Budapesti Hírlap, 1894. február (14. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-14 / 45. szám

Budapest, 1894. XIV. évfolyam 45. sz. Szerda, február 14 Előfizetési árak: Egész évt* * * 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hónapra 1 frt 30 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep utén való napon is. Előfizetések, apróhirdetések I0Mető József-körút 5. sz. a. utcai helyiségünkben is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő­. Szerkentőség és kiadóhivatal: Tmn., Rökk Szilárd-ülés 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvételnek lézser-kört 5. sz. a. utcai folyisárban is. Az egyházak a reformban. Budapest, febr. 13. Ha az ember nem olvas egyebet, mint kormánypárti cikkeket és füzete­ket az egyházpolitikáról s ha még hozzá sikerül az eleven élet tényezői elől is szemét behunyni, akkor úgy tetszik, nincsen könnyebben megoldható prob­léma, mint a mi bonyodalmunké. Nem kell egyéb hozzá, mint megszavazni a kötelező polgári házasságot és megvan. Ez a tisztán katolikus Franciaországban és túlnyomóan protestáns Poroszor­szágban így is volt. E nemzetek átla­gos műveltségének előkelő foka, népes városaik tetemes száma és a nép egy­­nyelvűsége hozzá valóban igen meg­könnyítette ezt a feladatot. Mi ná­lunk a kérdés komplikáltabb, és a­mi másutt könnyen eldönthető a tisztán elvi szempontokból, itt Magyar­­országon súlyosan komplikálódik az egyházak és pedig nagy egyházak so­kasága által, a nyelvek — a nem­zeti­sé­­gek — különfélesége által s ez súlyo­san követeli a gyakorlati szempontok érvényesítését. Belejátszik még ebbe a ivh­ívek­.sp.gi JDL. Jujoy különbözősége úgy területek, mint nemzetiségek és egyhá­zak szerint, a nagyobb városi elem némi hiánya és a kulturális íntézékenyek, n­agyobb részének is nem állami, hanem éppenséggel felekezeti természete. A­ki mindezt semmibe sem veszi, hanem csak mentül nagyobb szabad­­elvűségre törekszik és abban látja az országos üdvöt, az igen nagyon meg­könnyíti a gondját is, a munkáját is. Ámbár közbevetőleg legyen mondva, a liberalizmus szempontjából az ismert pol­­gári házassági formák közül éppen nem a kötelező formábale^il^áMsább, hanem a fakultativ, a­mely legtöbb^ szabadsá­got biztosit az egyénnek. A kötelező csak a legegyszerűbb. Ez a forma ho­nosodott meg olyan országokban, a­hol legtöbb érzéke volt az államférfiak­nak az állami akarat érvényre juttatá­sához, a fakultatív polgári házasság ott fészkelte be magát, a­hol az embe­rekben több volt az érzék az egyéni jogok becse iránt. De ezt nem az egyik vagy másik forma ellen hozom fel, csakis a mi liberális jelszavaink jellemzésére. Elvégre ha nem akarjuk egymást sem ámítani, sem rágalmazni, be kell ismernünk, hogy nálunk a kér­dés nem elvi szempontból van felál­lítva, mert az összes pártokban vannak hívei a kötelező formának és a­kik ellenzik, csakis gyakorlati okokért teszik. Azt merném mondani, hogy Appo­­nyi Albert gróf beszéde óta a kérdést így kell föltenni: megoldjuk most az egyházpolitikai problémát az egyházak ellenében, vagy az egyházak segítségé­vel. És ne adja senki se a fejét arra a gyermekes felfogásra, mintha itt csu­pán a katolikus egyházról volna a szó. — A katolikus egyházban ez dogma kérdése — még pedig minden formája a polgári házasságnak és minden há­zasságnak, a mely polgári judikatura alá rendeltetik — bizonyos mértékig tehát a katolikus egyházzal ez a re­form-mozgalom mindig szemben fog állani s tudjuk is, hogy jelszava a to­­lerami posse, azaz eltűri, a mit el nem fogadhat. De fontos ez a többi egy­házra nézve. Mert ha sikerül azoknak a férfiaknak, kiket a kötelező formától ma gyakorlati aggodalmak tartanak vissza, h­a sikerül nekik a megoldás oly formuláját találni, a­melyet a dogma által kötött egyházak tűrni szívesebben hajlandók, a többi egyház pedig szíve­sen elfogad, akkor megszereztük ve­szedelmek nélkül mind a jót, a­mit ez a modern intézmény tartalmaz és el­kerültük mind a kárt, a­melylyel járhat. Magyarország kultúrái szolgálatát talán több, miffi fal­r­auszban ma még az egyházak teljesítik. És hogy a bé­kés," elégedett," vagyonilag tisztessége­sen biztosított egyházak mily kiszámít­hatatlan jó szolgálatokat tehetnek ma még Magyarországnak, azt, úgy hiszem, mindenki tudja. Hiszen milliói a pol­gároknak még ma is minden erkölcsi, értelmi és érzületi tartalmat az egyház ! ! A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Egy szerelmes tévedése. Párvay Mihály esete. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Lapunk múlt pénteki számában egy Nyílt levél jelent meg a közönséghez, ele k­üönösen a hölgyvilághoz intézve, azzal a kéréssel, hogy jó tanácscsal segítsenek szegény Párvay Mi­hály barátunkon, a­ki tévedés folytán oly különös helyzetbe jutott. Rövid pár nap alatt az ország minden részéből kaptunk feleletet,­­ különösen a hölgyektől. Sokan egészen tréfásan fogják fel a dolgot (nyilván azt hí­vén, hogy a tárca csak Sipulusz tréfája volt), sokan nem egészen hízelgő megjegyzéseket tesznek Párvay­ra (a­mit nem adhatunk ki, mivel a dolog igaz és a szereplők élnek), de a legtöbb levélben oly kedvesen nyilatkozik meg a női szív meleg szeretete és e szeretet mély­sége, hogy szerkesztőségbeli legblazirtabb em­bereinknek is igazi gyönyörűséget okoztak. A következőkben megkezdjük a feleletek közlését, elsőnek adván egy jeles írónk álnév alá rejtőző levelét. I. A Párvay-ügy. Nyilt levél Sipuluszhoz. Kedves barátom! Nem vagyok sem asszony, sem leány s igy Magyarország hölgyeihez intézett nyílt felhívásod éppen oly kevéssé volt hozzám in­tézve, mint a persa sah-hoz. Ezt nem a te tájékozásodra jegyzem meg, mert te úgy is tudod, hanem az olvasók ked­véért, a­kik e kijelentésem nélkül még az u. n. szépnemhez számíthatnának. Nem­ kedves olvasóim, nem hordok sleppet és nem készítek baracklekvárt; nincs szükségem nőorvosra s ha fürdőre akarok menni, akkor ezt megtehetem a nélkül, hogy betegséget színlelnék; hidegen hagy a legújabb kalapminta s az újságokban nem az apró­hirdetések az első olvasmányom; ha a képviselőház karzatán ülök, akkor nem Rohonczy Gidát és Fenyvessy Francit nézem, hanem Tibád Antalt meg Hegedűs Sándort. .. Tovább is folytathatnám, de az utolsó mon­dással talán már eléggé beigazoltam, hogy nem vagyok sem asszony, sem leány. Hogy mégis hozzászólok a Párvay Mihály bonyolult esetéhez, azt tehát nem azért teszem, mintha arra engem is felhívtál volna, de egye­dül azért, mert ez a szegény fiú — úgy, a mint te leírtad — igen rokonszenves fiatalem­bernek látszik. Fáj nekem, hogy olyan kelle­metlen helyzetbe jutott s kötelességem meg­tenni a megmentésére mindent, a mi csak telik tőlem. Már nagynevű névrokonomnak — annak, a kinek a könyvei vörösbe vannak kötve — is megvan az az ősi szokása, hogy mindig ta­nácsokat osztogat (hotelek és borravalók ügyé­ben) ; engedd meg, hogy én is adhassak egy tanácsot Párvay Mihály kedves barátunknak, az ő bánatos szívének fura dolgában. Mielőtt azonban a tanácsomat elmonda­nám, nem mulaszthatom el, hogy a hatás fo­kozása végett ide ne tegyek három csilla­got. Régi, nagyon régi módszer, de ki van próbálva. * * * Ha azonban a főszedő úr véletlenül so­­kallaná a három csillagot, akkor elég lesz erre is.* És most jön a tanács. Párvay Mihály nem tehet okosabbat, mint h­a nőül veszi Runner Aranka kisasszonyt. E tanács megokolására szolgáljanak a következők: Mi is történt tulajdonképpen a mi derék fiatalemberünkkel ? Beleszeretett egy szép szőke leányzóba, a­ki világos kabátot hord. Igaz, hogy a­mikor tisztességes szándékával és ugyan­olyan szerelmével Runneréknál tiszteletét teszi, nem azt a fiatal hölgyet találja maga előtt, a­ki megbabonázta, hanem egy másikat. De ez csak látszólag nagy baj, a valóságban semmi jelentőséggel sem bír. Magad írod szóról-szóra: „Egy szép szőke leány lebegett be, világos kabátban.“ A főtulajdonságok, a­mikbe Párvay Misi belesze­retett, megvannak benne : a szőkeség, a szép­ség és a világos kabát. S miután sipuluszi leleményességed a kezdődő regénynek még azt az érdekességet is kölcsönözte, hogy Runner kisasszony fülig szerelmes a mi barátunkba, hát igazán alig hiszem, hogy összeillőbb pár ez idő szerint található volna ezen a föld­golyóbison. Nem szólnék egy szót sem, ha az Aranka kabátja nem lenne világos. De igy ... Az a másik leány, a­kit az utcán meg­látni és megszeretni Párvayra nézve csak pil­lanatnak műve volt, a te adataid szerint sem­mivel se szőkébb, mint Runner Aranka ; nem is szebb, mint Runner Aranka s még csak a kabátja se világosabb, mint Runner Aranká­nak. Mi előnye van tehát az ismeretlen leány­nak (a­kit valószínűleg Brunner Angyalkának Mai számunk 16 oldal.

Next