Budapesti Hírlap, 1893. február (13. évfolyam, 32-59. szám)

1893-02-23 / 54. szám

Budapest, 1893. XIII. évfolyam 54. sz. Csütörtök, február 23. Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. se. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A főváros egyházpolitikája. Budapest, febr. 22. Kétségtelenül nem a kormány szán­dékán kívül történt, hogy hívei ma a fővárosi közgyűlés elé határozati ja­vaslatot terjesztettek a kötelező pol­gári házasság és a minisztérium egy­házpolitikai programja mellett. Hogy a liberális párt híveiből álló városi köz­gyűlés azt nagy többséggel el fogja fogadni, eleve kétségtelen volt, erre elég jól van Budapesten a kormány­párt kerületenkint szervezve. A kér­désre különösen elő is volt készítve minden, be is jöttek a fővárosi hatal­masságok, az összes felekezetek papjai, az összes szabadkőművesek, az összes kormánypártiak — és a kis ellenzék, Polónyi vezetése alatt. Ki hitte volna, hogy a győzelmi babért Polónyi vi­szi el ? Csak katolikusok beszéltek, pro­­tenstáns vagy zsidó egy se. A katoli­kusok vitatkoztak egymással a polgári házasság mellett vagy ellen. Kitűnt a Radócza indítványának beterjesztésé­nél azonnal, hogy a nagy többség a polgári házasság mellett van. Ellene Lipthay Béla báró kezdte a támadást, melyet többen támogattak, de volta­képpen két szónoklat emelkedett ki, az egyik Bogisich budai préposté, ki nagy figyelemmel hallgatott és igen ügyes beszédben csoportosította az egy­házi argumentumokat a­ határozati ja­vaslat ellen s éles kritikával boncolta a kormány politikáját, gúnyolva benne a megfoghatatlanságot és érthetetlen­séget, mely ismeretlen politikának bi­zalmat szavazni nem lehet. Természe­tesen, ez a beszéd nem kapacitálta azt a hallgatóságot, de annál inkább tudott hozzá Polónyi Géza, hogyan kell a köz­gyűlés nyelvén beszélni. Polónyit a kormánypártiak, a pro­testánsok és zsidók bizalmatlansággal fogadták, mikor felállott, de az ügyes szónok csakhamar meg tudta fordítani a közhangulatot. Ezt elérte azzal, hogy az egyházpolitikai reformokat és a kö­telező polgári házasságot ő követelte a legerősebben, mint vezér­ katolikus. Si­kere a közgyűlésen az Apponyi vallás­politikai beszédeinek sikereire emlékez­tet a képviselőházban, az argumentu­mok is hasonlítottak, noha a szónok egyénisége egész más. Az állam joga a családi viszonyok rendezésére, a há­zassági jog törvényes szabályozásának szüksége egy sok felekezetű államban, az állam viszonya a dogmákhoz voltak fejtegetéseinek tárgya s annak vitatása, hogy a kötelező polgári házasság a katolikus házasság szentségével össze­férő, azt ki nem zárja. A megkötés, a megoldás formáiról nem nyilatkozott. Mondott ugyan egypár dolgot, mit a jelen volt katolikus papok nem hagytak helyben, de érezték, hogy Polónyi tö­rekvése elvenni Radócza indítványának antikatolikus és kormánypárti jellegét, a­mi neki fényesen sikerült is. Mert Polónyi azon kezdte, hogy az egyházpolitikai kérdésekben az el­vekben az elsőséget a függetlenségi párt részére a kormánytól és a liberá­lis párttól kikövetelte. Hivatkozott Irá-Csak az orvosok esznek naponkint kétszer, mert az egészségi állapotok virágzása miatt többre nem jut nekik. Kis-Bürgözd földrajzi fekvése olyan, hogy kora tavasztól kezdve nyárig úgy el van zárva a világtól, mint Izland szigete ősztől tavaszig. Köszönheti ezt a Topolya áradásainak és a belvizeknek, melyek szigetként vesznek körül minket, és velünk még öt községet. A posta csónakon jár ilyenkor hozzánk, holott nyá­ron a Topolya olyan száraz, hogy a csóna­kot is kocsin hordják. Kis-Bürgözd azonban a szomszédos öt községgel ezen át­vizes időben is összeköttetésben van és közlekedik. A mi városunk ilyenkor középpontja az életnek, a politikai­­ és társadalmi mozgalmaknak és a marhavásároknak. Az idegenforgalom óriási­­lag emelkedik, a vendéglők és magánházak tömve vannak az Európától elzárt Bürgözd­­vidékiekkel. És mi nem tudunk az idegenek mulat­ta­­tására semmit se nyújtani, mi magunk is unat­kozunk s lakosságunk tisztán a bolit­alban ke­res szórakozást. Ilyen körülmények közt valódi hozsanná­val fogadtuk kegyelmességed körlevelének a hirét. Kegyelmességed tehát országszerte ren­dezni fogja a színészetet s azért a helyi szí­nészet viszonyait van szerencsénk az alábbiak­ban becses tudomására hozni. Színházunk nincs, nem volt, nem is lesz soha, mert pénzünk rá nics, nem volt és nem is lesz soha. A nyári színkörrel épp úgy va­nyi Dánielre, a párt választási pro­gramjára s az ő, évekkel ezelőtt a párt megbízásából a képviselőház elé ter­jesztett határozati javaslatára a köte­lező polgári házasság mellett. Tehát ha ez van elvileg a Radocza indítványá­ban, ahhoz hozzájárul, de ha ehhez a minisztérium ismeretlen törvényjavas­latai és az ingadozó kormány­ megerő­sítésére szolgáló bizalmi szavazat van kötve, úgy ehhez ő nem járulhat. És Morzsányi és Radocza siettek kijelen­teni, hogy nem akarnak politikai bi­zalmi szavazatot provokálni a kormány iránt, a­mivel azután kihúzták Polónyi és az ellenzék kedvéért a határozatból a tüskét, elvették miniszteriális jelentő­ségét is. Ezzel sem érte be az ügyes szélső­bali katolikus, hanem a zsidó recepció­ért cserébe és a protestánsok jogára és méltányosságára hivatkozva megtoldotta a Radócza indítványát a katolikus autonómia követelésével és a közgyűlés ezt is elfogadta. Ezt már egyhangúlag fogadta el s igy a többi törvényható­ságok fel fognak szólíttatni, hogy­ ne csak a kötelező polgári házasság, ha­nem egyszersmind a katolikus autonó­mia mellett is nyilatkozzanak. Ez pedig a kormány egyházpolitikai programjá­ban nincs benne. Ekként a liberális párt manővere elveszte "antikatolikus jellegét s a Po­lónyi által vezetett ellenzék malmára hajtotta a vizet. Némelyek csöndes orr­vérzéssel mentek haza. A gyűlésen nagy volt az izgatott­ság. Az érzések is vegyesek voltak gyünk. Különben nyáron nem is jár itt senki színházba, mert akkor mikor dolgozunk, ha a nyáron mulatunk? Ellenben színházi előadásra alkalmas terem van kettő. Az egyik a város végén van, tulajdonosa özvegy Sáromberkiné s egykor ököristállónak használták. Mióta azonban Sáromberkinének nincsenek ökrei , üresen áll. Biztosan tudjuk, hogy Sáromberkiné már csak azért is olcsón bocsátaná az épületet a színművészet rendel­kezésére, mert összedüléssel fenyeget. Ha te­hát helyi munkásokkal olcsón kvataroztat­­nák, kényelmes hajlékot biztosítanánk a múzsa gyermekeinek. " A másik a városi nagyvendéglő ebédlő­­terme. A vendéglős ugyan nem hajlandó a színház kedvéért a vendégeket onnan kitenni, de hisz játszhatnak a színművészek a terem egyik végében, míg a másik végében zavarta­lanul folyik a vacsora. Az első terem akkora, hogy még a ló- és marhavásárok alkalmával is az egész közönség belefér. A második terem már kisebb s azért, ha az utóbbi termet szemelné ki nagyméltósá­god bölcsesége, akkor a helyárakat drágábbra kellene szabni. A­mi a világítási viszonyokat illeti: a vil­­lamos világítás mind a két­ terembe könnyen bevezethető, mert ez idő szerint az első terem sehogy sincs világítva, a másodikat pedig pet­róleumlámpák szolgálják, melyek huszonnégy óra alatt eltávolíthatók. öltözők nincsenek, vasfüggöny­ nincs, sőt Mai számunk 16 oldal. — A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Jelentés a belügyminiszterhez. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Kegyelmes uram. Olvastuk a lapokban, hogy a törvényha­tóságokhoz körlevelet méltóztatott intézni, a vidéki színészet országos rendezése ügyében. E körlevél külünböző kérdéseket intéz a vi­déki városokhoz, s felszólítja az illető hatósá­gokat, hogy a színészeti viszonyokról legyenek szívesek őt tájékozni. Ez a körlevél Kis-Bürgözdre ugyan nem érkezett meg, a­mit annak tulajdonítunk, hogy postásunknak két gyermeke s ő maga nem győzi a leveleket kihordani, de azért köteles­ségünknek tartjuk nagyméltóságodnak felelni, nehogy a Topolya egész mentén oly nagyfon­­tosságu Kis-Bürgözd és környékének színészeti v­iszonyai továbbra is homályban maradjanak hazánk és vele Kis-Bürgözd sorsának fő-fő intézői előtt. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy Kis-Bür­­gözd van a lakosok száma, a cigányokon és a helyőrségen kívül, négyezer lélek. Cigány van mintegy három bandára való, a helyőrség pe­dig áll két huszárból, a­kik szabadságon van­nak itthon. Ez a négyezer lélek kilencszáztíz házban lakik és háromszor eszik napjában.

Next