Budapesti Hírlap, 1892. augusztus (12. évfolyam, 212-240. szám)

1892-08-13 / 224. szám

73 elleni összeesküvésben s az 1876. május 30-iei döntő nap főszereplői közé tartozott. Ebbéli érdemei jutal­mául Murád, az uj szultán, hadosztály-tábornokságra emelte. A nemsokára kitört szerb-török háborúban mint hadosztály-parancsnok jeleskedett s több győ­zelmes csatát vívott. A szultán tábornagygyá nevezte ki s kevéssel az 1877-iki orosz-török háború előtt átvette a hercegovinai főparancsnokságot. Ott is sikerei voltak. Behatolt Montenegróba s a dél felől előnyomuló Ali Szahib hasával helyreállította az összeköttetést. Mikor julius közepe táján Gurkó orosz tábornok átkelt a Balkánon és Drinápolyt fenyegette, az ellene küldött török hadsereg főparancsnokságá­val. Reuf basát bízták ugyan meg, egyúttal azon­ban Szulejmánt is 42 zászlóaljjal Ruméliába rendel­ték. Antinariban tehát gyorsan hajóra szállt, Enor­­nál kikötött s az oroszokat vissza, a Balkánon meg­hátrálásra szorította. 1877. augusztus és szeptember havában hadosztályával a Sipka-szoros és mellék­szorosai előtt táborozott, melyeket az oroszok erő­sen elsáncoltak és keményen védelmeztek. Különö­sen nevezetes volt az augusztus 21—23-dika közti háromnapos ostroma, melyet — az oroszok elisme­rése szerint is — bámulatos hadvezéri talentum­mal vezetett s csakis a véletlenen múlt, hogy a már elfoglalt orosz sáncokat meg nem tart­hatta. — Október első napjaiban Mehemed Ali helyébe ő lett a dunai török hadsereg fővezére. E tisztet december közepéig viselte, a mikor is Konstantinápolyba visszahívták s a balkáni déli hadsereg főparancsnokává nevezték ki. Decem­ber 18-án érkezett meg Drinápolyba s rá néhány napra főhadiszállását Tatar-Bazardsika tette át. A Sipka-szorosnál maradt török hadtest leveretése s az oroszok előnyomulása Filippopolisz felé 1878 januáriusában arra kényszerítette Szul­ej­mán basát, hogy kis hadseregével, a Rhodope szakadékai közt, nagy veszteséggel visszavonuljon a megerődített Kon­stantinápolyba, melynek főparancsnokságát átvette. Ez állásától azonban februárius végén elmozdították s Gal­­lipoliba internálták, majd el is fogták s Konstantiná­polyban megkisérlett hűtlenség miatt törvényszék elé állították. A per júliusban kezdődött s decem­ber elején lett vége. A bíróság Szulejmánt 15 évi börtönre s katonai rangja és méltóságai elvesztésére ítélte, később azonban a szultán megkegyelmezett neki. Azóta csak egyszer jött felőle bír, 1883. áprilisban, mikor egy bécsi lap hamis értesülése nyomán holt hire kelt és most, a mikor dicsőséges és viszontagságos pályája csakugyan örökre be van fejezve.­­ (Kodolitzch tábornok adománya.) A Szent-István-dij 30 ezer forintjából Budapesten ma­radt 500 frt. Kodolitsch Alfonz tábornok, az Espoir boldog tulajdonosa, a budapesti szegényeknek ötszáz forintot küldött, melyet a kerületi elüljáróságok fognak kiosztani.­­ (A királyi pár ösztöndíja.) A legfelsőbb családi és magánalapok császári és királyi igazga­tósága pályázatot hirdet a háromszáz forintos Ferenc József­ Erzsébet aranyösztöndijra, mely szegény, de érdemes egyetemi hallgatóknak van szánva. A budapesti egyetemnek két hallgatója nyerheti el. A kellő okiratokkal (keresztlevél, illetőleg születési levél, szegénységi és iskolai bizonyítvány) felszerelt és ő­felségéhez intézett folyamodványokat szep­tember 5-dikéig kell benyújtani a pályázatot hirdető igazgatósághoz a bécsi burgban.­­ (A milliók után.) Tegnap kora reggel lópatkók csattogása verte fel a várbeli utcák csend­jét. Egy csapat lovasrendőt ügetett a pénzügymi­nisztérium ódon épülete felé. A kapu előtt megálla­podott a csapat, vezetőjük leszállott lováról s oda­lépett a kapushoz, a kivel halkan néhány szót vál­tott. A kapus szavára megnyílt a minisztérium belső kapuja s a rendőrök belovagoltak az udvarra és odabenn négyszöget formáltak. A díszes kiséret azoknak az aranyrudaknak szólt, a melyekből most Körmöcbányán a koronákat fogják verni. Ezek a gyönyörű rudak napok óta itt feküdtek, azaz, hogy pihenni méltóztattak a központi állampénztár helyi­ségében. Tegnap kezdték meg az elszállításukat. Alig hogy a rendőrök elhelyezkedtek, berobogott négy üres postakocsi, melyek mögött rögtön becsu­kódott a minisztérium kapuja. Mihelyt ez meg­történt, elkezdték az állampénztár földszinti helyisé­géből kihordani a jól megvasalt, nehéz faládákat, melyekben az aranyrudak voltak. 3.700.000 forintot érő aranyat raktak fel lehető gyorsasággal a ko­csikra. Az aranyat az államvasút szállította meg­felelő fedezet alatt Körmöcbányára. A tegnapi jelenet ma ismétlődött a minisztériumban : ma ismét 500.000 forintnyi aranyat szállítottak el. Ha még soká tart ez a kincshordás, a m. kir. posta kocsisai nagyzási mániába esnek és követelni fogják, hogy Espoir-t, a tegnapi győzőt, szerződtessék a postához, mert csak az a jó méltó arra, hogy a kincsesládákká változott postakocsikat vontassa.­­ (A magyar orvosok és természetvizs­­gálók vándorgyűlésének) elszállásoló bizottsága augusztus 21-én a brassói pályaudvar közelében irodát nyit s igy az érkezők elszállásolásáról azonnal intézkedik. A vendégek ünnepies fogadását akkorra tervezik, a mikor a Budapest felől induló külön­vonat megérkezik. E vonatra előjegyzéseket a buda­pesti városi menetjegyiroda (Hungária-szálloda) fo­gad el. A vándorgyűlés központi választmányá­hoz a bártfai fürdőigazgatóság átiratot intézett, melyben a jövő vándorgyűlést Bártfára hívja meg. — (A fiumei pápa.) a Bilancia e hó 11-diki számában olvassuk : Buccarizza mellett tegnap a tornahalfogóban Francesco Botich halász egy har­madfél méter hosszú és 180 kilogramm súlyú cápát fogott. A cápát bevitték a révkapitánysághoz, mely Matisz professzorral megvizsgáltatta. A professzor szerint a cápa Oxyriiana Spallanzanii, mely bár az emberevővel rokon faj, de sokkal kevésbbé vesze­delmes, mint a Carcharodon Bondelettis. Ezért Botich halásznak aligha fogják kiadni a szokásos juta­lomdijat.­­ (Az újpesti gyűlés.) Tegnapi tudósítá­sunkban a történteknek megfelelően reprodukáltuk azokat a súlyos szavakat, melyekkel Hunyadi Ká­rolyt a gyűlésen illették. Mivel tudósítónk a gyűlés szenvedély­es hangulatáért szemrehányó megjegyzést tett, a közbekiáltások magyarázatául és igazolásául bemutatták nekünk az újpesti Közügy­nek azt a számát és abban azt a bírósági okmányt, mely sze­rint a közbekiáltásokkal illetett egyén lopásért, tol­­vajságért és erőszakos zsarolásért több évi súlyos börtönre volt elítélve.­­ (A nedves palota.) Nemrégiben épült fel a budai fő­utcán a pénzügyigazgatóság négyemele­tes palotája. Négy héttel ezelőtt költözött belé a hivatal és most már — mint halljuk — azt rebes­getik, hogy ki kellene újra hurcolkodni, mert az uj palota annyira nedves, hogy a hivatalszobák falairól csurog a viz. Hogy a vizkúra ilyen formában alkal­mazva, nem éppen egészséges, azt sajnosan vallják most a pénzügyigazgatóság tisztviselői.­­ (A nagyváradi püspök kriptája.) Schlauch Lőrinc dr. nagyváradi püspök, mint lapunknak Temesvárról jelentik, az ottani belvárosi r. kát. temetőben monumentális sirkápolnát építtet, mely a kupoláig már el is készült s ez év őszéig valószínű­leg a belső berendezés is be lesz fejezve. A tudós püspök, ki legszebb éveit Temesvárott és a közeli Gyarmatbán töltötte mint papneveldei tanár, plébá­nos és kanonok, ebben a sirkápolnában óhajt egy­koron eltemettetni. Az építési költség 20.000 írttal van előirányozva , a kápolna építészeti szempontból, valamint a belső berendezés stilszeril dísze által a sirkert legfőbb díszét fogja képezni. A kriptába át fogják vinni a püspök édesanyjának tetemeit is, ki Gyarmatbán évekkel ezelőtt halt meg, mikor fia ott plébános volt. A sirkápolnát Schlauch püspök való­színűleg személyesen fogja beszentelni.­­ (A filloxera védelmezői.) Egy csapat soproni polgár a minap csaknem vérével védelmezte meg a szellejébe esett filloxerát. Mint levelezőnk írja, a dolog így történt: A Fertő lapályának dűlő soproni hegyek is áldozatul estek már a filloxerá­­nak. Mint az ország sok vidékén, úgy itt is növeli a bajt, hogy a szöllősgazdák, jobbára soproni pol­gárok, még mindig nem hisznek a filloxera vesze­delmes voltában s megrontójukat látják abban, a ki a hajdan oly szépen jövedelmező szőllőtőkéket ki akarja vágatni. Mert a szöllőhegyen megkezdték már a filloxerás szöllők kiirtását. Kétszeresen nehéz a munka most, a­mikor a pusztuló tőkében már kezd élni egy-egy fürt szöllő, így történt, hogy a soproni gazdák életükkel és vérükkel akarták meg­oltalmazni a filloxerát. A hét elején történt, hogy mikor Vetter Pál filloxera-biztos egy csendőrrel és a szöllőpásztorral a hegyet járta, eléjük állott több gazdaember s nem akarta megengedni, hogy a biz­tos a szöllők közé menjen és az irtásra az intézke­déseket megtegye. Szó szót ért s a filloxera védel­mezői csakhamar 80 főre felszaporodtak s olyan dühvel fenyegetőztek, hogy Vettel kénytelen volt előlük elmenekülni. Még aznap délután száz honvé­det rendeltek ki a hegybe s ezek fedözete mellett kezdték meg a szöllők irtását. A filloxera védelme­zői bíróság elé kerülnek.­­ (Szirovatka balesete.) Az opera fiatal tenoristája, ki Tatán nyaral, a minap sportszenve­­délytől elkapatva, lóra pattant és vadászpuskával, tarisznyával száguldott ki a határba. De, úgy látszik, igen kevés huszárvirtus szorult belé, mert fél óra múlva őt magát, valamint a lovat, puskát és tarisznyát külön-külön kellett behozni. A lóvérű­ paripa ugyanis levetette hátáról, s Szirovatka e ka­land következtében néhány napig kénytelen lesz az ágyat őrizni.­­ (Gyújtogató postamesternő.) Alsó Polárka sárosmegyei községben múlt pénteken este a posta­épület kigyuladt és porrá égett. A hivatalos irato­kat azonban sikerült megmenteni s ezek a vizsgá­lathoz bő anyagot szolgáltattak. Ugyanis — mint levelezőnk írja — a négy napig tartott helyszíni vizsgálat, melyet Vécsei kassai postafelügyelő vég­zett Jurin János zborói csendőrőrsvezetővel, azt de­rítette ki, hogy itt sikkasztásnak kellett történnie. Mindjárt gyanúba vették Vokán Jánosné postames­ternőt, ki hosszas tagadás után bevallotta, hogy a sikkasztás palástolása végett a postahivatalt ő maga gyújtotta fel. Az elsikkasztott összeg meghaladja a 7000 frtot. — (A kolera.) A közegészségügyi ellenőrző bi­zottság ma a II. kerületben is megalakult. — A jégnek kicsinyben való elárusítása ügyében értekezett Schermann Adolf dr. tiszti főorvos helyettes a jég­müvek igazgatójával s több előkelő kereskedővel , iparossal. Az értekezleten a jégmüvek részéről ké­­rdezőleg kijelentették, hogy kolera esetén a jégrak­tárakat nmcsak nappali, hanem éjjeli szolgálatra is be fogják rendezni ; az üzletemberek szintén éjjel és nappal kiszolgáltatják a jeget, a főváros egész területén feilogrammonként 2 kajával, Kőbánya és Buda kivételével, a­hol az ára 2 és fél kr lesz. A jeget az önként vállalkozott 27 kereskedő, kávéház- és vendéglőtulajdonos, hentes, mészáros stb. csak orvosi rendelményre köteles kiszolgáltatni s ingyenes vagy folyó árra szóló jégutalvány kiállítására minden magánorvos is jogosítva lesz. A jégtársaság kész a hatóságnak két nagy jégszekrényt a rendelkezésére bocsátani, a­melyek közül az egyiket a várban s a másikat Ó-Budán fogják elhelyezni, a kerületi elöl­járóságoknál. A jégelárusitó helyiségek ajtainál csen­gettyűket készíttet a hatóság, nehogy a közönség a házmesterekkel való kellemetlenségeknek legyen kitéve s ezenkivül az elárusítást színes lámpáit fogják jelezni Jégeladás felirattal.­­ A szükséglaká­sok kolera esetén szintén felhasználhatók lesznek a betegek elhelyezésére. Ily szükséglakások vannak a következő helyeken : az I. kerületben egy nagy közös terem, 70 egyénre és 14 családszoba; a VI. kerületben két nagy terem 60—60 egyénre és 32 családszoba; a VIII. kerületben két nagy terem­ 60—60 egyénre és 16 családszoba ; a X. kerület­ben 16 családszoba. Schermann főorvos helyettes előterjesztést tett Gerlóczy polgármesternek aziránt, hogy az összes szükséglakások fele részét azonnal fölmondják, hogy esetleg rögtön rendelkezésre áll­janak , a többit a körülményekhez képest veszik át. A főorvoshelyettes az iránt is megtette a javaslatot, hogy a lakások milyen átalakító munkákat igényel­nek.­­ A dinnye földarabolt állapotban való eláru­­sítását, a polgármester, a főorvosi hivatal javasla­tára, eltiltotta. Bécsből telegrafálják, hogy az osztrák belügy­minisztérium a galíciai helytartóság számára két kerületi orvost rendelt ki, a­kiknek kötelességük az országot az oroszországi határon levő forgalmi góc­pontok egészségügyi szolgálatának ellenőrzése céljá­ból folyton beutazni. Ugyanígy intézkedtek Buko­vinát és Sziléziát illetőleg is. Pétervárról jelenti a Pol. Corr.: Az egész Oroszország területén a kolerabetegedések napi átlag­számát 4000— 6000-re, a halálos végűeket 2500— 3000-re tehetni. A Moszkvából aug. 6-án érkezett utolsó orvosi jelentés 20 új betegedésről és 7 ha­lálesetről ad hírt. úgy látszik, hogy ott a kolera először ama családok közt tört ki, melyek deportá­­cióra ítélt hozzátartozóikat elkísérték a száműze­tésbe s a Szergius-Elisabet menedékhelyen voltak elszállásolva. A betegeket, számszerint 16-ot, azon­nal a kolera-kórházba vitték át, a­hol közülök négy, 3 gyermek meg 1 asszony, még aznap meghalt. A kolerás vidékeken állomásozó katonai csapatokhoz orvosi bizottságokat küldtek ki. — (Szlavóniában nem aratnak.) Eszékről jelentik, hogy a mezei munkások egész Szlavóniában abbahagyták az aratást s még dupla bérért sem akarják folytatni. A földbirtokosok nagy kárt szen­­vednek, mert gabonájukat nem tudják betakarítani. Sok helyen most is renden állanak még a búzakalászok, sőt néhol meg se kezdték az aratást. A­hol pedig lekaszálva hever a gabona, ott csaknem mindennap tűz támad. A sztrájkolók lelketlenül gyújtogatnak is. A szlavóniai földesurak elvesztik egész termésü­ket, mert kivülről sem kaphatnak munkásokat.­­ (Vízbe fúlt katonák.) Egy mai táviratunk röviden jelentette hogy Neisseban úszógyakorlato­kat végzett tegnap a 68. és 23. német gyalogezred legénysége, miközben hét ember belefuladt a vízbe. A most érkezett jelentések szerint a katonák teljes fölszereléssel mentek a vízbe s egyikük el akarván merülni, mellette úszó társát is magával ragadta, így aztán a többiek is összekapaszkodtak s a 23. ezredből tizenöten a viz alá buktak. Csak nyolcat tudtak közülök megmenteni.­­ (Egy család pusztulása.) Bécsben halva találták ma reggel Singer János ötven éves magán­hivatalnokot és két gyermekét, a­kik közül az egyik négy, a másik két esztendős volt. Felesége és ti­zenegy napos gyermeke mély aléltságban feküdt. A házaspár nem tűrhette tovább nagy nyomorúságát a BUDAPESTI HÍRLAP, (224. sz.) 1892. augusztus 18.

Next