött a világra s hogy születése napján „a váradi főtemplomnak a gombja ledőlt.“ A klasszikus történetírókból tudjuk, hogy a Caligulák, Nérók születését a természet monstrumok által jelenti be ; tudjuk azt is, hogy ezeket a nagyon is érthető praesagiumokat a maguk idején senki sem veszi észre és bizonyosak lehetünk benne, hogy ezek a csodás jelenések mindig a posteriori támadnak, amikor az a nem normális szövetűi teremtés megkezdte pusztításait. A Zsigmond gyermekkorából utóbb egész legendák jártak szájról-szájra, volt vagy lehetett bennük egy kis valóság , de több a megriadt lélek látása. A csecsemő fürdőjében kénye-kedve szerint hallá változhatott. Erdély lakosait egész rendszeresen ijesztgeti egy „igen nagy cometa (üstökös csillag), amelynek farka egyenesen Erdély felé hajlott alá, mintha egy pálca nyúlt volna alá az égből.“ Tudós mathematikus (Wolffard István kolozsvári tanár) menten megjósolja a Báthori Kristóf és István közel halálát, Báthori Boldizsár meggyilkolását és nyilván a Zsigmond leendő sok eszeveszettségét is. Némely, a megtörténéskor bizonyára számba sem vett tapasztalások, hogy: három-négy dajkája volt egy héten, mert emlőiket véresre harapta ; hogy szerette a galambnak s a verébnek nyakát szakítani, hogy a varjufészkekböl a tojást kiszedve, megfözette s aztán a BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Báthori Zsigmond. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Erdély másfél évszázra tehető külön államéletéből negyven esztendőn át, 1572-töl 1613-ig, kevés megszakítással, egymást fölváltva, öt Báthori uralkodott. Ebbe a negyven esztendőbe beleesik egy osztrák okkupáció : Básta emlékezetes katona kormányzósága, Bocskai István és Rákóczi Zsigmond rövid fejedelemsége. Báthori Zsigmond, akinek nagyok portréját vázolják a lapok, uralkodásával az említett negyven esztendőből a nagyobb felet foglalja le magának. Nyolc éves gyermek volt, a mikor atyja , Báthori Kristóf, halálos ágyán, fiát fejedelemmé választatta Erdély akkor három politikai nemzetre oszló karai és rendei által. Anyja már előbb elhalt, a gyámság a törvény és természet jogán nagybátyját, Báthori István lengyel királyt illette. A gyám lelkiismeretesen vette tisztét ; az állam kormányzására kirendelt előbb egy tizenkét tagú tanácsot, később három kormányzót ,u. mez nagyságosokat: Kendi Sándort, Kováchóczi Farkast és Sombori Lászlót“ Adott a gyermeknek nevelőt is Gálfi János főúr személyében, meghagyván bölcsen, hogy a kis fejedelem szorgalmasan járja a misét, tanuljon, vadásszék, „ágyasházát és asztalát“ tisztán tartsák ; étel közben neki idegen országokról, hadi dolgokról és a vadászatról beszéljenek. A távolból, " Mai számunk 16 oldal. elnyvtítt a 1 a m. Kia. központi" 11 SATISZTIKAI HIVATAL. 1 .