Budapesti Hírlap, 1893. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)
1893-09-24 / 264. szám
1898- szeptember 24. BUDAPESTI HÍRLAP. (264. n.) Hazafius kötelességünk érzetében tisztelettel kérjük ennélfogva nagyméltóságodat, mint a törvényhatóságoknak különben is hivatott őrét, hogy a fent idézett körrendelet általunk neheztelt sérelmes pontjának végrehajtásától elállni méltóztassék. Itt van immár legfőbb ideje és alkalma, hogy akár a közigazgatási, akár, ami még kívánatosabb, sőt tán egyedül kívánatos, törvényhozási időn rendeztessék a katonaság és a magyar hatóságok között a magyar nyelv jogos használatának kérdése s ne elégeljük meg azon vékony biztosítékot, mely erre vonatkozólag az 1840. évi VI. tc. 9. §-ának betűiben foglaltatik. Méltóztassék oly intézkedésről gondoskodni, melynek erejénél fogva elrendeltessék és biztosittassék az, hogy a közös hadseregnek a magyar állam területén elhelyezett mindennemű, felsőbb és alsóbb hatósága, parancsnoksága, kormányzó testületei és hivatalai, akár saját kezdeményezésükből, akár a hozzájuk intézett megkeresések folytán magyar nyelven levelezzenek a magyar hatóságokkal S ezek ne köteleztessenek arra, hogy a katonai hatóságoktól német nyelvű megkereséseket elfogadjanak. Ez a mi meggyőződésünk szerint oly természetes és jogos követelése a magyar nyelvnek e hazában, hogy ennek kielégítésétől a mi alkotmányos, igazságszerető fejedelmünk, mint legfőbb hadúr, bizonynyal nem fogja megtagadni hozzájárulását, ha kellően felvilágosittatik arról, hogy a nemzet emez egyhangú jogos kívánsága a hadsereg szolgálati nyelvének és egységének minden legkisebb sérelme nélkül könnyen teljesíthető s hogy ennek teljesítése nem csekély megnyugtatására szolgál a nemzetnek, mely nyelvében egyik legdrágább és legféltettebb kincsét őrzi. Kelt Borsodvármegye törvényhatósági bizottságának 1893. szept. 11-én tartott üléséből. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 23. — A lakásügy rendezése. A főváros tudvalevőleg elhatározta, hogy az általános szabálytól eltérőleg a II. és IV., sőt kivételesen a II. övezetben is lehessen egy szobás konyha nélkül való lakásokat építeni. A közmunkák tanácsa e hó 21-én tartott ülésében hozzájárult a főváros határozatához, csupán azt kötötte ki, hogy a II. övezetben konyhát is építsenek a lakások mellé. — Az ó-budaiak öröme. Az ó-budaiak már többször jártak a főváros tanácsánál, hogy az ó-budai fő-utcának kövezetét javíttassa ki. Az utca olyan hepe-kupás, hogy kocsival alig volt lehetséges a közlekedés. A tanács intézkedésére tegnap kezdtek hozzá a fő-utca újjáalakításához. Az utcát egész hosszúságában feltöltik s újra kövezik, napi kenyerünk, sem nem mindennapi foglalkozásunk a fegyverekkel való bánás és gyakorlat. Ellenkezőleg, aki egyebet sem tesz, mint folyton célba lő vagy viv, annak rengeteg sok a szabad ideje, de nagyon kevés a hasznos teendője s nehezen látható az, hogy ha párbajt nem viv, mivel lendíthet magán, családján vagy hazáján. Pedig minden párbajban ily professzionátus hősnek van elsősége és százat tehetni egy ellen, hogy a különben legderekabb ellenfelét levágja vagy lelövi. A párbajnak valamikor az volt a rendeltetése s értelme, hogy az erkölcsöket a formaszerinti és szabályokhoz, föltételekhez kötött verekedés által szeliditse és finomítsa. De ki nem látja át, hogy most épp az ellenkező célt szolgálhatja, mert aki a fegyverekkel ügyesebben tud bánni, az terrorizálhatja a legkiválóbb embereket. Nem lehet egyebet mondani: a párbaj ma tényleg anakronizmus, maradványa egy elmúlt kornak s fölfogásnak, mely elvesztette jogosultságát és részint nevetséges formaisággá sülyedt, részint elszörnyítő pusztításokat visz véghez. Aki ma is valami társadalmi funkciót akar megmenteni a párbaj számára, az mutassa ki, hogy az utolsó véres esetben, mely szinte kezünkbe nyomta a tollat, miféle értelme, jogosultsága vagy távolabbi közvetett jótékony hatása volt vagy lehet a párbajnak. Nem toljuk föl magunkat bírónak vagy prókátornak, nem kutatjuk a részleteket, előzményeket, teljesen mellőzzük a személyeket, csak a tipikus vonásokat nézzük, mert hiszen az összes felek gentleman-ek, kik az érvényben álló kódexhez a legszigorúbban ragaszkodtak. De, aki e kódexen kívül nézi az esetet, milyen színben látja ? Egy férfiú súlyos sértéssel illet egy más férfiút: gazembernek mondja. A kódexen Minl ez szörnyűség, melyet be kellene bizonyítani. A kódexen belül ez csak annyit jelent : Párbajra akarlak kényszeríteni. Erre * (Színházak műsora.) A nemzeti színház jövő heti műsora : hétfőn A lengyel zsidó, kedden Odette, szerdán Pezsgő, csütörtökön Lemondás, pénteken Az egér, szombaton Denise, vasárnap A legszebb. (Bérletszünet.) — A népszínházban: vasárnap Tündérlak Magyarhonban, hétfőn Fanchon asszony leánya, kedden Kismolnáráé, szerdán A szökött katona, csütörtökön Ituszárcsiny, pénteken A libapásztor 1-ször, szombaton ugyanez, vasárnap délután Próbaházasság, este A libapásztor 3-adszor. Az opera műsora: kedden Pajjazok és Babatündér, szerdán Ilka és Csárdás Hl. felv., csütörtökön Eladott menyasszony, szombaton Tannhauser, vasárnap okt. 1-én Varázsfuvola. A előadások közül a keddit, csütörtökit és a vasárnapit a páratlan előadásokra bérlők, a többit pedig a párosokra bérlők kapják. A budai színkörben: hétfőn A tévedt nő, (La traviata), kedden Quasimodo, a notredamei templom harangozója, szerdán A tisztek tes úr keservei, csütörtökön Orpheus az alvilágban, pénteken Fokról-fokra, szombaton A madarász, vasárnap A nagyapó. Hétfőn Bánk bán. (Utolsó előadás.) * („I Medici.") Ez lesz a címe Leoncavallo új operájának, melyet a szerző históriai történetnek nevez. Tárgyai: a toszkániai respublika és a pápa a sértőnek a kódexen kívül semmiféle oka nem volt, mert talán nem is ismerte a sértettet ; a kódexen belül elegendő oka volt rá, előbbi el nem intézett becsületbeli ügyek alapján. A sértett fél kihívja a sértőt. Ennek a kihívásnak az értéke és jogosultsága ismét csak a kódex alapján érthető. Megtörténik a párbaj s a véletlen a sértett fél ellen fordul, kit szívén talál a golyó. Mi történik most ? Be van-e ezzel az istenítélettel bizonyítva, hogy a sértett igazán gazember volt ? Szó sincs róla. Általános a gyász a szörnyű eset miatt, az egész város adózik a holttestnek részvétével. Megjegyzendő, hogy a szerencsétlen ember lőtt előbb, de nem talált; ha az ő golyója furakodik ellenfele keblébe, az egész eset épp oly sivár volna, mint amilyen most. A sértő fél lakott volna életével, de a szerencsés kezű embert is üldözte volna áldozatának véres árnyéka. S mit tanuljunk az egész esetből? Két egymást nem is ismerő ember igen távol fekvő ok miatt összekapott s az egyik lelőtte a másikat, a párbaj-kódex rendje és módja szerint. Kinek használ ez a párbaj ? A közerkölcsnek ? A személyes bátorság tiszteletének? A hazának? Kinek, minek? Semminek. Ha szent volt az ügy, melyért vívtak, szabad volt-e ezt a golyó véletlen röptének kitenni? Ha nem volt szent, szabad volt-e érte az életet kockára venni? S íme, ha a szerencsétlenül járt ki nem hívja ellenfelét, valószínűleg kilökik a kaszinókból, bizottságokból s általában a jó társaságból. Tehát kellett verekednie. Az egyedüli tanulság az egész esetből, úgy látszik, az, hogy valamint minden pillanatban tégla eshetik a fejünkre, azonképpen minden pillanatban becsületünk is, amennyiben az emberek fölfogásától függ, tönkre mehet vagy mi magunk megyünk tönkre annak megvédésében, a szerínt, amint az, aki bántott bennünket, nálunknál ügyesebb vagy szerencsésebb kezű. S még egy Alfa. — A soroksári ut rendezése. A soroksáriutnak ama részét, hol a főgyűjtő csatorna már elkészült, véglegesen fogják rendezni. A közmunkák tanácsa a munkálatok végrehajtásához hozzájárult oly kikötéssel, hogy a középső kocsi-utat egész hosszában gránittal hurkolják. — Magától záródó vízcsapok. A középítési bizottság azt proponálta, hogy ezentúl az új házak vízvezetékére magától záródó vízcsapokat alkalmazzanak. Régi házakban csak akkor fogják ezt az újítást alkalmazni, ha a tízvezeték körül olyan mulasztást tapasztal a hatóság, melyért a tulajdonos felelős. A közmunkák tanácsa legutóbb tartott ülésén a középítési bizottság javaslatát elfogadta. — Adókivetés. A VI. ker. adókivető bizottság e hó 25-én (hétfőn), a meghívottakkal fog tárgyalni. — Húsárok jegyzéke. A főváros vásárigazgatóságának hivatalos kimutatása szerint a marhahúsárak az elmúlt héten a következők voltak: Pecsenyehusfélék kilogramja 60—120 kr., I. oszt. leveshusfélék 1 kgr. 60—80 kr., H oszt. leveshusfélék kgr., 56—80 kr., HI. oszt. leveshusfélék 40— —76 kr., máj, lép, szív, vese stb. 1 kgr. 20—100 kr. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, szept. 23. egymás ellen való harca, amely Medici Cosimos egyik nagy unokájának, Giulianonak lemészárlásával végződik. A librettó a napokban fog megjelenni Sonzogno kiadásában. J. Medici voltaképpen egy trilógiának első része, a második rész lesz Gerolamo Savonarola, a harmadik Cesare Borgia. * (Délutáni előadások a népszínházban.) A délutáni előadások sorát a népszínházban a jövő vasárnap október 1-én kezdik meg. Az első délutáni előadás a Próbaházasság lesz. * (A nemzeti színház nyugdíjintézete) javára az idén a rendes díszelőadásokon kívül nagy jelmezes bált is terveznek. * (Francia művészek és a hármasszövetség.) Több francia lap felszólította a művészeket, hogy ne küldjék festményeiket a bécsi kiállításra. Egyik híres művész most ezzel szemben kijelentette egy művészeti szaklap szerkesztőjének, hogy igenis el fogják küldeni műveiket a kiállításra, mert nem tartják magukhoz méltónak, ily módon tüntetni a hármasszövetség ellen. * (Simon Zsuzsa.) Herczeg Ferenc mint értesültünk, hosszabb regényt fejezett be, amelynek címe Simon Zsuzsa. A regény Herczeg Ferenc kiadójánál Singer és Wolfner cégnél két hét múlva fog megjelenni. * (Délutáni előadások a bécsi burgszinházban.) A bécsi burgszinház igazgatósága elhatározta, hogy jövőben a délutáni előadásokat fél 2-kor kezdi meg s hogy az azokra szóló jegyeket elsősorban az iskolák és a munkásegyesületek számára tartja fenn. * (Erkel-szobor.) Békés megye közgyűlése elé Göndöcs Benedek apát lelkes indítványt terjesztett Erkel Ferencnek Békésmegye közönsége által állítandó szobor tárgyában. A gyűlés az indítványt szerdán tárgyalja. * (Katonai térképek depotja). A bécsi katonai földrajzi intézet kiadásait eddig Bécs monopolizálta. Rakovszky Istvánnak a delegációban történt felszólalása óta kizárólag a budapesti Grillcégnél jelennek meg és kaphatók nevezett intézet kiadásai. * (Paraszt műkedvelők.) Justh Zsigmond Szent-Tornyán tegnap Moliére képzelt betegét és Shakespeare Makrancos hölgyét adatta elő a parasztokkal. Szamossy László festő lefotografálta az eredeti előadást. * (A Budapesti zeneművészkar) tegnapi választmányi ülésében megállapította ez idei munkarendjét. E szerint ez idén tíz matinéért fog rendezni. Ezenkívül két felolvasást és két táncmulatságot terveznek, tanulságot vonhatunk le. Tanuljunk vívni és lőni. Csak egy dolog érthetetlen még: ha a párbaj mai nap anakronizmus, mi tartja ezt az anakronizmust életben? Mert kell, hogy élő gyökerei legyenek, különben kiveszett volna, sületben tartja mindenekelőtt az a körülmény, hogy társadalmi felfogásaink részben még középkoriak. Angliában nincsen párbaj, Belgiumban most nyomják el, Németországban csak a katonák, diákok s a főnemesek párbajoznak, Franciaországban többnyire az agresszív hírlapírók s a főnemesek, a művelt világban a demokrácia csak azokban a kivételes esetekben vív párbajt, melyeket előbb említettünk, amidőn két ember közt oly ellentét fejlődött, hogy egyik sem bírja el azt a tudatot, hogy a másik is él. Magyarország azonban nem a demokrácia országa, itt a demokraták, jobban mondva: az egész demokrácia utánozza a főnemességet. Ne felejtsük továbbá, hogy a katonaságnál szigorú szabályokkal fentartják a párbaj intézményét s ez is ráragad a polgárságra. Fentartja végül az emberi természet gyarlósága és nemessége. Kiirhatatlan, fájdalom, a verekedés hajlama az emberi természetből; és kiirthatatlan, hála Istennek, a személyes méltóság és derekasság érzete a lélekből. Így táplálkozik a párbaj históriai tradíciókból, sárból és kristálytiszta folyadékból s fenmarad mint önfélreértése a modern társadalomnak, mely szidja és gyakorolja, irtózik tőle és vonzódik hozzá, siratja az áldozatokat, de maga sem az áldozó kész életük kioltására. Nagyon bajos dolog ez az élet, a kik sodrába állnak, is szenvednek s a kik a süppedékeny part széléről nézik, azoknak is összeszorul a szivük. Mert igen nagyon lassan halad az emberiség előre. 3