Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-18 / 77. szám
1893. március 18. BUDAPESTI HÍRLAP. (77. sz.) presszió alatt áll. Ülve akar felelni, de a védő azt súgja neki, hogy keljen fel. Az elnök kérdésére, hogy elvállalja-e a felelősséget, Popa azt beszéli, hogy ő csak a nyomdában van. A védő erélyesen részül : Igen ! — mire a vádlott is azt mondja. E kérdések előtt felolvasták az inkriminált cikket magyarul és a védő kérésére olábul is. Popa kihallgatása után egy órai szünet következett, melynek elteltével Dobus Antal esküdt, tekintélyes kolozsvári ügyvéd kéri a védőt, hogy mivel az esküdtszék legtöbb tagja nem ért oláhul és minthogy úgyis megengedték neki, hogy oláhul beszéljen, a védelem közvetlensége érdekében beszéljen magyarul. A védő kihívó hangon kijelenti, hogy ő oláhul akar beszélni, csak oláhul. Hindi Árpád esküdt, a Kolozsvár szerkesztője, szólt erre, mondván, hogy ha csak oláhul akar beszélni, akkor nem törődik az esküdtekkel, hanem a közönséghez beszél ; itt is izgatni akar. Ezután a közvádló mondta el vádbeszédét. Liszár Aurél királyi ügyész nagyszabású vádbeszédében mindenekelőtt kimutatta, hogy az inkriminált cikk a btk. 172. § ába ütköző izgatást foglal magában, mert abban a magyarok a románok ellenségeinek vannak feltüntetve s mert azzal vádolja a magyarokat, hogy a románokat meg akarják semmisíteni, hogy ki akarják őket vetkőztetni ősi jogaikból. Ahány állítás, úgymond a közvádló, ugyanannyi vád és ahány vád, ugyanannyi rágalom. De kétségkívül mindenik alkalmas arra, hogy gyűlöletet ébresszen a románajkú lakosságban a faji értelemben vett magyar nemzetiség ellen. De az inkriminált cikkből a btk. 171. § ába ütköző vétség is megállapítható. Elkövette ezt a cikkíró az által, hogy felhívja a románokat, hogy ne tűrjenek tovább s az izlandiak példájára utal, akik fegyverrel fogadták a kormány közegeit. És ezt a felhívást még bővebben kifejti, midőn igy folytatja : „Várjon váratlan lenne-e, ha itten Erdélyben, ahol annyi idő óta elfojtva ég, egyszer kiütne a tűz, hogy feleméssze azokat, kik a törvényekből és az emberekből egyaránt gúnyt űznek ? Ezután apróra ismerteti a közvádló a hodosi román dalegyesület garázdálkodásait s kimutatja, hogy annak feloszlatása törvényes volt. Hanem a Tribuna elferdítette a tényállást, valótlanságot valótlanságra halmozott, csak azért, hogy izgathasson. „Megvallom, úgy végzi a közvádló nagyhatású beszédét, hogy dacára a tények elferdítésében és az alaptalan ráfogásokban nyilvánuló rosszhiszeműségnek, és dacára ama lelkiismeretlenségnek, melylyel a kimutatott kétrendbeli izgatás elkövettetett — azt hittem mégis, hogy az inkriminált cikk írójának, a kinek izgató szavait annyi szenvedélyesség s látszólag legalább a román ajkú honpolgárokról való érdeklődés és meggyőződés sugalta, azt hittem — mondom — hogy meg lesz a bátorsága, meg lesz az erkölcsi kölességérzete is ahhoz, hogy annak, amit mondott, annak a mit irt. védelmére kelljen, hogy azért — ha kelleni fog bárhol — tehát a biró ítélőszéke előtt is helyt álljon s hogy elvállalja érte a felelősséget. De hát ebben csalódtam, mert a cikk írója, úgy látszik, csak ismeretlen fil merészel izgatni, — de mikor az izgató cikkért helyt állania kellett volna, akkor a titok leplébe burkolva félrevonul, nem volt bátorsága feleimérette, hanem engedte, hogy felelősségre vonassék , hogy esetleg bűnhődjél? is az, akit a felelősség csak másodsorban terhel." Kéri az esküdteket, hogy nyilvánítsák vétkesnek a vádlottat. Popa vádlott néhány szót dadog olábul arról, hogy ha eddig nem, ítélték el a kiadókat, miért vádolják most ? Ő csak kiadó, ő semmibe se folyt be. Boltés semmit sem akart mondani, jobban alávetette magát a fegyelemnek és egészen ílássára hagyta a dolgot. Dobos esküdt ismételten fölkel és kéri az elnököt, kérdezze meg a vádlottakat, hogy a védelem érdekében nem óhajtják-e, hogy védőjük magyarul beszéljen. — A védő idegesen súgja : „Csak oláhul !“ mire a vádlottak kijelentik, hogy csak oláhul kívánják a védelmet. Hindi Árpád esküdt : Akkor önök csak komédiások ! (Tetszés a hallgatóságban.) Russy védő megkezdi most védőbeszédét, inkább csak olvassa. Gyanúsítani kezdte az esküdtszéket, hogy nem lesz igazságos a vádlottakkal szemben, hanem elfogult. Az elnök szigorú megrovással szakítja félbe a beszédet, amely rendreutasításra még többször is volt alkalom A védő különben a memorandumból is olvas föl és helyteleníti, hogy Nagyszebenből Kolozsvárra tették át az esküdtszéket. Kéri az esküdtszéket, hogy mondja magát illetéktelennek, mert nem érti a vádlottakat. A közvádló válasza és a védő viszonválasza után az elnök reasszumálta a tárgyalás eredményét és föltette a kérdéseket. Az esküdtszék verdiktje a következő volt : Van-e a cikkben lázítás ? 12 igen. Van-e köteles figyelem-elmulasztás ? 12 igen. Vétkes-e Baltea ? 12 igen. Van-e a közzétételben gondoskodás elmulasztása? 10 igen, 2 nem. Vétkes-e Popa Jnon? 12 igen. A közvádló erre enyhítő körülményeket sorol fel. A bíróság Baltest kéthavi, Popat egyhavi államfogházra és a kaucióból 500 írt birságra ítélte e közvádló indítványához képest. A vádlottak semmiséget jelentettek. TÁVIRATOK: A Panama-botrány.“ Saját tudósítónk táviratai.— Pária, márc. 17. Imiért, a Reinach báró hagyatékának kezelője megtudta, hogy Reinach halála előtt való napon testvérének, Beinach grófnak, fontos papírokat adott át. Imbert a grófhoz fordult, a ki átszolgáltatta neki a papírokat, melyeket most a vizsgálóbizottság néz át és melyekből állítólag kitűnik, hogy Beinach kénytelen volt d1 milliónál többet adni Rers Kornélnak. Dupu's bizottsági tag Imberthez ment, hogy a levél felbontásánál jelen legyen. Paris, mire. 17. A Panama-per mai tárgyalásán a terem zsúfolva volt közönséggel. Barboux, védőbeszédét folytatva, azt állítja, hogy Lesseps mit sem tudott a Beinachnak kifizetett összegek hováfordításáról. Lessepset nem lehet megvesztegetéssel vádolni. Bizonyos emberek azonban — s ez mélyen sajnálatos — nem tartották szükségesnek megmondani a teljes igazságot. „A dolog így állt, mondotta Barboux: „Az egész Panama-per előidézői egyes miniszterek és képviselők voltak, akik attól féltek, hogy becsületességüket kétségbe fogják vonni. Ezért kiszolgáltatták kezdetben még barátaikat is. Később azután eszükbe jutott, hogy kivel fognak ők kormányozni, ha összes barátaikat az esküdtszék elé juttatják? Ekkor kiválasztották az áldozatokat. Most az esküdteknek kellene megtenni azoknak az uraknak azt a szolgálatot, hogy áldozataikat elitéljék, de az esküdtek nem fogják ezt megtenni.“ Fölemlíti Szuez dicsőségét s reméli, hogy az esküdtszék lelkiismerete olyan ítéletet hoz, mely igazságot szolgáltat egy becsületes embernek, fölmenti Lessepset s visszaadja a fényét egy hires névnek, mely Franciaország dicsőségét tükrözi vissza. — A közönség bravo-kiáltásokkal kisérte a védő beszédét. Szünet után Bubuis, Fontane védője következett, ki már egy Bibothoz intézett kategorikus levelével nagy feltűnést keltett. Hangsúlyozta, hogy a Fontane ellen felhozott egyetlen bizonyíték az Andrieux által közölt betejegyzék. ez pedig nem számíthat semmi hitelességre. Fontanenak nem is volt szerepe az ügyek intézésében, mert éppen a kritikus években — 1886 ban és1888-ban — mindig betegeskedett és szabadságon volt. — Bubuis beszéde után a tárgyalást elhalasztották. Pária, márc. 17. Néhány lap azt állítja, hogy Bibot tegnapi kijelentéseivel leplezte le csak igazán Mohrenheim orosz nagykövetet. Develle külügyminiszter tegnap a kamaraülés után több bretignei és normandiai képviselővel beszélgetett. Az egyik képviselő ezt kérdezte : „Hogyan tehetett Ribot ilyesmit ?a mire Develle izgatottan igy válaszolt: „Attól lehetett tartan'', hogy Carnot-t fogják alatta érteni s ezért a nagykövetet kellett kiszolgáltatni.a Troublot képviselő a minapi események miatt a párisi borreauban indítványozni akarja az ügyvédi privilégium megszüntetését, mert népeinek többsége nem a hármas-, hanem a kettős-szövetséggel rokonszenvez. Erre a tárgyalást megszakították s a legközelebbi ülést esti 7 órára tűzték ki. Az osztrák képviselőházból. Bécs, márc. 17. A képviselőház ülésén Schlesinger panaszkodik az államadósságok kamatainak fizetésére fordított összeg nagysága miatt. Ami Magyarországot illeti, az már önállóvá tette magát gazdaságilag és igyekszik kizsákmányolni Ausztrát. A szónok megjegyzi, hogy észt ágában sincs a lovagias magyarok ellen szállani síkra, hanem csak azok ellen, akik leigázták a magyarokat és kizsákmányolják őket. Vitsuty a külügyi politikát s a bolgár fejedelem álását és monarchiánkhoz való viszonyát fejtegeti. Németországnak a hámasszövetséggel Elzász Lotharingia megtartása a célja, Ausztria-Magyarországnak pedig, Németország támogatása mellett, saját érdekeinek előmozdítása a Balkán félszigeten. De ha Németországnak sikerülne Oroszországhoz közelednie, akkor Oroszország Ausztria-Magyarország nélkül és ennek rovására érvényesítené igényeit a Balkánon. De a szónok meggyőződése szerint Ausztria-Magyarországnak nagyobb kilátásai vannak Oroszország közeledésére, mint Németországnak , mert Oroszország soha sem fogja elfelejteni Németország magatartását a berlini kongresszuson. A szónok szerint Ausztria-Magyarországnak már azért is az Oroszországgal való szövetségre kellene törekednie. A hadügyi javaslat kudarca: Berlin, márc. 17. A hadügyi bizottság ülésén Hammerstein és Richter szólalt fel legelőször. Caprivi visszautasítja Richternek azt a szemrehányását, hogy a kormánynyal nem lehet paktálni, valamint azt, hogy a kormány semmibe sem veszi a konstitucionalizmust; kérdi, várjon a kormány 28 ülésen nem adott-e meg készségesen minden felvilágosítást. A felhozott katonai okok egyikét sem cáfolták meg. Sajnos, hogy a kormány a birodalmi gyűlésen politikai kérdésekben oly kevés támogatásra talál, másként lehetetlen volna, hogy egy nagy párt vezére ott, ahol Németország biztosságáról van szó, a merev negáció álláspontjára helyezkedjék. Benngsen felszólalására Caprivi kijelenti, hogy a katonai javaslatokat nem lehet pártszempontból megítélni, hanem a haza szempontjából. Meggyőződése, hogy a szükséges költségeket elő lehet teremteni. A Lieber felszólalása után következő szavazásnál a kormányjavaslatot az összes szavazatokkal 6 ellenében (a konzervatívok ellenében) elvetették, épp úgy az összes indítványokat, melyek mellett csak az illető indítványozók és párthíveik szavaztak. Ezzel a katonai javaslat második olvasása a hadügyi bizottságban befejeztetett. A legközelebbi ülés, melyben az írásbeli jelentést fogják felolvasni, húsvét utáni április 14. és 17-ike közt lesz. Járványok Oroszországban. Lemberg, márc. 17. (Saját tudósítónk távirata.) Lengyel lapok jelentik az orosz határról, hogy Ignacev kievi főkormányzó orosz Podóliába utazik, hogy a parasztság közt uralkodó nagy halandósággal szemben segítséget vigyen, mert a tífusz meg a kolera ezer meg ezer áldozatot szed. (IV. Fr. Pr.) Anarkista gonosztevő-szövetkezetek. Ganf, márc. 17. A rendőrség nagy anarkista szövetkezetet fedezett fel, mely olaszokból, franciákból, németekből, angolokból és spanyolokból áll és földalatti helyiségekben tartotta titkos összejöveteleit. A társaság szorgos levelezést folytatott a francia, olasz és spanyol elvtársakkal. A szövetség sok tagját letartóztatták. Azt mondják, hogy a társaságnak az volt a terve, hogy nagyobb dinamitmerényleteket viyen véghez egy és ugyanazon időben Parisban, Rómában, Madridban és Londonban. Brüsszel, márc. 17. (Saját tudósítónk tó 1.) Konstatálták, hogy az elfogott anarkisták a gyilkosságok egész sorát követték el Belgiumban és Franciaországban. Havre mellett meggyilkolták a Portel nővéreket és 800 ezer frankot raboltak , továbbá Lüttich mellett meggyilkolták Fressard tőkepénzest. Több mint 1.100.000 frankról szóló zálogcédulákat találtak náluk. Valószínűleg a Veri vendéglős elleni merényletben is volt részük. Smolka lemondása. Bécs, márc. 17. A képviselőhöz mai ülésén Chlumetzky báró alelnök felolvasta Smwka elnöknek Lembergből küldött (s a Bp. II. táviratai közt márismertetett) levelét, amelyben tudatja, hogy ő, tekintettel aggkorára, lembergi képviselői mandátumától és ezzel képviselőházi elnöki tisztétől is megválik . Chlumetzky a levél felolvasása után azt mondja, hogy pótolhatatlan a veszteség, mely a házat Smolka lemondásával éri, ki 12 éven át oly páratlanul és lelkiismeretesen vezette a ház tárgyalásait. Chlumetzky beszéde alatt az összes képviselők felállanak és az elnöki emelvény köré gyülekeznek. Midőn Chlumetzky Smolka érdemeiről beszél, szavait hangos helyeslés kiséri. Midőn Chlumetzky végül kije .