Budapesti Hírlap, 1892. október(12. évfolyam, 271-301. szám)

1892-10-18 / 288. szám

XII. évfolyam 288. sz Kedd, október 18. Budapest, 1892. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztők: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap­ utca 16. sz. hhirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Bécsi kongresszus. Budapest, okt. 17. Nem az európai fejedelmek készül­nek Bécsbe, mint ez évszáz elején, hogy Európa sorsát eligazítsák. Ezúttal, az évszáz végén a nemzetiségek óhajtan­ak bécsi kongresszust tartani. Ez összejö­vetelt egy bécsi újság szerint a magyar és bukovinai oláhok, a szerbek, horvá­­tok, szlovének,­­ csehek, rutének és tó­tok tervezik. Szándékuk nem kisebb, mint hogy ő felségéhez küldöttséget in­dítsanak, a­mely azt fogja kérni, hogy a monarkia dualisztikus alakját cse­rélje fel a király és császár föderalisz­­tikus alakkal. E cserebere módját is megmondják nekünk az érdeklett urak. A terv az, hogy általános szavazati jog alapján válasszanak a népek külön­bül­ön nemzetiségek szerint egy összbirodalmi alkotmányozó gyűlést, mely hivatva lenne új alkotmányt adni az osztrák császár és a magyar király alattvalóinak. Nem igen lehet feladatunk, hogy e tervvel komolyan foglalkozzunk. Gya­­korlati értéke természetesen nincsen. Hogy egy csapással feldöntsék az ezer éves magyar alkotmányt és Ferenc József két birodalmának mostani tör­vényes rendjét , azt talán nem remélik maguk a kongresszust hirdető urak sem. Az egész terv tehát alig több, mint egy szeme annak a hosszú lánc­nak, a­melynek végibe az illetők re­ményének horgonya kötve van. E hor­gony ma még mélyen fenn van a vizek fenekén, jóformán benne az iszapban, így mindazok, a­kik a láncba kapaszkodva iparkodnak nap­világra hozni a horgonyt, csapongó képzeletük szerint alkothatják meg maguknak a horgony képét. Majd ha e horgony kibukkan, akkor lesz a kiábrándulás napja, mert mindenek látni fogják, hogy a­mit a poétikus képzelő elme szépen reményhorgonyának nevez, az, a vizekből fölmerülve, végre is nem egyéb, mint egy ormótlan­­ vas­­macska. A v­iácsi kongresszus tehát nem egyéb, mint egy E0­ florm­ája az izgatás­nak. Tudni való, hogy a magyarokat az összbirodalom számára megkapni nem lehet. E célra a magyar király sem kap­ható többé. A föderalizmusnak szét­bomlás a neve Európa közepén. Ma­gyarország egy kipróbált csatatér ezer év óta. Kelet és nyugat itt ütközik, mióta a küzdelem folyik. Európára, ille­tőleg nyugatra nézve mindig szeren­csétlenül, mikor az álladalom ezen a harctéren gyenge , mindig sikerrel, a mikor Magyarország erős. Ebben adva van Európa érdeke, a történelem tanul­­...— ~ ■" '■ ............” ságai szerint. Mindezekből következik, hogy az osztrák császárságra és a nyugati országokra nézve csak egy ko­moly érdek létezik, az, hogy itt oly álladalmi alakulás tartassák fenn erő­ben, a­melyben a magyar nemzet ér­deke kifejezést nyer és óva van. A­kik ezt a kongresszust tervezik, azok többé-kevésbbé, de mind Európa ke­leti ellenségének zsoldjában vagy ér­dekkörében, mindenesetre sleppjében vagy befolyása alatt vannak. Ezt a hely­zetet pedig egész Ausztriára és egész Magyarországra nézve egyszers minden­­korra állandóvá tenné a föderalizmus. Minden jósló tehetség nélkül el lehet tehát mondani, hogy a tervezett kon­gresszus értelmében Bécsben működő alkotmánykészítő gyűlés voltaképpen a felbomlást készítené elő Ausztria és Magyarország számára, én., A~.hödugtó.. . Oroszország jjütt ..süpüi'né az utat. Ez se a Habsburgok, se az osztrák németek, se a lengyelek, se senki ér­dekében való sem volna, még azoké­­ban sem, a­kik a kongresszust csinál­ják, mert a leggyászosabb megnyomo­­rítás várna rájuk. Hiszen tudva van, hogy a­hova az orosz beteszi a lábát, még a maga fajtájánál is, hova hama­­rabb ádáz gyűlöletet kelt maga iránt. De a mi nemzetiségeink bolond részét se Lengyelország, se a felszabadított bolgárok sorsa ki nem ábrándítja, és ezt a felbomlást Európa érdeke sem kívánja. Azonban nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy minden érdeklet­tek e dologban nem fogják a mi mun­kánkat elvégezni. Támogatni szívesen fognak bennünket, de csak úgy, ha mi megtesszük a magunk kötelességét tel­jesen és sikerrel. Ha lanyháknak, vagy ügyetleneknek, vagy tehetetleneknek ta­láltatunk, akkor Európa más expedienst fog keresni, életrevalóbb erőt, a­mely a nagy szolgálatra alkalmatosabb. A mi feladatunk pedig mi lehet? Pörbe fogni talán egy pár olan szedőt, a­ki az izgatók helyett a gyújtogató cikkelyek­ért a felelősséget olcsó pénzért viseli? Ez, Szilágyi Dezső ő excellenciájának legyen mondva, nem elég. Egy hatal­mas és általános nemzeti politika inau­­gurálása az egész vonalon, szabad és nemzeti intézmények, erős, céltudatos férfiak e politika szolgálatában. Ez az, a mire múlhatatlanul­ szükségünk van. Lám, a mi jó külügyminiszterünknek mily kitűnő érzéke van a nemzeti poli­tikai élet erkölcsi tényezői iránt. Mikor Apponyi Albert gróf azt mondta neki, hogy az oláhországi kormány, mely az ellenünk agyarkodó oláh nemzeti ligát a királya elé vezette és ott neki szíves fogadtatást biztosított, nem mondható irántunk lojálisnak. Kálnoky úr azt felelte, hogy nem könnyű valamely kor­mánynak a nemzeti mozgalmak ellen határo­zottan föllépni. Ebből értse meg hivatását a ma­gyar. Vesse magát a mozgalom oly sodrába, mely ellen nem könnyű a kor­mányoknak föllépni. Azután jöjjön a bécsi nemzetiségi kongresszus. De azt, úgy hiszem, már ma is ki lehet mon­dani, hogy magyar alattvalónak vagy ott nincs helye, a­hol idegenekkel a magyar alkotmány megdöntéséről folyik a tanácskozás, vagy itthon nincs helye. Azt hiszem, létezik egy inkompatibili­tás az alkotmány felségével szem­ben is. Irdai számunk 16 oldal. November másodika. Budapest, okt. 17. A budai h­onvédszobor ügyében a mai napon számos újabb momentum merült fel. Megszólalt Kossuth Lajos, a­ki turini levele­zőnk előtt, mint előrelátható volt, a Hentzi­­szobor megkoszorúzása ellen nyilatkozott. A­ képviselőház mai ülésén az előre jelzett inter­pellációk elmaradtak, mert a ház egyértelmű­­leg abban állapodott meg, hogy a holnapi ülés napirendjére tűzi a szoborleleplezésre a képvi­­selőházhoz intézett meghívót. Ezzel alkalom adatott egy beláthatatlanul hosszú vitára, a­mely alkalommal a függetlenségi és 48-as párt úgy látszik élni is fog. A szabad­elvű párt és a függetlenségi ma is tartottak értekezletet. A szabadelvű klubban vita nélkül elfogadták a miniszterelnöknek azt az indítvá­nyát, hogy a ház vegye tudomásul a szobor­leleplezésre való meghívót. A függetlenségi párt határozati javaslatot fog benyújtani a ház holnapi ülésén. A javaslatban indítványozni fogja, hogy a képviselőhöz tudomásul veszi a budai honvédszobornak a közös hadsereg kép­viselője által való megkoszorúzását, de tiltako­zik az ellen, hogy a 48-as honvédek a Hentzi­­szobrot megkoszorúzzák. Ma különben sokféle magyarázatra adott okot a fővárosi járványbi­zottságnak az a határozata, hogy november má­­sodik­án nem tűri meg a tömeges kivonulásokat. Kossuth Lajos nyilatkozata. Mikor a november 2-diki ünnep programmja nyilvánosságra jött, fölkértük tud­ni rendes levele­zőnket, Guglielmo Ferrari urat, hogy látogassa meg Kossuth Lajost s elébe adván táviratunkat, melyben a kérdést részletesen előadtuk, kérje ki Kossuth Lajos véleményét. Tegnap fogadta Kossuth Lajos megbízottunkat, ki most a következő táviratban szá­mol be küldetéséről : Mikor bevezettek s a nagy hazafi elé terjesz­tettem az ügyet, Kossuthon látható felindulás vett erőt s izgatott hangon így felelt a kérdésre: „Mindig olybá vettem a Hentzi-szobrot, mint egy inzultust a magyar nemzet ellen. Csodálom, hogy még áll ez az emlék s nem

Next