Budapesti Hírlap, 1893. február (13. évfolyam, 32-59. szám)
1893-02-23 / 54. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 54. sz. Csütörtök, február 23. Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. se. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A főváros egyházpolitikája. Budapest, febr. 22. Kétségtelenül nem a kormány szándékán kívül történt, hogy hívei ma a fővárosi közgyűlés elé határozati javaslatot terjesztettek a kötelező polgári házasság és a minisztérium egyházpolitikai programja mellett. Hogy a liberális párt híveiből álló városi közgyűlés azt nagy többséggel el fogja fogadni, eleve kétségtelen volt, erre elég jól van Budapesten a kormánypárt kerületenkint szervezve. A kérdésre különösen elő is volt készítve minden, be is jöttek a fővárosi hatalmasságok, az összes felekezetek papjai, az összes szabadkőművesek, az összes kormánypártiak — és a kis ellenzék, Polónyi vezetése alatt. Ki hitte volna, hogy a győzelmi babért Polónyi viszi el ? Csak katolikusok beszéltek, protenstáns vagy zsidó egy se. A katolikusok vitatkoztak egymással a polgári házasság mellett vagy ellen. Kitűnt a Radócza indítványának beterjesztésénél azonnal, hogy a nagy többség a polgári házasság mellett van. Ellene Lipthay Béla báró kezdte a támadást, melyet többen támogattak, de voltaképpen két szónoklat emelkedett ki, az egyik Bogisich budai préposté, ki nagy figyelemmel hallgatott és igen ügyes beszédben csoportosította az egyházi argumentumokat a határozati javaslat ellen s éles kritikával boncolta a kormány politikáját, gúnyolva benne a megfoghatatlanságot és érthetetlenséget, mely ismeretlen politikának bizalmat szavazni nem lehet. Természetesen, ez a beszéd nem kapacitálta azt a hallgatóságot, de annál inkább tudott hozzá Polónyi Géza, hogyan kell a közgyűlés nyelvén beszélni. Polónyit a kormánypártiak, a protestánsok és zsidók bizalmatlansággal fogadták, mikor felállott, de az ügyes szónok csakhamar meg tudta fordítani a közhangulatot. Ezt elérte azzal, hogy az egyházpolitikai reformokat és a kötelező polgári házasságot ő követelte a legerősebben, mint vezér katolikus. Sikere a közgyűlésen az Apponyi valláspolitikai beszédeinek sikereire emlékeztet a képviselőházban, az argumentumok is hasonlítottak, noha a szónok egyénisége egész más. Az állam joga a családi viszonyok rendezésére, a házassági jog törvényes szabályozásának szüksége egy sok felekezetű államban, az állam viszonya a dogmákhoz voltak fejtegetéseinek tárgya s annak vitatása, hogy a kötelező polgári házasság a katolikus házasság szentségével összeférő, azt ki nem zárja. A megkötés, a megoldás formáiról nem nyilatkozott. Mondott ugyan egypár dolgot, mit a jelen volt katolikus papok nem hagytak helyben, de érezték, hogy Polónyi törekvése elvenni Radócza indítványának antikatolikus és kormánypárti jellegét, ami neki fényesen sikerült is. Mert Polónyi azon kezdte, hogy az egyházpolitikai kérdésekben az elvekben az elsőséget a függetlenségi párt részére a kormánytól és a liberális párttól kikövetelte. Hivatkozott Irá-Csak az orvosok esznek naponkint kétszer, mert az egészségi állapotok virágzása miatt többre nem jut nekik. Kis-Bürgözd földrajzi fekvése olyan, hogy kora tavasztól kezdve nyárig úgy el van zárva a világtól, mint Izland szigete ősztől tavaszig. Köszönheti ezt a Topolya áradásainak és a belvizeknek, melyek szigetként vesznek körül minket, és velünk még öt községet. A posta csónakon jár ilyenkor hozzánk, holott nyáron a Topolya olyan száraz, hogy a csónakot is kocsin hordják. Kis-Bürgözd azonban a szomszédos öt községgel ezen átvizes időben is összeköttetésben van és közlekedik. A mi városunk ilyenkor középpontja az életnek, a politikai és társadalmi mozgalmaknak és a marhavásároknak. Az idegenforgalom óriásilag emelkedik, a vendéglők és magánházak tömve vannak az Európától elzárt Bürgözdvidékiekkel. És mi nem tudunk az idegenek mulattatására semmit se nyújtani, mi magunk is unatkozunk s lakosságunk tisztán a bolitalban keres szórakozást. Ilyen körülmények közt valódi hozsannával fogadtuk kegyelmességed körlevelének a hirét. Kegyelmességed tehát országszerte rendezni fogja a színészetet s azért a helyi színészet viszonyait van szerencsénk az alábbiakban becses tudomására hozni. Színházunk nincs, nem volt, nem is lesz soha, mert pénzünk rá nics, nem volt és nem is lesz soha. A nyári színkörrel épp úgy vanyi Dánielre, a párt választási programjára s az ő, évekkel ezelőtt a párt megbízásából a képviselőház elé terjesztett határozati javaslatára a kötelező polgári házasság mellett. Tehát ha ez van elvileg a Radocza indítványában, ahhoz hozzájárul, de ha ehhez a minisztérium ismeretlen törvényjavaslatai és az ingadozó kormány megerősítésére szolgáló bizalmi szavazat van kötve, úgy ehhez ő nem járulhat. És Morzsányi és Radocza siettek kijelenteni, hogy nem akarnak politikai bizalmi szavazatot provokálni a kormány iránt, amivel azután kihúzták Polónyi és az ellenzék kedvéért a határozatból a tüskét, elvették miniszteriális jelentőségét is. Ezzel sem érte be az ügyes szélsőbali katolikus, hanem a zsidó recepcióért cserébe és a protestánsok jogára és méltányosságára hivatkozva megtoldotta a Radócza indítványát a katolikus autonómia követelésével és a közgyűlés ezt is elfogadta. Ezt már egyhangúlag fogadta el s igy a többi törvényhatóságok fel fognak szólíttatni, hogy ne csak a kötelező polgári házasság, hanem egyszersmind a katolikus autonómia mellett is nyilatkozzanak. Ez pedig a kormány egyházpolitikai programjában nincs benne. Ekként a liberális párt manővere elveszte "antikatolikus jellegét s a Polónyi által vezetett ellenzék malmára hajtotta a vizet. Némelyek csöndes orrvérzéssel mentek haza. A gyűlésen nagy volt az izgatottság. Az érzések is vegyesek voltak gyünk. Különben nyáron nem is jár itt senki színházba, mert akkor mikor dolgozunk, ha a nyáron mulatunk? Ellenben színházi előadásra alkalmas terem van kettő. Az egyik a város végén van, tulajdonosa özvegy Sáromberkiné s egykor ököristállónak használták. Mióta azonban Sáromberkinének nincsenek ökrei , üresen áll. Biztosan tudjuk, hogy Sáromberkiné már csak azért is olcsón bocsátaná az épületet a színművészet rendelkezésére, mert összedüléssel fenyeget. Ha tehát helyi munkásokkal olcsón kvataroztatnák, kényelmes hajlékot biztosítanánk a múzsa gyermekeinek. " A másik a városi nagyvendéglő ebédlőterme. A vendéglős ugyan nem hajlandó a színház kedvéért a vendégeket onnan kitenni, de hisz játszhatnak a színművészek a terem egyik végében, míg a másik végében zavartalanul folyik a vacsora. Az első terem akkora, hogy még a ló- és marhavásárok alkalmával is az egész közönség belefér. A második terem már kisebb s azért, ha az utóbbi termet szemelné ki nagyméltóságod bölcsesége, akkor a helyárakat drágábbra kellene szabni. Ami a világítási viszonyokat illeti: a villamos világítás mind a két terembe könnyen bevezethető, mert ez idő szerint az első terem sehogy sincs világítva, a másodikat pedig petróleumlámpák szolgálják, melyek huszonnégy óra alatt eltávolíthatók. öltözők nincsenek, vasfüggöny nincs, sőt Mai számunk 16 oldal. — A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Jelentés a belügyminiszterhez. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Kegyelmes uram. Olvastuk a lapokban, hogy a törvényhatóságokhoz körlevelet méltóztatott intézni, a vidéki színészet országos rendezése ügyében. E körlevél külünböző kérdéseket intéz a vidéki városokhoz, s felszólítja az illető hatóságokat, hogy a színészeti viszonyokról legyenek szívesek őt tájékozni. Ez a körlevél Kis-Bürgözdre ugyan nem érkezett meg, amit annak tulajdonítunk, hogy postásunknak két gyermeke s ő maga nem győzi a leveleket kihordani, de azért kötelességünknek tartjuk nagyméltóságodnak felelni, nehogy a Topolya egész mentén oly nagyfontosságu Kis-Bürgözd és környékének színészeti viszonyai továbbra is homályban maradjanak hazánk és vele Kis-Bürgözd sorsának fő-fő intézői előtt. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy Kis-Bürgözd van a lakosok száma, a cigányokon és a helyőrségen kívül, négyezer lélek. Cigány van mintegy három bandára való, a helyőrség pedig áll két huszárból, akik szabadságon vannak itthon. Ez a négyezer lélek kilencszáztíz házban lakik és háromszor eszik napjában.