Budapesti Hírlap, 1894. február (14. évfolyam, 32-59. szám)
1894-02-01 / 32. szám
1894. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (82. sz.) párttal, a mely az eddigi vita alatt az üléseket feltűnő módon elhanyagolta, ezzel is bizonyítván kedvetlenségét és elcsüggedését. A mai ülésen a Ház letárgyalta a hegyközségeiről szóló VII. fejezetet s belement a a IX. fejezet tárgyalásába is, amely a mezei rendőrségről intézkedik. A Ház az ülés elején mentelmi ügyeket is elintézett és a többi között Sima Ferenc kiadását megtagadta. Ugyancsak az ülés elején bemutatta az elnök Debrecen város feliratát a reverzálisok ellen. Wekerle miniszterelnök pedig bemutatta a közösügyi zárószámadások szerint a Magyarország terhére eső tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslatot. A képviselőház ülése. Elnök : Bánffy Dezső dr. A miniszterek közül jelen vannak : Wekerle miniszterelnök és Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter. Az elnök bemutatja Debrecen város közönségének feliratát az egyházpolitikai reformjavaslatok harcában a reakcionárius irányzat részéről legújabban felmerült szomorú jelenségek tárgyában (Derültség balfelöl), továbbá Kecskemét és Szeged feliratát, melyekben Kassa város feliratát pártolván, az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi 35. telk módosítását kérik. Wekerle miniszterelnök bemutatja az 1891. évi közös zárószámadásokra alapított, végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezésére szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz való utasítás végett. Ezután a gazdasági bizottság jelentései következtek, a képviselőház 1894. évi költségvetése és Mossák Hugó gyorsíró nyugdíjaztatása tárgyában. Az előbbit Madarász, Horánszky, Andreánszky és Wekerle felszólalásai után Madarász stiláris módosításával vették tudomásul. Vita nélkül elfogadták azután a mentelmi bizottság jelentéseit a párbaj vétségével vádolt Ugron Gábor, ifj. Ábrányi Kornél, Milnnich Aurél, Balogh János és Sima Ferenc, továbbá a rágalmazással és becsületsértéssel v vádolt Heinaller Lajos és Brandics Pál mentelmi jogainak felfüggesztése dolgában. Sima Ferenc ellen még rágalmazás miatt is felfüggesztést javasolt a mentelmi bizottság. Makkfalvay Géza az egész ellenzék tiltakozása mellett felszólalt ?A mentelmi bizottság ajánlása ellen és hivatkozott arra, hogy Sima Ferenc esete analóg Teleki Domokoséval, akinek mentelmi jogát a bizottság nem tartotta felfüggesztendőnek. Ebben a bizottság helyesen cselekedett, de legyen következetes is. Szavazásra kerülvén a dolog, a Ház a mentelmi bizottság néhány tagja kivételével leszavazta a mentelmi bizottság jelentését és Sima Ferenc kiadatását ez esetben megtagadta. Következik a mezőgazdaságról és mezerendőrségről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása a Vil. fejezettől kezdve, melynek címe : A hegyközségekről. A első helyen álló 61-ik §-t Andreánszky Gábor, a 62. §-t Makkfalvay Géza, Bethlen miniszter és Kabos előadó felszólalásai után változatlanul elfogadták, kimondva azt, hogy a 76. §-ba beteendő, hogy a hegyközségek három évi időtartam alatt nem oszlathatók fel. A 64. §-t Szemere Huba, Andreánszky Gábor, Szalay Károly, Bernáth Béla, Szederkényi Nándor és Nedeczky Jenő fejtegetései után a Ház Miklós Ödön azon módosítása szerint fogadta el, hogy a hegyközségek csak a védekezés előmozdítására kötelesek. A többi §§-ok lényegükben megmaradnak. A szakaszokat kimerítve, sorra kerül a IX-ik fejezet, melynek címe: A mezei rendőrségről. Bernáth Dezső az első §-nál általánosságban beszélt a mezei rendőrségről. Majd kifejtette, hogy a mezei rendőrségnek a csendőrséggel szervi kapcsolatban kell működnie,ajánlotta, hogy az egész fejezet utasíttassék vissza a bizottsághoz. Bánó József szerint a fejezet a földművelési miniszter befolyását nagyon kiterjeszti s azért indítványozza, hogy a 74. g. második bekezdésének utolsó előtti és utolsó sorában ezen szavak: „indokolt előterjesztésére a földmivelésügyi miniszter“ — hagyassanak ki. (Helyeslés a baloldalon.) Bethlen a szakaszt fentartandónak tartja. Ivánka, Makkfalvay indítványán kívül Szalay Károly azt a módosítást ajánlotta, hogy a mezőőr csősznek neveztessék. Bornemissza és Bessenyey Ferenc az eredeti szöveg mellettszólaltak fel. Szinay után Miklós Ödön államtitkár hozzájárul Ivánka és Makkfalvay módosításaihoz, Kabos előadó a szöveg meghagyása mellett szólott, míg Kolozsváry Kiss István a mezőőrt jmsszábból nevezné. Szavazásra kerülvén a dolog, Bernáth Dezső indítványát elvetették. Bánó József módosításánál 68-an szavaztak Bánó módosítása mellett, 59-en ellene. A többi szakaszokat kisebb módosításokkal fogadta el a Ház egész a 80-ig §-ig. A fejezetet a holnapi ülésen folytatják, melyen Linder mentelmi ügye is napirendre kerül. Ülés vége 2 órakor. A madarak a Házban. Amíg a képviselőház folyosóján az egyházpolitika dühöng, az ülésteremben idillibb a hangulat. A mezei rendőrségről szóló törvényt tárgyalják, és ennek kapcsán egyenként átvonulnak a plénumon a népézet figurái. Ott öltöztetik, instruálják a jámbor csőszt, akinek káptalan legyen a feje, ha beveszi azt a sok szakaszt és módosítást, melylyel hozzá kerül az uj törvény. Még a régi becsületes magyar nevét sem hagyták meg a kelmének. Az uj törvény mezőőrnek nevezi. Hasztalan kardoskodott Szalay Károly a csősz elnevezés mellett, bizony nem használt. Kolozsváry Kiss István pilótabirencile vagy mezőbirónak akarta neveztetni, — nem tetszett. Bessenyey átkiáltotta ..Talán országbíró s az ebből támadt derültségben szépen ráadták a csőszre a magyar fület hasogató mezőőr nevezetet. * Tegnap pedig egészen poétáknak és asszonyoknak való vita volt a házban. A mezei rendőrségről szóló törvény 47-ik szakaszát tárgyalták, mely a hasznos madarak védelméről szól. Kár, hogy üres volt a karzat. Nem közönséges látványt nyújtott volna a hölgyeknek az, a mint a honatyák lelkes, poétikus beszédeket mondanak a csattogó fülemüle, a cikázó fecske, meg a gólya érdekében s a mint a t. ház azon vitáz és szavaz,szabad-e megfogni a fülemülét ? Mert tudd meg, óh nemzet, hogy a bájos szavú, szürke ruhás költőt ezentúl csak hatósági engedelemmel szabad megfogni. Aki a nélkül fogja meg, azt bíró elé viszik. Pusztítani pedig a nélkül sem szabad. A vitában Jeszenszky Sándor báró volt az első szónok a szélsőbalról, akinek marcona külsejéről nem is gondolná az ember, hogy olyan lelkes madárbarát. A bárói úr fölhívta a ház figyelmét a fővárosi vendéglősökre, akik gyakran fekete rigót tálalnak föl fenyves madár helyett. Azután kegyelmet kért a fecskének és a gólyának. A szakasz ugyanis azt mondja, hogy a tilalom nem terjed ki a lakóházakon levő madárfészkekre. Ezek pedig csak az eresz alatt fészkelő fecske és keményen keleplű gólya. A képviselő úr meghatott szavakkal kért oltalmat ezeknek a hasznos szárnyasoknak, melyek közt az utóbbi ugyan néha kellemetlen időben kelepel, de többnyire szívesen látott vendég. Ámde Bethlen András gróf rideg hallgatagságba merült s arca semmi jót sem jelentett a fecskék és gólyák barátjának módosítására nézve. Alig ült le Jeszenszky báró, fölkelt Herman Ottó. Ez az ő tere. De az ő szive nagyobb az előtte szólóénál. Nemcsak a fecskét, gólyát fogadja be oda szeretettel, hanem a nyári vércséket, a kis baglyokat, a denevért, a sündisznót, sőt a varangybékát is. Ezek mind hasznos, tiszteletreméltó, kedves állatok, méltók a ház atyafiságos gondjaira. Ő tehát ezeknek kért kegyelmet. A ház a varangyos békánál nevetni bátorkodott, mire a pártfogó ádáz arccal fordult a nevetők felé és olyan dörgedelmes filippikát vágott a fejükhöz, hogy a mosoly eltűnt az ajkakról. — Pszt, suttogták a képviselők, a varangyos békát csak megvédi Herman Ottó, de ki véd meg bennünket ő ellene ? Bethlen András gróf kegyetlen volt. Nem indult meg a fecskék és gólyák nyomorán s nem hátrált meg Herman Ottó oltalmat követelő sündisznói és varangyos békái előtt. Izgalom nélkül az eredeti szöveghez ragaszkodott. Most Szalay Károly, a tiszaeszlári vádló, állt a sorompóba és kitűnt, hogy ő nemcsak azért tud lelkesedni, hogy egypár zsidót felkössenek, hanem azért is, hogy néhány madárkát megmentsen a falusi suhancok gyilkos kezétől. Szalay ellemmondásokat sütött ki a szakaszban és erről az oldalról támadta meg azt. Bethlen András gróf azonnal válaszolt, — de márt ezt szó szerint közöljük: Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter : T. ház! Én azt hiszem, hogy ezen ellenmondás csakis látszólagos. Ugyanis a hasznos madarak pusztítása tilos, azonban az általától én egy madarat megfogok és kalitkába zárok, és nincs elpusztítva, csak helyét változtatja. Tehát helytelen kifejezés lenne az, ha ezt is a pusztítás címe alá vonnák. Azonban látjuk, hogy madárkereskedők egyes vidékeket meglepnek és a fülemléket összefogdossák. Ezt korlátolni kell akként, hogy az hatósági engedélyhez köttetik, viszont az, hogy én a kertemben egy fülemlét meg ne foghassak, egyltalában meg nem indokolható. Tehát én hatósági engedélyt fogok erre kérni s akkor meg fogom a madarat fogni. A miniszter úr tehát megfogta a madarat, vagyis a ház elvetette az állatvédők módosításait. De azért mégis jól járnak az énekes madarak, mert mire tavaszra visszatérnek, a szentesített törvény védő eresze alá bújhatnak. Azonkívül a madarak egy kevésbbé hasznos fajtája is vigaszt meríthet a miniszter szavaiból. Ha ezentúl egy a büntető törvény ellen vétő jó madarat megfognak és elcsuknak, az büszkén hivatkozhatik Bethlen Andrásra, aki szerint nem történik egyéb vele, mint hogy csak a helyét változtatja. — A nemzeti kaszinó választása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jan. 81. A nemzeti kaszinó idei választása rendkívül nagy port vert fel a politikai világban. Nem is volt a kaszinóban még ilyen választás, amely iránt ekkora lett volna az érdeklődés a kaszinó tagjai között. Húsz év óta a legérdekesebb választás az volt, amelyben 230-an szavaztak, rendesen 120— 130 a szavazatok száma. A minapi választáson 333 szavazólapot adtak be. Ebből a 333-ból 178 volt azoknak a szavazatoknak a száma, amelyeket az Atzél Béla báró vezetése alatt állott , győztes párt adott be, a többi 155-öt pedig a kisebbségben maradtak. Így történt meg az a vereség, amelyet a liberális körök most a liberalizmus vereségének mondanak s mindenáron szeretnének jóvátenni. A jóvátevés formáját abban látják, hogy új választást akarnak provokálni. Ezért nyíltan és titkosan fölszólítják a kibukott választmányi tagok helyére beválasztott új tagokat, hogy mondjanak le választmányi tagságukról. Ezzel remélik elérni azt, hogy ha többen lemondanak, új , választást kell majd elrendelni, amelyen behozhatják a most kibukottakat. Ez az akció azonban — mint több oldalról hitelesen értesülünk — nem sok sikerrel kecsegtet. Először is új választásról a jövő évi közgyűlésig szó sem lehet. Ha harminc választmányi tag fog is lemondani, még mindig marad húsz ember abban a választmányban, amelynek határozathozatalhoz 15 tag részvétele szükséges. Eddig azonban mindössze négyen mondtak le: Széchenyi Béla, Széll Kálmán, Esterházy Miklós Móric, Papavicini Ede és még lesz egy-két utánuk következendő. Ellenben kárba veszett a rábeszélés Dessewffy Aurélnál, Blaskovich Ernőnél, Sztáray Jánosnál, Károlyi Lászlónál, Károlyi Sándornál, Apponyi Albertnál és másoknál, akik erélyesen utasították vissza a lemondásra kérőket. Ki kell emelnünk, hogy nem a liberalizmus szenvedett vereséget a kaszinóban, hanem egyszerűen a Tiszák gárdája, amely fokozatosan népszerűlenedett el évek óta a kaszinó köreiben (igen kitűnő jele ennek az, hogy a kaszinó eddigi választásain is mindig Tisza Lajos gróf jutott be a legkevesebb szavazattal a választmányba). Tiszáék ellen indult meg a mozgalom, amely a kaszinónak vidéki tagjait is szavazásra bírta, oly annyira, hogy Tisza Kálmán is megválasztását csak Atzél Béla bárónak köszönheti, aki a kezében volt 47 szavazólapról nem törölte Tisza Kálmán nevét, nehogy ezt a tettét kicsinyes revánsnak mondják azért a szekatúráért, amelyet a volt miniszterelnök vele Bodajkon elkövetett. A Budapester Correspondens értesülése szerint Bittó István és Széll Kálmán is aláírták a választmányi tagságról lemondó közös nyilatkozatot, Széll Kálmán pedig nem fogja megtartani a Széchenyilakomán a pohárköszüntöt.