Budapesti Hírlap, 1893. december (13. évfolyam, 332-360. szám)
1893-12-03 / 334. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 334. sz. Vasárnap, december 3. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hónapra 1 firt 20 kr. ■eljelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon !. Ilo Mesfit apróí hírdetések felrétetatt József-Kömt 5. u. at tiai nekiségtarcliea !*. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal:VIII.,Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések dijssaháa szerint. . Egyes szám ár» helyben A kr., vidéken 6 kr. Elolititsel, aprohirilsiest toUétemsü lázsel-Köm 5. n. a. utcai »filyiséel Ettca it A leleplezés. Budapest, dec. 2. A polgári házasságról és a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatokat a kormány ma benyújtotta a képviselőházban. Nehezen jutott el idáig és kétségkívül nagy sikert ért el, midőn feltett célját érinté. Ezt jelentette ki főfeladatául, midőn egy évvel ezelőtt hivatalba lépett s e program megvalósításához kötötte állásának megtartását. Azóta a kritikus kérdések az előkészítés stádiumaiban voltak magában a kabinetben s több ízben oly akadályokba ütköztek, különösen a királynál, melyek kétessé tették a törvényjavaslatoknak benyújtását is. A kormány kitartó erélylyel leküzdötte nehézségeit és szavát ma beváltotta. A törvényjavaslatok mind a Ház asztalán feküsznek s a bizottsági tárgyalásra kiadattak. Hogy törvényerőre emelkedjenek, még három lépés van hátra : egy az, hogy a képviselőház elfogadja, másik, hogy a főrendiház hozzájáruljon, harmadik, hogy a király szentesítse. Ha ez is megtörtént, a kormány diadala teljes lesz. Erre is ma a kormánynak kedvezőbb kilátásai vannak, mint voltak. Az is bizonyos, hogy a javaslatok felekezeti vagy politikai ellenzői erősebb akcióra érzik magukat indíttatva a javaslatoknak nyilvánossá tétele után, mint amig azok a minisztérium titka voltak. Az a remény meghiúsult, hogy a korona eleve el fogja azokat vetni s a pártok a nyílt küzdelmet elkerülhetik. Immár színvallásra kényszerittetnek. A bemutatás a leleplezés ünnepiességével történt. Hangulatot csinálni Wekerle előre bocsájtotta e napon a magyar királyi udvartartást, mint nemzeti vívmányt. Magát az ünnepi szónoklatot Szilágyi Dezső igazságügyminiszter mondotta. Oly édes volt, mint egy pásztorfiú, ki szépen furulyáz. Soha lágyabb, békésebb, megnyerőbb szónoklatot nem mondott s különösen az egyház iránt tele volt megnyugtatással és elismeréssel. Végül még a kérést sem vetette meg, hogy a meginduló vitában a szenvedélyesség és izgatás elkerültessék, tekintettel a haza közjavára és mivel egy nemzetnek fiai vagyunk. Ez az engesztelékeny mérséklet Szilágyitól feltűnt és mindenkit meglepett, mert ez neki nem természete, hanem a saját természetén elkövetett erőszak volt, melyet a minisztertanácskozások határozatából adott elő. Okos és világos beszéde az argumentumok szerencsés csoportosításával jól is hatott. Egy miniszteri expozé természetével bírt előadása, melyben törvényjavaslatának rövid ismertetését és bő megokolásának kivonatát hozta a közönség tudomására. Nem veheti senki tőle rossz néven, hogy munkálatának előnyeit domborította ki s a kifogásokra nem felelt, nehogy provokálni látszassák és hogy az árnyékok ne tűnjenek szembe. Elmondotta az állami és az egyházi felfogás közötti elvi különbségeket, de csak érintve, hogy az állami intézkedés szükségét megokolja az egységes házassági jogra, a házasság kötésére és kötelező polgári formájára, úgyszintén a házassági bíráskodásra vonatkozólag. A jogi főerősségek csoportosításához csatolta a politikai megokolást, hogy ezzel az egyházjogok közötti ziláltságot megszüntessék ; a felekezetek, valamint az állam és az egyház közötti béke helyreállíttassék ; azután a társadalmi egyenjogúságot és egységet s végül a nemzet politikai egységét emelte ki, mint szükséges következményeit a kötelező polgári házasság behozatalának. A beszéd tetszett, legkivált a kormánypártnak, mely kereste az alkalmakat, amikor éljenezhetett. Akik éljeneztek, szívesen és meggyőződésből tették, de a kormány és a szabadelvű párt hangulata nem volt diadalról mámoros, sőt biztos sem volt, inkább mondható megelégedettnek, de aggodalmasnak. Sokan hallgattak és belső félelmüket a következmények iránt nem titkolhatták , oppozíció azonban a kormánypárt soraiban ezúttal nem mutatkozott. Az ellenzék támogatása azonban várakozáson alul csekély volt, a nemzeti párton négyen vagy öten hetesettek, a függetlenségi párton senki, a legszélsőbb pártról Eötvös Károly és Madarász József a leghangosabban; sőt, midőn a különféle polgári házasságokról okoskodott a miniszter s egymásután minden módot elvetett, hogy csak a kötelező polgári kötés formáját találja jónak, gúnyos nevetés hangzott fel a baloldalon, Apponyi mereven ült, hogy egy mozdulattal se árulja el impresszióit, Horánszky dacosan mérte a minisztert, Ugrón tüntetve mutatta ki ellenszenvét s az egész ellenzék egyáltalán nem mutatott békés jóindulatot ; ebből látható, hogy a képviselőházban is heves vitákra legyünk elkészülve, de hogy itt nagy többsége lesz a kormánynak, ma kétséget nem szenved. Midőn a miniszter végezte s törvényjavaslatát átnyújtotta, a kormánypárt tüntetve éljenzett, az ellenzék nyugtalankodott és Csáky miniszter csak nehezen juthatott szóhoz, hogy a 6853. törvénycikk módosításáról a gyermekek vallásának meghatározása felől javaslatát minden magyarázat nélkül beterjeszsze. És itt az ellenzék gúnyos éljenzése felelt az elnémult kormánypártnak. Ezzel az ülés be volt rekesztve és mindenütt csoportok képződtek, beszélni a nap eseményeiről. Szilágyi beszédének sokféle kritikáját hallottuk, mi is teszünk hozzá valamit, nem vitatjuk sem elvi, sem politikai jelentőségét vagy pedig a polgári házasság szükségét. Elismerjük ezt, azt is, hogy az egyházpolitikai kérdéseket, miután a kormány felvetette, meg kell oldani s a vallási békét az állam jogainak épségben tartásával helyre kell állítani. Az egyházi álláspont bármely felekezet részéről az egyházi férfiak gondjaira van bízva, ők tegyenek róla, hogy a vallásosság és az egyházi befolyás a házasságban és a családi életben fentartassék; az állami szempontokat kifejtette a kormány s törvényjavaslatában érvényesíteni törekszik. De a mi a miniszter beszédében nincs meg sem ott, midőn a polgári házasságot fejtegeti, sem ott, midőn az egyházaknak bókol, hogy azokat megbékítse, de ami bennünket elsősorban érdekel, az a nagy közönség érdeke. Az az érdek, hogy a sok ezer házasulandó akadálytalanul összekölhessen és hogy a házasságról és a családi állapotról teljesen hiteles bizonylatok adassanak. E tekintetben nem késünk aggodalmainkat kifejezni, melyek nem elméletiek, hanem a legegyszerűbb gyakorlati kifogások. Ki köti jövőre a házasságot, meg a kihirdetést, az esketést, az anyakönyvezést és a bizonyítványok kiadását ki eszközli? Eszközük a javaslat szerint jogérvényesen nem többé a papok, hanem a főispánok által kinevezett anyakönyvvezetők, ezek vagy helyetteseik, a főispánok által kinevezett ezen egyének minő jogi és erkölcsi garanciákat nyújthatnak közigazgatásunk jelen állapotában? bizhatunk-e a főispáni kinevezésekben? és ha igen, bizhatjuk-e családi boldogságunk jogalapját azokra az egyénekre, kik évi 150 frt fizetésért állami anyakönyvvezetők lesznek, vagy sőt évi 30 frtért ezeknek helyetteseik? Most is mennyi visszaélés történik a községi adminisztrációban, kivált vidéken; tartunk tőle, hogy e rosszul fizetett állami anyakönyvvezetők nem lesznek alkalmatos közegek annak megítélésére, törvényesen köthető-e valamely házasság vagy sem, illetéktelen befolyások alól ma- Mai számunk 40 oldal.