Budapesti Hírlap, 1893. február (13. évfolyam, 32-59. szám)
1893-02-14 / 45. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 45. sz. Kedd, február 14. gggggggg . .. i .-jmiaj.—ew-i .. . . i i. . ■ ■ — w——* Budapesti Hírlap XKifizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Hivatalos izgatás. Budapest, febr. 13. Somogy kezdte, Szepes követte, Borsod és Kecskemét folytatják, hogy közgyűléseiken a kormány egyházi politikája mellett bizalmi nyilatkozatokkal határozott állást foglalnak. Minthogy Somogy megye erre az összes törvényhatóságokat körlevélben felszólította, a legközelebbi közgyűléseken mindenütt napirendre kerül e kérdés s a megyék és városok az indítvány fölött vagy napirendre térnek, vagy pártolják, vagy elvetik. E mozgalmat a félhivatalos lapok a rozsnyei püspök pásztorlevele után előre jelezték, mint meginduló ellenakciót annak bebizonyítására, hogy a királyt nem informálták tévesen tanácsosai, midőn november elején vele elhitették, hogy a polgári házasságot az egész közvélemény óhajtja. Azért mégis igaz, hogy október elején még senki se gondolt Magyarországon a polgári házasság behozatalára. A szabadelvű párt sem tudott a tervről, melyet a titkos minisztertanácsban főztek ki a Szapáry megbuktatására s azután tálalták fel a királynak és a szabadelvű párt körében. Ez a históriája. Erre következett a katolikus felső és alsó papság agitációja, a székesfehérvári, rozsnyói, veszprémi, pécsi püspökök, a primás, az egri érsek s a többi püspökök pásztornevelei, a házasságról való prédikációk, a képviselőkhöz intézett levelek, a kérvények az országgyűlés mindkét házához és a királyhoz, a főrendek értekezletei stb. a politikai szabadság egyenjogúsága a közvélemény e nyilatkozatait éppúgy megengedi, mint ahogy a kormánynak is jogában áll főispánjai által a maga álláspontja mellett csinálni propagandát a megyegyűléseken, vagy pedig a megyei bizottságoknak szabad a kormány egyházpolitikája ellen is szavazni. Hanc veniam damus petimusque vicissim. És azért, ha egyik megye vagy város közgyűlése így vagy amúgy szavaz, az senkit meg nem zavarhat meggyőződésében, mert hisz semmi sem bizonyosabb annál, hogy ebben a kérdésben sokféleképp éreznek és gondolkoznak az emberek. Inkább azon csodálkozhatunk, hogy a főispánok közül többen, kiket a kormány becitált és felszólított, hogy a minisztérium egyházi politikája mellett megyei határozatokat provokáljanak, e szolgálatot megtagadták, mondván, hogy megyéikben ezt elérni nem lehet, vagy pedig, hogy ezzel különben békés és kormánypárti megyéiket felzaklatni, avagy a lobogó tűzre olajat önteni nem akarnak s a kormánynak sem tanácsolhatják. Mindazáltal egypár megyében a minisztériumnak sikerült ily nyilatkozatokat kapni s fog sikerülni még több helyütt, kivált ott, hol a katolicizmus gyönge s a kormánypárt erős. Ez azonban a helyzeten semmit sem változtathat. Azért nem, mert a kérdés nehézségei nem a,, megóvott "közvéleményben rejlenek, hanem egyebütt. És itt nem a királyra gondolunk, hanem a tárgyi nehézsélyekre. Hiszen maga a minisztérium sem tudja, hogy mit akar. Hónapok óta tanácskozik és nem képes megállapodásra jutni, még a polgári anyakönyvek vezetésére nézve sem, nemhogy a kötelező polgári házasság iránt tudott volna határozni. Egyházpolitikai törvényjavaslatai úgy készülnek, mint a Luca-széke, a tervek minisztériumtól minisztériumhoz vándorolnak, véleményezés végett a prímáshoz, a királyhoz és ismét visszakerülnek s ma sincs abban a helyzetben, hogy azokat az országgyűlés elébe terjeszthetné. E miatt hozza, halasztja a budgettárgyalást, közbeszúrta a tisztviselők fizetésemeléséről szóló javaslatot s a kérvényeket, most szombattól csütörtökig nem tart ülést, ámbár a földmivelést tárgyalhatná, csakhogy az időt húzza, hogy a kultusztárca még ne egyhamar kerüljön sorra, mert Csáky az ígért törvényjavaslatokat be nem nyújthatja. A parlament nem őröl, mert nincs búza a garaton, munkaszünetet tart a nagy munkaidőben, mert a nagy szabadelvű reformok nem bírnak megszületni, nem kis boszúságára és szégyenére a dolgos szabadelvű pártnak. Hát minek szavaztak bizalmat Somogy és Kecskemét és Borsod ellenzéki törvényhatóságok a IX. kormány ismeretlen politikájának. A javaslatuknak, melyeket a minisztérium még maga sem ismer, mert meg vita tárgyai a minisztertanácsban. Tahiban boldogabb ellenzéket, mint a magyar, egy kormány sem kívánhat magának. Ez ellenzék túltesz a főispánokon, túl a kormánypárton. No, de ez sem határoz. Hanem menjünk tovább és nézzük, mi tesz ebből a félhivatalos mozgalomból ? Talán megoldja az egyházpoli- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A Garai-népszinmű-pályázat — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Határozottan szerencsés keze van Garai Károly únak, a nagylelkű színházlátogatónak, aki megsértett kisujjának fájdalomdíját pályázatokra adta át a nemzeti és népszínháznak. Ezeknek a pályadíjaknak a révén mind a két színház 4—5 számbavehető darabot nyert. Más pályázatoknál alig sikerül a nagy tömegből egy jót is kihalászni, így a Rátkay Felhő Klurja az egyetlen előadható volt 162 versenyző közül , ellenben a Garai-pályázat bírálói első ülésre meg sem tudnak egyezni abban, hogy a sok alkalmas közül melyik a legalkalmasabb. A beküldött 85 darab közöl 82 fölött ítéltek a bírák s nem kevesebb, mint 22 olyan darabot jelöltek meg, melyek kisebbnagyobb mértékben megérdemlik a figyelmet vagy legalább a fölemlítést. Igaz, hogy ezek közt akad sok olyan, mint az 56-os számú, fogadott leány, melynek szerzője éppen nem tud színdarabot írni, de ezt külön föl kellett említeni, mert dialógjaiban annyi az éle és jó, kedves humor, hogy ez a nálunk ritka és becses tulajdonság figyelmet keltett. Ilyen címen Csepreghy Ferenc régen, a Falu rossza előtt megjövendölte Tóth Ede dicsőségét; a budai színkörben látta valamelyik régi darabját, gondolom a Piros Fanná-t, s azt ítélte róla, hogy dialógjai olyan talpraesettek, egyenesek és hatásosak, hogy a szerzőjök bizonyosan fog még jó darabot is írni. Ha e sorok a Fogadott leány szerzőjére is hasonló hatást gyakorolnának, a jelen pályázatnak ez lehetne esetleg egyik legnagyobb nyeresége. Az előbbihez hasonló értékű a Cserebere, vagy Juliska és Mariska címü népszínmű, mely egy paraszttehetség művének látszik. Egészen eredeti dolog ez hangjára és alakjára nézve, nem azok a megszokott népszínmű-alakok és történetek, nem azok a híres mondások és helyzetek a Falu rosszából, vagy a Sárga csikóból. De igen naivan és drámaiság nélkül van megkomponálva és megcsinálva s teljesen használhatatlan. A fülesd bírónak is az a fölemlítésre méltó jó tulajdonsága, hogy új alakokat, új motívumokat keres, de egyébként olyan áttetsző minden bonyodalma, olyan vékony a meséje, s azonfölül olyan scenikai tévedésekkel és hibákkal van tele, hogy előadhatónak nem találtatott. Általában a magyar írók sokkal jobban tudnak egy színdarabot kigondolni, mint megcsinálni. Akinek van tárgya, érzése, annak hiányzik a színpadi érzéke, vagy tapasztalása. A szoknyák forradalma is ugyanő hibákban múlt ki, ügyes és mulatságos munka, de nem színdarab, hanem egy furcsa költemény, körülbelül olyan zsánerben, mint a Csokonai Dorottyája (bocsánat az összehasonlításért) Az ismeretlenben van itt-ott hangulat, természetesség és igazság, de olyan vékonyka meséje van, minden fordulat és érdekesség nélkül (jó bosszú lére föleresztve), hogy csak nagy türelemmel lehetett végigolvasni. A cégér annyiban ellenkezője az előbbinek, mert ebben semmi igazság nincs, alakjai ideálisak és unalmasak. Meséje ennek is vékony, átlátszó. Hasonlít amához Béri Julis, amelyben a darab hősnője annyira nem igaz, hogy minden felvonásban más-más alaknak látszik, mintha nem is az lenne, aki előbb volt. Inkább a szerző érdemli meg a fölemlítést, mint darabja. Ugyanilyen értéke van a Legények eleje című Piros bugyelláris-atknzseinek. A Csepreghy parasztvígjátékának még egy felötlő utánzata van, csakhogy a gyilkosságokkal és törvényszéki tárgyalással elrontva : A Szarka Miskában. Persze a Bugyelláris gazdag és fordulatos tartalma harmadrészre van redukálva cselekményben, de kétszer akkorára nyújtva beszélgetésekben és fölöslegességekben. Az említetteknél jobb osztályba sorozhatok . Mai számunk 16 oldal.