Budapesti Hírlap, 1893. október(13. évfolyam, 271-301. szám)

1893-10-01 / 271. szám

Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 1 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek József-körút 5. sz. a. utcai helyiségüünkb­en is.­ Főszerkesztő: ákosi Jenő. / / Vasárnap, október 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetések, apróhird­etések fölvétetnek József­ körut 5. sz. a. utcai lelyiszeteibel is. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Miniszteri válaszok. Budapest, szept. 30. A kérdésekre, a­melyek a napok­ban a fejére zúdultak, a miniszterelnök is, a belügyminiszter úr is, ez a két igen ellenkező természetű­, de mégis szimpatikus kormány ember, mindenik elég nyíltan és elég férfiasan felelt. A kétségek többet pusztítottak ugyan az elmékben, mint a­mennyi ezekkel a feleletekkel hamarosan megreparálható, de egy esetben az ország nyugodtan veheti a válaszokat és nem bizalom nélkül adhatja magát oda a várakozá­soknak. A kérdések tudvalevőleg a ki­rály allokációira és ma az egyházpoli­tikai javaslatok közül a polgári házas­ságra vonatkoztak. Ez utóbbi kér­dést, sürgetve a javaslatot, Polónyi Géza tette ma, nyilván annak meg­­bizonyítására, hogy a nagy szélső­­baloldali anyapárt szabadelvűsége is van annyit érő, mint azé a néhány férfiúé, a­ki folytatja a tékozló fiú sze­repét s nem repül anyja kitárt karjába. A miniszterelnök válaszából kitetszik az, hogy a korona még nem döntött a kormány javaslatáról és bár várható, de nem bizonyos, hogy a javára döntse el a pert. S ez utóbbi esetben Wekerle fogná tudni kötelességét. Tehát a kor­mány feje fölött ott lebeg a polgári házasság Damokles-kardja. Azonban a javaslat a korona előtt feküvén, ezt a dolgot nincsen, mert — legalább egy­előre — a kormányon sürgetni. A királyi beszédek dolgában adott feleletekből fontos, a­mit Hieronymi Károly mondott: nem tanácsos, hogy ezekbe a kérdésekbe beleszóljon a párt­felfogás. De a királyi beszédek két tárgyra vonatkoztak közjogi kérdé­sekre, a­melyekről jelszavak szóvatnak a nép közé és a nemzetiségi bonyodal­makról. A belügyminiszter intelme ter­mészetesen csak ez utóbbira vonatkoz­hatott. Mert hogy a közjogiaknál el­hallgasson a pártfel­fogás, holott egy igen nagy párt, vagy 100 ember a kép­viselőházban éppenséggel közjogi párt,­­ az egészen képtelen kívánság. A miniszter urak okoskodása is e pont­ban nem állja ki a sarat, mikor azt mondják, hogy ezt a dolgot a vesze­delmes és megtévesztő jelszókról csak úgy általánosságban kell érteni. El­végre alkotmányos országban a válasz­tókkal szemben és nem lehet senki jel­szavak nélkül. És mi mernénk annak a bizonyítására vállalkozni, hogy We­kerle trónralépése óta a. jelszavak, a­melyeket az ő táborának trombitásai szórtak széjjel az eg­rházpolitikai kér­désekrő, tíz annyi, száz annyi izgalmat keltettek a nagy­közönség körében, mint a közjogi jelszók, melyek ma for­galomban vannak. Sőt mondhatnám, a királyi válasz jelszava a jelszókról szin­tén több nyugtalanságot keltett, mint a szélsőbaloldal közjogi programsza­vai tizenöt-h­úsz év óta. Tessék ne­künk azonban elhinni, hogy a jelsza­vak hasonlatosak a vetőmaghoz. Nin­csen olyan oktalan gazda, a­ki szán­­tatlan földbe szórja áldott búzáját. Ha oda szórja, a madarak s az egerek pré­dája lesz a szemcsnem terem a gazdájá­­nak aratást. A jelszó a széllel elröppen, a földre hullva is meg nem fogan, ha elké­szített, megszántott talaja nincsen. Ezt a talajt pedig a kormányzás készíti ki úgy, hogy megfogan mindig valami: ha ne­künk szánt, a mi vetésünk; ha magjának szánt, az ő vetőmagja; más szóval : elsőbben a mi jelszavaink, a másik eset­ben a kormány jelszavai. A jelszók el­len tehát hasztalan minden prédikáció. Kormányozni kell jól, ebből áll a ti­­tokság. És igazán csodálnunk kellene, ha ezt az egyszerű igazságot a kor­mány nem tudná. Hajlandóbbak is va­gyunk azt hinni, hogy a kormány amaz allokáció igazi okától elfogta a nyilvá­nosságot. Nem a pártoknak, nem a tisz­telgőknek szólt a lecke, hanem a Kő­szegen együtt volt fejedelmi hallgató­ságnak. Abból, hogy mi just formálunk a hadsereg magyar részéhez, mint ma­ A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Jobbadán Mihály megérkezése. — A Budapesti Hi­rlap eredeti tárcája. — Irta Sipulusz. J­obb­adánné sir. Magam is elutazván fürdőre, huzamos ideig mit se hallottam Jobbadán gazdáról s már egészen meg is feledkeztem róla. Mikor haza­tértem, a legelső, a kit megpillantottam, Job­badán Mihályné, született Pandúr Veronka volt (abból az ivánfai Pandúr-családból, mely­nek minden férfi tagja búcsús verekedésekben hunyt el hirtelen, nem tudni, miféle betegség­ben). Jobbatlán Mihályné fekete pápaszemet viselt és gyászruhát varrt. Mikor engem meg­látott, félretette a ruhát és elővette a zsebken­dőjét és elkezdett sírni. Sőt mindaddig, a­mig a zsebkendője csupa víz nem lett. Ekkor abba­hagyta s bement tiszta zsebkendőért. Azután újra a lakása küszöbére ült s megint sinni kezdett. — Lassabban sírjon, asszonyság—figyel­­meztetém — nagyon fogy a­­zsebkendő. — Te . . . heg ... nap vo ... volt mo ... mosás, v ... va ... van e .. . be . . . lég, — zokogá. — Különben mi baja? — O .. . hözvegy le ... beszeli. Megdöbbentem. — Hogy érti ezt? Jobbadán meghalt? — Nem — felelt kevésbbé zokogva, mert ez a zsebkendő is vizes volt már. Nem csuda, akkora könyei voltak, mint egy tyúktojás. — Hát mi történt vele? — Nem tudom. — Tehát még haza is jöhet? — Igen ám, csakhogy akkor már készen lesz az özvegyi ruhám. — Hát miért varrta meg? — Az ő levele miatt. — Irt magának levelet? — Tessék, itt van. Ezzel kihúzta a zsebéből Jobbadán leve­lét, az egyetlent, melyet hozzá irt. Jobbadán balsejtelmei. A levél még New­ Yorkból kelt és így szólt: Tisztelt nőm ! A viszony huzáma, mely husz évi boldog há­zaséletünk vörös fonalát alkotta, azon veszélyben forog fen, hogy elszakad. Utazási eljárásunk idáig szerencsés körülmények kedvezőségével örvendezte­tett meg bennünket, de most az idő és a tenger őszi lehidegülése az óriási cethalak kedélyállapotá­ban olyan borzasztó változást szült, hogy a legna­gyobb hajók csak félve mennek ki a vízre, a mér­ges halak közé. Csupán a gőzerő fórja biztosítja csekély mértékben az utazás szerencséjének való­színűségét. Ha ez se kedvez és a sötétség miatt a gyorsaságot lassúságra kell átváltoztatni, ak­kor az elveszés bizonyossága a végrendelet megcsinálásáig fokozódik. Mi Csikágóból jö­vet ide visszatérvén, várjuk a hazatérési alkal­mat ... de ha nem kisérné szerencse földi pályám vízi részleteit, isten veled,­ tisztelt nőm, ne feledd el, hogy én el nem feledtelek, azért te se felejts. Vagyonhiány meggátol bővebb végrendeleti intéz­kedésben, de aprósági tárgyaim szíves gondozását nagyérdemű figyelmedbe ajánlom. Ha netán jelen levelem végrendeleti színvonalat érintene, hatóság előtt bélyeghiány pótlását eszközöld, sürgősen. Hunyadi­ János asztaltársaság halálom eseténi ösz­­szehívását, rendkívüli közgyűlésre, elnöki jogkör eszközli, távollétem miatt. Az ismerősök üdvözlésé­vel nem terheltek, visszaemlékezés folytán mindig gyarapodván szomorusági okok. Isten veled, tisz­telt nőm, a viszont nem látásra, mert igy muszáj a sors végzete miatt. Mihály: Ez bizony szomorú levél volt, de nem bizonyított semmit Jobbadán halála mellett. Vigasztalgattam Jobbadánnét, a­mennyire tő­lem telt, de ő kijelentette, hogy ha tudta volna lánykorában, hogy ily korán özvegységre jut, — máshoz ment volna feleségül. — Hát nem szereti Mihály gazdát? — Nagyon szeretem, de ha meghalt. — Nem halt meg, ha mondom. — Tekintetes ir nem ismeri a megbol­dogultat. Nagyon komoly ember, s ha valamit ír, az szentirás. — Én csak azt mondom, hogy Mihály gazdát látni fogjuk még. — Talán odafönt, — mondá az assszony szomorúan, s felmutatott a — második emeletre. Mai számnak 24 d­íjal.

Next