Budapesti Hírlap, 1892. szeptember (12. évfolyam, 241-270. szám)

1892-09-27 / 267. szám

1892. szeptember 27. BUDAPESTI HÍRLAP. (267. sz.)­ mány Liebknecht német szocialista képviselőnek Mar­­seilleben mondott beszédéért kiutasítását határozta el. A hírt illetékes helyről még nem erősítették meg. Trier, szept. 26. Reichhardtot, a „Trieri szent palásthoz való bucsujárás“ cimű­ röpirat szerzőjét, vallás és szertartás becsmérlése és Korum püspök megsértése miatt 6 heti, a röpirat kiadóját, Sonnen­berget, 3 heti fogságra ítéltek. „Budapesti Hírlap."* 1892. október hó 1-jével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési ára: Egy hóra .......... 1 frt 20 kr Negyedévre ......... 3 „ 50 „ Félévre .......................7 „ — „ Egész évre.....................................14 „ — „ Kérjük azokat a t. o. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük szeptember hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedje­nek, nehogy a lap szétküldésében fönnakadáa történjék. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfize­tőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamáció, lakóhelyváltozás és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb föl­­szólalásnál egy címszalagot mellékelni szíves­kedjenek. 5­ ­* N A P I H I R E K. Budapest, szept. 26. — Az idő. Budapesten ma reggel 14­0 C­ fok volt a meleg. A tegnapi nap hőmérsékletének maxi­muma 24, a minimuma 13 fok volt. Ma egész nap derült és meleg volt az idő. — Magyarországon ma reggel általánosan száraz és itt-ott ködös volt. A hőmérséklet magas. Legmelegebb volt Fiumében 18*7 fok, leghidegebb pedig Nagyszebenben 9­6 fok.­­ Európában északon felhős s esős, Közép- és Dél-Európában száraz az idő. Legmelegebb volt Brin­­disiben 23 fok, leghidegebb pedig Moszkvában 6‘8 fok. Bécsben 13­2, Rómában 17­4, Párisban 101, Berlinben 12­7, Pétervárott pedig 80 fokot mutatott a hőmérő. — A levegőnyomás maximuma Közép- és Kelet-Európában, a minimum pedig észa­kon van. — Jóslat: Kissé felhős, de többnyire szá­raz idő várható hőváltozás nélkül. — (A király Visegrádon.) Miután a vise­grádi vadászkirándulás, a­melyen a király láthatóan jól mulatott, véget ért, visegrádi levelezőnk még az uralkodó egy kis erdei kalandjáról számol be. A király az erdőbe kocsizott, midőn az országút szélén egy vak parasztot látott térdepelni, a­ki írást tartott összekulcsolt két kezében. A vak em­ber mellett jobbra-balra egy-egy kis leány térde­pelt, ugyancsak összetett kezekkel. A király e meg­indító csoport láttára megállította a kocsit és mivel a kocsis nem fékezte meg mindjárt a lovakat, harsány hangon kiáltotta reá : megállj ! A gyerme­kek, a felség intésére, a kocsihoz vezették vak apjukat, a­hol a király átvette tőle felségfolyamod­ványát, miközben az öreg vállára tette kezét. A folyamodványban a vak ember segítséget kér magá­nak és a családjának.­­ (Személyi hírek.) Szögl­ény-Marich László miniszter ma Bécsből Budapestre érkezett. — Ferdi­nand román trónörökös vasárnap este a bécsi gyors­vonattal Budapestre érkezett s a kocsiból ki sem szállva tovább utazott a predeáli gyorsvonattal Bukarestbe. — Ottó főherceg, Károly Lajos főherceg fia, májusban Szombathelyre költözik, mint az oda­való huszárezred alezredese.­­ (A német császár Bécsben.) Mint a Kölnische Zeitung hallja, Vilmos császár Weimarból egyenesen Berlinbe megy s fogadja a bécs-berlini versenylovaglásban résztvevő osztrák-magyar tiszte­ket. Berlinből néhány napra Bécsbe, illetőleg Schön­­brunnba utazik a császár, de Kálnoky gróf külügy­miniszter nem fog nála tisztelegni, mert látogatása tisztán családias jellegű lesz.­­ (A szász király Bécsben.) Albert szász király ma reggel Bécsbe érkezett , ő felsége az északnyugati pályaházban fogadta. Az uralkodók többször megcsókolták egymást. Királyunk szász dsidás-ezredének egyenruháját viselte a korona-rend nagykeresztjével, vendége pedig osztrák-magyar ez­redesnek volt öltözve s kitüzte a Szent-István-rend nagykeresztjét. A katonabanda a „Heil dir im Siegeskranz“ kezdetű himnuszt játszotta. A díszszá­­zad megtekintése és a kíséretbeli urak kölcsönös bemutatása után Schönbrunnba hajtattak az uralko­dók. Útközben mindenütt nagy lelkesedéssel köszön­tötte őket a közönség.­­ Esteli nyolcadtól órakor elutazott ő felsége a szász királylyal és Lipót bajor herceggel a mürzstegi vadászatokra.­­ (Főhercegek vadászata.) Lovasberényből írják nekünk, hogy József Ágost és László főhercegek négy napig vendégei voltak ott Széchenyi gróf ud­varmester és Ilbits jószágigazgató társaságában Czi­­ráky Antal grófnak. Az ifjú főhercegek naponkint cserkésztek reggel és este a gróf erdeiben, a­hol sok szép szarvas került a puskacső elé. Tegnap, vasárnap, az egész vadász­társaság csöndes misét hallgatott a kastély kápolnájában, azután a főher­cegek elbúcsúztak szives házigazdájuktól. Haza­menet megállapodtak Székesfehérvárott s megláto­gatták Steiner Fülöp püspököt.­­ (A Csanádi püspök Aradon.) Aradról jelenti levelezőnk, hogy a város ma száztíz teritékü diszebédet rendezett Dessefy Sándor püspök tiszte­letére a Fehér kereszt vendéglő nagytermében. A vá­ros összes előkelőségein kívül ott volt Metianu román püspök és Kalivoda tábornokkal a háziezred tiszti­kara. Varjassy József köszöntötte fel a püspököt, a­ki válaszában azt fejtegette, hogy Aradnak mily fontos kulturális hivatása van a Délvidéken. Des­­sewffy püspök holnap meglátogatja a városbeli isko­lákat s az esteli vonattal visszautazik Temesvárra.­­ (Egy hercegné halála.) Körmendről jelen­tik nekünk, hogy Batthyány-Strattmann Ödön herceg, a község földesura egész váratlanul özvegységre jutott. Neje, Gumpel Henrietta Mária Erzsébet asz­­szony ma este hét órakor meghalt. Az elhunyt her­cegné polgári családból származott s 1857. február 14 én lett nejévé Batthyány-Strattmann hercegnek, miután első férjétől, Todesco bécsi bankártól elvált. Atyja Gumpel Gusztáv osztrák földbirtokos volt. Első házasságából született fia, Todesco báró, a hercegi uradalmak kormányzója. Második házassága gyermektelen maradt. A körmendi nép őszinte rész­véttel fogja körülállani koporsóját, mert a környék szegényeinek nemeslelkü jótevője volt.­­ (Kossuth ünneplése.) Pozsonyból jelenti levelezőnk, hogy a vármegye mai közgyűlése, a melyen Zichy József gróf főispán elnökölt, egyhan­gúlag elfogadta a Kossuthnak szánt üdvözlő iratot. Az üdvözlet lelkes szavakkal magasztalja a haza ujjáalkotóját. — Késmárkról jelentik : Nagy ha­zánkfia születése napját Késmárk város polgársága is megünnepelte. Cserepy Sándor polgármester és Kéler Pál szép beszédeivel kezdődött az ünnep, mire Linberger István evatig, lelkész megható imát mon­dott. Nagy Sándor líceumi tanuló alkalmi költeményt szavait aztán, Schwartner Róbert városi tanácsos pedig a késmárki 1848—49-iki honvédek nevében beszélt. A polgármester erre felolvasta annak a táviratnak a szövegét, melyet Késmárk város pol­gársága Kossuth Lajosnak, Késmárk város díszpol­gárának küldött. Az ünnepet a líceumi daloskor éneke zárta be. — (Öngyilkos orosz herceg.) Pétervárról jelentik táviratban : Krapotkin herceg, hadnagy, itt öngyilkosságot követett el. A herceg öngyilkossága általánosan nagy feltűnést kelt, annyival inkább, mert igen gazdag fiatal­ember volt. A hírlapoknak megtiltották, hogy az öngyilkosságról írjanak s a katonatisztek körében sem tudják a szenzációs eset okát.­­ (A Waldstein féle csalási pör.) Prágából telegrafálják . A Waldstein gróf-féle csalási perben a mai tárgyaláson több oldalról konstatálták, hogy Waldstein gróf ifjú korában teljesen egészséges, erős ember volt, de később testi szenvedései meg­törték. A vádlottak azt állítják, hogy a gróf mindig különös ember volt , kivált, mióta Metternich her­cegnővel egybekelt, idegesség bántotta. Metternich herceg nem annyira csekély tehetségűnek, mint in­kább kevéssé műveltnek jellemezte, épp igy nyilat­kozott róla Rothschild Nathaniel báró. Az elnök azt kérdezi, hogy eshetett az, hogy a Waldstein gróf grófi rokonai nem voltak ott a gróf nejének teme­tésén. Erre az elsőrendű vádlott azt feleli, hogy a gyászjelentést a temetési jelentéssel egyidejűleg küldték. Pichler kanonok felszólította az anyagrófnét, hogy jelenjék meg a temetésen. A vádlott tiltakozik az ellen, hogy a grófi család nevén csorbát ejtsenek az által, hogy a grófot elmezavartnak mondogatják. Ezután felolvastak több okiratot, köztük a házassági szerződést, mely szerint a hercegnő hozománya évi 40000 forintot jövedelmez, melynek felét a gróf kapta. A gróf ennek ellenében kötelezte magát 12000 frt apanage-t adni a hercegnőnek, azonkívül négyes fogatot és állásához illő személyzetet tartani, végül pedig halála esetére a hercegnő részére ál­landó tartózkodásra egy kastélyt biztosítani. A tár­gyalást holnap folytatják. — (Erkel Sándor,) az opera beteg igazga­­tója, üdülés végett Uj-Tátrafüredre utazott. — (A budai honvédszobor leleplezése.) A budai dísztéren javában dolgoznak a honvéd szobor terméskőből való talapzatán. A szobor, melyet Zala György mintázott, már bronzba van öntve, s a jövő héten rákerül a talapzatra. A szobor­bizottság Ivánka Imre elnöklete alatt tartott tegnapi ülésén a szobor leleplezését november 2-ára, halottak najára tűzte ki. A leleplezés nagyobb szabású ünnepséggel lesz egybekötve, melynek költségeit a főváros tör­vényhatósága fedezi. A dísztéren felállítandó sátor­ban tábori mise lesz, utána leleplezik a szobrot, s végül megkoszorúzzák a budai honvédsírokat. A részletes programmot a jövő ülésen állapítják meg s ugyanekkor választják meg az ünnep szónokait.­­ (Szemerédy Alajos.) Nyolc-kilenc évvel ezelőtt sok nyomdafestéket pazaroltak a fővárosi újságok erre a névre, de hogy a viselője kicsoda és micsoda volt, azt máig sem tudja senki. Ha nem csalódunk, még a parlamentben is emlegették Sze­merédy Alajost, mint a katonai zsarnokság áldo­zatát. Egyszer aztán sorra járta a szerkesztőségeket egy feltüenően magas termetű, hatalmas bajuszú éhtesebb ember, a­ki ezen a néven mutatta be ma­gát és sírva köszönte meg a sajtó pártfogását, amely öt keserves rabságából kiszabadította. Hálát fejében kínálgatta itt is, ott is kalandos élete leírását, a­mely valóban érdekes is volt, csak éppen meg kellett volna írni. A­mikor először emlegették az újságok, a helyőrségi fogház rabja volt, a­hová azért csuk­ták be, mivel megszökött a katonaságtól. A fogház­ból valami úton-módon leveleket küldözgetett a lapoknak, arról panaszkodván egyre, hogy ártatlanul szenved egy ellensége miatt, a­ki boszúból keverte bajba. Ezek a levelek egy félművest ember tollára vallottak, de meglátszott rajtuk, hogy írójuk so­kat látott és sokat próbált e világon. Szeme­rédy Alajos csakugyan világlátott ember volt. Az ezredétől megszökve, sok évi bujdosás után Brazi­liába menekült, a­hol minduntalan más-más mester­ségbe fogott, de semmiképp sem tudott boldogulni. Utóbb hazakergette egy rettenetes gyanú, a­melyért itthon is számadásra vonták. Rio de Janeiroban megöltek ugyanis egy rossz hirü leányt s a rend­őrség őt tartotta gyilkosának. A braziliai újságok ha­sábokat írtak róla s kiadták az arcképét is, hogy könnyebben ráakadhassanak valahol. Egy könyörü­letes angol hajóskapitány visszahozta Európába, de mindenütt sarkában volt az a szörnyű gyanú. Félt, hogy a külföldi hatóságok, ha hatalmukba kerül, kiszolgáltatják Braziliának, hát inkább hazajött. Itt­hon aztán föladta valami haragosa s mint szökött katonát bezárták a helyőrségi fogházba A vizsgálat során felelnie kellett a rio de janeiroi gyilkosságról is. Fogsága épp azért nyúlt roppant hosszúra, mert a katonai hatóság meg akarta hozatni Brazíliából a gyilkosságra vonatkozó iratokat, a­melyeket azonban nem bírt megszerezni az osztrák-magyar diplomácia. Hogyan, hogyan sem, egyszer csak rá­fogták Szemerédy Alajosra, hogy az elméje meg van háborodva s elküldték megfigyelés végett a katonai kórházba. Talán csak szabadulni akartak tőle az auditorok, mivel a szökésért jóformán meg is bűn­hődött már, a gyilkosságot pedig nem lehetett rábi­zonyítani. Meg aztán az újságok is nagyon lármáztak az évekig elnyújtott vizsgálati fogság miatt. Az or­vosok csöndes bolondnak vallották Szemerédyt és szélnek eresztették. Néhány hónapig, vagy talán esztendeig is itt tengődött még a fővárosban a rokonsága kegyelemkenyerén, azután csak egyszer hallottunk róla megint. Azt beszélték, hogy meghalt valamelyik kórházban. Rég elfelejtett történetét eszünkbe juttatta most egy pozsonyi távirat, a­mely csak ennyit mond : Az idevaló rendőrség elfogott ma egy idősebb embert, a­ki kihallgatás közben elvágta borotvával a nyakát és szörnyet halt. Csak egy katonai igazolványt találtak nála, a­mely Szemerédy Alajos 50 éves, buda­pesti illetőségű egyén nevére szól. Azt hiszik, hogy ez a titokzatos ember ölte meg Bécsben szeptember 16-án a fünfhausi óráslegényt és február 11-én ha­sonló módon Schütz aranyművest. Ilyenformán Szemerédy Alajos csak ma halt meg igazán, ha ugyan meg nem kerítette valami gonosztevő a katonai igazolványát, hogy a saját nevét elpalástolja vele.­­ (magyarok Kelet Indiában.) Justh Zsig­­mond és Vay Péter gróf az idei telet Kelet-Indiában tölti. Vay Péter már e hónapban indul, míg Justh csak november elején kel útra. Justh a tél egy ré­szét Lahoreben és Tibetben, a buddhisták között tölti, míg kora tavaszszal Benaresbe megy, a­hol a hindu életet és erkölcsöket fogja tanulmányozni. Vay Kalkutta környékén telel. A télen alkalmasint Vámbéry Ármin is kimegy Kelet-Indiába és pedig az angol kormány megbízásából. A kitűnő tudós ez­­úttal már körülbelül tizedik ázsiai expedíciójára indul.

Next