Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)

1894-03-10 / 69. szám

1894. március 10. BUDAPESTI HÍRLAP. (69. sz.) miniszterhez intézett felkérésben meghivta a kiállí­tásra a magyar iparosokat is. A kereskedelemügyi miniszter, tekintettel arra, hogy Gácsország népességének 75°/0-a földmivelés­­sel foglalkozik, s így a mezőgazdasági gépekre szük­sége van, másfelől arra, hogy ezen ország az utóbbi évtized alatt nagyszámú iparos szakiskoláiban ha­ladó és életerős iparos nemzedéket nevelt, s így ipari munka­gépekben és szerszámokban is számot­tevő összeköttetéseket hozhat iparosainknak a kiál­lítás, értesítette a rendező­bizottságot, hogy hajlandó a magyar osztály szervezését a maga részéről is elősegíteni s a kiállításban részt venni kívánó ipa­rosok üzleti és erkölcsi érdekeinek hivatalos képvi­seletéről gondoskodni. Fel is hívta már a kereske­delmi múzeumot, hogy a hazai érdekelt körök kellő informálásáról gondoskodjék és a nevezett kiállítás igazgatósága, valamint a magyar kiállítók között a közvetítést teljesítse. Az összes végrehajtási munká­latokat, nevezetesen az osztály rendezését, a kiállí­tóknak minden irányban való képviseletet a keres­kedelemügyi miniszter Kovács Gyula arra, a magyar Kereskedelmi Múzeum aligazgatójára, (a philippo­­poli kiállítás volt magyar miniszteri biztosára) bízta ki a szükséges előmunkálatok teljesítése végett mát­kl is utazott Lem­bergbe. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle cím alatt Fálbert Alajos szerkesztésében az orsz. gazdasági egyesület folyóiratot indít meg. E folyó­irat születését amaz incidensnek köszöni, hogy a kormány a milleniumi kiállításra meg akarta Ma­gyarország gazdaságának történetét íratni, de erre ma már kevés lévén az idő, szakközlönyt alapíta­nak, mely hivatva lesz hazánk gazdaságtörténelmé­nek adatait összegyűjteni. A folyóiratot a kormány anyagilag is fogja támogatni.­­ A mezőgazdasággal és erdészettel fog­lalkozók nyugdíjintézetének igénybe vétele ér­dekében a földmivelésügyi miniszter körrendeletet intézett az összes kir. erdőfelügyelőségekhez. A felhívás röviden vázolván ezen intézmény célját és hivatását, ama várakozásának ad kifejezést, miképp az erdőfelügyelőségek a maguk részéről odahassa­nak, hogy az érdekelt birtokosok alkalmazottjaik jövőjéről e nyugdíjintézet igénybevitele utján gondoskodjanak. — Pestm­egye mezőgazdasága a kiállítá­son. A pestvármegyei gazdasági egyesület a mi­nap elhatározta, hogy a milleniumon lókiállitást fog rendezni s e célból a megyétől nagyobb kölcsönt fog kérni, hogy a megye összes vidékeiről lovakat szerezhessen be. Lesz szarvasmarha-kiállítás is. A szőlő, gyümölcs és a borászat bemutatására Kecs­keméttel együtt külön pavillont építenek. A többi testét.. . Ezért mondtam, hogy maga szabad és úgy intézheti sorsát. — Szabad ! kiáltott fel keserűen Djalma. Hát nem voltam-e az, teljesen magamra ha­gyatva mindig. De igaza van, most már nem tartozom senkihez, egyetlen élő rokonom vagy hozzátartozóm sincs e földön. És kezeibe rejtvén szomorú arcát, zoko­gott, mi oly szivszaggató volt, hogy Ádám megrendülve s vallomását megbánva állt mellette. — Menjünk, — mondá azután halkan, letörülvén könyeit s megindult. — Ezért voltak hát oly jók irántam mindannyian s ezért beszélt a grófné olykor egész érthetet­len dolgokat nekem . . . Igazán hálás vagyok jóságukért, mit alig érdemiek meg. Most hát teljesen árva és szabad vagyok. Várjon mit kezdjek — szabadságommal? — Mindenekelőtt csatolja sorsát azéhoz, ki azt már nem egyszer ajánlotta fel ma­gának. Djalma félénken pillantott reá. Még min­dig hihetetlen volt neki ez a váratlan hir . . . Anyja meghalt, megsemmisült az a gyönyörű ép, egészséges, erőteljes alak, mely­ mindenki­­ben bámulatot gerjesztett, már az enyészet karjai között pihen . . . Nem tudta elhinni, egé­szen megzavarodott e gondolat fölött. — Nem felel szavaimra Djalma ? — kérdé az ifjú, midőn a kastély lépcsőháza előtt álltak. Némán rázta meg­­fejét a leányka, jeléül, hogy nem tud beszélni. Torkához emelte ke­zét, mintha fuladoznék s Ádám nem akarta kínozni, karját nyújtván neki, fölvezette a lép­csőn s szobája ajtajánál vált el tőle. Várjon jól tettem-e, hogy megmondtam neki anyja halálát, — gondola, mialatt visszavonult a terraszra, hol Zborayné és Mihály gróf még mindig a legjobb egyetértésben ültek együtt. Ádámot belépni látván, a grófné Djaknáról mezőgazdasági terményeket az országos mezőgaz­­gazdasági pavillonban fogják elhelyezni. — A pesti magyar kereskedelmi bank ma teszi közzé a lefolyt 1893. évi mérlegét, mely a következő tételeket tartalmazza : Mérlegszámla. Vagyon. Pénztárkészletek 2 mil­lió 450,465 frt 19 kr, váltótárca 20.296,310 frt 80 kr, előlegek értékpapírokra folyó számlákban 14 millió 266,818 frt 10 kr, lombard-előlegek és report 4.765,607 frt 8 kr, jelzálogkölcsönök 37.492,426 frt 95 kr, községi kölcsönök 31.584,781 frt 57 kr, köl­csönök készpénzben 266,884 frt 78 kr, hátralékos jelzálogi törlesztési részletek 355,272 frt­ 16 kr, a záloglevelek biztosítéki alapja 2.240,255 frt, saját záloglevél és kötvény­tárca 4.423,742 frt, banképü­let 315,000 frt, értékpapír-tárca 4.336,83 frt 81, be­fizetések szindikátusokba 1.216,775 frt 81 kt, a nyugdíjalap értékpapírjai 461,348 forint 42 krajcár, a hivatalnokok betegsegélyző alapjának értékpapír­jai 10,000 frt, különféle alapítványok értékpapírjai 37,000 frt,befizetések a betéti társaságoknál 631,587 frt, 50 kr, váltó­ üzlet 591,453 frt 74 kr, adósok 12 mil­lió 013,679 frt 02 kr,­­leltár 24.097 frt 95 kr, össze­sen 137.780,644 frt 88 kr. Terhek: Részvénytőke 10.000,000 frt, tartalékalapok 4.038,000 frt, a bank alkalmazottjainak nyugdíj- és betegsegélyző alapja 488,648 frt 12 kr, különféle alapítványok 37.300 frt, forgalomban levő elfogadványok 38.000 forint, forgalomban levő kötelezvények 72.616,005 forint, betétek 44.182,318 frt 40 kr, a hitelvészesek kö­vetelése 128,035 frt 58 kr, fel nem vett osztalékok 48.782 frt 05 kr, előre fizetett jelzálog-kölcsön tör­lesztési összegek 43.156 frt 89 kr, átmenő té­telek és kamatok 4.059,169 frt 83 kr, nyereség­­egyenleg 2.101,229 frt 01 kr, összesen 137 millió 780,644 frt 88 kr. Nyereség- és veszteség-számla. Ter­hek: Igazgatóság, hivatalnokok és szolgák fize­tése 256.968 frt 59 kr, költségek 198.498 frt 16 kr­, adó 211.243 frt 27 kr, leírások 53.448 fr­ fe 38 kr, leltári beszerzések 16.985 frt 15 kr, 1893. évi nye­reség 2,101.229 frt 1 kr, összesen 2,838.372 frt. 56 kr. Nyereségek : nyereség-áthozat 1892-ről 295.880 frt 60 la­, tiszta kamatjövedelem 1.203.078 frt 33 kr, a banképület jövedelme 21.930 frt 39 kr, nye­reség a jelzálog-üzletből 377.804 frt 86 kr, külön­féle jutalékok 279.842 frt 48 kr, nyereség külföldi váltók és pénznemek után 154.002 frt 68 kr, nye­reség értékpapírokon 71.444 frt 79 kr, nyereségek szindikátusokon és különféle nyeremények 175.962 frt 77 kr, fiókintézeti nyereségek 157.933 frt 8 kr­, nyereség a váltó­üzletből 92.895 frt 65 kr, nyereség a hitelrészesek üzletéből 7596 frt 93 l­­, összesen 2.838.372 frt 56 kr. A­mint­a számadatokból kitűnik, nemcsak a végeredményben mutatkozik nagyobb nyereség, ha­nem minden egyes üzletág folytonos fejlődése hozzájárul a bank eddigi dús jövedelmeinek további biztosításához. kérdezősködött, de az ifjú kitérőleg felelt, mire az szobájába ment, hogy átöltözködjék, mert ebéd ideje volt, félóra múlva csengettek, de Djalma nem jelent meg azon, fejfájást ad­ván okul, egész este szobájában maradt és magára zárta ajtaját. A következő napokban nem vallotta meg Eleonóra grófiának, hogy tudja anyja halálát. Csendes, szomorú, de nyugodt volt, még gyász­ra hát sem kért pártfogónőjétől, keveset be­szélt s Mihály gróf nagyon egyhangú és csen­desnek találta, nem tudván okát levertségének, valamint Zborayné sem sejté, hogy az tudja a hercegnő halálát . . . A lefolyt évben elért, üzleti eredmény ismét túlhaladja az összes eddigi nyereségeket s annál értékesebb, minthogy ezúttal is túlnyomó részben a rendes bank- és jelzálogüzletből van merítve és csak igen csekély mértékben járulnak ahhoz az egyes konzorciális üzletekből származó apróbb nye­reségek. A bank jelzálogüzlete ismét nagyobbodott s ezzel a záloglevelek forgalma, mely 10 millióval haladja meg a megelőző év állományát és 38 mil­lióra emelkedik. Saját címleteiből­­a bank a lefolyt évben 16 és fél milliót adott el. Épp oly jelenté­keny a bank betétüzlete, melyben a takarékbetét­­köny­vöcskékre, folyó- és cheque-számlában és egyéb követelésekben a banknál elhelyezett tőkék a 44 milliót elérik; ez oly betétállomány, melynél csak egy intézeté­s a Hazai takarékpénztáré na­gyobb. Különös figyelmet érdemel továbbá a tiszta kamatbevételeknél mutatkozó, 100.000 forintnyi emelkedés. A bank kezelésére bízott tőkék mobilitásáról kitűnően van gondoskodva, minthogy 60 milliónyi passzívákkal szemben 58 millió könnyen realizálható aktívák állnak, ezek közt a váltótárca 207, mil­lióval , ennél nagyobb tárcával országunkban csakis az osztrák-magyar bank rendelkezik. Ezen kedvező viszony a bank hagyományos elővigyázó üzleti po­litikájának gyümölcse, mely az intézetnek könnyű alkalmazkodását biztosítja a pénzviszonyok minden­kori konjunktúrájával szemben. Egészben véve a zárszámadás minden tekintetben a folytatólagos egészséges fejlődés és az intézet folytonos emelke­désének örvendetes képét mutatja és azon dicsére­tes fáradhatatlan tevékenység és körültekintés mel­lett tanúskodik, melylyel az igazgatóság az intézet ügyeit kezeli.­­ A vetések állása és a mezőgazdasági ál­lapot március hó 1-én a földmivelésügyi miniszter­hez beérkezett jelentések alapján a következő volt : Február havában az időjárás nagyon változó volt , körülbelül 14-ig tavaszias jellegét megtartotta, azontúl csaknem e hó végéig hideg idő uralkodott. Csapadék, hó és eső február hó végén több helyen volt s még m­a is borítja az erdélyi és a felvidéki hegyeket,­­ nevezetesen Csik, Hunyad, Beszterce- Naszód, Árva, Ung vármegyékben, végül a krassó­­szörényi magasabb részeket Facset vidékén. A szá­razság után a csapadék nagyon jókor jött meg és így a megcserepesedett talaj egy­időre a kellő nedvességben részesült. A gabonaveté­sek állását illetőleg ma még pozitive semmit sem lehet tudni ; panaszkodnak ugyan több helyen, hogy a vetésekre a februári száraz fagy ártalmas volt, különösen pedig az iránt, hogy a homokosabb ré­szeken a gyakori északi szél jelentékeny kárt oko­zott. A repce, mint ezt most már jobban megálla­píthatni, csaknem országszerte kisebb-nagyobb mérv­ben szenvedett, részben ki is fagyott. Általában véve számottevő gabona és repce kárt jeleznek: tegágyában az öreg urat, nem­ lévén bizo­nyos, miféle fogadtatásban részesülhetne általa, kinél semmi sem volt előre kiszámítható s minden a perc benyomásától függött. Ádám tehát egy napon megemlítette neki, hogy Djalma fölajánlotta ápolását. — Végre, — kiáltott fel az öreg gróf látható örömmel. — Erre már régen gondol­hattál volna. Hisz azért jöttek ide és szinte bámultak, hogy nem volt arra szükség , hogy ágyon kívül találtak, miután ez volt a cél, mely miatt meghívtad őket. Ádám nem adott magában igazat ez állí­tásnak, de e naptól fogva a fiatal leány majd­nem minden idejét a beteg ágya mellett tölté, ki oly nyugodt és csendes volt jelenlétében, mintha varázshatalom tartaná fogva s engedel­messég és türelemre kényszerítené, ki e tulaj­donságokat azelőtt soha sem ismerte. Gyak­ran órákig beszélgetett vele. Érdekelte őt an­nak belső világa, gondolkodásmódja. Kedvelte hangjának zengzetességét, bánatos mosolyát, türelmetlen volt távollétében és örömmel látta visszatérni. Mindezen jelek nem maradtak Ádám előtt titokban, de nem csodálkozott fölöttük, miután atyja helyében ő is éppen úgy tett és érzett volna s látta, hogy a leányka bájos lénye senkire sem tévesztheti el hatását. Azonban sem a feláldozó ápolás, sem a békés, nyugodt han­gulat, melyben a beteg most napjait tölté, nem háríthatták el a veszélyt, mely hónapok óta lappangó léptekkel közeledett felé, kime­­rité erejét s egy napon az orvos tudatta ádém gróffal, hogy atyjának már a legjobb esetben csak napjai vannak e földön . . . Nagyon megdöbbentőig hatott az ifjúra ez a kijelentés, ki gyermeki melegséggel sze­rette atyját s annak kíméletlen természete da­cára forrón ragaszkodott hozzá. Az orvos sza­vai után alig mozdult el többé a beteg köze­léből, híven megoszta az ápolást Djalmával. TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Egy napon az öreg Bocsáry betegsége ismét hirtelen rosszabbra fordult. Ágyban kel­lett maradnia s nagy fájdalmai voltak. Ál­matlan éjszakákat és rossz­ napokat töltött, mindig türelmetlen volt és folytonosan szitkozó­dott a halál ellen, mely késik megszabadítani őt szenvedésétől. Ádám türelme a legnagyobb próbára volt téve, mert bármit tett, mondott és taná­csolt atyjának, az mindent a legzordabb mó­don utasított vissza, semmit sem akarván el­fogadni fájdalmai enyhítésére, bár állítása sze­rint azok majdnem elviselhetetlenek voltak. Az orvosnak végre az a gondolata tá­madt, hogy Djalmát vezessék hozzá, kinek ta­lán hallgat szavára és kérelmére, miután foly­vást ápolási módszerét dicsérte, ki egészen másként bánt szerinte a grófnéval, midőn az beteg volt, mint vele bánnak. Zsörtölődő természete most ismét egész kíméletlenségében mutatkozott si majd az or­vos, majd Ádám gróf, majd öreg szolgája el­len volt kifogása, kik már majdnem teljesen elvesztették türelmüket. Szó nélkül azonban nem merték a her­cegnőt arra fölkérni, hogy látogassa meg be- 11

Next