Budapesti Hírlap, 1892. október(12. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-18 / 288. szám
XII. évfolyam 288. sz Kedd, október 18. Budapest, 1892. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztők: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. sz. hhirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Bécsi kongresszus. Budapest, okt. 17. Nem az európai fejedelmek készülnek Bécsbe, mint ez évszáz elején, hogy Európa sorsát eligazítsák. Ezúttal, az évszáz végén a nemzetiségek óhajtanak bécsi kongresszust tartani. Ez összejövetelt egy bécsi újság szerint a magyar és bukovinai oláhok, a szerbek, horvátok, szlovének, csehek, rutének és tótok tervezik. Szándékuk nem kisebb, mint hogy ő felségéhez küldöttséget indítsanak, amely azt fogja kérni, hogy a monarkia dualisztikus alakját cserélje fel a király és császár föderalisztikus alakkal. E cserebere módját is megmondják nekünk az érdeklett urak. A terv az, hogy általános szavazati jog alapján válasszanak a népek különbülön nemzetiségek szerint egy összbirodalmi alkotmányozó gyűlést, mely hivatva lenne új alkotmányt adni az osztrák császár és a magyar király alattvalóinak. Nem igen lehet feladatunk, hogy e tervvel komolyan foglalkozzunk. Gyakorlati értéke természetesen nincsen. Hogy egy csapással feldöntsék az ezer éves magyar alkotmányt és Ferenc József két birodalmának mostani törvényes rendjét , azt talán nem remélik maguk a kongresszust hirdető urak sem. Az egész terv tehát alig több, mint egy szeme annak a hosszú láncnak, amelynek végibe az illetők reményének horgonya kötve van. E horgony ma még mélyen fenn van a vizek fenekén, jóformán benne az iszapban, így mindazok, akik a láncba kapaszkodva iparkodnak napvilágra hozni a horgonyt, csapongó képzeletük szerint alkothatják meg maguknak a horgony képét. Majd ha e horgony kibukkan, akkor lesz a kiábrándulás napja, mert mindenek látni fogják, hogy amit a poétikus képzelő elme szépen reményhorgonyának nevez, az, a vizekből fölmerülve, végre is nem egyéb, mint egy ormótlan vasmacska. A viácsi kongresszus tehát nem egyéb, mint egy E0 flormája az izgatásnak. Tudni való, hogy a magyarokat az összbirodalom számára megkapni nem lehet. E célra a magyar király sem kapható többé. A föderalizmusnak szétbomlás a neve Európa közepén. Magyarország egy kipróbált csatatér ezer év óta. Kelet és nyugat itt ütközik, mióta a küzdelem folyik. Európára, illetőleg nyugatra nézve mindig szerencsétlenül, mikor az álladalom ezen a harctéren gyenge , mindig sikerrel, a mikor Magyarország erős. Ebben adva van Európa érdeke, a történelem tanul...— ~ ■" '■ ............” ságai szerint. Mindezekből következik, hogy az osztrák császárságra és a nyugati országokra nézve csak egy komoly érdek létezik, az, hogy itt oly álladalmi alakulás tartassák fenn erőben, amelyben a magyar nemzet érdeke kifejezést nyer és óva van. Akik ezt a kongresszust tervezik, azok többé-kevésbbé, de mind Európa keleti ellenségének zsoldjában vagy érdekkörében, mindenesetre sleppjében vagy befolyása alatt vannak. Ezt a helyzetet pedig egész Ausztriára és egész Magyarországra nézve egyszers mindenkorra állandóvá tenné a föderalizmus. Minden jósló tehetség nélkül el lehet tehát mondani, hogy a tervezett kongresszus értelmében Bécsben működő alkotmánykészítő gyűlés voltaképpen a felbomlást készítené elő Ausztria és Magyarország számára, én., A~.hödugtó.. . Oroszország jjütt ..süpüi'né az utat. Ez se a Habsburgok, se az osztrák németek, se a lengyelek, se senki érdekében való sem volna, még azokéban sem, akik a kongresszust csinálják, mert a leggyászosabb megnyomorítás várna rájuk. Hiszen tudva van, hogy ahova az orosz beteszi a lábát, még a maga fajtájánál is, hova hamarabb ádáz gyűlöletet kelt maga iránt. De a mi nemzetiségeink bolond részét se Lengyelország, se a felszabadított bolgárok sorsa ki nem ábrándítja, és ezt a felbomlást Európa érdeke sem kívánja. Azonban nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy minden érdeklettek e dologban nem fogják a mi munkánkat elvégezni. Támogatni szívesen fognak bennünket, de csak úgy, ha mi megtesszük a magunk kötelességét teljesen és sikerrel. Ha lanyháknak, vagy ügyetleneknek, vagy tehetetleneknek találtatunk, akkor Európa más expedienst fog keresni, életrevalóbb erőt, amely a nagy szolgálatra alkalmatosabb. A mi feladatunk pedig mi lehet? Pörbe fogni talán egy pár olan szedőt, aki az izgatók helyett a gyújtogató cikkelyekért a felelősséget olcsó pénzért viseli? Ez, Szilágyi Dezső ő excellenciájának legyen mondva, nem elég. Egy hatalmas és általános nemzeti politika inaugurálása az egész vonalon, szabad és nemzeti intézmények, erős, céltudatos férfiak e politika szolgálatában. Ez az, a mire múlhatatlanul szükségünk van. Lám, a mi jó külügyminiszterünknek mily kitűnő érzéke van a nemzeti politikai élet erkölcsi tényezői iránt. Mikor Apponyi Albert gróf azt mondta neki, hogy az oláhországi kormány, mely az ellenünk agyarkodó oláh nemzeti ligát a királya elé vezette és ott neki szíves fogadtatást biztosított, nem mondható irántunk lojálisnak. Kálnoky úr azt felelte, hogy nem könnyű valamely kormánynak a nemzeti mozgalmak ellen határozottan föllépni. Ebből értse meg hivatását a magyar. Vesse magát a mozgalom oly sodrába, mely ellen nem könnyű a kormányoknak föllépni. Azután jöjjön a bécsi nemzetiségi kongresszus. De azt, úgy hiszem, már ma is ki lehet mondani, hogy magyar alattvalónak vagy ott nincs helye, ahol idegenekkel a magyar alkotmány megdöntéséről folyik a tanácskozás, vagy itthon nincs helye. Azt hiszem, létezik egy inkompatibilitás az alkotmány felségével szemben is. Irdai számunk 16 oldal. November másodika. Budapest, okt. 17. A budai honvédszobor ügyében a mai napon számos újabb momentum merült fel. Megszólalt Kossuth Lajos, aki turini levelezőnk előtt, mint előrelátható volt, a Hentziszobor megkoszorúzása ellen nyilatkozott. A képviselőház mai ülésén az előre jelzett interpellációk elmaradtak, mert a ház egyértelműleg abban állapodott meg, hogy a holnapi ülés napirendjére tűzi a szoborleleplezésre a képviselőházhoz intézett meghívót. Ezzel alkalom adatott egy beláthatatlanul hosszú vitára, amely alkalommal a függetlenségi és 48-as párt úgy látszik élni is fog. A szabadelvű párt és a függetlenségi ma is tartottak értekezletet. A szabadelvű klubban vita nélkül elfogadták a miniszterelnöknek azt az indítványát, hogy a ház vegye tudomásul a szoborleleplezésre való meghívót. A függetlenségi párt határozati javaslatot fog benyújtani a ház holnapi ülésén. A javaslatban indítványozni fogja, hogy a képviselőhöz tudomásul veszi a budai honvédszobornak a közös hadsereg képviselője által való megkoszorúzását, de tiltakozik az ellen, hogy a 48-as honvédek a Hentziszobrot megkoszorúzzák. Ma különben sokféle magyarázatra adott okot a fővárosi járványbizottságnak az a határozata, hogy november másodikán nem tűri meg a tömeges kivonulásokat. Kossuth Lajos nyilatkozata. Mikor a november 2-diki ünnep programmja nyilvánosságra jött, fölkértük tudni rendes levelezőnket, Guglielmo Ferrari urat, hogy látogassa meg Kossuth Lajost s elébe adván táviratunkat, melyben a kérdést részletesen előadtuk, kérje ki Kossuth Lajos véleményét. Tegnap fogadta Kossuth Lajos megbízottunkat, ki most a következő táviratban számol be küldetéséről : Mikor bevezettek s a nagy hazafi elé terjesztettem az ügyet, Kossuthon látható felindulás vett erőt s izgatott hangon így felelt a kérdésre: „Mindig olybá vettem a Hentzi-szobrot, mint egy inzultust a magyar nemzet ellen. Csodálom, hogy még áll ez az emlék s nem