Budapesti Hírlap, 1893. május (13. évfolyam, 119-148. szám)
1893-05-18 / 136. szám
13 BUDAPESTI HÍRLAP. (130. sz.) 1893. május 18. egyetlen vágyát. A városi kapitány hamarjában gyűjtött annyit össze a városházán, hogy az öreg honvéd Szegedig még vasúton is utazhatott. (Főispánok összejövetele.) Tavaly a koronázás jubileuma alkalmával a főispánok elhatározták, hogy minden évben Budapesten június 7-én találkozni fognak. Az első összejövetelre Vay Béla báró, a borsodi főispán, már szétküldte a meghívókat. A találkozás a Hungária-szállóban lesz, honnan testületileg mennek az egybegyűltek a miniszterelnökhöz. (A műegyetem tisztikara.) A kir. József-műegyetem tanácsa e hó 16-án tartott ülésében választotta meg a jövő egyetemi évre a tisztikart. Rektorrá újból megválasztották König Gyula úrt, kit a műegyetem ezúttal harmadizben emel igazgatása élére. Megmaradtak továbbá Asbóth Emil és Entz Géza, mint a gépészmérnöki, illetve vegyészi és egyetemes szakosztályok dékánjai. A mérnöki szakosztály dékánja lett Ilosvay Lajos dr., miután Gzigler Győző eddigi dékán e tisztet nagy elfoglaltsága miatt újból el nem fogadhatta. (Klapka-rekviem.) Kripla György tábornok lelkiüdvéért, halálának évfordulóján ma délelőtt 11 órakor a ferenciek templomában gyászmise volt. A templomban a gyászoló családon kívül csak igen kevesen voltak jelen, aminek az az oka, hogy a gyászistentisztelet megtartásáról a közönségnek nem volt tudomása. (Egy olasz tengernagy halála.) Velencében a napokban halt meg Fincati Alajos, olasz admirális, akihez a velencei osztrák uralom bukásának egy érdekes epizódja fűződik. Ez az epizód a P. Ll. előadása szerint a következő : Fincali penzionált osztrák sorhajózászlós volt akkor, mikor Velencét az osztrákok föladták és belőle kivonultak. Grasiani, a zsákmányul esett osztrák hadihajók új olasz parancsnoka, ki az osztrák uralom bukása előtt szintén osztrák tengerésztiszt volt, őt küldte el Bulatovicshoz, a Pólában állomásozó osztrák hajók parancsnokához, azzal a rendelettel, hogy Buratovics rögtön siessen hajóival együtt Velencébe. Buratovics azonban megérezte a cselt, elfogatta a levélhozó matrószot, ennek révén rájött Pincali tartózkodási helyére, sőt erős őrizet alatt Laibachba vitette, hol azután évekig hadifogolyként élt. Később kiszabadulván, szárd szolgálatba lépett, s az egykori penzionált osztrák sorhajózászlós most halt meg, mint olasz ellentengernagy. (Igazságügyi kinevezések.) A tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvény értelmében történt kúriai előléptetések első csoportját holnap közli a hivatalos lap. E szerint a király Pápay Mór pestvidéki, Major Ferenc budapesti, Arzt Mihály brassói, Brinkman Antal budapesti, Major István sátoraljaújhelyi, Bogoss Endre kecskeméti, Pap Leontin kolozsvári, Antal János marosvásárhelyi, Olasz Gyula nagyváradi, Risztics János temesvári, Karácson János veszprémi és Újhelyi Boldizsár balassagyarmati kir. törvényszéki birókat; továbbá Vay Péter kisvárdai, Zomor Antal körösbányai, Becsey Gyula jászberényi, Karl László lőcsei, Jura János felsővissói, Szászy János nagyszombati, Hasid Mihály pécsi, és Mészöly Gyula enyingi kir. járásbirókat, végül Horváth Simon dévai és Katona Béla dr. budapesti ügyészt a VII. fizetési osztályba törvényszéki bírókká, illetve járásbirókká és ügyészekké kinevezte. Az igazságügyminiszter ezeken kívül Balogh József szatmár-németii kir. járásbirósági albirót a debreceni kir. ítélőtáblához tanácsjegyzőül rendelte be, továbbá Mikovich Lajos dr. budapesti gyakorlóügyvédet a nagybecskereki kir. törvényszékhez jegyzővé, Kosztaczky Sándor mármaros-szigeti kir. törvényszéki joggyakornokot a felső vissói és ifj. Elekes Pál maros-vásárhelyi kir. törvényszéki joggyakornokot a medgyesi kir. járásbírósághoz aljegyzőkké, Makoldy Miklós temesvári kir. ítélőtáblás írnokot a temesvári kir. ítélőtáblához irodatisztté, Török Béla karánsebesi kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt a karánsebesi kir. törvényszékhez és Gaibel Rezső székely-udvarhelyi kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt az oklándi kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetőkké nevezte ki, — Petrovics Emil a libanári kir. járásbirósági aljegyzőt a fehértemplomi kir. törvényszékhez, Kovács János oklándi kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt a székely-udvarhelyi kir. törvényszékhez, Apaticsky Kálmán szabadkai kir. törvényszéki telekkönyvi betétszerkesztési írnokot a kis-ujszállási, Kincses Dezső nagycomkuti kir. járásbirósági írnokot a hajduszoboszlói és Groff Károly csongrádi kir. járásbirósági végrehajtót a battonyai kir. járásbírósághoz helyezte át. (Konzulsértés Tripoliszban.) A Renlrügynökség jelenti Tripoliszból, hogy a francia konzul családját séta közben e hó 16-án egy csapat bennszülött inzultálta és kövekkel megdobálta. A konzulátus kavasza megragadta a főcinkosokat, de egy török tiszt közbelépett érdekeikben. A konzul elégtételt követel. (Az emigráns halála.) Konstantinápolyból érkezik a hír, hogy ott Beszédes Kálmán hazánkfia május 3-án meghalt. Hányatott élet végződött e férfiú halálával. Beszédes a szabadságharc leverése után menekült Törökországba, ahonnan haza sem tért többé. Eleinte festői működéséből tartotta fenn magát, utóbb írogatott külföldi és magyar lapokba s néhány év óta a tűzoltás elméletét tanította a török császári katonai akadémián. Nagy része volt a rodostói Rákóczi-emlékek restaurálásában. Halálát két Budapesten lakó testvére , Beszédes Frigyes honvédőrnagy és Beszédes János iparművészeti múzeumi tollnak gyászolja. — (A pozsonyi főispán.) Pozsonyból telegrafálja levelezőnk, hogy Brörler polgármester városi közgyűlést hiv össze, mely hivatva lesz megkérni Hieronymi belügyminisztert, hogy ne fogadja el Zichy főispán lemondását. — (Banket Miklós Ödön tiszteletére.) Miklós Ödön államtitkár tiszteletére ma este a magyar mérnök- és építész-egyesület tagjai fényes lakomát rendeztek, hogy öt új állásában üdvözöljék. A VI— VII. ker. ker dísztermében 206 tag jelent meg az ország minden részéből ; ott volt Sberonymi Károly belügyminiszter is. Az első felköszöntőt Lipthay elnök mondotta a királyra, aztán a belügyminisztert üdvözölte, végre Miklós Ödönt köszöntötte fel. Skeronymit, a mindig szabadelvű mérnöki kart éltette, mert hazánk fönállását a szabadelvű eszméknek köszönheti, a reakcióval a szenvedés jár karöltve. Tolnay is Miklósra emelte poharát, mert meg van győződve, hogy mindig magyar, mindig szabadelvű és mindig mérnök marad. Miklós Ödön köszönetében a testületi baráti összetartást hangsúlyozta. A társaság csak késő éjjel oszlott szét. (Választási manőverek Zágrábban.) Zágrábi tudósítónk telegrafálja, hogy ott ma Stadlernek zágrábi érsekké való kinevezését mint már megtörtént dolgot adták szájról-szájra. Ez a hit éppen úgy ellenzéki választási manőver, mint az, melyet a bán lemondásáról terjesztettek. Egyikből sem igaz egy szó sem. A nemzeti párti választók visszautasitják az ellenzék támadásait jelöltjük, Pihencsrektor ellen, kinek tiszta hazafisága kétségen fölül áll. (A magyar államvasutak uj állomása Győrött.) Még Baross terveztetett a győrieknek régi állomási épületük mellett új személypályaudvart, melynek építését tavaly nyáron kezdték meg. Az új állomás, mint levelezőnk írja, most már teljesen felépült, a berendezést is befejezik a legközelebb és a pompás csarnokokkal és nagyarányú várótermekkel ellátott épületet június hó 1-én adják át a közforgalomnak. A nagyszabású díszes épületnek alig van párja a magyar államvasutak vidéki állomásai közt. Ugyancsak június hó folyamán elkészül a sok szó- és teliharcot megért vasúti áthidalás, közvetlenül az új személyfelvételi állomás mellett, a vasúti pályatest fölött, kocsi- és gyalogközlekedésre. (Miért késik a kurzus ?) E cím alatt közlött hirünkre a következő nyilatkozatot kaptuk : A belügyminiszter úr önméltósága által a vidéki tiszti orvosok számára I. május hó 15-dikére tervezett, de a vidéki jelentkezések késedelmes beérkezése folytán csak f. évi június hó 1-én megnyitó bakteriológikus kurzust illetőleg bátorkodom felkérni a netán már a fővárosba érkezett vidéki kortárs urakat, hogy nálam jelentkezni szíveskedjenek (lakás : gróf Károlyi utca 16., található vagyok reggel 9 óráig.) Ha ugyanis többen volnának, úgy részikre a gyakorlati kurzust már most vagyok hajlandó megkezdeni. Eddig elé azonban csak egyetlen ilyen kortárs úr jelentkezett személyesen nálam, a kinek egymagának külön praktikus kurzust adnom, érthetőleg, lehetetlen. Dr. Portik Ottó, e. tanár. — (Milliós sikkasztás.) Brüsszelben ma újabb milliós sikkasztás történt. Az Anthonin és Chalanféle papirgyár tisztviselői a gyár pénztárából egy millió nyolcszázezer frankot elsikkasztottak s azután megszöktek. Egyiket közülök Párisban már elfogták. — (Adutt megérkezése.) Hamburgból telegrafálják, hogy Adutt, a Chicagóban letartóztatott és az amerikai hatóságok által kiszolgáltatott bécsi váltóhamisító, ide érkezett, Hamburgból Bécsbe fogják szállítani. (A városligeti színkör.) A hetvenes években Szerdahelyi azzal a darabbal csinált rengeteg hatást, amelyet ma a városligeti színkörben egy ambiciózus színész elevenített föl. Ez ambiciózus színész Megyeri Dezső, a kolozsvári színház volt népszerű bonvivantja. Ő lépett fel az Élet színfalaiban, az öreg Damanokr ócska, de mulatságos bohóságában és tisztességes sikert aratott. Elegáns és szeretetreméltó színész, csak egy kissé ideges. Mindenesetre jobb volt, mint a hölgy-ensemble. Dz. Szilasy Róza asszony úgy látszik, még az ancien régime, a Feld német direktorságának maradványa, a kiejtéséből következtetjük ezt. (Elintézett affér.) A honvédszobor végrehajtó-bizottságának legutóbbi ülésén Krivácsy ezredes, mint azt megírtuk, szóvá tette az Egyetértés-nek egy cikkét s beszédében oly kifejezéseket használt, melyeket a cikk írója, Szatmári Mór, magára nézve is sértőknek tartott. Elküldte tehát segédeit Szederkényi Nándor és Bakó Emil orsz. képviselőket az ezredeshez, kik előtt Krivácsy kijelentette, hogy neki Szatmárit megsérteni szándékában nem volt s ennélfogva a közlött esetet, mint Szatmári Mór arra nézve meg nem történtet kéri tekinteni. A segédek ezzel az ügyet befejezettnek nyilvánították . (Az ausztráliai bukások oka.) Alig múlik nap, hogy ne érkeznék valamely ausztráliai bank bukásának híre. Minden esetre különös, hogy a bankok sorra buknak. Eddig csak Olaszországban volt ez a divat, csakhogy ott egészen más okokból. Az ausztráliai válság tulajdonképpeni oka egy szakember szerint oly különös és szinte tragikomikus, hogy majdnem mesének hinné az ember, mindazonáltal oly érdekes, hogy mulasztást követnénk el, ha nem reprodukálnék. Ausztrália gazdagságának és gazdaságának alapja a juhtenyésztés. Az 1890-ki összeírás szerint 110 milló darab volt az ausztráliai juhállomány, minthogy az ausztráliai kontinens óriási területe csak legelőnek használható. A juhtenyésztés óriási forgalmat csinált Európával ; a hajók százai hozták a gyapjút és a húst az európai kikötőkbe. Az élénk kereskedés a bankokat is belevonta üzletkörébe. Történt 1862-ben, hogy egy Ausztin nevű ember, aki szenvedélyesen szeretett vad tengeri nyúlra vadászni, több pár ily állatot importált Európából. A nyulak valóságos nyúlmódon, szerfölött rohamosan elszaporodtak, úgy, hogy a nyolcvanas évek közepe táján már igen kellemetlenül kezdték érezni a hatásukat, mert pusztára ették a nyájak legelőit. A nyulak egyre terjedtek, pedig már mindenféleképpen próbálták őket irtani, és az első telepítés után 25 esztendővel valóságos országos csapássá lettek. Az állam nagy díjakat tűzött ki a kiirtásukra, de az nem használt semmit. Végre 300.000 arany forint díjat tűztek ki oly szerre, mely kiirtja a tengeri nyulakat. A híres Pasteur Párisban oly baktériumot akart küldeni, mely nyúlpestist idézett volna elő, de a mely emberre és egyéb állatra nézve ártalmatlan. Az ausztráliai parlamentek azonban vallásos okokból nem fogadták el a szert. Hogy pedig csak egy kis képet nyújtsunk a tengerinyúl-csapásról, ime egy Sidney-ben megjelenő újság jelentése 1892. évi január 18-án Cobar városából: „Az ünnepi istentisztelet, mely a bathursti püspök megérkezése alkalmából a szent Pálról nevezett templomban volt megtartandó, a szabadkőművesek páholyában lesz, melyet a szabadkőművesek készséggel rendelkezésre bocsátottak. A Szent Páltemplomban való tartózkodás ugyanis lehetetlen, mert az elhullott tengeri nyulak ezrei megfertőztették a templom levegőjét. Ugyanez áll a wesleyánusok szektájának templomáról, melynek pilótái közt ezer meg ezer elhullott tengeri nyúl rothad.“ Ha tehát már a városokba is annyira befészkelték magukat, képzelhető, hogy gazdálkodtak a mezőkön. A bankok bukása és a tengeri nyulak közti összefüggés igen egyszerű. Az ausztráliai bankok nagy jelzáloghiteleket adtak a nyulak által elpusztított területekre. A legelőtulajdonosok, vagy bérlők tönkre mentek és a bankok kénytelenek voltak exequálni, csakhogy a mezők a tengeri nyulak pusztításai következtében értéktelenekké váltak. A bankok ezenkívül tekintélyes váltóhitelt is nyújtottak a juhtenyésztőknek, akik rendesen a gyapjú árából váltották le a váltóikat. De nem lévén gyapjú, nem volt pénz fizetni, tehát következett a bukás. Ezenfelül a hosszú szőrű ausztráliai gyapjú ára is erősen csökkent, úgy, hogy a nyulaktól még megkímélt területek jövedelme is tetemesen csökkent, ami ismét elértéktelenítette a földeket és bukásra vezetett. Íme az összefüggés. A londoni piac erősen érdekelve van Ausztráliában és igy természetes, hogy az ottani nagy bukásokat erősen érzik a Cityben, aminek hatása elér egész ide a Duna partjára. (A titokzatos holttest.) Az újszegedi vasúti vágányon tegnap talált elmetszett fejű holttestről, mint Szegedről telegrafálják, a boncolás minden kétséget kizárólag kiderítette, hogy megfojtás áldozata, mert a kötél nyomai a nyak körül egész tisztán láthatók, a meggyilkolt ruháiból még semmisem került meg, de a holttesttől nem messzire egy fehéres virginia-szivartárcát és egy pénzes tárcát találtak 58 krral és 6 levélbélyeggel. Ezek valószínűleg a meggyilkolté voltak. A személyazonosság eddig bizonyossággal nem volt megállapítható. A meggyilkoltban egy vasúti kalauz neje felismerni vélt egy előtte ismeretlen gabonakereskedőt s föld«