Budapesti Hírlap, 1893. július (13. évfolyam, 179-209. szám)

1893-07-05 / 183. szám

1893. Julius 5. BUDAPESTI HÍRLAP. (183. sz.) szorkány hírében álhit. Eltemették, de a híre ezután is csak rémitgette a lupestieket, a kik közt elter­jedt az a hit, hogy az öreg asszony lelke esténkint feljárogat a sirból. — A napokban a faluban Negru Simon gazdának elhullott egy ökre. A frátyok ku­paktanácsa azonnal összeült és megállapította, hogy az ökör azért hullott el, mert Omár Katalin boszor­­kányozta meg, a­ki Negrunak rokona volt. Hogy erről meggyőződjenek, bölcs dolgot eszeltek ki. Ki­vittek a temetőbe egy csődörcsikót, hogy azt a néhai boszorkány sírján átugrassák. Ha a csikó át­ugorja , Ollár Katalin nem volt boszorkány és ak­kor nem is babonázta meg az elhullott ökröt. Ha a csikó nem ugrik , Ollár Katalin boszorkány volt, az bizonyos. A csikó az utóbbit tette: nem ugrott. Hogy már most a boszorkány hatalmát megtörjék, felásták a sirt, a hullát a szive tájékán megszűrtük egy tüzes vasvillával. Azután megnyugodva tértek haza, megtörték a feljáró boszorkány rontó ha­talmát.­­ (Hymen.) Díszes esküvő volt ma délután 6 órakor a kapucinusok budai templomában. Csik­­szentmihályi Sándor Ákos vezette oltárhoz Jákobés- Lotz Ilona kisasszonyt, Lotz Károly festőművész és neje, szül. Ónodi Ónody Anna bájos leányát. Nászna­gyok voltak a vőlegény részéről Beniczky Gábor főrendiházi tag és Nyáry Alfonz báró, a menyasz­­szony részéről Szombathfalvy Albert, nászasszony Beniczkyné szül. Batthyány grófnő, nyoszolyalány Lotz Kornélia, vőfély pedig Kárász István. Az es­­ketési szertartás után, melyet Czobor Béla dr. vég­zett, az ifjú pár nászutra kelt. — (Az eltűnt százezrek.) A Bettelheim-per mai tárgyalásán — mint aradi tudósítónk jelenti — elsőben is ma hallgatták ki a szakértők jelentését az első hamisításról, mely 14.500 írtra vonatkozik. A vádlott Spitzka előadja, hogy ő Fischl volt vezértitkár kérelmére pénzt vett fel a pénztárból Fischl számára. Miután az igazgatóság tagjai bíztak benne, ő is megnyugodott Fischl intézkedéseiben. Fischl azzal hallgattatta el őt, hogy az igazgatókkal szemben ő a felelős. Különben azzal fenyegette, hogy állását is elvesztheti. Ő csak értékpapírjait adta köl­csön Fischlnek. Ausländer szakértő kérdi Spitzkától, mint vehette vissza a fedezetül szolgáló papírjait, mikor a pénz érte be nem folyt. Spitzka azt fe­leli, hogy Fischl úgy parancsolta, miből ő azt kö­vetkeztette, hogy a titkár rendezte az ügyet. Koller : E tények azt mutatják, hogy ön tudva hamisan vezette a könyveket. Weidenfeld István dr. kon­statálja, hogy Spitzka a köztudomásra jutott sik­kasztás után elismerte bűnrészességét a bank igaz­gatósági gyűlésén és vagyonát felajánlotta fedezetül. Spitzka izgatottan kijelenti, hogy ő fenyegetésre je­lentette ki ezeket kétségbeesésében. Ezután Bettel­­heimot vezették elő. Ausländer szakértő bizonyítja, hogy a vádlott a könyvekben hamisítást követett el, 174-et írván egy 324 frtos tétel elé a különféle számláknál levő differenciák eltüntetésére. Bettels­heim azzal védekezik, hogy ezt Fischl rendelte így. E. Illés Károly kérdi a szakértőktől, hogy az 1885 május 5. kiadott 10.000 frt rendszeres ügylet volt-e? Szakértő: Igen. — É. Illés: Kifizették-e ? Szakértő:­­ Igen. — É. Illés: Lehetett-e azt akkor elsikkasz-­­­tani ? Ez tehát nem sikkasztás, legfeljebb vissza nem fizetés. Ausländer szakértő sikkasztást abban lát, hogy a tisztviselő olyan pénzt vett fel, melyet a bank vissza nem kapott. E. Illés: Fordul elő a könyvekben tétel, hogy Fischer József 14500 fo­rintot visszafizetett? Szakértő: Nem fordul elő. E . Illés: Tehát Fischer József bepörölhető ? Szakértő:­­ Ez a Fischer nem létezik, mert ez álnév alatt vet­­l­ték ki Spitzkáék az összeget. — Müller védő : A­­ 14.500 forintot hiány eltüntetésére írták-e a 200 j­ortos tétel elé a 174 ezrest ? Szakértő: Ennek­­ az eltüntetésére is. — Illés védő fogas kérdései nagy érdeklődést keltettek. Szünet után Bettelheim megvallotta, hogy Bettelheim volt aradi könyvke­reskedő nevére fölvett 2050 frtot elsikkasztotta. Az­zal védi magát, hogy lejárat nélküli váltója volt a banknál. A hamis váltónak nyoma sincs a könyvek­ben. A tárgyalás lassan halad , kezd izgalmas­­ lenni.­ (Groschl halála után.) Groechl-nak, a­­ bécsi betörőnek apja tegnap este tudta meg fia ön-­­­gyilkosságát. Egy törvényszéki szolga fölkereste, s tudatta vele az eseményt s azt kérdezte, hogy a ’ temetés dolgában van-e valami óhaja. Az apa a hirt s közönyösen fogadta s igy szólt röviden : — Fiam temetésére egy krajcárt sem adok ;­­ temessék úgy el, a­hogy akarják. Rám ne számítsa­­­­nak semmit se. Az öreg Groschl eddig nem is kívánta soha, hogy fiát lássa. Tegnap délelőtt a tartományi tör­vényszékhez ment, hogy a feleségével beszéljen, de a törvényszéki épületben lemondott szándékáról. Érdekes visszaemlékezést közölnek velünk a bécsi betörő öngyilkossága alkalmából. Pár évvel ezelőtt veszedelmes egy kapcabetyár garázdálkodott a főváros környékén, a­ki éjnek idején sorra rabolta a plébániákat, irgalom nélkül lemészárolva minden­kit, a­kit csak útjában talált. A jó madár Pallér János személyében végtére is hurokra került, de mielőtt a vizsgálattal megbízott Zsarnay Győző rend­őrkapitány előtt kifejtette volna részletes program­ját annak, hogy miért ellensége­i voltaképpen a papi javaknak, a sok faggatástól szabadulni óhajt­ván, a főkapitánysági épület második emeletéről le­vetette magát az udvar kövezetére, hol azonnal szörnyet halt. A bécsi lapok nagy része gúnyolódó hangon emlékezett meg erről az esetről, sőt egyi­kük finom célzással a nálunk uralkodó ázsiai álla­potokra, azt kérdezte : vájjon oly senkiben van-e az államrendőrség a drótostótoknak, hogy nem tudja udvarát bedrótoztatni, ők szívesen átengednek egy pár ily Magyarországból oda importált, mosdatlan példányt. Most államrendőrségünk, mely azóta drót­ból emelt emléket Pallérnak, a­mennyiben a folyosó korlátjára sodronyhálót feszitett ki, rehabilitálva van, a bécsiek hires betörőjének, Groschl Alajosnak öngyilkossága által, a ki tudvalevőleg rövid idő alatt hangyaszorgalommal harmincezer forintra te­hető értéket harácsolt össze s a ki — mint meg­írtuk — ritka tornászi ügyességgel vette le magát a törvényszéki épület harmadik emeletéről a föld­­szintre, hogy elkerülje a földi igazságszolgáltatás boszuját.­­ (Öngyilkosság nézőközönséggel.) Izgal­mas jelenetnek volt a színhelye ma délután a mú­­zeum-kert. Világos nappal, egész sereg ember előtt agyonlőtte ott magát egy fiatal mesterember. Oda­ült az egyik pad sarkára, mely egészen tele volt asszony- és gyermeknépséggel s azok nagy ijedel­mére egyszerre csak előkapta a revolverét s főbe lőtte magát. Meg is halt ott nyomban. Molnár Antal szabólegény volt ez a szerencsétlen. Azért végezte ki magát, mert a kedvese elhagyta. A fiatal ember, mint levelében írja, föláldozta mindenét a hitelen asszonyért, a­ki ezért előbb tönkre tette, aztán ott hagyta. E fölött aztán annyira elkeseredett a meg­unt szerető, hogy a halálnak szánta magát.­­ (Dinamitos gyerekek.) Súlyos sérüléseket szenvedett tegnap Aradon, mint levelezőnk jelenti, Geracsek Emánuel vasúti hivatalnok három kis­gyer­meke. Atyjuknak miksa­ utcai, 2. számú lakásán négy darab vasúti vészjelző dinamit-patronnal játszottak, melyet a pincében talált a hat éves Antal. A gyer­mekek le akarták törni a patron fülét, de mikor kala­pácscsal ráütöttek, a dinamit felrobbant s a patron­darabok a három gyermeket súlyosan megsebezték. A rendőrség megindította a vizsgálatot. Geraccek nem tudja, hogy be­ülhettek a pincébe a dinamit­­patronok. Azt gyanítják, hogy Kohl vasúti hivatal­nok hagyta ott, ki régebben elköltözött a házt­ól.­­ (A lóvasúti kocsis lakodalma.) A palo­tás főváros utcáin sok fényes nászmenet vonul végig, de olyan még aligha, mint ma délután a Kerepesi­­úton és múzeum-körúton. A násznépet nem röpítet­ték sem úri fogatok, sem fölpántlikázott bérkocsik a templom felé : az egész lakodalmas menet, násznagy uraimék, menyasszony, vőlegény, örömapák s anyák, vőfélyek, nyoszolyok, sógorság, komaság egyetlen lóvasúti kocsin helyezkedett el. De ez aztán kevély lófejű volt ám! A lovak fülei mellett pántlikák libeg­tek, a kocsis ostora nyelén bokréta himbálózott, a konduktor félrecsapta fején a virágos szolgálati sip­kát. Valahány lófejti szemközt jött, a kocsis disz­­tülköléssel üdvözölte a násznépet, a­mire a lakodal­mas kocsis nem késett valóságos áriák harsogtatá­­sával válaszolni. Egy derék lóvasúti kocsis, Szabó István vezette oltárhoz menyasszonyát, Horváth Ma­riskát, egy csinos zuglói leányt,­­ a közúti vaspálya­társaság a násznépnek külön kocsit bocsátott ren­­delkezésére. A közönség az útfélen jóakaró mosoly­­lyal nézte a lóvasutas lakodalmat, különösen a menyasszonyt, a­ki fején mirtus koszorúval, fehér fátyollal leborítva ült a kocsi egyik padkáján. Út­közben persze akadt elég félreértés, mindenütt pasa­­sorok ugráltak föl a kocsira , no de résen álltak a vőfélyek s a hivatlanokat leszállították. Cigányt is akartak magukkal hozni, de a rendőrség nem en­­gedte meg , így hát be kelle érniök a kocsis tülkö­lésével, ámbár hiszen szépen fújta ő kelme, a szak­értő násznép teljes megelégedésére. A kálvintéri református templomnál kiszálltak és Szabó Pista meg Horváth Mariska már mint férj és feleség ültek föl ismét a kocsira, mely egy mellék­sínpáron vára­kozott, s a násznéppel vígan visszalóvasutaztak a Zuglóba. Kivánjuk, hogy a családi örömökre sohse kelljen nekik olyan sokáig vár­a­zni, mint nekünk esős időben a lóvasúti kocsikra. — (A kapitány menyasszonya.) Június 28-ai számunkban Váltóhamisító kapitány cím alatt közölt hírünkre tiszteletreméltó helyről ma kiigazítást vet­tünk. Ugyanis ungvári híradás után azt írtuk, hogy a kapitány vesztét részben egy hölgy okozta, a ki­vel viszonya volt s a ki sok pénzébe került. Mint most megtudjuk, a hölgy és a kapitány közt való viszony korrektségéhez nem férhet szó, a leány meny­asszonya volt a tisztnek s mint családjával együtt szerény módon élő hajadon, nem is szorult idegen segítségre. — Szárított moslék, kitűnő evőtápszer minden állat etetésére és hizlalására, felvilágosítással szolgál Sátori műtrágyagyára, Budapest, IX. Dandár­ u. 25. — A Reiner Lipót és Ferenc liliom-arc­­kenőcs-féle hirdetésére a t. olvasóközönség figyelme felhivatik. — A nagy keleti elite­ utatáz programja éppen most jelent meg. E program nemcsak érdekes az által, a­mit kilátásba helyez, hanem azon szak­értő, értelmes modor által is, a­melyen az úti terv kidolgoztatott, úgyszólva egy plasztikus előállítású térkép.­­ A program ingyen kapható a magyar kir. államvasutak menetjegyirodája által (Budapest, Hungá­ria-szálloda.) 7 M­ II T-TEK.*) •) Az e rovatban foglaltakért nem vállal fele­sséget szerk. Londoni derby. A St. James Gazette lon­doni lap írja május 31-ki kelettel: Ő fensége a velszi herceg, ki tudvalevőleg nagy előmozdítója az angol túrsnak, megfelelt az ősei hagyományának és a derby napján fényes ebédet adott a Malborough­ House­­ban, melyen körülbelül 50 királyi herceg és ma­gas személyiség volt jelen. A palota maga a világ egyik elsőrendű látványossága, mesés fényű és roppant ízléses; a magas vendégeknek igen kelle­mes mulatságokban volt részük; a háziúr, a velszi herceg szeretetreméltósága mindenkit elraga­dott. A magas vendégek igen jól érezték magukat a kitűnő konyha mesterműve mellett; a pince 3 legjobb és legrégibb borain kívül még Duming & Cie 1874. Eztra-Sect-jével is szolgáltak. Ezt a napot az ebéden résztvevők sohasem fog­ják elfeledni. 26984 Kiadó lakások a ,,Budapesti Hirlap(f új házában Rökk Szi­lárd­ utca 4. sz., (a Józ­ef-körút 5. sz. a. átjáró kapun is m­egközelíthető­) hét szép, igen célszerű be­osztású harmadik emelet utcai lakás augusztus l-sejére kiadó- 1 ővibbet a házmesternél ott, vagy a „Budapesti Hírlap“ kiadóhivatalában. 26924 2^“ TCy knalA 1­990[$«zocBEll»eA á 1» ISabatián­a f,«áérM légi­nomabb dessert, hetekig tartható. DDAMMCD UrUPIi/ Váci-utca 22. sz. bnAmmbn ntnnljx Andrássy-ut 13. Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomá­sára adni, hogy Budapest, Damjanich­ utca 2. sz. alatt fennálló gyógytáramat julius 1-ével Diósy Lajos úrnak adtam bérbe. — Egyúttal kérem boldogult férjemet illető ügyekben alább megtudható lakcímemre fordulni. Özv. Nagy Gyuláné, sz. Aschenbach Johanna 26942 Wien, IV., Plesslgasse 6. A Rohltsl savanyúvíz mint gyógyszer felülmúlhatatlan hatású gyomor- és bélhurutnál, az ivarszervek hurutjainál, z­áj- és lépbajoknál, de különösen váltóláznál. A Tempel forrás borral ve­­gítve kitűnő üdítő ital. A Styria forrás ellen-é­ben kizárólag­ ivókúrára használ­tatik. Savanyuviz Kiadó és laptulajdonos: Rákosi Jenő* Felelős szerkesztő: C.­reta Ferenc. Budapest, nyomatott Nagy Sándor körforgó gépein

Next