Budapesti Hírlap, 1892. december (12. évfolyam, 332-361. szám)
1892-12-01 / 332. szám
a legerősebb, de politikailag benne nem bízhatom. Ez egyéni nézet és hibám, mely nem gátol abban, hogy nagyszabású tehetsége, mint politikus, szónok, író és ügyvéd iránt elismerésemnek ne adjak kifejezést. Politikai bizalmatlanságom, mert csak erről lehet szó, talán onnét ered, hogy én is Deák-párti voltam, ő is, én is ellenzéki lettem, ő is, oly nagy elvi változásokon még sem mentem keresztül s ma is a kiegyezési alapon, a nemzeti pártnak vagyok hive. Emlékszem, midőn a közjogi ellenzék ellen s különösen Tiszáék ellen hevesen küzdöttünk egymás mellett. Ő a Pesti Naplónál és én a Reformban. Az 1872-diki hires választások voltak, melyekben Tisza ereje megtörött. Kossuth Lajos akkor írta hires levelét Tisza ellen, a miben az volt: „Kommt Zeit, kommt Rath“. A szélsőbal Mocsáry vezetése alatt nagy agitációt fejtett ki. Lónyay vezette a választásokat s ezek alkalmából jelent meg Ráth Mórnál harminchárom lapon egy kis verses könyv, melynek címe : „Tegyük félre a pártviszályt. Pünkösdre virradóra a magyar választó közönségnek pártkülönbség nélkül ajánljam Karolusz“. Szeretem a jó verseket. Forgatom a könyvet és olvasom a 18-dik lapon: Fejét fölemelte megint a pártosság, Pártos erőszaktól dong az egész ország . Széchenyi vagy Kossuth, ez a jelszó járja S megindul a küzdés , versenyszavak árja. Lángszózatú Kossuth csak a kormányt szidja, Csak a zsarnokságot döngeti és vívja. „Döntsük le a kormányt, úgymond, ez az első. Vagyonosság s jóllét magától is eljő.“ „Előre, előre!“ ez a jelszó nála „Első legyen a nép ősi szabadsága. Ha mi ezt gátolja, megtörni kell annak, Korlátja ne legyen a büszke magyarnak.“ Nagy Széchenyi István ezt jóra nem véli. „A reménység megcsal — ő csak úgy ítéli — Ha szegény lesz népünk, ősi szabadsága Gyönge lábon áll csak, amint eddig álla.“ Nagy Széchenyi így szól, de Kossuth még máskép, Ing köztük a nemzet szíve, mint az árnyék. Széchenyi sokat tett, Kossuth ígér többet, Válj melyik igazabb, válj melyik a bölcsebb ? Int Széchenyi lassú, de biztos munkára, Kitartó munkának jólét lesz az ára . Lángajka Kossuthnak üdvöt ígér rögtön, Csak szabadok legyünk, csak a kormány dőljön. Nagy Széchenyi példát hű cselekedettel, Lángszózatú Kossuth bírja ékes nyelvvel . Mint az eget rázó mennydörgésnek hangja, Szava azonképp a szíveket áthatja. Szavára kinyilik a mező virága, A nép szíve jobban lobogó tűzlángra, Föltámad, erőt vesz pártos szenvedélye, Kossuthra figyel csak, ő lesz a vezére ! Nagy Széchenyi gyászban haza sorsát látja, Jövőkbe hatol be elméje világa ; Nagy honfiú-bánat szorül a szivéhez, Próféta-alakkal szól vala a néphez : „Feldúlja hazádat harc, háború mérge, Felbomlik a jó rend, egyetértés, béke ; Összedőléstemnek minden nagy munkája, Elvész a viharban magyarok hazája !“ „S ha majd a hon elvész, Kossuth menekülhet, Idegen nép földén nyugodalmat lelhet; De neked, oh nemzet, szenvedni kell itten, Mentsen meg e sorstól könyörülő Isten !“ Nagy Széchenyi így szólt, de szólott hiába, Rászállt a magyarra önsorsának átka. Nem hallgatott ő rá, hallgatott Kossuthra, Haj’ fordult öröme nagy keserít búza. A hazát feldúlta harc, háború mérge. Felbomlott a jó rend, egyetértés, béke. Összedőlt Széchenyi minden nagy munkája, Elveszett, elveszett magyarok hazája. Kossuth is menekült, a hazát itt hagyta, Idegen nép földén meglett nyugodalma . De kellett szenvedni a nemzetnek itten. Nem menté meg ettől a haragvó Isten. In nem gyanusitok, ha felteszem, hogy e versek nem ismeretlenek Eötvös Károly előtt, ki jelenleg a függetlenségi pártnak elnöke és vezére s a kinek megválasztását ezen országos nagy polcra pártja Turmnban bejelentette Kossuth Lajosnak. Ha pártja nálamnál több bizodalmat helyez Eötvös Károly politikai megtérésébe, nekem ez ellen semmi kifogásom nem lehet. Még csak azt sem mondom : Tempora mutantur et nos mutamur in illis, inkább mondom : Sapientis est consilium mutare in melius. Ezzel megokoltam, hogy mert vagyok politikai bizalmamban Eötvös iránt óvatos s hogy egyáltalán erről a témáról szóltam, nem politikai számításból tevém s eszem ágában sem lett volna ezeket bolygatni és polémiát folytatni, ha Eötvös Károly urnak levele az Egyetértéshez engem kétszeresen fel nem hiv, hogy magamat védjem s nem gyanúsít azzal, hogy gyanúsítok. Most is azt hiszem, hogy hiba volt Eötvöstől hétfőn támadni s Bölcsebb dolog volna az ellenzéki férfiak küzdelmét abbahagyni s a függetlenségi pártban is, melynek belügyeihez semmi közöm, az egyetértést föntartani. Ám ezek fölött döntsön a pártvezér — Eötvös: Kaas Ivor. BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) Taaffe ötlete. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Bécs, nov. 30. A képviselőház mai ülése általános meglepetésre gyorsan ért véget. A napirend egy részét gyorsan lecsépelték, de azért a rendelkezési alap tárgyalására nem került a sor. Általánosan azt beszélték, hogy a tárgyalást holnapra halasztották, az ilyesminek azonban csak abban az esetben volna értelme, ha a kormány még tovább is tárgyalásokat folytatna a pártokkal. Ma azt állítja a baloldal, hogy a kormány a jobboldallal — a jobboldal pedig, hogy a kormány a baloldallal folytat tárgyalásokat; tény, hogy ma Taaffe gróf nevében a jobboldal és a baloldal tagjaival, továbbá az ifjú csehek, az antiszemiták és német-nemzeti párt képviselőivel tárgyaltak a rendelkezési alap megszavazása ügyében. Itt már most két momentum válik ki különösen, először, hogy a baloldal nem idegenkedik a további tárgyalásoktól és másodszor, hogy a németnemzetiek kijelentették, hogy a rendelkezési alap ellen fognak szavazni, ha a kormány a baloldallal való paktálást folytatja. Oly oldalról, mely a német pártvezérek taktikáját nyilván a legszebb világításban igyekszik feltüntetni, a következőket jelentik : A baloldal egysége igen mély benyomást tett a kormányra ; ez az egyetértés egészen megzavarta a kormány számítását. Taaffe gróf ugyanis meg volt róla győződve, hogy a németek a rendelkezési alap fölött való szavazásnál nem fognak egységesen eljárni, azaz a kormány számított arra, hogy a baloldalt ennél a kérdésnél szét fogja robbantani. Azonban a baloldal váratlan magatartása a kormányt arra kényszerítette, hogy az ifjú-csehekkel tárgyalásokat folytasson. Az ifjú-cseheknek úgynevezett realista frakciója a mellett volt, hogy az egész párt Taaffe gróffal menjen, azonban az ifjú csehek többsége a rendelkezési alap megtagadása mellett nyilatkozott s kijelentette, hogy a kormányhoz való minden közeledést ellenez. Taaffe és Steinbach dr. pénzügyminiszter, a jelenlegi iránynak egyik szellemi feje, már most attól kezdtek tartani, hogy a rendelkezési alap számára és talán egyéb költségvetési címek számára is nem bírnak többséget teremteni; ennek következtében a kormánynak az az ötlete támadt, hogy a költségvetésnek a napirendről való levételét fogja A függetlenségi és 48-as párt körében, — mint értesülünk — ma délután nagy elevenség volt. Itt is, ott is vitatták, mit tegyen a párt azokkal a támadásokkal szemben, melyeket az utóbbi időben elnökét, Eötvös Károlyt, különböző helyről illették? szükséges-e a pártnak, a képviselőházban történt egyéni vélemény-nyilvánítások után, a nemzeti párttal való fegyverbarátság kérdésében állást foglalnia s ha igen, mi legyen az ? Mellékesen igen élénk érdeklődés tárgya volt a Budapesti Hírlap mai, Eötvös és Polónyi című közlésének provenienciája is. Mind e kérdésben pro és kontra nyilvánultak vélemények , általános volt azonban a kívánság, hogy a helyzet mielőbb tisztázódjék. Ennek megfelelőlegEötvös elnök holnap d. u. 5 mára pártkonferenciát hivott össze. A körben jelen voltakat — szám szerint 20—25 képviselőt — Károlyi Gábor gróf ezután vacsorára hívta meg. Eötvös is ott volt, s a társaság éjfélig maradt együtt. A ma történtek után biztosra vehető, hogy a holnapi értekezlet eredménye zajos bizalmi manifesztáció lesz Eötvös iránt. A szegedi mandátum, Szegedről jelentik táviratban . A függetlenségi pártiak ma este tartott gyűlésükön Tisza Lajos gróf ellen Uray-t léptették fel. Uray szombaton Babé kíséretében Szegedre jön és vasárnap délután mondja el programbeszédjét. Magyar képviselők Kronawetternek. Abból az alkalomból, hogy Kronawetter dr. képviselő az osztrák képviselőház tegnapi ülésében a Magyarország ellen irányuló támadások ellen határozottan síkra szállt, a magyar képviselőház számos tagja a következő üdvözlő táviratot intézte hozzá : „Kronawetter birodalmi gyűlési képviselőnek Bécs. Őszinte örömmel olvastuk férfias nyilatkozatát, mert erős a meggyőződésünk, hogy az alkotmányosság képezi az egyedül biztos kapcsot a két szövetséges állam között és hogy „a szabadságban testvérekké válnak a népek.“ Aláírva : Ugrón Gábor, Ábrányi Kornél, Nagy István, Bartók Lajos, Bethlen Gábor gróf, Thaly Kálmán, Papp Elek, Hoitsy Pál, Kolosvári Kiss István, Ókolicsányi László, Hock János, Bernét Dezső, Uray Imre, Storánszky Nándor, Pálffy Elemér, Lukács Gyula, Atzél Béla báró, Vajay István, Chorin Ferenc dr., Várady Károly dr., Busbach Péter dr., Sághy Gyula, Barcsay Kálmán, Bolgár Ferenc, Matuska Péter, Horváth Gyula, Serbán Miklós dr., Nedeczky Jenő, Bernáth Béla, Neményi Ambrus dr., Kullmann János, Vadnay Károly, Bottlik Lajos, Andrássy Tivadar, Ivády Béla, Veszter Imre, Tibád Antal Pály János, Nyáry Béla báró, Hajós József, Mikszáth Kálmán, Dániel Gábor, Bessenyey Ferenc, Sporzon Ernő, Balla Gyula, Eszterházy Kálmán gróf, Szász Károly, Ragályi Lajos, ifj. Justh György országgyűlési képviselők. Falk Miksa dr. országgyűlési képviselő ma az országházban nem jelenhetett meg, tehát a Kronawetterhez intézett táviratot alá nem írhatta. De külön táviratot intézett Kronawetterhez, kijelentve, hogy mindenben csatlakozik képviselőtársaihoz. A függetlenségi és negyvennyolcas párt december hó 1-én délután 5 órakor értekezletet tart. 1892. december 1. indítványozni, költségvetési provizóriumot szavaztat meg s aztán a ház üléseit januárig elnapolja. Ebben a dologban legfontosabbak a hozzá fűzött következtetések. A lengyelek ugyanis, akik tudvalevőleg Taaffe gróf szócsövei, ezzel a tervvel egyetértenek és készek mellette agitálni, továbbá, hogy e terv megvalósulása esetében Kuenburg gróf lemondási kérelmének elintézése a birodalmi tanács újabb összeilléséig elhalasztatik. A képviselőház holnapi ülésében Taaffe gróf beszédét várják, melyben nyilatkozni fog a baloldallal szemben való állásfoglalásáról; azonban kétségbe vonják, hogy ezek a nyilatkozatok változtatni fognak a jelenlegi helyzeten. Most az a kérdés lép előtérbe, váljon Kuenburg gróf ragaszkodik-e lemondásához, de valószínűtlen, hogy Taaffe gróf képes lesz őt lemondásának visszavonására bírni. A rendelkezési alapra való szavazásra vonatkozólag az hallatszik, hogy az ifjú csehek ellene fognak szavazni, de a szavazásnál éppen csak annyian fognak megjelenni, hogy a rendelkezési alap számára a többség biztosítva legyen. Budapest, nov. 30.