Budapesti Hírlap, 1893. augusztus (13. évfolyam, 210-240. szám)

1893-08-01 / 210. szám

Budapest, 1893. XIII. évfolyam 210. sz Előfizetési érák: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jen­ő. Kedd, augusztus 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tiszta viz. Budapest, juh 31. A­mit évek óta sürgetve kért a sajtó és a közönség, mint Budapest fejlődésének legelemibb föltételét, az végre is megadatott nekünk : holnap már egész Budapestnek tiszta ivóvize lesz. Mióta 1873-ban a főváros budai és pesti ré­szeit egy várossá egyesítették, nem tör­tént ilyen nagyfontosságú lépés a ma­gyar főváros föllendítése érdekében. És midőn ezt ma örömmel tudo­másul vesszük, lehetetlen, hogy keserű­séggel ne gondoljunk vissza a tegnapi állapotokra, az elemi igazságot, a vá­rosok fejlődésének egyik kardinális tanulóterét, mely évezredekkel ezelőtt még romjaikban is kolosszális vízmű­vek építésére ösztönözte az embereket, nekünk saját kárunkon okulva kellett újból megtanulnunk. A betegségekből, melyek a poshadt ivóvíz következmé­nyeiként tizedelték a lakosságot, a jár­ványokból, melyeknek csíráit egy kez­detleges voltában is elzüllött­ vízveze­tési rendszer becsempészte a lakásokba, a főváros első szakembere, a tiszti főorvos, tavaly leplezetlenül kimondta, hogy a kolera terjedésének fő oka a rosz ivóvíz volt, és ezzel talán akaratlanul is le­sújtó ítéletet mondott azok fölött, a­kik részesek voltak a vízművek építésének egy évtizednél tovább terjedő, ok nél­kül való halogatásában: a közmunkák tanácsa és a belügyminisztériumnak a múlt évtizedben volt vezetője fölött. A közmunkák tanácsa kicsinyes kanapé­­pert csinált a főváros életkérdésének mikénti megoldásából, a belügyminisz­térium pedig közömbösen nézte ezt a bűnös huzavonát. Elszomorodva, tehetetlen haraggal a szívében látta tavaly a nemzet, meny­nyi emberélet esik áldozatul a kolerá­nak és milyen kiszámíthatatlan kár há­ramlik a járvány terjedéséből a fiatal főváros gazdasági életére. A sötét li­dércnyomástól, mely az ország főváro­sának felvirágzásáért aggódó lelkekre mindannyiszor reánehezedett, valahány­szor a nyár bekövetkezett és a vízfo­gyasztás a rendesnél nagyobb mérve­ket öltött, most megszabadultunk. És ehhez tizenöt esztendő kellett! Tizenöt esztendő, mikor a főváros közönsége nem fukarkodott a millióival. Hogy nem volt oly óriás feladat a főváros legégetőbb haján segíteni, az most ki­tűnt. Nincs még fél esztendeje, hogy — hála Hieronyminek ! — hozzá fog­tak a vízművek építéséh­ez és holnap már harmincezer köbméter tiszta víz árasztja el az eliszaposodott, kiszáradt vízvezető csöveket, az intéző körök tehát, melyeknek az volt az egyetlen mentségük, hogy ilyen nagyszabású munkát nem lehet röptében végezni, rácáfoltak magukra és beigazolták, hogy a legyőzhetetlennek látszó akadálynak, mely a munkát késleltette, hanyagság volt a neve. És ez alól a vád alól nem mentheti fel őket senki és semmi, a tulajdon lelkiismeretük legkevésbbé. Ez alkalomból talán sok hasonló visszásságra kellene reámutatnunk a fő­város adminisztrációja körében. De le­gyen a mai nap a fővárosi tanács örömnapja, mi pedig reméljük — hiszen remélni mindig szabad! — hogy a víz­műveknél nem kisebb fontosságú tervek megvalósításánál alkalmazni fogják a tanulságot, melyre a mi kárunkon okulva tettek szert: erős kézzel meg kell fogni a dolgok végét. Az új vízvezeték. . A középítési igazgató a tanácsnak ma be­jelentette, hogy a káposztásmegyeri új vízve­zeték holnaptól fociva megkezdi működését, s na­ponként 25,000 köbméter vizet fog a fővárosi víz­vezetéki csövekbe önteni. Ez, azzal az 5000 köb­méter vízzel, melyet a budai és a Margit-híd fölött épített pesti kisegítő vízvezeték napon­ként szolgáltat, összesen 30,000 köbméter viz. Körülbelül 15 esztendő kellett hozzá, míg ezt az eredményt el tudtuk érni, mert a vég­leges vízvezeték kérdésével már a hetvenes évek végén komolyan foglalkoztak, mint olyan­nal, melynek szerencsés megoldása a főváros legsürgősebb feladatai közé tartozik. Hogy a vízvezeték építése ennek ellenére oly nagy időre elhúzódott, ennek az az oka, hogy ama hatóságok közt, melyeknek e kér­désben határozniuk kellett, nézeteltérés támadt a fölött, hogy a vízvezetéket milyen rendszer szerint építsék fel, a mesterséges, vagy pedig a termése­­­es szűröket alkalmazzák-e . A főváros, a legtekintélyesebb külföldi szakértők meghall­gatásával, a természetes szűrők alkalmazása mel­lett nyilatkozott, a közmunkák tanácsa ellen­ben, mely már nem egyszer gördített akadá­lyokat a legüdvösebb tervek megvalósítása elé, nyilván azért, hogy felsőbbségét fitogtassa, a mesterséges szűröket tartotta célravezetőnek. Ekkor a belügyminiszternek kellett volna a dolog fölött végérvényesen határozni, de a minisztériumban jó ideig bevertették a dolgot, azután pedig próbakutak fúrását rendelték el káposztásmegyeri határban, a természetes szű­rök kipróbálása végett. A kutak kipróbálása Salbach drezdai mérnök felügyelete alatt hosszú ideig tartott, de mégis haszonnal járt, mert meggyőzte a tamáskodókat, hogy a természetes szűrök al­kalmazásával is lesz víz bőven, és a víz jó is lesz. Ekkor a főváros újra határozott a dolog­ban, s megmaradt a természetes szűrök mel­lett. A közmunkák tanácsa — a napi sajtó erélyes felszólalásainak hatása alatt — nem folytatta tovább a huzavonát, s elfogadta a főváros álláspontját, megl­évén a maga elvi fentartásait. Most azután a kivitelre került a dolog- de a nagy munka kivitelére évek kel­lenek, addig pedig a főváros lakosságát víz nélkül nem lehetett hagyni, mert már a víz­hiány nagyon súlyosan nehezedett a fővá­rosra. Ezért azután azt határozták, hogy addig is, míg a nagy vízmű elkészülhet, kisegítő vízműveket kell építeni. Erre mintegy 600.000 forintot szavaztak meg. Négy ilyen kisegítő vizmü készült el az idén, t. i. a káposztás­­megyeri, az új népligeti, a Margit-híd fölött a pesti és a budai. A befektetett költség nem vész kárba, mert a káposztásmegyeri ideigle­nes vezetéket a végleges vizmü építésénél is fel fogják használni. Az építés kezdetben lassan haladt, de a belügyminiszter nem engedte a dolgot elhúzni, folytonosan sürgette a dolgot, maga személye­sen több ízben megnézte a munkák haladását, s mellőzve az írásbeli érintkezést, a főváros vezetőivel majdnem hetenkint értekezett a do­logról. Ennek lehet nagyrészt köszönni, hogy a kitűzött időre a kisegítő vizművek elkészül­tek s nem kell többé attól tartani, hogy a meleg napokban a közönség viz nélkül lesz, vagy legfeljebb rossz vizet kaphat, melyben a kolera bacillusai fészkelnek. Jelentés a tiszta vízről. A káposztásmegyeri és a kis vizmüvek állapo­táról Lec­mer Lajos középítészeti igazgató a Il­ik (középítési) ügyosztály helyettes vezető­jéhez, Vosits Károly tanácsjegyzőhöz jelentést terjesztett elő. E szerint a kis vízmüvek, a Margithíd fölött levő bal- és jobbparti, vala­mint a népligeti is rendes üzemben vannak. A balparti épületben a munkálatok a befejezés­hez közelednek; a jobbparti kis műnél hátra van még a kutak és aknák fedele, a kút körül­­töltése és a lejtőknek köves borítása. A népliget­ben a vasból való víztartó medence elkészült s a víznek ideszállitására szolgáló cső el van helyezve. Munka alatt áll a viz­lefolyasztó cső elhelye­zése, a melynek beillesztésével a viztartó me­dencét meg fogják tölteni. A káposztásmegyeri, vízműnél az üzem július hó 20-idén reggel, a gépek működésbe hozatalával, megkezdődött. A nyomó csövet vízzel megtöltötték, úgy, hogy holnap — augusztus hó elsején — a­mikorra a csövek egészen tiszták lesznek, a víznek szállítása a városi csőhálózatba minden valószínűség szerint meg fog­ kezdődni. A kutak közül három tökéletesen föl van szerelve és üzemben van, valamint a szívó csövek is. A nagy nyomócső kapcsolata a vá­rosi hálózattal, valamint a gépházzal jú­lius hó 28-ikán elkészült s már is üzemben van. A munkálatok serényen folynak s való­színű, hogy szeptember hó első felében az egész telep teljesen elkészül. Csekélyebb fon­tosságú kiegészítések az ily vízművek üzembe­vételekor ki nem kerülhetők s még továbbra is szükségessé fognak válni. A nyomócsőfek­tetések folytatását a nagy­köruton, egyelőre a Podmaniczky-utcáig, megkezdették. A­ Podma­­niczky-utcától a népszínház-utcáig terjedő cső­­fektetés munkáit augusztus hó 12-ikén fogják kiadni; erre vonatkozólag a tervek és feltéte­lek elkészültek és a szűkebb körű pályázatot kiadták. A kerepesi-út és hatvani-utca kiegé­szítő csővezetékét házilag fogják elhelyezni. Mai számunk 14 oldal Hieronymi Káposztásmegyeren. Hieronymi Károly belügyminiszter tegnap délelőtt Kamermayer Károly polgármester és Lechner Lajos középitkezési igazgató kíséreté­ben megtekintette a káposztásmegyeri vízmű­vet s örömmel tapasztalta, hogy a vízmű már tényleg megkezdte működését, azaz­­ oly álla­potba jutott, hogy vizet képes szolgáltatni. Egy félhivatalos jellegű kőnyomatos, mely arról ismeretes, hogy szeret avatottnak látszani ott is, a­hol nem éppen az, a látogatásról refe­rálva, azt írja, hogy élvezhető vizet a főváros az új vízvezetékből ma még nem kaphat, mert előbb ki kell mosni a csöveket s az is nagyon könnyen megeshetik, hogy az 1­ 2 méter átmé­rőjű nagy csövek mellett, a­milyenek alkalma­zására nézve nálunk eddig a tapasztalatok tel­jesen hiányzanak, fel fognak merülni még egyes apróbb nehézségek, a­melyeket el kell majd hábo­rítani.

Next