Budapesti Hírlap, 1893. október(13. évfolyam, 271-301. szám)
1893-10-01 / 271. szám
Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 1 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek József-körút 5. sz. a. utcai helyiségüünkben is. Főszerkesztő: ákosi Jenő. / / Vasárnap, október 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek József körut 5. sz. a. utcai lelyiszeteibel is. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Miniszteri válaszok. Budapest, szept. 30. A kérdésekre, amelyek a napokban a fejére zúdultak, a miniszterelnök is, a belügyminiszter úr is, ez a két igen ellenkező természetű, de mégis szimpatikus kormány ember, mindenik elég nyíltan és elég férfiasan felelt. A kétségek többet pusztítottak ugyan az elmékben, mint amennyi ezekkel a feleletekkel hamarosan megreparálható, de egy esetben az ország nyugodtan veheti a válaszokat és nem bizalom nélkül adhatja magát oda a várakozásoknak. A kérdések tudvalevőleg a király allokációira és ma az egyházpolitikai javaslatok közül a polgári házasságra vonatkoztak. Ez utóbbi kérdést, sürgetve a javaslatot, Polónyi Géza tette ma, nyilván annak megbizonyítására, hogy a nagy szélsőbaloldali anyapárt szabadelvűsége is van annyit érő, mint azé a néhány férfiúé, aki folytatja a tékozló fiú szerepét s nem repül anyja kitárt karjába. A miniszterelnök válaszából kitetszik az, hogy a korona még nem döntött a kormány javaslatáról és bár várható, de nem bizonyos, hogy a javára döntse el a pert. S ez utóbbi esetben Wekerle fogná tudni kötelességét. Tehát a kormány feje fölött ott lebeg a polgári házasság Damokles-kardja. Azonban a javaslat a korona előtt feküvén, ezt a dolgot nincsen, mert — legalább egyelőre — a kormányon sürgetni. A királyi beszédek dolgában adott feleletekből fontos, amit Hieronymi Károly mondott: nem tanácsos, hogy ezekbe a kérdésekbe beleszóljon a pártfelfogás. De a királyi beszédek két tárgyra vonatkoztak közjogi kérdésekre, amelyekről jelszavak szóvatnak a nép közé és a nemzetiségi bonyodalmakról. A belügyminiszter intelme természetesen csak ez utóbbira vonatkozhatott. Mert hogy a közjogiaknál elhallgasson a pártfelfogás, holott egy igen nagy párt, vagy 100 ember a képviselőházban éppenséggel közjogi párt, az egészen képtelen kívánság. A miniszter urak okoskodása is e pontban nem állja ki a sarat, mikor azt mondják, hogy ezt a dolgot a veszedelmes és megtévesztő jelszókról csak úgy általánosságban kell érteni. Elvégre alkotmányos országban a választókkal szemben és nem lehet senki jelszavak nélkül. És mi mernénk annak a bizonyítására vállalkozni, hogy Wekerle trónralépése óta a. jelszavak, amelyeket az ő táborának trombitásai szórtak széjjel az egrházpolitikai kérdésekrő, tíz annyi, száz annyi izgalmat keltettek a nagyközönség körében, mint a közjogi jelszók, melyek ma forgalomban vannak. Sőt mondhatnám, a királyi válasz jelszava a jelszókról szintén több nyugtalanságot keltett, mint a szélsőbaloldal közjogi programszavai tizenöt-húsz év óta. Tessék nekünk azonban elhinni, hogy a jelszavak hasonlatosak a vetőmaghoz. Nincsen olyan oktalan gazda, aki szántatlan földbe szórja áldott búzáját. Ha oda szórja, a madarak s az egerek prédája lesz a szemcsnem terem a gazdájának aratást. A jelszó a széllel elröppen, a földre hullva is meg nem fogan, ha elkészített, megszántott talaja nincsen. Ezt a talajt pedig a kormányzás készíti ki úgy, hogy megfogan mindig valami: ha nekünk szánt, a mi vetésünk; ha magjának szánt, az ő vetőmagja; más szóval : elsőbben a mi jelszavaink, a másik esetben a kormány jelszavai. A jelszók ellen tehát hasztalan minden prédikáció. Kormányozni kell jól, ebből áll a titokság. És igazán csodálnunk kellene, ha ezt az egyszerű igazságot a kormány nem tudná. Hajlandóbbak is vagyunk azt hinni, hogy a kormány amaz allokáció igazi okától elfogta a nyilvánosságot. Nem a pártoknak, nem a tisztelgőknek szólt a lecke, hanem a Kőszegen együtt volt fejedelmi hallgatóságnak. Abból, hogy mi just formálunk a hadsereg magyar részéhez, mint ma A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Jobbadán Mihály megérkezése. — A Budapesti Hirlap eredeti tárcája. — Irta Sipulusz. Jobbadánné sir. Magam is elutazván fürdőre, huzamos ideig mit se hallottam Jobbadán gazdáról s már egészen meg is feledkeztem róla. Mikor hazatértem, a legelső, a kit megpillantottam, Jobbadán Mihályné, született Pandúr Veronka volt (abból az ivánfai Pandúr-családból, melynek minden férfi tagja búcsús verekedésekben hunyt el hirtelen, nem tudni, miféle betegségben). Jobbatlán Mihályné fekete pápaszemet viselt és gyászruhát varrt. Mikor engem meglátott, félretette a ruhát és elővette a zsebkendőjét és elkezdett sírni. Sőt mindaddig, amig a zsebkendője csupa víz nem lett. Ekkor abbahagyta s bement tiszta zsebkendőért. Azután újra a lakása küszöbére ült s megint sinni kezdett. — Lassabban sírjon, asszonyság—figyelmeztetém — nagyon fogy azsebkendő. — Te . . . heg ... nap vo ... volt mo ... mosás, v ... va ... van e .. . be . . . lég, — zokogá. — Különben mi baja? — O .. . hözvegy le ... beszeli. Megdöbbentem. — Hogy érti ezt? Jobbadán meghalt? — Nem — felelt kevésbbé zokogva, mert ez a zsebkendő is vizes volt már. Nem csuda, akkora könyei voltak, mint egy tyúktojás. — Hát mi történt vele? — Nem tudom. — Tehát még haza is jöhet? — Igen ám, csakhogy akkor már készen lesz az özvegyi ruhám. — Hát miért varrta meg? — Az ő levele miatt. — Irt magának levelet? — Tessék, itt van. Ezzel kihúzta a zsebéből Jobbadán levelét, az egyetlent, melyet hozzá irt. Jobbadán balsejtelmei. A levél még New Yorkból kelt és így szólt: Tisztelt nőm ! A viszony huzáma, mely husz évi boldog házaséletünk vörös fonalát alkotta, azon veszélyben forog fen, hogy elszakad. Utazási eljárásunk idáig szerencsés körülmények kedvezőségével örvendeztetett meg bennünket, de most az idő és a tenger őszi lehidegülése az óriási cethalak kedélyállapotában olyan borzasztó változást szült, hogy a legnagyobb hajók csak félve mennek ki a vízre, a mérges halak közé. Csupán a gőzerő fórja biztosítja csekély mértékben az utazás szerencséjének valószínűségét. Ha ez se kedvez és a sötétség miatt a gyorsaságot lassúságra kell átváltoztatni, akkor az elveszés bizonyossága a végrendelet megcsinálásáig fokozódik. Mi Csikágóból jövet ide visszatérvén, várjuk a hazatérési alkalmat ... de ha nem kisérné szerencse földi pályám vízi részleteit, isten veled, tisztelt nőm, ne feledd el, hogy én el nem feledtelek, azért te se felejts. Vagyonhiány meggátol bővebb végrendeleti intézkedésben, de aprósági tárgyaim szíves gondozását nagyérdemű figyelmedbe ajánlom. Ha netán jelen levelem végrendeleti színvonalat érintene, hatóság előtt bélyeghiány pótlását eszközöld, sürgősen. Hunyadi János asztaltársaság halálom eseténi öszszehívását, rendkívüli közgyűlésre, elnöki jogkör eszközli, távollétem miatt. Az ismerősök üdvözlésével nem terheltek, visszaemlékezés folytán mindig gyarapodván szomorusági okok. Isten veled, tisztelt nőm, a viszont nem látásra, mert igy muszáj a sors végzete miatt. Mihály: Ez bizony szomorú levél volt, de nem bizonyított semmit Jobbadán halála mellett. Vigasztalgattam Jobbadánnét, amennyire tőlem telt, de ő kijelentette, hogy ha tudta volna lánykorában, hogy ily korán özvegységre jut, — máshoz ment volna feleségül. — Hát nem szereti Mihály gazdát? — Nagyon szeretem, de ha meghalt. — Nem halt meg, ha mondom. — Tekintetes ir nem ismeri a megboldogultat. Nagyon komoly ember, s ha valamit ír, az szentirás. — Én csak azt mondom, hogy Mihály gazdát látni fogjuk még. — Talán odafönt, — mondá az assszony szomorúan, s felmutatott a — második emeletre. Mai számnak 24 díjal.