Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-18 / 77. szám

1893. március 18. BUDAPESTI HÍRLAP. (77. sz.) presszió alatt áll. Ülve akar felelni, de a védő azt súgja neki, hogy keljen fel. Az elnök kérdésére, hogy elvállalja-e a felelősséget, Popa azt beszéli, hogy ő csak a nyomdában van. A védő erélyesen részül : Igen ! — mire a vádlott is azt mondja. E kérdések előtt felolvasták az inkriminált cikket ma­gyarul és a védő kérésére olábul is. Popa kihallgatása után egy órai szünet követ­kezett, melynek elteltével Dobus Antal esküdt, te­kintélyes kolozsvári ügyvéd kéri a védőt, hogy mi­­vel az eskü­dtszék legtöbb tagja nem ért oláhul és minthogy úgyis megengedték neki, hogy oláhul beszéljen, a védelem közvetlensége érdekében be­széljen magyarul. A védő kihívó hangon kijelenti, hogy ő oláhul akar beszélni, csak oláhul. Hindi­ Árpád esküdt, a Kolozsvár szerkesztője, szólt erre, mondván, hogy ha csak oláhul akar beszélni, akkor nem törődik az esküdtekkel, hanem a közönséghez beszél ; itt is izgatni akar. Ezután a közvádló mondta el vád­beszéd­ét. Liszár Aurél királyi ügyész nagyszabású vád­beszédében mindenekelőtt kimutatta, hogy az inkri­minált cikk a btk. 172. § ába ütköző izgatást foglal magában, mert abban a magyarok a románok ellen­ségeinek vannak feltüntetve s mert azzal vádolja a magyarokat, hogy a románokat meg akarják semmi­síteni, hogy ki akarják őket vetkőztetni ősi jogaik­ból. Ahány állítás, úgymond a közvádló, ugyanannyi vád és ahány vád, ugyanannyi rágalom. De kétség­kívül mindenik alkalmas arra, hogy gyűlöletet éb­resszen a románajkú lakosságban a faji értelemben vett magyar nemzetiség ellen. De az inkriminált cikkből a btk. 171. § ába ütköző vétség is megállapítható. Elkövette ezt a cikkíró az által, hogy felhívja a románokat, hogy ne tűrjenek tovább s az izlandiak példájára utal, a­kik fegyverrel fogadták a kormány közegeit. És ezt a felhívást még bővebben kifejti, midőn igy foly­tatja : „Várjon váratlan lenne-e, ha itten Erdélyben, a­hol annyi idő óta elfojtva ég, egyszer kiütne a tűz, hogy feleméssze azokat, kik a törvényekből és az emberekből egyaránt gúnyt űznek ?­ Ezután apróra ismerteti a közvádló a hodosi román dalegyesület garázdálkodásait s kimutatja, hogy annak feloszlatása törvényes volt. Hanem a Tribuna elferdítette a tényállást, valótlanságot va­lótlanságra halmozott, csak azért, hogy izgathasson. „Megvallom, úgy végzi a közvádló nagyhatású beszédét, hogy dacára a tények elferdítésében és az alaptalan ráfogásokban nyilvánuló rosszhiszemű­ségnek, és dacára ama lelkiismeretlenségnek, mely­­lyel a kimutatott kétrendbeli izgatás elkövettetett — azt hittem mégis, hogy az inkriminált cikk írójá­nak, a kinek izgató szavait annyi szenvedélyesség s látszólag legalább a román ajkú honpolgárokról való érdeklődés és meggyőződés sugalta, azt hittem — mondom — hogy meg lesz a bátorsága, meg lesz az erkölcsi kö­­lességérzete is ahhoz, hogy annak, a­mit mondott, annak a mit irt. védelmére kelljen, hogy azért — ha kelleni fog bárhol — te­hát a biró ítélőszéke előtt is helyt álljon s hogy el­vállalja érte a felelősséget. De hát ebben csalódtam, mert a cikk írója, úgy látszik, csak ismeretlen fil merészel izgatni, — de mikor az izgató cikkért helyt állania kellett volna, akkor a titok leplébe burkolva félrevonul, nem volt bátorsága feleim­­érette, hanem engedte, hogy fele­lősségre vonassék , hogy esetleg bűnhődjél? is az, a­kit a felelősség csak másodsorban terhel." Kéri az esküdteket, hogy nyilvánítsák vétkesnek a vád­lottat. Popa vádlott néhány szót dadog olábul arról, hogy ha eddig nem, ítélték el a kiadókat, miért vádolják most ? Ő csak kiadó, ő semmibe se folyt be. Boltés semmit sem akart mondani, jobban alá­vetette magát a fegyelemnek és egészen ílássára hagyta a dolgot. Dobos esküdt ismételten fölkel és kéri az elnököt, kérdezze meg a vádlottakat, hogy a véde­lem érdekében nem óhajtják-e, hogy védőjük ma­gyarul beszéljen. — A védő idegesen súgja : „Csak oláhul !“ mire a vádlottak kijelentik, hogy csak oláhul kívánják a védelmet. Hindi­ Árpád esküdt : Akkor önök csak komé­diások ! (Tetszés a hallgatóságban.) Russy védő megkezdi most védőbeszédét, in­kább csak olvassa. Gyanúsítani kezdte az esküdt­széket, hogy nem lesz igazságos a vádlottakkal szemben, hanem elfogult. Az elnök szigorú megro­vással szakítja félbe a beszédet, a­mely rendreutasí­tásra még többször is volt alkalom A védő külön­ben a memorandumból is olvas föl és helyteleníti, hogy Nagyszebenből Kolozsvárra tették át az esküdt­széket. Kéri az esküdtszéket, hogy mondja magát illetéktelennek, mert nem érti a vádlottakat. A köz­vádló válasza és a védő viszonválasza után az elnök reasszumálta a tárgyalás eredményét és föltette a kérdéseket. Az esküdtszék verdiktje a következő volt : Van-e a cikkben lázítás ? 12 igen. Van-e kö­teles figyelem-elmulasztás ? 12 igen. Vétkes-e Bal­tea ? 12 igen. Van-e a közzétételben gondoskodás elmulasztása? 10 igen, 2 nem. Vétkes-e Popa Jnon? 12 igen. A közvádló erre enyhítő körülményeket sorol fel. A bíróság Baltest kéthavi, Popat egyhavi államfogh­ázra és a kaucióból 500 írt birságra ítélte e közvádló indítványához képest. A vádlottak sem­miséget jelentettek. TÁVIRATOK: A Panama-botrány.“ Saját tudósítónk táviratai.— Pária, márc. 17. Imiért, a Reinach báró hagyatékának ke­zelője megtudta, hogy Reinach halála előtt való napon testvérének, Beinach grófnak, fontos pa­pírokat adott át. Imbert a grófhoz fordult, a ki átszolgáltatta neki a papírokat, melyeket most a vizsgálóbizottság néz át és melyekből állító­­lag kitűnik, hogy Beinach kénytelen volt d1 milliónál többet adni Rers Kornélnak. Dupu's bi­zottsági tag Imberthez ment, hogy a levél fel­bontásánál jelen legyen. Paris, mire. 17. A Panama-per mai tárgyalásán a terem zsúfolva volt közönséggel. Barboux, védőbeszé­dét folytatva, azt állítja, hogy Lesseps mit sem tudott a Beinachnak kifizetett összegek hováfordításáról. Lessepset nem lehet megvesz­tegetéssel vádolni. Bizonyos emberek azonban — s ez mélyen sajnálatos — nem tartották szükségesnek megmondani a teljes igazságot. „A dolog így állt­, mondotta Barboux: „Az egész Panama-per előidézői egyes miniszterek és képviselők voltak, a­kik attól féltek, hogy becsületességüket kétségbe fogják vonni. Ezért kiszolgáltatták kezdetben még barátaikat is. Később azután eszükbe jutott, hogy kivel fognak ők kormányozni, ha összes barátaikat az esküdtszék elé juttatják? Ekkor kiválasz­tották az áldozatokat. Most az esküdteknek kellene megtenni azoknak az uraknak azt a szolgálatot, hogy áldozataikat elit­éljék, de az esküdtek nem fogják ezt megtenni.“ Fölemlíti Szuez dicsőségét s reméli, hogy az esküdtszék lelkiismerete olyan ítéletet hoz, mely igazsá­got szolgáltat egy becsületes embernek, föl­menti Lessepset s visszaadja a fényét egy hires névnek, mely Franciaország dicsőségét tükrözi vissza. — A közönség bravo-kiáltásokkal ki­sérte a védő beszédét. Szünet után Bubuis, Fontane védője kö­vetkezett, ki már egy Bibothoz intézett kate­gorikus levelével nagy feltűnést keltett. Hang­súlyozta, hogy a Fontane ellen felhozott egyet­len bizonyíték az Andrieux által közölt b­e­­te­­jegyzék. ez pedig nem számíthat semmi hite­lességre. Fontanenak nem is volt szerepe az ügyek intézésében, mert éppen a kritikus évek­ben — 188­­6 ban és­­1888-ban — mindig bete­geskedett és szabadságon volt. — Bubuis be­széde után a tárgyalást elhalasztották. Pária, márc. 17. Néhány lap azt állítja, hogy Bibot tegnapi kijelentéseivel leplezte le csak igazán Mohrenheim orosz nagykövetet. Develle külügyminiszter tegnap a kamara­ülés után több bretignei és normandiai kép­viselővel beszélgetett. Az egyik képviselő ezt kérdezte : „Hogyan tehetett Ribot ilyesmit ?a mire Develle izgatottan igy válaszolt: „Attól lehetett tartan'', hogy Carnot-t fogják alatta érteni s ezért a nagykövetet kellett kiszolgáltatni.a Troublot képviselő a minapi események miatt a párisi borreauban indítványozni akarja az ügyvédi privilégium megszüntetését, mert népeinek többsége nem­ a hármas-, hanem a kettős-szövetséggel rokonszenvez. Erre a tárgya­lást megszakították s a legközelebbi ülést esti 7 órára tűzték ki. Az osztrák képviselőházból. Bécs, márc. 17. A képviselőház ülésén Sch­le­­singer panaszkodik az államadósságok kamatainak fizetésére fordított összeg nagysága miatt. A­mi Magyarországot illeti, az már önállóvá tette magát gazdaságilag és igyekszik kizsákmányolni Ausztr­át. A szónok megjegyzi, hogy észt­ ágában sincs a lova­­gias magyarok ellen szállani síkra, hanem csak azok ellen, a­kik leigázták a magyarokat és kizsákmá­nyolják őket. Vitsuty a külügyi politikát s a bolgár fejedelem ál­ását és monarchiánkhoz való viszo­nyát fejtegeti. Németországnak a hám­asszövet­­séggel Elzász Lotharingia megtartása a célja, Ausztria-Magyarországnak pedig, Németország tá­mogatása mellett, saját érdekeinek előmozdí­tása a Balkán félszigeten. De ha Németor­szágnak sikerülne Oroszországhoz közelednie, akkor Oroszország Ausztria-Magyarország nélkül és ennek rovására érvényesítené igénye­it a Balkánon. De a szónok meggyőződése szerint Ausztria-Ma­­gyarországnak nagyobb kilátásai vannak Oroszor­szág közeledésére, mint Németországnak , mert Oroszország soha sem fogja elfelejteni Németország magatartását a berlini kongresszuson. A szónok szerint Ausztria-Magyarországnak már azért is az Oroszországgal való szövetségre kellene törekednie. A hadügyi javaslat kudarca: Berlin, márc. 17. A hadügyi bizottság ülésén Hammerstein és Richter szólalt fel leg­először. Caprivi visszautasítja Richternek azt a szemrehányását, hogy a kormánynyal nem le­het paktálni, valamint azt, hogy a kormány semmibe sem veszi a konstitucionalizmust; kérdi, várjon a kormány 28 ülésen nem adott-e meg készségesen minden felvilágosítást. A fel­hozott katonai okok egyikét sem cáfolták meg. Sajnos, hogy a kormány a birodalmi gyűlésen politikai kérdésekben oly kevés támogatásra talál, másként lehetetlen volna, hogy egy nagy párt vezére ott, a­hol Németország biztosságá­ról van szó, a merev negáció álláspontjára he­lyezkedjék. Benn­gsen felszólalására Caprivi kijelenti, hogy a katonai javaslatokat nem lehet párt­szempontból megítélni, hanem a haza szem­pontjából. Meggyőződése, hogy a szükséges költségeket elő lehet teremteni. A Lieber felszólalása után következő szava­zásnál a kormányjavaslatot az összes szavaza­tokkal 6 ellenében (a konzervatívok ellené­ben) elvetették, épp úgy az összes indítványokat, melyek mellett csak az illető indítványozók és párthíveik szavaztak. Ezzel a katonai javaslat második olvasása a hadügyi bizottságban be­fejeztetett. A legközelebbi ülés, melyben az írásbeli jelentést fogják felolvasni, húsvét utáni április 14. és 17-ike közt lesz. Járványok Oroszországban. Lemberg, márc. 17. (Saját tudó­sítónk távirata.) Lengyel lapok jelen­tik az orosz határról, hogy Ignacev kievi fő­­kormányzó orosz Podóliába­ utazik, hogy a parasztság közt uralkodó nagy halandósággal szemben segítséget vigyen, mert a tífusz meg a kolera ezer meg ezer áldozatot szed. (IV. Fr. Pr.) Anarkista gonosztevő-szövetkezetek. Ganf, márc. 17. A rendőrség nagy anar­­kista szövetkezetet fedezett fel, mely olaszokból, franciákból, németekből, angolokból és spanyo­lokból áll és földalatti helyiségekben tartotta titkos összejöveteleit. A társaság szorgos leve­lezést folytatott a francia, olasz és spanyol elvtársakkal. A szövetség sok tagját letartóz­tatták. Azt mondják, hogy a társaságnak az volt a terve, hogy nagyobb dinamitmerényleteket v­iyen véghez egy és ugyanazon időben Parisban, Rómában, Madridban és Londonban. Brüsszel, márc. 17. (S­a­j­át tudósí­­t­ó­n­k t­ó 1.) Konstatálták, hogy az elfogott anarkisták a gyilkosságok egész sorát követték el Belgiumban és Franciaországban. Havre mel­lett meggyilkolták a Portel nővéreket és 800 ezer frankot raboltak , továbbá Lüttich mellett meggyilkolták Fressard tőkepénzest. Több mint 1.100.000 frankról szóló zálogcédulákat találtak náluk. Valószínűleg a Veri­ vendéglős elleni me­rényletben is volt részük. Smolka lemondása. Bécs, márc. 17. A képviselőhöz mai ülésén Chlumetzky báró alelnök felolvasta Smw­ka elnöknek Lembergből küldött (s a Bp. II. táviratai közt már­­ismertetett) levelét, a­melyben tudatja, hogy ő, te­kintettel aggkorára, lembergi képviselői mandátumától és ezzel képviselőházi elnöki tisztétől is megválik . Chlumetzky a levél felolvasása u­tán azt mondja, hogy pótolhatatlan a veszteség, mely a házat Smolka lemondásával éri, ki 12 éven át oly párat­lanul és lelkiismeretesen vezette a ház tárgyalásait. Chlumetzky beszéde alatt az összes képviselők fel­­állanak és az elnöki emelvény kö­ré gyülekeznek. Mi­dőn Chlumetzky Smolka érdemeiről beszél, szavait hangos helyeslés kiséri. Midőn Chlumetzky végül kije­ .

Next