Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-18 / 77. szám
. A mai est. „Ciné mintye.“ — Premiere a népszínházban. — Most már egészen tisztában lehetünk a Garaipályázat eredményével. Olyan volt a híre, hogy valami fényes és nem várt sikere lett annak a pályázatnak; most már tudjuk, hogy bizony ez sem holott semmi különöset, se dicsérni, se szeretni valót. Ma volt a népszínházban Margittay Dezső díjnyertes darabjának bemutató előadása és azzal az impreszszióval távoztunk a színházból, hogy láttunk valamit, ami látszatra színdarab, tartalomra kalamajka, egészben lyukas zsákban egy darab szél. A bírálók azzal vitatták számára a dijat, hogy következetesen fölépített munka. Igaz, nehéz is lett volna azt a keveset, ami benne van, nem következetesen összetákolni. De tákolás, silány csinálmány az egész, a mely, mikor a színpadon lábra akarják állítani, düledez jobbra-balra s végre is összeomlik, mint egy hamis premisszákon fölépített egyenlet. Nincs ami összetartsa, nincs ami a hézagokat kitöltse, a fogyatkozásokat eltakarja, az építőmestere nagyon szárazon dolgozik. Hogy nem hall az ember egész este egy mondást, amely felébresztené figyelmét! Elvégre nem lehet rossz néven venni a nézőtől, hogy egy ötletet, csak egyetlen egyet vár a szerzőtől, három órán át, amíg ott ül a színházban. Aztán a következetesség a drámában : más ha olvassa, más ha előadva látja az ember. A színpadon erősebb, közvetetlenebb, elevenebb motivációt várunk s szorosabb összefüggést az egészben, mint olvasáskor, mikor a szavak és a betűk hatnak képzeletünkre , nem egyenesen az előttünk megjelenő emberek és képek. Olvasván, talán én is tudtam volna következetesnek mondani ezt a drámát, de amint ma a színpadon láttam, együgyűnek tartom az egész históriát. Kasku Vaszilie mérges oláh, aki nagyon haragszik a magyarokra, különösen pedig a jónevű Sarkady-családra, mert — mint halljuk — egy Sarkady-ivadék elcsábította idősebb leányát. A Sarkadyak, úgy látszik, jóvá akarták tenni annak idején a dolgot, de Rasku nem egyezett bele, mert Sarkady magyar, akit ő neki gyűlölnie kell. Inkább kitagadta s világgá eresztette gyermekét s boszut esküdött a magyarok, azaz a Sarkadyak ellen. Hanem az apa gyűlöl, a lánya szeret, mint már annyiszor, mióta a jó Shakespeare Romeo és ■Júliát megirta. Iliána és Sarkady Laci szeretik egymást s éjszaka találkoznak Kasku lakásán. A fiatalok nagyon és igazán szeretik egymást: előttünk folyik a jelenet, mely ezt fölötte világosan bizonyítja. Kasku meghallja a szerelmesek zaját és kijön , de ekkor a leány már eltűnt, a legény pedig kiugrott az ablakon. Kaska utána lő, de nem találja el, erre elhatározza, hogy másképpen boszulja meg magát. Ráfogja, kérem, hogy ezüstkanalat lopott, — egészen komolyan. Az evőeszközét, amelyet az imént — a következetesség okáért — összeiratott a közjegyzőtől, bejuttatja valahogy Sarkadyékhoz és egy formális bivitenyitőpert indít Sarkady Laci ellen. Ez komikus elejétől végig, nincs az a naiv néző, aki komolyan venné akár a Kaska boszuját, akár a Sarkadyék kétségbeesését, midőn az eszeájgot megtalálják náluk. A legkomolyabban számba vehető ember a vizsgáló bíró, aki arról perorál, hogy mennyi ész kell ahhoz, hogy valaki vizsgáló bíró legyen , de ezen is majd mefálad az ember a kacagástól. Az ember sajnálja a szép oláh táncot, amelyet a kar jár, a Hegyi Aranka bájos, graciózus táncát s oláh nótáit és Komáromi Mariska énekét, ami a darabban előfordul. Ezeket elnézné, elhallgatná az ember gyönyörrel akármeddig. Csak ne kellene mellékesen a darabot is meghallgatni. Hegyi Aranka külömben fényesen meg is játszotta szerepét, nemkülömben Komáromi Mariska is, aki mindig olyan keresetlenséggel s kedves egyszerűséggel végzi dolgát, hogy öröm nézni. Nagyon jó volt Szirmay, különösen abban a nevezetes szerelmi jelenetben, továbbá Németh, Csiszér (igen rokonszenves színész) Szabó Antal. De hiába volt minden buzgóság , a Ciné miniye, amely oláhul tudvalevőleg boszut jelent, megboszulta magát a szerzőn s az ártatlan nézőn s barátságos arc helyett torzképet mutatott, k ik. BUDAPESTI HÍRLAP, (77. o.) 1893. március 18 Mübarátok hangversenye. A Mübarátok hőre évenkint egynéhány kötettettel és egy koncerttel ad magáról életjelt. Az idei hangversenyére, melyet a stáció-utcai Wenckheim-palota csillogó tánctermében tartott, legkecsegtetőbb programszámnak Berlinből hoztak egy énekest. Ez a piece de resistance von und zur Maiden Raimondnak, a berlini kamaraénekesnek, dalai voltak. Von und zur urnák 200 forintot fizettek azért, hogy eljöjjön hozzánk, és föllépjen a műbarátok dobogójára. Ezért Mühlen úr elénekelt néhány német és francia dalt, pantomimikát játszott a szemöldökeivel s bevégezte működését egy óriási gixerrel. Az igaz, hogy a gixer nagyságához képest a 800 forint nem túlságosan sok , de ha meggondoljuk, hogy honi művészeink hány szerényebb méretűvel szolgáltak volna ezért a pénzért, föl kell emelni tiltakozó szavunk a hazai énekesekért. A magyar úriemberekből és asszonyokból összeállt Műbarátok koré mai estéjének egyetlen magyar száma volt Sz. Bárdossy Ilona asszony négy dalának egyike, amelyet hálásan tapsolt meg a közönség. A szívességből közreműködött Hubai és Popper urak előkelő művészete, természetesen, ezen a hangversenyen is mindenkit meghódított. Szendy Árpád zongorán produkálta magát, a zeneakadémia énekkara pedig Koessler János vezetése alatt Brahms cigánydalait adta elő. Az estén fényes, báli toalettes közönség volt jelen, élén Jenő főherceggel. Szünet közben fagylaltot és frissítőket hordtak szét. A protestáns hangverseny A VI.—VII. kerületi kör termében előkelő közönség gyűlt ma össze, hogy meghallgassa azt a hangversenyt s felolvasást s részt vegyen abban a szép táncmulatságban, melyet ott a protestánsok rendeztek. A protestáns világ számos előkelősége volt ott jelen. A hangverseny, melynek műsora a rendes bizottság jó ízléséről tett tanúságot, Kuliffay Izabella s Káldy Gyula előadásával kezdődött, akik Rózsavölgyi Márknak Nemzeti örömhangot című szerzeményét zongorázták négy kézre. Az este egyik kiemelkedő pontja volt Jókai Mór felolvasása, mely rendkívüli tetszéssel találkozott. Reszter a Sárgarózsa-ból volt a címe. Majd Burger Zsigmond lépett a pódiumra s gyönyörűen eljátszotta gordonkán Godard és Davidoff egyik szerzeményét. Haypál Jenő a Varázsfuvola-ból s a Béla futásából énekelt, utóbb megint Kulifffay Izabella játszott, előadván Delibes egyik keringőjét s Székely Magyar idoll ét. Érdekes szám volt Az anyaszentegyház siralma című régi magyar egyházi ének is, melyet Csiszér Irén, Mosshamer Román és Káldy Gyula adott elő. Török Irma, a nemzeti színház tagja, elszavalta Kis József Anita kisasszony címü költeményét. Csiszér Irén és Haypál Jenő elénkedte Mozart Varázsfuvolájának a párosdalát, Mosshammer Román pedig hárfán előadta Godefroid egyik szerzeményét. A hangverseny méltó befejezését képezte a Mátyás király gyásza című gyönyörű régi magyar ének, melynek előadásában Csiszér Irén, Maier Adolf, Kuliffay Izabella és Káldy Gyula jeleskedtek. A hangverseny után táncmulatság volt, melyen a képzelhető legjobb hangulat uralkodott. Még a hajnal is táncban találta a pezsgő vérű fiatalságot. Az első négyest mintegy 100 pár táncolta. Az új2 pont — Saját tudósítónktól. — Budapest, márc. 17. Nehéz vajúdások közepette született meg a vasárnapi Szabadság ünnepén előterjesztendő új 12 pont. Közöltük lapunkban az első tanácskozás alkalmával felmerült tervezetet. Ez szolgált a további, olykor rendkívül élénk vitatkozások alapjául. Ma délben végre megtörtént a végső megállapodás. Az eltérő nézetek miatt kihagyták az új 12 pont előleges tervezetéből először is a királyt érintő pontot. Sem azt nem fogja követelni a vasárnapi népgyűlés, hogy lakjék itthon a király, sem azt hogy töltessék be az 1867-ben felfüggesztett nádori méltóság. Törölték az eredeti programból a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó pontot is, mert e kérdésben, bármily aktuális is az, még nem fejlődött ki egységes nemzeti közvélemény. Sok vitára adtak okot az egyházpolitikai kérdések. Károlyi Gábor gróf a legradikálisabb programmal lépett fel, a többi közt követelte a főpapi javak állami elkobzását. A bizottság azonban, tekintettel arra, hogy ezek a kérdések is éppen most vannak megélés alatt, általánosan elfogadható követelményül csakis a teljes lelkiismereti és vallásszabadság követelését állította fel. Az új 12 pont követelményei közül felemlíthetjük a felsőháznak választási alapon való reformálását, az egyesülési, gyülekezési szabadságnak törvényyel való biztosítását, a munkás-emancipációt, a büntető eljárás terén az esküdtszéki bíráskodás behozatalán kívül az első ízben vétkezők feltételes elítélését s úgy a polgári, mint a bűnügyekben a a törvénykezési költségek maximumának megállapítását. Követeli továbbá az új 12 pont az 1848-ban proklamált egyenlő teherviselés megvalósításául az aránylagos teherviselést, a progresszív egyenes adórendszerrel, a fogyasztási adók leszállításával s az állami kötvények adómentességének megszüntetésével. Oláh lázitás. — A Tribuno, sajtópöre. — A Tribuno fegyveres ellentillásra hívta fel az oláhokat, hogy türelmüknek vége szakadjon. A magyarok ellen minden nap lázit ez a hírlap s példáját többé-kevésbbé mások követik. Oly tűrhetetlen a magyar zsarnokság, hogy ez izgatás ellenére az oláhok azt békén tűrik s igen jól boldogulnak Magyarországon. A sajtószabadság oltalma alatt lázító lapjaik sem képesek őket rablásra, gyilkolásra, gyújtogatásra, pusztításra lelkesíteni. A rabszolgaság, melyet e nép a magyar barbároktól Európa szégyenére elviselni kénytelen, oly fekete betűkkel van kinyomatva a Tribunában, hogy a ki olvassa gyászba borul. De a nap egyenlő világossággal és melegséggel süt le az égből magyarokra és oláhokra, kik egy közös hazában élnek s megvigasztalja a népet, hogy jó itt lakni s kideríti az igazságot. Félszázad óta foly az izgatás minden nap és mégsem gyűlöli az oláh a magyart, vagy a magyar az olász, hanem van egypár tribün, ki abból él, hogy hazája ellen Románia és Oroszország szolgálatába szegődött. Hűtlen árulók ellen pedig védelmezni kell az államnak a békés polgárokat és az alkotmányt. Minden törvény így rendeli. A sajtószabadság mellett is azért van sajtótörvény, hogy az esküdtek elítélhessék, ki bűnt követ el mások és a a hon ellen. De a Tribuno a sajtószabadság törvényét is kijátsza, mikor a lázító író és szerkesztő helyett egy betűszedőt állít a kolozsvári esküdtek elé. Ha nem érezné, hogy bűnös, nem tenné. Ám a sajtószabadság nem lehet a gononsztevek és hazaárulók szabadsága, mivelhogy az a becsülete-a honpolgároknak adatott. A Tribuna és a nemzetiségi országbontó és békeháboritó lapok izgatása az, ami tűrhetetlen s más állam egy se tűrné. Inkább a nemzetiségi kérdéssel foglalkoznának, mint az egyházi politikával vaksi minisztereink. Majd erre is rá kerül a sor, most lássuk a kolozsvári esküdtszéket. Levelezőnk a kolozsvári esküdtszéki tárgyalásról a következő táviratot küldi : Kolozsvár márc. 17. A Tribuna sajtóperének mai tárgyalása bővelkedett érdekes és szenzációs részletekben. A védő, Russu, aki különben oláh újságíró, a legarcátlanabb kihívó módon viselkedett. Mikor az esküdtszék megalakulása után a vádlottak nacionáléját kérdezték, Russu védő oláhul kezdett beszélni. Az elnök kijelenti, hogy mivel Russu nem ügyvéd, megengedi neki, hogy oláhul beszéljen. "Ii ussu kijelenti, hogy jól tud ugyan magyarul, de politikai szmpontból oláhul fog beszélni. Kifejti, hogy az esküdtek abszolúte nem értik a vádlottakat, kiket olyan nyelven hallgattak ki, melyet nem értenek. Kéri a jegyzőkönyvek oláhul való tolmácsolását. A közvádló ama kijelentése után, hogy már tolmácsolták ezeket az aktákat a vádlottaknak, a bíróság nem adott helyt annak a kívánságnak, hogy a magyar nyelven vezetett jegyzőkönyvet oláhul olvassák föl. Következett Baltes kihallgatása, kinek minden válaszát a védő súgta A védő súgása után jelenti ki, hogy elvállalja a felelősséget, ő a lap szerkesztője. Az elnök kérdi, ki tette le a lap biztosítékát és van-e neki benne része ? Baltes a védő súgására kijelenti, hogy neki nincs része benne, mert az egész biztosítékot a nagyszebeni nyomdatársaság tette le. A közvádló Baltes által konstatálja, hogy a Tribuna minden cikkének kéziratát megsemmisítik. Szentkirályi Kálmán dr. esküdt kéri az elnököt, kérdezné meg Baltestől, h e ő is politikai cikkeket és egyáltalán befoly-e a lap szellemi részébe, mert ő reá Baltes azt a benyomást teszi, hogy inkább szedi, mint írja a lapot. Baltes bevallja, hogy sohasem írt politikai cikket, legfeljebb egy-egy újdonságot, hanem korrigálta a lapot. Ez volt befolyása a lap szellemi részébe. Ezután kihallgatták Popa Juan kiadót egy észbevegyült munkásforma embert, aki láthatólag