Budapesti Hírlap, 1893. február (13. évfolyam, 32-59. szám)

1893-02-14 / 45. szám

Budapest, 1893. XIII. évfolyam 45. sz. Kedd, február 14. gggggggg . .. i .-jmiaj.—ew-i .. . . i i. . ■ ■ — w——* Budapesti Hírlap XKifizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Hivatalos izgatás. Budapest, febr. 13. Somogy kezdte, Szepes követte, Borsod és Kecskemét folytatják, hogy közgyűléseiken a kormány egyházi po­litikája mellett bizalmi nyilatkozatok­kal határozott állást foglalnak. Mint­hogy Somogy megye erre az összes tör­vényhatóságokat körlevélben felszólí­totta, a legközelebbi közgyűléseken mindenütt napirendre kerül e kérdés s a megyék és városok az indítvány fö­lött vagy napirendre térnek, vagy pár­tolják, vagy elvetik. E mozgalmat a félhivatalos lapok a rozsnyei püspök pásztorlevele után előre jelezték, mint meginduló ellen­akciót annak bebizonyítására, hogy a királyt nem informálták tévesen taná­csosai, midőn november elején vele el­hitették, hogy a polgári házasságot az egész közvélemény óhajtja. Azért mégis igaz, hogy október elején még senki se gondolt Magyarországon a polgári házasság behozatalára. A szabadelvű párt sem tudott a tervről, melyet a tit­kos minisztertanácsban főztek ki a Szapáry megbuktatására s azután tá­lalták fel a királynak és a szabadelvű párt körében. Ez a históriája. Erre kö­vetkezett a katolikus felső és alsó pap­ság agitációja, a székesfehérvári, rozs­­nyói, veszprémi, pécsi püspökök, a pri­­más, az egri érsek s a többi püspökök pásztornevelei, a házasságról való prédi­kációk, a képviselőkhöz intézett leve­lek, a kérvények az országgyűlés mind­két házához és a királyhoz, a főrendek értekezletei stb. a­ politikai szabadság egyenjogúsága a közvélemény e nyilat­kozatait éppúgy megengedi, mint a­hogy a kormánynak is jogában áll fő­ispánjai által a maga álláspontja mel­lett csinálni propagandát a megyegyű­­léseken, vagy pedig a megyei bizottsá­goknak szabad a kormány egyházpoli­tikája ellen is szavazni. Hanc veniam damus petimusque vicissim. És azért, ha egyik megye vagy város közgyűlése így vagy amúgy szavaz, az senkit meg nem zavarhat meggyőződésében, mert hisz semmi sem bizonyosabb annál, hogy ebben a kérdésben sokféleképp éreznek és gondolkoznak az emberek. Inkább azon csodálkozhatunk, hogy a főispánok közül többen, kiket a kor­mány becitált és felszólított, hogy a minisztérium egyházi politikája mellett megyei határozatokat provokáljanak, e szolgálatot megtagadták, mondván, hogy megyéikben ezt elérni nem lehet, vagy pedig, hogy ezzel különben békés és kormánypárti megyéiket felzaklatni, avagy a lobogó tűzre olajat önteni nem akarnak s a kormánynak sem ta­nácsolhatják. Mindazáltal egypár me­gyében a minisztériumnak sikerült ily nyilatkozatokat kapni s fog sikerülni még több helyütt, kivált ott, hol a ka­tolicizmus gyönge s a kormánypárt erős. Ez azonban a helyzeten semmit sem változtathat. Azért nem, mert a kérdés nehézségei nem a,, megóvott "közvéleményben rejlenek, hanem egye­bütt­. És itt nem a királyra gondolunk, hanem a­­ tárgyi nehézsélye­kre. Hiszen maga a minisztérium sem tudja, hogy mit akar. Hónapok óta tanácskozik és nem képes megállapodásra jutni, még a polgári anyakönyvek vezetésére nézve sem, nemhogy a kötelező polgári há­zasság iránt tudott volna határozni. Egyházpolitikai törvényjavaslatai úgy készülnek, mint a Luca-széke, a tervek minisztériumtól minisztériumhoz vándo­rolnak, véleményezés végett a prímás­hoz, a királyhoz és ismét visszakerül­nek s ma sincs abban a helyzetben, hogy azokat az országgyűlés elébe ter­jeszthetné. E miatt hozza, halasztja a budgettárgyalást, közbeszúrta a tisztvi­selők fizetésemeléséről szóló javaslatot s a kérvényeket, most szombattól csü­törtökig nem tart ülést, ámbár a föld­­mivelést tárgyalhatná, csakhogy az időt húzza, hogy a kultusztárca még ne egyhamar kerüljön sorra, mert Csáky az ígért törvényjavaslatokat be nem nyújthatja. A parlament nem őröl, mert nincs búza a garaton, munkaszünetet tart a nagy munkaidőben, mert a nagy szabadelvű reformok nem bírnak meg­születni, nem kis boszúságára és szé­gyenére a dolgos szabadelvű pártnak. Hát minek szavaztak bizalmat So­mogy és Kecskemét és Borsod ellen­zéki törvényhatóságok a IX­. korm­ány ismeretlen politikájának. A javaslatuk­nak, melyeket a minisztérium még maga sem ismer, mert meg vita tárgyai a minisztertanácsban. Tahiban boldo­gabb ellenzéket, mint a magyar, egy­­ kormány sem kívánhat magának. Ez ellenzék túltesz a főispánokon, túl a­­ kormánypárton. No, de ez sem ha­­­­tároz. Hanem menjünk tovább és nézzük, mi tesz ebből a félhivatalos mozgalom­ból ? Talán megoldja az egyházpoli- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A Garai-népszinmű-pályázat — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Határozottan szerencsés keze van Garai Károly únak, a nagylelkű színházlátogatónak, a­ki megsértett kisujjának fájdalomdíját pá­lyázatokra adta át a nemzeti és népszínháznak. Ezeknek a pályadíjaknak a révén mind a két színház 4—5 számbavehető darabot nyert. Más pályázatoknál alig sikerül a nagy tömegből egy jót is kihalászni, így a Rátkay Felhő Klur­­ja az egyetlen előadható volt 162 ver­senyző közül , ellenben a Garai-pályázat bí­­rálói első ülésre meg sem tudnak egyezni ab­ban, hogy a sok alkalmas közül melyik a leg­alkalmasabb. A beküldött 85 darab közöl 82 fölött ítéltek a bírák s nem kevesebb, mint 22 olyan darabot jelöltek meg, melyek kisebb­­nagyobb mértékben megérdemlik a figyelmet vagy legalább a fölemlítést. Igaz, hogy ezek közt akad sok olyan, mint az 56-os számú, fogadott leány, melynek szerzője éppen nem tud színdarabot írni, de ezt külön föl kellett említeni, mert dialógjai­ban annyi az éle és jó, kedves humor, hogy ez a nálunk ritka és becses tulajdonság figyel­met keltett. Ilyen címen Csepreghy Ferenc régen, a Falu rossza előtt megjövendölte Tóth Ede dicsőségét; a budai színkörben látta va­lamelyik régi darabját, gondolom a Piros Fanná-t, s azt ítélte róla, hogy dialógjai olyan talpraesettek, egyenesek és hatásosak, hogy a szerzőjök bizonyosan fog még jó darabot is írni. Ha e sorok a Fogadott leány szerzőjére is hasonló hatást gyakorolnának, a jelen pályá­zatnak ez lehetne esetleg egyik legnagyobb nyeresége. Az előbbihez hasonló értékű a Cserebere, vagy Juliska és Mariska címü nép­színmű, mely egy paraszttehetség művének látszik. Egészen eredeti dolog ez hangjára és alakjára nézve, nem azok a megszokott nép­­színmű-alakok és történetek, nem azok a hí­res mondások és helyzetek a Falu rosszá­ból, vagy a Sárga csikó­ból. De igen naivan és drámaiság nélkül van megkomponálva és meg­csinálva s teljesen használhatatlan. A fülesd bíró­nak is az a fölemlítésre méltó jó tulaj­donsága, hogy új alakokat, új motívumokat keres, de egyébként olyan áttetsző minden bonyodalma, olyan vékony a meséje, s azon­­fölül olyan scenikai tévedésekkel és hibák­kal van tele, hogy előadhatónak nem talál­tatott. Általában a magyar írók sokkal jobban tudnak egy színdarabot kigondolni, mint meg­csinálni. A­kinek van tárgya, érzése, annak hiányzik a színpadi érzéke, vagy tapasztalása. A szoknyák forradalma is ugyanő hibákban múlt ki, ügyes és mulatságos munka, de nem színdarab, hanem egy furcsa költemény, körül­belül olyan zsánerben, mint a Csokonai Do­rottyája (bocsánat az összehasonlításért) Az ismeretlen­ben van itt-ott hangulat, természe­tesség és igazság, de olyan vékonyka meséje van, minden fordulat és érdekesség nélkül (jó bosszú lére föleresztve), hogy csak nagy türe­lemmel lehetett végigolvasni. A cégér annyiban ellenkezője az előbbinek, mert ebben semmi igazság nincs, alakjai ideálisak és unalmasak. Meséje ennek is vékony, átlátszó. Hasonlít amához Béri Julis, a­melyben a darab hős­nője annyira nem igaz, hogy minden felvo­násban más-más alaknak látszik, mintha nem is az lenne, a­ki előbb volt. Inkább a szerző érdemli meg a fölemlítést, mint darabja. Ugyanilyen értéke van a Legények eleje című Piros bugyelláris-atknzseinek. A Csepreghy pa­­rasztvígjátékának még egy felötlő utánzata van, csakhogy a gyilkosságokkal és törvény­széki tárgyalással elrontva : A Szarka Miská­­ban. Persze a Bugyelláris gazdag és fordula­tos tartalma harmadrészre van redukálva cse­lekményben, de kétszer akkorára nyújtva be­szélgetésekben és fölöslegességekben. Az említetteknél jobb osztályba soroz­hatok . Mai számunk 16 oldal.

Next