Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-01 / 60. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP, (60. sz.) 1893. március 1 A király a királynénál. — Saját tudósítónk táviratai. — Territet, febr. 28. A Grand Hotel vendégei semmit se tudtak a király jöveteléről, csak a megérkezésének reggelén a lapok táviratai árulták el a titkot. A hotelban 200 vendég lakik, nagyrészt angolok, de kétségtelen, hogy a király látogatása után özönleni fog ide a közönség. Tekintetben és környékén általános az öröm, hogy a királynénak úgy megtetszett ez az üdülőhely mert azt remélik, hogy a fürdőt ez a látogatás fogja felvirágoztatni. A királyné jól érzi magát, naponta nagy gyalogsétákat tesz , legutóbb elment egész Veveyig. Mindig szobájában ebédel, a többi vendégekkel ritkán érintkezik. Hir szerint a királyné három, a király egy hétig marad Territetben. Az idő igen kellemes, enyhe, a hegyekről elpusztult a hó. Lausanne, febr. 28. Délután 3 óra 35 perckor. Villámgyorsan terjedt el a hír, hogy Ferenc József király ma Territetbe érkezik. Az itteni vasúti igazgatósághoz ma délben az a távirati értesítés jött, hogy egy herceg egy osztrák szalonkocsiban Lausanne felé utazik. A territet-i Grand Hotelben már két nap óta folynak a készülődések a király fogadására. A királyné Hohenembs grófné neve alatt február 21-ike óta lakik ebben a szállóban, melynek első emeletét rendezték be számára. A királynéval vannak : Festetich grófné, Nopcsa bárónő, Sseifarik udvari tanácsos nejével, egy komorna és nyolc szolga. A király megérkezését délután 4 óra 10 perckor várják s innen 4 óra 45 perckor folytatja útját Territet felé. A király Zürichből jön, hol egy óra hosszáig marad s ez idő alatt megnézi a várost. A királyné már jóval a jelzett idő előtt, egyedül Fesztetich grófné társaságában megjelent a lausannei pályaudvarban. A királyné sötét ruhát viselt. A pályaudvaron élénken tudakozódott, hogy mikor érkezik meg a vonat Zürichből; miután az állomásfőnök megadta a kívánt felvilágosítást, a felséges asszony eltávozott a pályaudvarból és több óra hosszat sétált a fővárosban, ahol senki nem ismerte meg ; bement több üzletbe és vásárolt egyetmást; betért a város legelső cukrászához is, hol limonádét ivott és a „sucre de Lausanne” név alatt ismeretes lausannei csemegét vásárolt. Zürich, febr. 26. A király oly szigorúan megőrizte inkognitóját, hogy még a svájci északkeleti vasút elnöke sem tudott megérkezéséről. A zürichiek azt hitték, hogy egy bajor herceg fog megérkezni. Még az utasok sem tudták, hogy milyen magas állású utazótársuk van. Minthogy a vonat Zürichben nyolcvan percig áll, a király ezt az időt a város megtekintésére fordította. Az uralkodó elküldte Paar gróf hadsegédet, hogy hozzon egy bérkocsit, de a gróf kocsi nélkül tért vissza s azt jelentette a királynak, hogy a zürichi bérkocsik oly piszkosak, hogy azokba még közönséges halandó sem ülhet. Erre Przibram osztrák-magyar főkonzul a király rendelkezésére bocsátotta nyitott fogatát, melyben az uralkodó sétakocsizást tét a városban. A király pontban kilenc órakor visszatért a pályaházba s a harmadik osztályú váróteremben várta be a vonat elindulását. Nagy érdeklődéssel nézte a pályaudvarban uralkodó sürgés-forgást és beszélgetésbe bocsátkozott egy svájci milickatonával, ki teljes tábori felszerelésben véletlenül a pályaudvarban volt. Przibram főkonzulnál behatóan tudakozódott a Zürichben élő osztrákok és magyarok helyzete felől s az iránt is érdeklődött, hogy milyen kilátásai vannak Ausztria és Magyarország svájci kivitelének a Svájc és Franciaország közt kitört vámháború következtében. A vonat 9 óra 30 perckor indult el ; a közönség igen tapintatosan viselte magát; a pályaudvarban egyetlen egy rendőrt sem lehetett látni ; a zürichi rendőrfőnök jelen volt ugyan, de a háttérben húzódott meg szerényen. Lausanne, febr. 28. D. u. 6 órakor. Erzsébet királyné kevéssel négy óra előtt visszaérkezett a pályaudvarba s a vonat megérkezéséig a parton sétálgatott, hol szép délutánokon több százan szoktak föl s alá sétálni. Minthogy a királyné jelenlétéről semmit sem tudtak, nem is tettek semmiféle különös intézkedéseket s igy természetesen rendőrök sem vonultak fel. A királyné rövid negyed óra múlva visszatért a perronra, hol feltűnést nem keltve járt-kelt a sok utas közt, akik nem is sejtették, hogy az egyszerű ruhába öltözött s kezében fehér esernyőt tartó asszony Magyarország királynéja és Ausztria császárnéja. A királyt hozó vonat pontban 4 óra 20 perckor érkezett meg Zürichből. A király nem utazott külön vonattal; szalonkocsiját egyszerűen besorozták a rendes vonat vagyonjai közé. A király személyvonaton utazott, mert a gyorsvonatra nagyon sokáig kellett volna várnia. Mihelyt a vonat megállott, a király sietve kiszállt kocsijából s többször egymásután megölelte és megcsókolta a királynét, ki egészen a szalonkocsiig eléje ment. A közönség csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy Magyarország királya megérkezett és hogy felséges neje várja őt. Erre alig néhány pillanat alatt kiváncsiakból álló csoport verődött össze és rokonszenvesen üdvözölte az uralkodó-párt. Az első üdvözlés után a királyi pár beszállót, a szalonkocsiba, a királyné az ablakhoz állott s igy beszélgettek sokáig az uralkodóval. A vonat 4 óra 45 perckor indult el Territet felé. Azt beszélik, hogy a király március 5-éig, a királyné március közepéig marad Territet-ben. Territet, febr. 28. D. u. 6 óra 35 perc. A király és a királyné este hat órakor érkezett ide ; mindketten a legjobb egészségben és viruló színben vannak. A perronon és a várótermekben nagy, jobbára külföldiekből álló közönség várt a királyi pár megérkezésére. Mikor a felséges pár a szalonkocsiból kiszállott, a király karját nyújtotta a királynénak és mind a ketten gyalog mentek a Grand hotel des Alpes-be. A pályaudvaron kívül álló nagyszámú közönség rokonszenvesen üdvözölte a királyi párt, amit a király több ízben barátságos mosolylyal köszönt meg. A királylyal volt : Paar gróf főhadsegéd, Liechtenstein herceg főlovászmester, három udvari kurír és négy komornyik. Este hat órakor öt terítékű ebéd volt, melyen a királyné nem volt jelen; a királyné szobájába vitette föl a vacsorát. Bécs, febr. 28. Városszerte a legkülönösebb kombinációkat fűzik a király svájci utazásához. E hírekkel szemben udvari körökből azt jelentik, hogy ezek a kombinációk merőben alaptalanok. A király már hetekkel ezelőtt elhatározta, hogy a felséges asszonyt meglátogatja Svájcban s az uralkodó ezt a régi elhatározását most megvalósította. Nagyon valószínűnek tartják, hogy a királyné március közepe táján visszatér Bécsbe. Jgot tekintik annak, aki a kötekedést megkezdte. A hadsereg újjászervezése csak megszilárdította ezt a meggyőződést. Jó volna hát, ha Németország egyszer bebizonyítaná, hogy békére is tudja nyújtani kezét. Németország kormányának és lakosságának csak javára válnék ez az eljárás. Erre Caprivi gr. birodalmi kancellár szólalt fel. Kijelentette, hogy meg van győződve róla, hogy ha választott bíróság ülne össze és azt határozná el, hogy Németország adja ki Elzász-Lotaringiát, a német nemzet ily bírósági ítéletnek magát soha alá nem vetné, inkább utolsó csepp vérét áldozná fel. (Tetszés.) Baumbach hangsúlyozza, hogy az elzászlotaringiai kérdést az interparlamentáris kongresszusokban nem tárgyalták. Ő személyesen konstatálta, hogy a kérdést a békekötéssel elintézték és azért tovább nem vitatható. Erre a birodalmi gyűlés elintézte a külügyi hivatal költségvetését. Elzász-lotaringia. — A német birodalmi gyűlésből. — Berlin, febr. 28. A birodalmi gyűlés mai ülésén Barth képviselő (szabadelvű) azt kérdezte, hogy akarnak-e csatlakozni a kormányok Anglia és az észak-amerikai Egyesült Államok azon törekvéséhez, hogy a nemzetközi viszályok fölött választott bíróság döntsön. Marshall K. államtitkár azt felelte, hogy a kormányok e kérdéssel bővebben még nem foglalkoztak , de készek egyes kivételes esetekben a vitás kérdéseknek a jövőben is választott bíróság által való elintézésébe belemenni, de általános kötelezettséget előzetesen ez irányú kormányok nem vállalhattak. Bebel azt mondta, hogy a kormány, úgy látszik, azért ellenzi a nemzetközi választott bíróságok létesítését, mert attól tart, hogy az ily választott bíróságnál szóba jöhetne az elzászlotaringiai kérdés. Hisz vannak emberek, akik azt hiszik, hogy Németország az 1870-iki háborúban nem éppen ártatlan. Általában Németország Árvizek az országban. (Saját tudósitóinktól.) Az árvíz középpontján. (Gerjen és Bogyiszló.) — Kiküldött tudósitónk táviratai. — Szegzárd, febr. 28. A szerencsétlen Gerjen pusztulása teljes. Már csak három ház áll, a többinek vége. Az utászok és a csendőrök ma már kivonultak a faluból. Ott már nincs rájuk szükség. Sokan megesküsznek reá, hogy nem mennek vissza Gerjenre, erre az átkozott helyre. A nép tekintélyes kormánypárti férfiakat és magát a kormányt okolja a katasztrófáért. A szerencsétlenül átmenesztett Duna-ág szabad leúsztatás helyett megtorlasztja a vizet. Láttam óriási, kétemeletes ház magasságú jégbástyát, mely olyan szilárd, hogy elmenetelére gondolni sem mernek. A víz a mai napig egyre áradt, de ma apadni kezdett. Ez mentette meg a Gerjenéhez hasonló szerencsétlenségtől Bogyiszlót. Ma két óráig tartó csónakázás után kimentem Bogyiszlóra, melyet részben szintén tönkre tett az áradás. A folyammérnökség most itt menti katonai segítséggel az embereket és vagyonukat. A fél falu kétségbeejtő helyzetben van. Százhúsz ház összedőlt s az egyik maga alá temette gazdáját és egy négy éves gyermeket. Egy cigányleány megörült, a mikor látta, hogy a házuk összedőlt. .A betegeket és ágyokat a magasan fekvő iskolaházba vitték, köztük két difteritiszes gyermeket és négy gyerekágyas asszonyt, kik az árvíz betörése alatt szülték meg gyermeküket. Az egyiknek ikergyermekei lettek. Az utászkatonák az anyát és két gyermekét lepedőben adogatták le a pontonokba. Éjjel a mérnök kiadta a parancsot, hogy már csak emberéletet mentsenek meg. A veszedelemnek ebben a legsúlyosabb perceibe is a humor derűjét hozták be egy-egy pillanatra a cigányok. Hogy megmenthessék a cók-mókjaikat, minden bútordarabba egy-egy gyereket raktak. A katonák nem akarták a pontonba venni az ingóságokat, de a cigányoknak kész volt a felelete : — Kérem, hisz ez gyerek! Bogyiszló népe különben nem fogja fel olyan tragikusan a helyzetet, mint a gerjedek. Ennek a községnek minden esztendőben kijut kisebb-nagyobb része az árvíz csapásaiból. Bogyiszlónak minden házánál van ladik. Az asszonyok és férfiak most is csónakra ültek és maguk mentik meg bútoraikat és a jószágukat. A most is eleven falu olyan az ő vízben álló utcasoraival, mintha Velence mintájára építették volna. Nagy baj, hogy a lakosság nem akarja oda hagyni a falut. Inkább éhséget szenved. Sokan a holt Duna-ágban milliószámra rothadó halból élnek. A folyammérnök szerint, megeshetik, hogy a víz még egy hétig is a nyakukon marad. De a csökönyös nép nem mozdul , megvárja, míg háza a nyakába szakad.