Budapesti Hírlap, 1894. február (14. évfolyam, 32-59. szám)
1894-02-14 / 45. szám
Budapest, 1894. XIV. évfolyam 45. sz. Szerda, február 14 Előfizetési árak: Egész évt* * * 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hónapra 1 frt 30 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep utén való napon is. Előfizetések, apróhirdetések I0Mető József-körút 5. sz. a. utcai helyiségünkben is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkentőség és kiadóhivatal: Tmn., Rökk Szilárd-ülés 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvételnek lézser-kört 5. sz. a. utcai folyisárban is. Az egyházak a reformban. Budapest, febr. 13. Ha az ember nem olvas egyebet, mint kormánypárti cikkeket és füzeteket az egyházpolitikáról s ha még hozzá sikerül az eleven élet tényezői elől is szemét behunyni, akkor úgy tetszik, nincsen könnyebben megoldható probléma, mint a mi bonyodalmunké. Nem kell egyéb hozzá, mint megszavazni a kötelező polgári házasságot és megvan. Ez a tisztán katolikus Franciaországban és túlnyomóan protestáns Poroszországban így is volt. E nemzetek átlagos műveltségének előkelő foka, népes városaik tetemes száma és a nép egynyelvűsége hozzá valóban igen megkönnyítette ezt a feladatot. Mi nálunk a kérdés komplikáltabb, és ami másutt könnyen eldönthető a tisztán elvi szempontokból, itt Magyarországon súlyosan komplikálódik az egyházak és pedig nagy egyházak sokasága által, a nyelvek — a nemzetiségek — különfélesége által s ez súlyosan követeli a gyakorlati szempontok érvényesítését. Belejátszik még ebbe a ivhívek.sp.gi JDL. Jujoy különbözősége úgy területek, mint nemzetiségek és egyházak szerint, a nagyobb városi elem némi hiánya és a kulturális íntézékenyek, nagyobb részének is nem állami, hanem éppenséggel felekezeti természete. Aki mindezt semmibe sem veszi, hanem csak mentül nagyobb szabadelvűségre törekszik és abban látja az országos üdvöt, az igen nagyon megkönnyíti a gondját is, a munkáját is. Ámbár közbevetőleg legyen mondva, a liberalizmus szempontjából az ismert polgári házassági formák közül éppen nem a kötelező formábale^il^áMsább, hanem a fakultativ, amely legtöbb^ szabadságot biztosit az egyénnek. A kötelező csak a legegyszerűbb. Ez a forma honosodott meg olyan országokban, ahol legtöbb érzéke volt az államférfiaknak az állami akarat érvényre juttatásához, a fakultatív polgári házasság ott fészkelte be magát, ahol az emberekben több volt az érzék az egyéni jogok becse iránt. De ezt nem az egyik vagy másik forma ellen hozom fel, csakis a mi liberális jelszavaink jellemzésére. Elvégre ha nem akarjuk egymást sem ámítani, sem rágalmazni, be kell ismernünk, hogy nálunk a kérdés nem elvi szempontból van felállítva, mert az összes pártokban vannak hívei a kötelező formának és akik ellenzik, csakis gyakorlati okokért teszik. Azt merném mondani, hogy Apponyi Albert gróf beszéde óta a kérdést így kell föltenni: megoldjuk most az egyházpolitikai problémát az egyházak ellenében, vagy az egyházak segítségével. És ne adja senki se a fejét arra a gyermekes felfogásra, mintha itt csupán a katolikus egyházról volna a szó. — A katolikus egyházban ez dogma kérdése — még pedig minden formája a polgári házasságnak és minden házasságnak, a mely polgári judikatura alá rendeltetik — bizonyos mértékig tehát a katolikus egyházzal ez a reform-mozgalom mindig szemben fog állani s tudjuk is, hogy jelszava a tolerami posse, azaz eltűri, a mit el nem fogadhat. De fontos ez a többi egyházra nézve. Mert ha sikerül azoknak a férfiaknak, kiket a kötelező formától ma gyakorlati aggodalmak tartanak vissza, ha sikerül nekik a megoldás oly formuláját találni, amelyet a dogma által kötött egyházak tűrni szívesebben hajlandók, a többi egyház pedig szívesen elfogad, akkor megszereztük veszedelmek nélkül mind a jót, amit ez a modern intézmény tartalmaz és elkerültük mind a kárt, amelylyel járhat. Magyarország kultúrái szolgálatát talán több, miffi falrauszban ma még az egyházak teljesítik. És hogy a békés," elégedett," vagyonilag tisztességesen biztosított egyházak mily kiszámíthatatlan jó szolgálatokat tehetnek ma még Magyarországnak, azt, úgy hiszem, mindenki tudja. Hiszen milliói a polgároknak még ma is minden erkölcsi, értelmi és érzületi tartalmat az egyház ! ! A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Egy szerelmes tévedése. Párvay Mihály esete. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Lapunk múlt pénteki számában egy Nyílt levél jelent meg a közönséghez, ele küönösen a hölgyvilághoz intézve, azzal a kéréssel, hogy jó tanácscsal segítsenek szegény Párvay Mihály barátunkon, aki tévedés folytán oly különös helyzetbe jutott. Rövid pár nap alatt az ország minden részéből kaptunk feleletet, különösen a hölgyektől. Sokan egészen tréfásan fogják fel a dolgot (nyilván azt hívén, hogy a tárca csak Sipulusz tréfája volt), sokan nem egészen hízelgő megjegyzéseket tesznek Párvayra (amit nem adhatunk ki, mivel a dolog igaz és a szereplők élnek), de a legtöbb levélben oly kedvesen nyilatkozik meg a női szív meleg szeretete és e szeretet mélysége, hogy szerkesztőségbeli legblazirtabb embereinknek is igazi gyönyörűséget okoztak. A következőkben megkezdjük a feleletek közlését, elsőnek adván egy jeles írónk álnév alá rejtőző levelét. I. A Párvay-ügy. Nyilt levél Sipuluszhoz. Kedves barátom! Nem vagyok sem asszony, sem leány s igy Magyarország hölgyeihez intézett nyílt felhívásod éppen oly kevéssé volt hozzám intézve, mint a persa sah-hoz. Ezt nem a te tájékozásodra jegyzem meg, mert te úgy is tudod, hanem az olvasók kedvéért, akik e kijelentésem nélkül még az u. n. szépnemhez számíthatnának. Nem kedves olvasóim, nem hordok sleppet és nem készítek baracklekvárt; nincs szükségem nőorvosra s ha fürdőre akarok menni, akkor ezt megtehetem a nélkül, hogy betegséget színlelnék; hidegen hagy a legújabb kalapminta s az újságokban nem az apróhirdetések az első olvasmányom; ha a képviselőház karzatán ülök, akkor nem Rohonczy Gidát és Fenyvessy Francit nézem, hanem Tibád Antalt meg Hegedűs Sándort. .. Tovább is folytathatnám, de az utolsó mondással talán már eléggé beigazoltam, hogy nem vagyok sem asszony, sem leány. Hogy mégis hozzászólok a Párvay Mihály bonyolult esetéhez, azt tehát nem azért teszem, mintha arra engem is felhívtál volna, de egyedül azért, mert ez a szegény fiú — úgy, a mint te leírtad — igen rokonszenves fiatalembernek látszik. Fáj nekem, hogy olyan kellemetlen helyzetbe jutott s kötelességem megtenni a megmentésére mindent, a mi csak telik tőlem. Már nagynevű névrokonomnak — annak, a kinek a könyvei vörösbe vannak kötve — is megvan az az ősi szokása, hogy mindig tanácsokat osztogat (hotelek és borravalók ügyében) ; engedd meg, hogy én is adhassak egy tanácsot Párvay Mihály kedves barátunknak, az ő bánatos szívének fura dolgában. Mielőtt azonban a tanácsomat elmondanám, nem mulaszthatom el, hogy a hatás fokozása végett ide ne tegyek három csillagot. Régi, nagyon régi módszer, de ki van próbálva. * * * Ha azonban a főszedő úr véletlenül sokallaná a három csillagot, akkor elég lesz erre is.* És most jön a tanács. Párvay Mihály nem tehet okosabbat, mint ha nőül veszi Runner Aranka kisasszonyt. E tanács megokolására szolgáljanak a következők: Mi is történt tulajdonképpen a mi derék fiatalemberünkkel ? Beleszeretett egy szép szőke leányzóba, aki világos kabátot hord. Igaz, hogy amikor tisztességes szándékával és ugyanolyan szerelmével Runneréknál tiszteletét teszi, nem azt a fiatal hölgyet találja maga előtt, aki megbabonázta, hanem egy másikat. De ez csak látszólag nagy baj, a valóságban semmi jelentőséggel sem bír. Magad írod szóról-szóra: „Egy szép szőke leány lebegett be, világos kabátban.“ A főtulajdonságok, amikbe Párvay Misi beleszeretett, megvannak benne : a szőkeség, a szépség és a világos kabát. S miután sipuluszi leleményességed a kezdődő regénynek még azt az érdekességet is kölcsönözte, hogy Runner kisasszony fülig szerelmes a mi barátunkba, hát igazán alig hiszem, hogy összeillőbb pár ez idő szerint található volna ezen a földgolyóbison. Nem szólnék egy szót sem, ha az Aranka kabátja nem lenne világos. De igy ... Az a másik leány, akit az utcán meglátni és megszeretni Párvayra nézve csak pillanatnak műve volt, a te adataid szerint semmivel se szőkébb, mint Runner Aranka ; nem is szebb, mint Runner Aranka s még csak a kabátja se világosabb, mint Runner Arankának. Mi előnye van tehát az ismeretlen leánynak (akit valószínűleg Brunner Angyalkának Mai számunk 16 oldal.