Budapesti Hírlap, 1894. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1894-01-01 / 1. szám
1894. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1 az.) akár más módon követtetnek el, ezen üzelmekre mint közbüntettekre a bünfenyitő eljárás utján a büntetőtörvény hatálya ki nem terjesztetik. Kérjük a képviselőházat, hogy a fennálló törvényes kapcsolat és jogrend megbolygatására irányuló pánszláv és román nemzetiségi izgatásokat közbintetteknek s illetve kihágásoknak nyilvánítani, ez üzelmekre a rendes bünfenyitő eljárás hatályát kiterjeszteni s evégből a büntető törvénykönyv el-ik fejezetének megfelelő módosítása által a szükséges intézkedéseket törvényhozási uton megtenni s mielőbb életbeléptetni méltóztassék. A hercegprímás körlevele. Lapunk vasárnapi számában egész terjedelmében közöltük a közös pásztorlevél szövegét. A hercegprímás az esztergomi főegyházmegyében külön latin szövegű bevezetéssel látta el a körlevelet. Az érdekes bevezetés magyar fordítása ez: „Tudjátok, tiszteletreméltó testvéreim és gyermekeim, e kornak, melyben élünk, nagy igyekezet, a mely minden dolog iránt, amit katolikusnak neveznek, méltánytalan, Krisztus egyháza iránt ellenséges. Tudjátok, hogy napjainkban immár nálunk is ezt az igyekezet az álladalom eltűri, mert szomorúan érzitek, szorongatva nyögtök alatta, sújtva tapasztaljátok és kénytelen viselitek. Baj már az is, amivel sújtva vagyunk, de nagyobb, amitől félünk : azért a Püspöki Kar töprengve megelőzése módján, fürkészve elhárító eszközeit, meghányva a tanácsokat, a melyek üdvös reménynyé fordítanák : a minap tartott értekezletein egy lélekkel, egy szívvel, egy ajkkal elhatározta, hogy Mária Országának tisztelendő Papságához és hű Népéhez közösen megirt pásztorlevelet küld, melynek az adja meg a tekintélyét, a honnan benső erejétől hatalmas : a Püspökök isteni küldetése; és mely onnan nyeri fontosságát és súlyát, a honnan küldve van : komoly férfiak komoly tanácsából.“ A F. M. K. E. és a nemzetiségi sajtó. Budapest, dec. 31. A Felvidéki Magyar Közmivelődési Egyesület szeptember 12-én tartott közgyűlésén Fongrácz György azt az indítványt tette, hogy kérje fel az egyesület a képviselőházat a sajtótörvény olyan módosítására, hogy a nemzetiségi lapokra nézve a sajtószabadság megszüntethessék. Az egyesület, az igazgató választmány javaslatához képest, nem fogadta ugyan el ezt az indítványt, de egyhangúlag elhatározta, hogy feliratban kéri ki a kormány különös figyelmét arra a folytonos, következetes izgatásra, mely a nemzetiségi lapok legnagyobb részében évtizedek óta megtorlatlanul folyik a magyar állam és a magyar nemzet ellen. Az egyesület, mint a felirat mondja, főképpen a tót lapoknak a köznépre való káros hatását figyelte meg és szomorúan konstatálta, hogy a pánszlávizmus törekvéseit kiválóképpen ez a sajtó mozdítja elő. Csodálatosan szívós kitartással törnek céljuk felé e lapok s ellenszenvet, végül gyűlöletet lobbantanak lángra olvasóikban a haza és a magyarság ellen. Az egyesület azonban mindezek ellenére mégsem tartja e bajok orvosszerének a sajtószabadság korlátozását, többek közt azért sem, mert ez a nem magyar ajkú állampolgárok jogait csökkentve, megbontaná az állami jog egységét, az anyanyelv különbözőségéhez jogi következményeket fűzne és ezáltal sokkal komolyabban veszélyeztetné az állam egységét, mint az egész nemzetiségi sajtó izgatása. „1867. óta követett nemzetiségi politikánk egyetlen komoly eredményét is kockáztatnók — úgymond a felirat — ezzel azt t. i., hogy a nemzetiségeket nem ismertük el közjogi alanyokul, hogy államjogunk tud ugyan különböző anyanyelvű polgárokról, de nem tud a polgároknak ily alapon való szervezeteiről, nem tud nemzetiségekről. Ezek a szempontok vezérlik az egyesületet, midőn az 1848: XVIII. t.-cikk teljes terjedelmében való fentartását kívánja, de ezek a szempontok késztetik ama kívánságának kijelentésére is, hogy a jogegyenlőség és a sajtószabadság által szabott határokon belül az államhatalom teljes energiával járjon el azokkal szemben, akik a magyar állam törvényei által biztosított sajtószabadsággal visszaélve, létalapjában támadják meg a magyar államot; hogy a büntetőtörvény teljes szigorral hajtassák végre a nemzetiségi sajtóbeli izgatókkal szemben is.“ A felirat azzal a kéréssel végzi, hogy a nemzetiségi izgatást, melynek korlátozására a társadalom ereje magában teljesen elégtelen, az államhatalom minden rendelkezésre álló eszközével akadályozza és torolja meg, hogy a Felvidék hazafias társadalma, mely az egyesületben csoportosul, támogatni fogja a kormány minden intézkedését, mely a nemzeti eszme és az állam iránt való tisztelet megszilárdítását, tűrhetetlen állapotaink orvoslását fogja célozni. Kieronymi leirata az intendánshoz. — Saját tudósitónktól. — Budapest, dec. 31. Hieronymi belügyminiszter a lehető legrövidebb idő alatt döntött a Zichy-Nikis perben, melynek tárgya Nikis igazgatónak sokat emlegetett emlékirata volt. A belügyminiszter e sietséggel jó szolgálatot tett az operának, amely iránt a közönség bizalmát már-már kikezdte a Zichy-Nikisrigynek a sajtóban történt többnyire célzatos tárgyalása. Nikis emlékiratáról már szólottunk. Az opera szabályrendeletének módosítása és vele az igazgatói hatáskör kitágítása volt a célja. Az emlékirat az intendatúra közvetítése nélkül ment egyenesen a belügyminiszterhez, aki azonban leiratát, a szokásos ügymenet megtartásával, az intendánsnak küldötte Nikisnek leendő „kézbesítés és betekintés“ céljából. Nikis igazgató már ma vasárnap délelőtt értesült hivatalosan a belügyminiszteri döntésről. A belügyminiszter nem adott igazat Nikisnek. A leiratban kifejtett álláspontja ez: Az opera szabályrendelete 1884 óta, a Podmaniczky-, Keglevich-, Beniczky- és Zichy-regime alatt már négy ízben szenvedett módosítást. A módosítások soha sem terjedtek ki az igazgatói hatáskörre, hanem majdnem kizárólag az intézet helyes adminisztrációjának, a pontosabb, rendesebb, szigorúbban ellenőrizhető ügykezelésnek biztosítása céljából létettek. A belügyminiszter a szabályrendelet átvizsgálásából azt a meggyőződést merítette, hogy az elégséges szabad kezet nyújt az igazgatónak a művészeti teendőkben, ezenfelül a tanácsban beleszólási jogot biztosít neki az ügymenet egész vonalán. Nem látja be tehát az újabb módosítás célját, annál is kevésbbé, mert az emlékirat voltaképpen csak egy kellő megokolás nélkül alkotott szabályrendeleti tervezet, Nikis szerződésében benne vannak az általa módosítani szándékolt szabályrendelet főbb pontjai s így előre tudhatta, hogy milyen föltételek mellett vállalkozik az opera igazgatásába, a fölmerült nézeteltérések indendáns és igazgató közt a belügyminisztert nem a szabályrendelet módosításának szükségességéről győzték meg, hanem arról, hogy az intendánsi felelősséget eddigi egész terjedelméen fentartsa. Magyarázásképpen szólva a belügyminiszteri konklúzió nem azt mondja, hogy Nikis menjen, hanem azt, hogy Zichy teljesítse intendánsi kötelességét felelőssége értelmében. Ennek az intelemnek állítólag az a története, hogy Zichy kezdettől fogva a maga jogait és talán kötelességeit is nagyon is bőségesen osztotta meg Nikissel, akit ő nem mint intendáns, hanem mint művész-kollega fogadott. Ez a viszony fejlesztette utóbb oda a dolgokat, hogy Nikis a vele önként megosztott jogokat szabályrendeletileg akarta magának biztosítani. Ma tehát úgy állanak a dolgok, hogy nem lehet beszélni Zisky-válságról, de Nikis-válságról sem. Vécsey báró tanácsos kiválását az intézetből és udvarmesterré leendő kinevezését József kir. hercegnél e napokban kapcsolatba hozták Zichy tárcájával, de ez téves kombináció, mert Vécsey udvarmestersége dolgában még Nikis szerződése előtt indultak meg a tárgyalások. Viszont túlzás volt az a híresztelés, hogy Nikis állását köti a szabályrendelet módosításához. Az eféle hírek ellenőrizhetetlenségüknél fogva általános hitelre találtak, mi is tudomást vettünk róluk, de forrásuk aligha önzetlen és tiszta, céljuk pedig alkalmasint nem volt egyéb, mint a zavarosban halászni és a Zichy- Nikis-ügyet még jobban összebonyolítani és elmérgesíteni. Nikis, mint értesülünk, férfias nyugalommal és komolysággal fogadta a belügyminiszteri döntést, esze ágában sem volt azonnal benyújtani lemondását, hanem szokott ügybuzgósággal folytatta órákon át munkáját, mégpedig zavartalan egyetértésben az intendánssal. Forrásunk szerint Zichy intendáns jóindulata Nikis iránt sem szenvedhet kétséget. Mikor a belügyminisztériumban fönt járt s megtudta félhivatalosan, hogy miképp döntött a miniszter, egyik előkelő miniszteri tisztviselő előtt oda nyilatkozott, hogy a történtek ellenére is föltétlen bizalommal viseltetik Nikis művészi képességei iránt s hogy mit sem óhajt őszintébben, minthogy vele karöltve valósíthassa meg az opera művészi programját. Tudja, monda az intendáns, hogy az a befolyás, mely alatt Nikis magát e lépésre elhatározta, már természeténél fogva sem lehet tartós. Mikor pedig ma délelőtt a belügyminiszteri döntést vele közölte, azonnal sietett őt biztosítani bizalmáról és barátságáról, épp úgy, mintha mi sem történt volna. És saját hitelükrájából azonnal ki is bővítette az igazgatói hatáskört. Vécsey báró ugyanis távozik az intézetből. A szabályrendelet értelmében az intendáns távollétében az igazgatósági tanácsos helyettesítette. Ezentúl az igazgató fogja helyettesíteni. Nicis-sel az esti órákban találkozott egyik tudósítónk s gratulált neki az intendánssal való kibéküléshez. Nikis igen rezonáltan nyilatkozott. Persze a Nikis-párt és a Zichy-párt a belügyminiszteri döntés után sem fogja letenni a fegyvert. Az ilyen ellentétek rendszerint azzal a szerencsétlen körülménynyel járnak, hogy pártok képződnek a gyöngékből, akiknek exisztenciája nem a maguk emberségében gyökerezik, a haszonlesőkből, akik értékükön és érdemükön is túl szeretnek érvényesülni. Ezek tovább fognak mesterkedni és dolgozni a válságban, de ezért felelős Nikis is, Zichy is, mert a közönség a maga végső ítéletét és a belügyminiszterhez sem megfelebbezhető közönyét nem a kanapéporok miként való elintézésétől teszi függővé, hanem attól, hogy mit lát és hall a színpadon. Márpedig az utóbbi hónapokban kevés szépben és jóban volt része. A főváros Szilveszter-éjszakája. — Saját tudósítóinktól. — Budapest, ,V5.U 5. Budapest utcáit hűvös téli szél sikárolta végig, kergetvén a port annak az egy-két embernek az arcába, a ki künn kóborgott az utcán az uj esztendőre virradó éjszakán. A paloták első emeleti ablakai világosan ragyogtak ki a sötétbe : ott jókedvű emberek puncsos pohárral a kezükben köszöntötték éjfélkor az uj esztendőt. A főváros tömérdek vidám társasága mulatott ezen az éjszakán, poharazás, zeneszó és tánc mellett temetve 1893-at és köszöntve 1894-et. Tudósítóinkat elküldtük mindenfelé, számoljanak be a mulató Budapestről, mindenféle Szilveszter-estéről egyaránt, hogy igy lehető hn képét adjuk az ó-esztendő utolsó éjjelének és az ujév első virradásának. Tudósításaink itt következnek : A tiszti kaszinóban. Budapest helyőrségének klubja, mely a Károly-kaszárnyában van, ez éjjelre zsúfolásig megtelt szép asszonynyal, szép lánynyal, egyenruhával és frakkal. A mulatság, melyet Morgenstern százados rendezett, kitűnően sikerült. Éjfél előtt kezdődött a tombola sok apró és tréfás nyereménynyel, éjfélkor pedig táncra perdültek a jelen voltak a kaszinó nagytermében. A magasabb katonatisztek közül ott voltak: Szvetics tábornok, Laban, La Croix Slacon ezredesek és mások. A hölgyek névsora ez: Hallawany-Zedtwitz grófnő, Wammerné, Philippné, Rockstockné, Magonné, Schmidtné, Labanné, Szeiffné, Fritsné, Zwanovicné, Zellnerné, Almanduláné, Kolischerné, Lahauser báróné, Herlickáné, Klaracsné, Vrecserné, Petőcz Lizánné, Kiss Lajosné, Stadler Istvánná, Stolczné úrhölgyek, Bauer, Herlicka-testvérek, Almandula stb. kisasszonyok. Az Otthonban. Az újságírók Kerepesi uti fényes otthonában ismét az az előkelő társaság gyűlt össze, amely az Otthon estéit rendesen látogatni szokta. Tánc és mulatozás közt jött el az éjfél, amikor Sziklásy János, Füredi Mór, Varsányi Gyula, Feleki Sándor dr., Makai Emil, Cselléri Miksa, Salamon Ödön és Földes Árpád előadták az Élő Újságot. Ezután Erdélyi fényképész tréfás képekben laterna magicával vetette a falra néhány újságíró arcképét. A mutatványhoz elmés szöveget Szilday János dr. mondott. A laterna magica után tovább folyt a tánc. A IV. ker. társaskörben. Ennek a fiatal egyesületnek igazán szűkké váltak lipót utcai helyiségei, mikor ma azt a sok szép asszonyt és leányt kellett befogadniok, akik