Budapesti Hírlap, 1893. augusztus (13. évfolyam, 210-240. szám)
1893-08-01 / 210. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 210. sz Előfizetési érák: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Kedd, augusztus 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tiszta viz. Budapest, juh 31. Amit évek óta sürgetve kért a sajtó és a közönség, mint Budapest fejlődésének legelemibb föltételét, az végre is megadatott nekünk : holnap már egész Budapestnek tiszta ivóvize lesz. Mióta 1873-ban a főváros budai és pesti részeit egy várossá egyesítették, nem történt ilyen nagyfontosságú lépés a magyar főváros föllendítése érdekében. És midőn ezt ma örömmel tudomásul vesszük, lehetetlen, hogy keserűséggel ne gondoljunk vissza a tegnapi állapotokra, az elemi igazságot, a városok fejlődésének egyik kardinális tanulóterét, mely évezredekkel ezelőtt még romjaikban is kolosszális vízművek építésére ösztönözte az embereket, nekünk saját kárunkon okulva kellett újból megtanulnunk. A betegségekből, melyek a poshadt ivóvíz következményeiként tizedelték a lakosságot, a járványokból, melyeknek csíráit egy kezdetleges voltában is elzüllött vízvezetési rendszer becsempészte a lakásokba, a főváros első szakembere, a tiszti főorvos, tavaly leplezetlenül kimondta, hogy a kolera terjedésének fő oka a rosz ivóvíz volt, és ezzel talán akaratlanul is lesújtó ítéletet mondott azok fölött, akik részesek voltak a vízművek építésének egy évtizednél tovább terjedő, ok nélkül való halogatásában: a közmunkák tanácsa és a belügyminisztériumnak a múlt évtizedben volt vezetője fölött. A közmunkák tanácsa kicsinyes kanapépert csinált a főváros életkérdésének mikénti megoldásából, a belügyminisztérium pedig közömbösen nézte ezt a bűnös huzavonát. Elszomorodva, tehetetlen haraggal a szívében látta tavaly a nemzet, menynyi emberélet esik áldozatul a kolerának és milyen kiszámíthatatlan kár háramlik a járvány terjedéséből a fiatal főváros gazdasági életére. A sötét lidércnyomástól, mely az ország fővárosának felvirágzásáért aggódó lelkekre mindannyiszor reánehezedett, valahányszor a nyár bekövetkezett és a vízfogyasztás a rendesnél nagyobb mérveket öltött, most megszabadultunk. És ehhez tizenöt esztendő kellett! Tizenöt esztendő, mikor a főváros közönsége nem fukarkodott a millióival. Hogy nem volt oly óriás feladat a főváros legégetőbb haján segíteni, az most kitűnt. Nincs még fél esztendeje, hogy — hála Hieronyminek ! — hozzá fogtak a vízművek építéséhez és holnap már harmincezer köbméter tiszta víz árasztja el az eliszaposodott, kiszáradt vízvezető csöveket, az intéző körök tehát, melyeknek az volt az egyetlen mentségük, hogy ilyen nagyszabású munkát nem lehet röptében végezni, rácáfoltak magukra és beigazolták, hogy a legyőzhetetlennek látszó akadálynak, mely a munkát késleltette, hanyagság volt a neve. És ez alól a vád alól nem mentheti fel őket senki és semmi, a tulajdon lelkiismeretük legkevésbbé. Ez alkalomból talán sok hasonló visszásságra kellene reámutatnunk a főváros adminisztrációja körében. De legyen a mai nap a fővárosi tanács örömnapja, mi pedig reméljük — hiszen remélni mindig szabad! — hogy a vízműveknél nem kisebb fontosságú tervek megvalósításánál alkalmazni fogják a tanulságot, melyre a mi kárunkon okulva tettek szert: erős kézzel meg kell fogni a dolgok végét. Az új vízvezeték. . A középítési igazgató a tanácsnak ma bejelentette, hogy a káposztásmegyeri új vízvezeték holnaptól fociva megkezdi működését, s naponként 25,000 köbméter vizet fog a fővárosi vízvezetéki csövekbe önteni. Ez, azzal az 5000 köbméter vízzel, melyet a budai és a Margit-híd fölött épített pesti kisegítő vízvezeték naponként szolgáltat, összesen 30,000 köbméter viz. Körülbelül 15 esztendő kellett hozzá, míg ezt az eredményt el tudtuk érni, mert a végleges vízvezeték kérdésével már a hetvenes évek végén komolyan foglalkoztak, mint olyannal, melynek szerencsés megoldása a főváros legsürgősebb feladatai közé tartozik. Hogy a vízvezeték építése ennek ellenére oly nagy időre elhúzódott, ennek az az oka, hogy ama hatóságok közt, melyeknek e kérdésben határozniuk kellett, nézeteltérés támadt a fölött, hogy a vízvezetéket milyen rendszer szerint építsék fel, a mesterséges, vagy pedig a termésees szűröket alkalmazzák-e . A főváros, a legtekintélyesebb külföldi szakértők meghallgatásával, a természetes szűrők alkalmazása mellett nyilatkozott, a közmunkák tanácsa ellenben, mely már nem egyszer gördített akadályokat a legüdvösebb tervek megvalósítása elé, nyilván azért, hogy felsőbbségét fitogtassa, a mesterséges szűröket tartotta célravezetőnek. Ekkor a belügyminiszternek kellett volna a dolog fölött végérvényesen határozni, de a minisztériumban jó ideig bevertették a dolgot, azután pedig próbakutak fúrását rendelték el káposztásmegyeri határban, a természetes szűrök kipróbálása végett. A kutak kipróbálása Salbach drezdai mérnök felügyelete alatt hosszú ideig tartott, de mégis haszonnal járt, mert meggyőzte a tamáskodókat, hogy a természetes szűrök alkalmazásával is lesz víz bőven, és a víz jó is lesz. Ekkor a főváros újra határozott a dologban, s megmaradt a természetes szűrök mellett. A közmunkák tanácsa — a napi sajtó erélyes felszólalásainak hatása alatt — nem folytatta tovább a huzavonát, s elfogadta a főváros álláspontját, meglévén a maga elvi fentartásait. Most azután a kivitelre került a dolog- de a nagy munka kivitelére évek kellenek, addig pedig a főváros lakosságát víz nélkül nem lehetett hagyni, mert már a vízhiány nagyon súlyosan nehezedett a fővárosra. Ezért azután azt határozták, hogy addig is, míg a nagy vízmű elkészülhet, kisegítő vízműveket kell építeni. Erre mintegy 600.000 forintot szavaztak meg. Négy ilyen kisegítő vizmü készült el az idén, t. i. a káposztásmegyeri, az új népligeti, a Margit-híd fölött a pesti és a budai. A befektetett költség nem vész kárba, mert a káposztásmegyeri ideiglenes vezetéket a végleges vizmü építésénél is fel fogják használni. Az építés kezdetben lassan haladt, de a belügyminiszter nem engedte a dolgot elhúzni, folytonosan sürgette a dolgot, maga személyesen több ízben megnézte a munkák haladását, s mellőzve az írásbeli érintkezést, a főváros vezetőivel majdnem hetenkint értekezett a dologról. Ennek lehet nagyrészt köszönni, hogy a kitűzött időre a kisegítő vizművek elkészültek s nem kell többé attól tartani, hogy a meleg napokban a közönség viz nélkül lesz, vagy legfeljebb rossz vizet kaphat, melyben a kolera bacillusai fészkelnek. Jelentés a tiszta vízről. A káposztásmegyeri és a kis vizmüvek állapotáról Lecmer Lajos középítészeti igazgató a Ilik (középítési) ügyosztály helyettes vezetőjéhez, Vosits Károly tanácsjegyzőhöz jelentést terjesztett elő. E szerint a kis vízmüvek, a Margithíd fölött levő bal- és jobbparti, valamint a népligeti is rendes üzemben vannak. A balparti épületben a munkálatok a befejezéshez közelednek; a jobbparti kis műnél hátra van még a kutak és aknák fedele, a kút körültöltése és a lejtőknek köves borítása. A népligetben a vasból való víztartó medence elkészült s a víznek ideszállitására szolgáló cső el van helyezve. Munka alatt áll a vizlefolyasztó cső elhelyezése, a melynek beillesztésével a viztartó medencét meg fogják tölteni. A káposztásmegyeri, vízműnél az üzem július hó 20-idén reggel, a gépek működésbe hozatalával, megkezdődött. A nyomó csövet vízzel megtöltötték, úgy, hogy holnap — augusztus hó elsején — amikorra a csövek egészen tiszták lesznek, a víznek szállítása a városi csőhálózatba minden valószínűség szerint meg fog kezdődni. A kutak közül három tökéletesen föl van szerelve és üzemben van, valamint a szívó csövek is. A nagy nyomócső kapcsolata a városi hálózattal, valamint a gépházzal július hó 28-ikán elkészült s már is üzemben van. A munkálatok serényen folynak s valószínű, hogy szeptember hó első felében az egész telep teljesen elkészül. Csekélyebb fontosságú kiegészítések az ily vízművek üzembevételekor ki nem kerülhetők s még továbbra is szükségessé fognak válni. A nyomócsőfektetések folytatását a nagyköruton, egyelőre a Podmaniczky-utcáig, megkezdették. A Podmaniczky-utcától a népszínház-utcáig terjedő csőfektetés munkáit augusztus hó 12-ikén fogják kiadni; erre vonatkozólag a tervek és feltételek elkészültek és a szűkebb körű pályázatot kiadták. A kerepesi-út és hatvani-utca kiegészítő csővezetékét házilag fogják elhelyezni. Mai számunk 14 oldal Hieronymi Káposztásmegyeren. Hieronymi Károly belügyminiszter tegnap délelőtt Kamermayer Károly polgármester és Lechner Lajos középitkezési igazgató kíséretében megtekintette a káposztásmegyeri vízművet s örömmel tapasztalta, hogy a vízmű már tényleg megkezdte működését, azaz oly állapotba jutott, hogy vizet képes szolgáltatni. Egy félhivatalos jellegű kőnyomatos, mely arról ismeretes, hogy szeret avatottnak látszani ott is, ahol nem éppen az, a látogatásról referálva, azt írja, hogy élvezhető vizet a főváros az új vízvezetékből ma még nem kaphat, mert előbb ki kell mosni a csöveket s az is nagyon könnyen megeshetik, hogy az 1 2 méter átmérőjű nagy csövek mellett, amilyenek alkalmazására nézve nálunk eddig a tapasztalatok teljesen hiányzanak, fel fognak merülni még egyes apróbb nehézségek, amelyeket el kell majd háborítani.