Budapesti Hírlap, 1893. június(13. évfolyam, 150-178. szám)
1893-06-02 / 150. szám
a kar és a legénység közt fennáll és melynek a soproni eset megint drasztikus illusztrációja. A dolog ma olyanformán áll, hogy a hadsereg — amelynek pedig tradicionális feladata a lovagias szellem ápolása — hivatalból diszkvalifikálja az állampolgárok nagy tömegét, akeik királyuk és hazájuk szolgálatában viselik a fegyvert. Az általános katonakötelezettség életbeléptetése óta minden éptestű állampolgár katona. Aki nem hivatásból lép a tiszti pályára, és a hivatásszerű katonák száma aránylag csekély, egy, illetőleg három esztendőn át mint közlegény és altiszt szolgál. A testi fenyítést ugyan forma szerint eltörölték, de az állampolgári kötelességét teljesítő katona társadalmi állása, a bánásmód, amelyben a tisztikar részesíti, semmiben sem változott a verbungos idők óta, mikor még kötéllel vitték a csavargókat és a falu rosszait a zászló alá. A közkatona ma is tisztjei szolgája, akit legtöbb ezrednél tegeznek és önérzetes férfira nézve megalázó személyes szolgálatokra használnak. A közkatonának és az altisztnek nincs becsülete a szó lovagias értelmében. Ha tisztjei közül valamelyik inzultálja, a katonai bíróság kivételesen talán megbünteti a tisztet, kivételesen mondjuk, de a meggyalázó, éppen katonai szempontból meggyalázó inzultus reparálására nincs módja. Azaz : egy önérzetes férfi, akit esetleg kifogástalan gavallérnak ismertek a társadalomban, elveszti ezt a reá nézve igen értékes kvalifikációt, mihelyt a legfőbb hadúr szolgálatába lép. Jól tudjuk ugyan, hogy az intelligens fiatalember, kibe nagyobb mértékben beleneveltük az önbecsülést és férfias önérzetet, rendszerint mint egyéves önkéntes tesz eleget katonai kötelességének. De nem tekintve arra, hogy az egyéves önkéntes kedvezőbb társadalmi helyzete tisztán ama nagyobb lance-on alapul, melylyel a tiszti kardbojtra aspirál és nem tekintve arra, hogy az önkéntesi karból is megszoktuk már a tisztek kicsinylő és méltatlan bánásmódja fölött való panaszokat: konstatálnunk kell, hogy a férfias önbecsüléskez nem az érettségi vizsgálat adja meg a jóágaknál, kezdve az aranyból készült gyémántos zsuzsától — egészen a szappanból mintázott „dísztárgyig“, melylyel a fűszeresek annak idején a szakácsnékat megvesztegették. De láttam az időben a boltok ablakában keserűvizes palackokból, gyertyákból, de kolbászokból is rögtönzött Eiffel-tornyokat. Szerencsére az ilyen járvány csak fellépő ízléstelenség, egy-két év múlva lejárja magát, hogy helyet engedjen egy újabb inváziónak. Biztosra veszem, hogy a rendezendő millenniumi ünnepély és kiállítás az ízléstelenségek terén is meghozza a maga újdonságait. Talán majd a vezérei által pajzsra emelt Árpádból dohány- vagy tintatartót csinálnak, Munkácsynak honfoglalási képét pedig vállalkozó hölgyek fölhasználják —keresztöltésekkel vagy gyöngyével kidolgozva — faliszőnyegnek vagy kályhaellenzőnek. Mert csodálni való, hogy dacára a mindinkább észlelhető üdvös hatásnak, melyet a stilszerűség szempontjából kifogástalan keleti szőnyegek a textilmunkákra gyakorolnak, még sokan nagyon kedvelik a figurális tárgyú képeket ábrázoló szőnyegeket. Még mindig kelendők az oroszlánvadászat és ugrató zsokék ismert motívumait feltüntető kisebb méretű szőnyegek, melyeket rendesen az ágyak elé terítenek. Az ízlésnek örvendetes javulását látjuk a női ruháknál. E csodálatos jelenségnek oka alighanem az a szabadság, melyet az újabb divat a hölgyeknek enged, hogy ruhájuk koncepcióját és díszítését alakjukhoz alkalmazhassák. Avagy talán hölgyeink emancipálják magukat a divatnak nyűgöző zsarnoksága alól és teret követelnek egyéni ízlésük kifejtésére. Tény az, hogy ritkán volt divat, mely oly ke- gát, ahhoz joga van minden tisztességes és szabad embernek. Mi például nagyon el tudnók képzelni, hogy Deutsch Gyula, — akiről egyebet sem tudunk, mint hogy egy arculütés miatt főbe lőtte magát, — káplár létére épp olyan kifogástalan gavallér volt, mint a Nádasdy-huszárok ezredese. Tegyük fel, hogy Deutsch, mint katona, a rajta esett gyalázatért — fegyveres elégtételt kért volna ezredesétől. Vájjon megadta volna neki az ezredes? Alkalmasint arcába nevetett volna. Pedig az a körülmény, hogy az ezredes hivatásból lépett a katonai pályára és igy módjában volt megszerezni a tiszti kardbojtot, mig ellenben Deutsch állampolgári kötelességének téve eleget, viselte az altiszti zubbonyt, magában még nem létesíthet kettőjük közt olyan áthidalhatatlan társadalmi űrt. A hadsereg mai szervezete mellett is lehetséges, hogy a három évre besorozott közkatona, ha katonai pályán akar maradni, megszerezheti a tiszti kardbojtot. Békében ugyan ritka az ilyen eset, de éppen nincs kizárva. El nem tudjuk képzelni, hogy várjon minő érzéssel fogadja a tisztikar az olyan új bajtársát, akit rövid egypár esztendővel ezelőtt még kikötöttek az istálló elé és akinek az arcán esetleg egyikük-másikuk a tenyerét is pihentette. A védtörvényből le kell vonni a végső következtetést, mert képtelenség, hogy a polgári kötelesség teljesítése, a király és a haza szolgálatában való fegyverviselés egy állampolgárra nézve is diffamáló lehessen. A hadseregnek át kell alakulnia polgárok seregévé. Vagy adják meg a módot mindenkinek, hogy maga őre legyen annak, amit a becsületének nevez, és ami neki sok esetben drágább az életénél, vagy pedig, mivel ez a diszciplína szempontjából talán veszedelmes, ügyeljenek irgalmatlan szigorral arra, hogy a védtelen emberen ejtett gyalázat visszahulljon a meggyalázó fejére. BUDAPESTI HÍRLAP. (150. sz.) 1893. junius 2. Budapest, jun. 1. Beszámoló: Horváth Gyula, Budapest II. kerületének országgyűlési képviselője, e hó 4-én, vasárnap, tartja beszámoló beszédét az ó-budai színkörben. Tiszteletére választói banketet rendeznek. vésse állna ellentétben az esztétika követelményeivel, mint a mostani. Emlékezzünk csak a még néhány év előtt divatos turnérre. E barbár divatcikk nélkül úri nő annak idején nem mehetett volna utcára, ha csak gúny tárgya nem akart lenni, örvendetes volna, ha a hölgyek a ruházatukon végrehajtott üdvös reformot kalapjaikra is kiterjesztenék, mert azok bizony se nem szépek, se nem célszerűek. Sok esetben eltorzítják a legkedvesebb fejecskét, ahelyett, hogy azt díszítenék. Különösen ruták a gyermektenyérnyi nagyságú, dróttal felpöckölt kapottok, melyek talán egy középnagyságú baba fején helyén valók, de egy felnőtt nőén nevetségesek. Azután még mindig hordják a kitömött madarakat, dacára az ornitológusok jaj kiáltásainak. Pedig egy ily kitömött, arzenikummal preparált madárhulla tanulságos tárgya lehet valamely természetrajzi gyűjteménynek, — de nő kalapjára éppen nem való. És miért éppen madár ? Mert nercig ! hol ott vannak a bércig fehér egerek, meg a kis macskák, miért nem tűzik azokat kalapjukra ? Jól tudom, hogy a női divatcikkek említésével oly talajra léptem, melyen a hölgyeké a szuverén hatalom, mert eleve kizártnak tartják, hogy férfi ilyen dolgokhoz is konyitson valamit. Sejtem is, hogy sokan közülük szánalmas mosolylyal fogadják megjegyzéseimet, de — talán mégsem valamennyien. Legyenek meggyőződve, hogy ha majdan a legközelebb felállítandó chamber of horrorba magyar nőktől egyetlen kiállítani való tárgy sem kerülhet, senki jobban nem fog örülni, mint e sorok írója, Györgyi Kálmán. Minisztereink Bécsijén. Wekerle miniszterelnök és Fejérváry b. honvédminiszter ma este Bécsbe utaztak számos delegátus kíséretében. Az igazságügyminiszter az összes kir. bíróságokhoz és ügyészségekhez rendeletet intézett, melyben a magyarországi és horvát-szlavonországi kir. bíróságok közt a jogsegély nyújtásának egyöntetüségét szabályozta. Az adósrof. - Az 1 ■sö kerület a miniszterelnöknél. — A horribilis adóemelések tárgyában ma délben Fáik Miksa dr., orsz. képviselő vezetése alatt az Iső kerületi (várbeli) kereskedők és iparosok küldöttsége tisztelgett Wekerle miniszterelnöknél és pénzügyminiszternél. Fáik Miksa dr. röviden előadta a kereskedők és iparosok kérelmét, mire Walter Ernő fűszerkereskedő élénken ecsetelte a várbeli kereskedők és iparosok szomorú helyzetét. A várból egész csomó fontos hivatalt áthelyeztek a főváros balparti részére és e miatt sok hivatalnokcsalád átköltözött Pestre ; szintúgy sok alacsonyabb társadalmi állású ember, kik a várkastély építése alkalmából kisajátított házakban laktak és egy csomó más ember, kik jelenlegi lakásaikból kiszoríttattak, elhagyták a várat; azonkívül több mint egy tucat házba az arisztokrácia tagjai költözködtek, kik csak a legritkább esetekben vesznek valamit a kisebb várbeli kereskedőktől. Mind e körülményeknél fogva a kereskedők alig képesek a mostani adót kifizetni, mivel a fogyasztási szövetkezetek is megcsappantják jövedelmüket. Kéri tehát, hogy az adóemeléshez ne ragaszkodjanak. Wekerle miniszterelnök azt válaszolta, hogy a Walter kereskedő által említett körülmények előtte, ki maga is a várban lakik, ismeretesek ; a kormány bizonyára minden hatalmában álló eszközzel oda fog hatni, hogy a várbeli lakosok anyagi helyzetén lehetőleg segítsen; általános adófelemelést a miniszterelnök sem tart indokoltnak; ily felemelés csak oly egyes esetekre vonatkozhatik, amelyekben az illető adófizető anyagi helyzete bebizonyíthatóan javult. Ő maga revideálta a legújabb, sok panaszra okot adott adóelőírásokat és az urak már most egész más listákat fognak találni. A tárgyalások elhalasztását már elrendelte. A kérvényezők nyugodjanak tehát meg abban, hogy ő sem fog beleegyezni oly rendszabályba, mely anyagi érdekeiket méltatlanul sérti. A miniszterelnök ezután hosszabb ideig társalgott a küldöttség tagjaival, kik közül többeket személyesen ismert. Tudakozódott a rájuk kivetett adók nagyságáról és ismételve megígérte, hogy jogos panaszaikat orvosolni fogja. Véletlenül a küldöttség az előszobában találkozott Tabódy fővárosi adófelügyelővel, kinek Falu Miksa bemutatta a küldöttség tagjait. Tabódy szintén megígérte, hogy panaszaikat figyelembe fogja venni és minden tőle telhető eszközzel segíteni fog rajtuk. Végül a küldöttség Márffy államtitkárhoz ment, kinek Balk előadta a budai kereskedők és iparosok abbeli kérelmét, hogy a 100 forintnál kisebb adótételeket is alapos bírálat tárgyává tétesse, minthogy a miniszter személyesen csak a 100 forintot meghaladó tételeket fogja revideálni. Márffy államtitkár hangsúlyozta, hogy ő maga is régi várbeli lakos és ragaszkodásának polgártársaihoz azzal akar kifejezést adni, hogy az említett adólistákat pontosan át fogja vizsgáltatni. A küldöttség a pénzügyminiszteri palotát abban a biztos reményben hagyta el, hogy panaszaik kellő orvoslást fognak nyerni. IRODALOM és MŰVÉSZET, Budapest, jan. 1. * (Küry Klára) Gerő próba házasságában ma búcsúzott el hosszabb időre a budapesti közönségtől. A kisasszony holnapután Berlinbe indul, hol a Suhanó címszerepében fog vendégszerepelni. A népszínház közönsége élt a mai alkalommal, hogy búcsúzó kedveltje mellett ovációkat rendezzen. A ház zsúfolásig megtelt, az énekszámokat viharos tapssal fogadták és zajosan megujrázták. A második felvonás alatt egy óriás virágos kosarat nyújtottak fel a színpadra. Az est hősnője azonkívül még két bokrétát kapott, az egyiket, egy pompás búzavirágbokrétát, a művésznő kollegája, Komáromi Mariska küldte. * („A madarász.“) A népszínházban holnap, pénteken a rég nem adott A madarász kerül színre. A fejedelemnőt Komáromi Mariska, Postás Milkát pedig K. Kopácsy Juliska játsza. * (A nagyszebeni magyar műkedvelő társulat) vasárnap, június 4-kén a városi színházban, a veszprémi égettek javára előadja a Cifra nyomoruságot.