Budapesti Hírlap, 1893. április (13. évfolyam, 90-118. szám)

1893-04-01 / 90. szám

, így megy ez Kelytől Windsorig, így London Bridge-től Gravesendig. Azzal a különbséggel, hogy az utóbbi irányban gőzhajók közvetítik a közle­kedést. Nagyon jelentékeny azok száma, kik kerék­páron teszik meg vasárnapi kirándulásukat. A kerék­páros kirándulók többsége asszonyokból áll s cso­portosan indulnak London kü­lömböző részéből. A szegény nép előadásokat hallgat. Az egyik Szónok a szocializmusról, a másik az ir-kérdésről, a harmadik pedig az erkölcsiségről tart előadást figyelmes hallgatóinak. — Mindenesetre legtanácso­sabb a Hyde-park vasárnapi közönségét az erkölcsi­­ségről megleckéztetni, mert épp ez színhelye vasár­nap eltekint oly szemérmetlen jeleneteknek, melyek teljes ellentétben látszanak lenni az angol prüde­­riával. Székely S. Próbaéneklés az operában. — Saját tudósítónktól. —­ Zichy Géza intendánsnak keserűen kellett teg­­­­nap tapasztalnia, hogy a fölfedezők pályája mily vi­­szontagságos. Mióta a hazai énekhangok fölfedező­­sét programjába vette, még nem volt oly verejtékes napja, mint tegnap. Nem kevesebb, mint ötvenöt em­ber jelentkezett az utolsó hetekben, kik mindany­­nyian stipendisták óhajtanának lenni a torkukban lévő kincsek révén. Ezeket hallgatták meg tegnap az opera szín­padán s a biráló bizottság tagjai az influenzával járó összes tünetek között távoztak az operából. Maga az intendáns egy jelentéktelen st­lzugással s egy igen becses tapasztalással gazdagodott, azzal ugyanis, hogy a­kik a népszínházi karfelvételi pró­bákon nem válnak be kóristáknak, azokra az operá-­k­ban mint szólistákra csak igen kétes jövendő vá­­n­lakozik. Mert az ötvenöt jelentkező nagy része ahoz az «obskurus elemhez tartozik, mely, törik-szabad, a szín­padi dicsőség után vágyik és pedig első­sorban azért, mert ráunt becsületes mesterségére. Ez az elem, mely állandó publikuma a nép­színházi barfelvételeknek és a színész-egyesület Vizsgálatainak, sehol sem mutatkozott oly rettene­tesen ízetlennek, mint az operának vasból konstruált Színpadán. Az a csekélyke valami, a­mit magukkal hoztak, a nagy perspektiváju színpadon oly szám­l, ínasan zsugorodott össze, hogy maguk is megijedtek tőle s örülni látszottak, mikor elbocsátották őket.­­­ Komikus jelenetekben azonban eléggé bővel­kedett a tegnapi tömeges próbaéneklés s az opera s egész környékén még most is róizüket kacagnak fölöttük. Egy újpesti tagbaszakadt pékmester Andreas Syffer-t énekelte nagy lelkesedéssel, de irgalmatlanul hamisan. Baritonja valósággal reszelte a hallgatók füleit. Az első énekvers után Rebksch karnagy int­e neki, hogy elég, de ő nem tágított s minden kacaj ellenére végig énekelte az egész balladát, persze németül. —■ Hát magyarul tud-e ? — kérdé tőle az in­tendáns. — Egy mukkot sem, — mondá hamisítatlan újpesti németséggel. —• Az baj. —­ Oh, dehogy — sietett vigasztalni az inten­dánst — nem magam leszek az operánál, a­ki nem tud magyarul. Nagy szenzációt keltett egy cérnahangú teno­­rista, ki az intendáns kérdéseire jószűi alföldi táj­­szólással előadta, hogy kecskeméti fia és csizmadia­­legény. — Mit akar énekelni ? — A Hugónótából. — Hugon­ótták­ból ? — Igen, kérem a lássan. —­ Melyik részt ? — A negyedik fölvonásból, a Ráült. — Nohát kezdje. Szikla megüti a zongorát és a híres alföldi vá­ros szülötte a jelenvoltak általános ámulatára olasz szöveggel kezdi az éneket „Io t’amo" . . . — Hát mért énekel maga olaszul ? — kérdi tőle az intendáns. *— Mert, megkövetem a lassan, nálunk azt be­szélték, hogy itt az olasz énekesüket nagyobb bérrel szegődtetik. . . A próbaéneklésre megjelent honleányok között volt egy, ki sehogy sem tudott a zongorakisérettel megbarátkozni. — Kérem, mondá, én még sohasem énekeltem­ongoraszó mellett, a cimbalmot jobban tűrném. De a sok polyva között mégis akadt egy búza­­szem. Singhoffer udvari halász leánya olyan bájosan énekelt, hogy zajosan megtapsolták. A kisasszony különben a nemzeti színház egyik fiatal művészének menyasszonya s így majd csak a lakodalom után fogja magát elhatározni, hogy váljon a művészi pá­lyára lép-e. Négy órai kegyetlen fülhasogatás után az ope­rai titkárok egyike kihirdette a stipendium-aspirán­soknak, hogy mehetnek Isten hírével haza, az in­tendáns csak hetet fog közü­lök még egyszer meg­hallgatni. De ez a próbaéneklés még csak a kezdet kez­dete, a java őszszel következik, mikor a vidéki as­piránsokat fogják meghallgatni. Zichy intendáns tudvalevőleg a hazai dalegye­sületeken kívül a vidéki színigazgatókat is fölkérte, hogy legyenek figyelmesek a jelentkező énekhan­gokra s tudassák vele, ha valami figyelemreméltó akad. Bényey ezt roppant megtisztelőnek tartotta a vidéki színigazgatókra nézve és lelkükre kötötte, hogy minden énekhangot, a­melyet ők nem használ­hatnak, juttassák haladéktalanul az operának, így kívánja ezt, mondá, a kollegialitás. Annyi bizonyos tehát, hogy az állam mit sem veszít a húszezer forint stipendium kiutalványozásá­­val, mert annyival okvetetlenü­l emelkedni fog a zónaforgalom. Eddig azonban még egy kóristát sem jövedel­mezett az intendánsi akció. BUDAPESTI HÍRLAP, (90. sz.) 1898. április 1. Vágó Pál bikái. Megeshetett már akárhány jászsági gazdával, hogy éjnek idején elhajtották a lábas jószágát, aztán a szegedi nagyvásáron akadt reá megint. Hogy azonban Münchenben ellopják valakinek a bikáit és a tolvajok meg se álljanak Amerikáig, ez még aligha esett meg más jászapáti emberen, mint Vágó Pálon. Művészi és írói körökben most sokat foglal­koznak azzal a különös marhalopással, melyet jeles festőnk, Vágó Pál kárára követtek el. Vágó tavaly a müncheni képkiállításon egy hatalmas kompozí­­ciójú festményt állított ki. A kép két dulakodó bikát ábrázol, a napfényes jászsági rónán delelő gulyával a háttérben. A lovas gulyás karikáscsapá­­sokkal akarja szétválasztani a két dühös szarvas­­marhát. A pompás kép feltűnést keltett a kiállításon, egy müncheni mészáros pedig ötezer márkát aján­lott érte. A kiállítás véget ért, a nagy vásznakat, köz­tük a Vágóét is, kivették a rámákból, hogy össze­­göngyölítve hazaküldjék. Ekkor esett meg az a kü­lönös dolog, hogy a Tülekedő bikák nyom nélkül el­tűntek. Csomagolás közben valaki ellopta a képet. Vágó Pálnak ekkor az a jó ötlete támad, hogy skitet készített a képéről és azt lenyomatta a müncheni Fliegende Blätter és az amerikai Police Gazette hirdetései közt, ötszáz márkát ígérve annak, a­ki segédkezik a tolvaj kézrekerítésében. Az ame­rikai lapban azért tette közzé hirdetését, mert régi tapasztalás, hogy a képtolvajok rendesen Amerikába szállítják zsákmányukat. Jó ideig eredmény nélkül maradt a hirdetés, midőn Vágó nemrégiben levelet kapott Amerikából, Ohió államból, a­melyben egy úriember arról érte­síti, hogy a hirdetésben közlött skiz eredetijét egy gazdag farmer szalonjában látta. Vágó Pál azonnal táviratot küldött emberének, hogy vegye igénybe a rendőrség közbenjárását, úgy látszik azonban, hogy a Tülekedő bikák mostani tulajdonosa időközben szin­tén elolvasta a Police Gazette hirdetését s mint or­gazda alkalmasint ludasnak is érezhette magát, mert mikor a rendőrség megjelent farmjában, a kép helyén üres volt a fal. A farmer mindent ta­gadott, a Vágó bikáit soha nem is látta. Neki van egy pár ezer igazi amerikai marhája, nem szorult rá a magyar ember festett bikáira. Erről a minap értesítették Vágó Pált. A mű­vész tehát máig sem tudja, pedig szeretné tudni, hogy hol tülekednek most az ő szép bikái. TÁVIRATOK. Rajner főherceg Rómában. Béc­s, márc. 31. (Saját tudósí­tónk távirat­a.) Rajner főherceg és neje, Mária főhercegnő, kik néhány­­ nap óta Arcó­ban vannak, jövő csütörtökön ide érkeznek. A főherceg az eddigi intézkedések szerint ápril 17-én vagy 18-án utazik el Rómába De Vaux báró altábornagy főudvarmester és egy utazási marsal kíséretében, hogy ott testvére fiának, Umberto királynak ezü­stmenyegzője alkalmával az osztrák-magyar uralkodót képviselje. A fő­herceg Rómában az osztrák-magyar nagykövetség palotájában fog lakni. Anglia és Egyiptom, London, márc. 31. A ma közzétett fehér­­könyvben benne van az a telegram, melyet Roseberry lord külügyminiszter február 16-án Cromer-nek, Anglia egyiptomi képviselőjének küldött. Az angol csapatoknak Egyiptomból való elvonása, Roseberry távirata szerint, lehe­tetlen , veszélyeztethetné az ott letelepült euró­paiak biztosságát és az országot újra zavarokba dönthetné, a­mi esetleg újabb intervenciót tenne szükségessé. Angliának tehát folytatnia kell mos­tani politikáját. Kétségtelen, hogy beállhatnak olyan események, a­melyek folytán a soutze­­rainnel és az európai hatalmakkal újabb tárgya­lások megindítására lehet szükség. A kiutasított hírlapíró: Berlin, márc. 31. Brandes Ottót, a Ber­liner Tageblatt Franciaországból kiutasított és inzultált levelezőjét a külügyi hivatal ma fo­gadta, hogy meghallgassa jelentését bántalma­zásáról. Brandes ügyében — hír szerint — kü­lön diplomáciai jegyzéket küldtek Párisba. A Gryorgyev-per, Szófia, márc. 31. Az „Agence Balcanique“ valótlannak jelenti ki a Frankfurter Zeitung-nak azt a hírét, mely szerint a szófiai német képviselő óvást emelt Gyorgyev elítélése ellen. A bolgár kormány a kiszolgáltatási szerződés feltételeit minden tekin­tetben megtartotta és Györgyek­et egyátalán nem politikai bűntény miatt ítélték el, hanem kizárólag az előre megfontolt szándékkal elkövetett, törvény­szerűen beigazolt gyilkosság bűntettében való bűn­­részesség miatt. Bukarest, márc. 31. A parlament ülésszakát, mely holnap járna le, meghosszabbítják. Madrid, márc. 31. Morét köz­munkaügyi mi­nisztert megbízták a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével. „Budapesti Hírlap.“ 1893. április hó 1-sejével új előfizetést nyi­tunk lapunkra. Előfiz­etési ára: Egy hóra ........ 1 frt 20 kr Negyedévre............................. 3 „ 10 „ Félévre . ............................. . . 7 „ — „ Egész évre ..................................14 „ — „ Kérjük azokat a t. v. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük március hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedje­nek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. BET Nyáron az egész fürdő­ évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bár­hová utánuk küldjük, még­ akkor is, ha többször változtatnak tartózkodási helyet. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfize­tőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamációhoz, lakóhelyvál­tozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fel­szólalásokhoz egy-egy cím­­szalagot mellékelni szíveskedjenek. N­A­PIHIR­E­K. Budapest, márc. 31. Az idő. Budapesten ma reggel 1-8­­. fok volt a meleg. A tegnapi nap hőmérsékletének maximuma 16, a minimuma 1 fok volt. Ma egész nap derült, száraz, enyhe az idő. — Magyarországon derült és száraz az idő. A hőmérséklet nappal magas, éjjel alacsony. Legmelegebb volt Cirkvenicán 10*1 fok, leghidegebb pedig Egerben —1*4 fok. — Európában a hőmérséklet délnyugaton emelkedett, északkeleten pedig sülyedt. Legmelegebb volt Máltán 1­0 fok, leghidegebb pedig J Smolenszkben —11*6 fok. Bécs*

Next