Budapesti Hírlap, 1893. november (13. évfolyam, 302-331. szám)

1893-11-11 / 312. szám

1893. november 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (312. o.) legtöbbször a keresztszülők és szülésznő nyilatkozatával kellett beérniük, a­kik bizonyították, hogy a keresz­telendő gyermek törvényes vagy törvénytelen ágy­ból származik-e. így jegyezték be a szülőket is, kiket a szülésznő s a keresztszülők bemondottak. .. mennyire lehetett, óvatosak voltak, de mind a mel­lett megtörténhetett, hogy a téves bemondás foly­tán téves adatok kerültek az anyakönyvbe. Hogy ez a jelen esetben miként történt, azt majd a további vizsgálat fogja kideríteni. Az új osztrák minisztérium. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Bécs, nov. 10. A válság a mai nappal véget ért s Ausztriának megvan az uj minisztériuma. Két héttel ezelőtt nyújtotta be Taaffa gróf lemon­dását s majdnem ugyanakkor kezdte meg Win­dischgrätz herceg az uj kormány megalakítá­sára vonatkozó tárgyalásokat. E tárgyalások lefolyása nem volt biztató és minduntalan at­tól lehetett tartani, hogy Windischgrätz her­ceg lemond missziójáról. Végre ma sikerült az utolsó nehézségeket is elhárítani és Windisch­grätz herceg ma délután mind a három nagy párt vezérférfiainak hozzájárulásával a követ­kező miniszteri listát terjesztette jóváhagyás végett az uralkodó elé: Miniszterelnök: Windisch­gräts Alfréd hg. Belügyminiszter: Bacquehem marquis. Pénzügyminiszter: Plenen. Igazságügyminiszter: Schönborn gróf. Közoktatásügyi miniszter: Madeissk­i. Kereskedelemügyi miniszter : Wurm­brandt gróf. Honvédelmi miniszter : Welsersheimb gróf. Földmivelésügyi miniszter: Falkenhayn gr. Lengyel miniszter: Jávorszki. Windischgrätz herceg tegnap három ízben, ma két ízben értekezett a három nagy párt vezetőivel és mindegyik értekezlet után elsietett ez uralkodó­hoz, hogy jelentést tegyen neki a tárgyalások me­netéről. Végre ma délután az utolsó értekezleten mind a három párt kijelentette, hogy minden áron véget akar vetni a válságnak. A fő nehézséget a közoktatásügyi tárca betöltése okozta és Plener­­nek végül sikerült az értekezlet többi tagjait rá­bírni, hogy Bobrzynski jelöltségéről mondjanak le ; az értekezlet ezután abban állapodott meg, hogy Ma­­deiszkit jelöli ki kultuszminiszternek. Kém­i nehéz­séget okozott még a kereskedelmi tárca betöltése; több jelöltről volt szó; Widmann báró, ki hajlandó lett volna a belügyi tárcát elfogadni, visszautasí­totta a kereskedelmi tárcát; erre az egyesült bal­oldal Petz, Rummreicher báró és Wurmbrandt gróf képviselőket ajánlotta, kik mind az egyesült bal­oldal tagjai; az értekezlet az utóbbit fogadta el s igy Windischgrätz herceg Wurmbrandt grófot fogja a királynak kereskedelmi miniszterül ajánlani. Az uj kormányban mindegyik nagy párt két taggal lesz képviselve: az egyesült baloldalból Plener és Wurmbrand gróf, a Hohenwart-klubból Schönborn és Falkenhayn grófok, a lengyel­ klubból Madelszki és Jávorszki lesznek miniszterek; a többi három mi­niszter : Windischgrätz, Welsersheimb és Bacquehem egyik párthoz sem tartozik. A Windischgrätz-minisz­­tériumnak tehát öt új minisztere lesz, ezek: maga Windischgrätz, Plener, Madeiszki, Wurmbrandt és Jávorszki; a régi Taaffe-minisztériumból átlépnek: Falkenhayn, Schönborn, Welsersheimb és Bacquehem, az utóbbi más minőségben. Schönborn gróf még nem jelentette ki véglegesen, hogy megtartja az igazságügyi tárcát, de azt hiszik, hogy a király felszólításának engedni fog. Már most csak arról van szó, hogy a király elfogadja az eléje terjesztett listát; minthogy az uralkodó elvben hozzájárult egy koalicionális mi­nisztérium megalakításához, kétséget sem szenved, hogy a Windischgrätz által proponált listához hozzájárul; ebben az­ esetben a hivatalos lap va­sárnapi száma két császári kéziratot fog közölni, az egyiket, melylyel az uralkodó elfogadja a Taaffe­­minisztérium­ lemondását s a másikat, melyben Windischgrätz herceget bízza meg az új kormány megalakításával. Az új kormány kinevezését való­színűleg a hivatalos lap keddi száma fogja közölni. Az uj minisztérium november 20-án mutatja be magát a képviselőháznak. Udvari élet a budai várban. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 10. Bizonyára érdekli a közönséget, hogyan él Magyarország királya és királynéja, ha hű népe körében tartja udvarát. Hogyan töltik el a fejedelmi személyek a napot, mikor kelnek, mikor feküsznek, kik veszik körül, hogyan szolgálják, mikor nálunk időznek, minden­ös felvilágosítással szolgálnak az alábbi sorok. A király igen korán szokott kelni és azonnal issza a teát, száraz süteménynyel. Az ivóvizet Schönbrunnból szállítják utána, naponkint hat két­literes palackban, a­miből a kiséret is iszik. A királyné a Svábhegy vizét issza, az idén azonban — hogy kolera volt a fővárosban — a gö­döllői kert vizét szállították a felséges asszony számára. Délelőtt 11 órakor ö felsége villásreggelit eszik, a­mely áll ragout- vagy tápióka-levesből, egy meleg és egy hideg pecsenyéből. Ehhez a király mindig müncheni spatenbrei-sört iszik. A 6 órakor felszolgált ebéd, ha ő felsége egyedül van, négy fogásból áll. Ebéd után mindig két óráig dolgozik és elintézi az aktákat, aláírására nyolcféle kézjegyet használ. Rendesen 9 órakor lefekszik, lefekvés előtt teát szolgálnak fel.. Érdekes, hogy ő­felsége dolgozó­szobájában még mindig a régi repce­ olaj-lámpák vannak hasz­nálatban, a remek óra­mű-szerkezettel. Pompás fe­hér fénynyel égnek. A király éjjeli őrizetére négy vezérkari száza­dos van kirendelve és naponkint felváltják őket. Ő felségétől a harmadik szobában vannak, a­mely előtt két udvari csendőr áll szolgálatra készen. A király sohasem zárja magára az ajtót. A királyné rendesen 7 órakor szokott fel­kelni. Reggelije Gödöllőn és Budán is tea tejszín­nel, hozzá tejbemártott diós és csokoládé-szeletek, melyeket kedvelt főcukrásza, Szeitz Gusztáv készít. Ez Szombathelyre való fiú, a királyné mindig ma­gyarul társalog vele és egyedül őt viszi szakácsi minőségben mindenhová az udvarával. A királyné villásreggelije Gödöllőn három fogásból áll: egy vad és egy szárnyas pecsenyé­ből és tésztából. Budán csak marhapecsenyét eszik. Az ebéden is három fogás van, de tésztából több­­nemű, különösen csokoládé- és puncs-szeletek, me­lyeket a felséges asszony nagyon kedvel. Italul a bordeauxi vörös és rajnai fehér borok szol­gálnak. A királyné lakosztálya előtt nincs őrállás, őrizetére az előtte levő szobában alszik egy udvar­­hölgye, a­ki épp szolgálatát teszi. A királyné most a görög klasszikusok műveit szereti fordítgatni, egyébként udvarhölgyei, Feste­­tich és Mikes grófkék társaságában van, a­kikkel idehaza csak magyarul társalog. Az udvartartás személyzete igen nagy. Leg­több a konyha­népség. Bécsben 36 udvari szakács van állandóan, csoportonként felváltva, Budán pe­dig Skoda főszakács vezetése alatt 8 szakács, 4 kukta és 15—20 jómódú budai polgárasszony és férfi van alkalmazva az udvar itt-tartózkodása ide­jére. Kapnak 1 írt 50 kr. napidíjat és fejedelmi teljes ellátást. Minden ételt és italt, mielőtt a királyi asz­talra kerül, színre és ízre megvizsgál Kleibel Gusz­táv udvari ellenőr. Az ételeket a konyhából a rend­szerint távolfekvő ebédlőig négyszögletes, ezüstözött zárt edényekben, melyek alján parázs­tartó készülék van, viszi két kukta az ebédlő melletti tálaló­szo­bába, a­hol udvari ebédnél a főszakács, ha pedig maga van a király, a komornyik tálalja ki. A ma­radék­ étel a szolga­személyzeté, a­mely potom áron el is vesztegeti, a­mit nem tud maga elfogyasztani. A fölösleges étel sokszor igen tetemes. Ha például harminc személyre való udvari ebéd van, akkor mindig két annyira készülnek, hogy ha valamely étel nem sikerül, azonnal lehessen újra elkészíteni. Ha egy fácán rosszul pirult, félrevetik és mást sütnek. A kíséret, ha után van, 20—25 írt napidíjat kapnak fizetésükön felül. Az alsóbb személyzet is kap pótlékot, ha uton van, így a főszakács 5 frtot, a többi szakács 3, a kukták 3 frtot és a teljes el­látáson kívül ki-ki három liter kőbányai sört, újab­ Almanach 1894-re. Minden esztendőben, úgy november vége felé Singer és Wolfner kitárja Andrássy-uti boltjának összes ajtóit és ablakait s a nedves őszi levegőbe kiröppent egy csomó tarka lepkét: az Almanach piros, kék, fehér, sárga köteteit. Az első esztendőben még kevés volt a pil­langó, mely szerteszét röpült a fővárosban és az országban. De minden évben nőtt a sokasága s most már ezer meg ezer megy szét s nincs város, falu, melyben egypár el ne helyezkednék. Az Almanach egyike a legnépszerűbb kiadvá­nyoknak. A közönség már várva-várja az Almanach íróit s az ősz egyik legkedvesebb hire, mikor a lapok jelentik: itt van már, meg lehet venni. Nos, hát milyen az idén az Almanach? Üljön le tisztelt olvasó s nézzen nyugodtan körül: ön igen jó társaságban van. Először is itt van Mikszáth Kálmán a nagy bevezető. Immár a hetedik bevezetést írja, mert ez a könyv az Almanach hetedik évfolyama. Utána az atyamester Jókai Mór, egy kis francia elbeszéléssel, mely tele van puskaporral és rózsaillattal. Nyom­ban rá következik Pekár Gyula egy romantikus his­tóriával. Tóth Béla Orbonos Rab István kalandos magyar történetét mondja el, azzal a régi magya­ros zománccal és keleti tarkasággal, mely neki sa­játja. Tolnai Lajos és Murai Károly után Justh Zsigmond jön, paraszttörténettel, majd Szomaházy István egy csinos történettel bizonyítja be azt, hogy bár­kiből lehet nagy ember, ha a barátai akarják. Kozma Andor egy jószívű börzsáner törté­netét mondja el. Rákosi Viktor egy szerelmi tragé­diát ír meg, melynek hőse azért bukik el, mert az asztal alatt négy vasárnapon át a mama lábait ta­posta a lányé helyett. Tábori Róbertre következik Herczeg Ferenc, a­ki bebizonyítja, hogy noha Rózsa Gyula dr., ügyvéd dörgedelmes drámát ir az ala­csony pénzszomj ellen, azért csak pénzért házaso­dik s 10,000 frt differencia miatt az esküvő napján kész visszavonulni, Bek­ep Antal mögött ballag megint Mikszáth Kálmán s befezi a sort. Külön említjük az asszonyokat: Beniczkyné Bajza Lenkét és Sz. Nogáll Jankát. A kötet ára 1 forint. Az Előszóban Mikszáth elmondja, hogy le­­dűlt, a méhesbe­n gondolkozott, hogy micsoda Előszót írjon. Felsóhajtott: „Óh Múzsa segíts!“ A kertajtó — folytatja az író — e percben megcsikordult, odatekintek s ima ugyanaz a szép asszony lépett be rajta, a­kivel délelőtt talál­koztunk. Csakhogy a kökörcsin most a hajába volt tűzve. Nesztelenül lépdel a virágpadok közt egye­nesen felém, hús, rejtelmes szellőt támasztva szok­nyája suhogásával. Leült a lábaimhoz a szalmaágy szélére. — Ön a múzsát hitta segítségül. — Szólt gúnyosan. — Talán ön az? kérdem zavartan. — Nem éppen, de azért nekem is vannak tapasztalataim. Akarja, hogy segítsek? — Ha akarom-e ? — Tehát figyeljen! (Pszt! Ne zümmögjetek méhecskék !) A szép asszony beszélni kezdett: — Volt nekem egyszer egy udvarlóm (volt sok, de csak egyről beszélek most). Félénken, tisz­teletteljesen jött először, fekete kabátban, fehér nyakkendővel, mély meghajlással: „Bocsánat, ha nem vagyok alkalmatlan.“ Megengedtem, hogy a házamba lépjen. A következő alkalommal szelíd mosolylyal az ajkán jelent meg az udvaron : „Asz­­szonyom, kérem, fogadjon el engem ismét!“ Harmad­szor bekiáltott az ablakon : „Boriska, nyiss ajtót!“ S mikor negyedízben jött, megzörrente a kilincset és halkan csak annyit mondott: „Én vagyok .“ Elmosolyodott, lehajtotta a fejét, elhallgatott. — És ötödször ? kérdem önkénytelenül. Az asszonyka elpirult, szeményetesen lesü­tötte a szemeit. — Ön nagyon is kiváncsi. Nos, eluntam, megsokaltam ezeket a dolgokat . . . — Hogyan? Elunta? — Igen és egy kulcsot adtam neki, hogy ezentúl szó nélkül jöhessen hozzám. Ezzel hirtelen felkelt, kecses pukkedlit csi­nált, hogy elillanjon. Ohó! kiáltam felugorva s utána kapva átkaroltam a derekát. De mintha kés­ 6 ban félannyi hegyaljai bort, mely a királyi ezöllök termése. A király rendeletére minden szükségeset a fővárosban kell megszerezni.

Next