Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)
1894-03-10 / 69. szám
1894. március 10. BUDAPESTI HÍRLAP. (69. sz.) miniszterhez intézett felkérésben meghivta a kiállításra a magyar iparosokat is. A kereskedelemügyi miniszter, tekintettel arra, hogy Gácsország népességének 75°/0-a földmiveléssel foglalkozik, s így a mezőgazdasági gépekre szüksége van, másfelől arra, hogy ezen ország az utóbbi évtized alatt nagyszámú iparos szakiskoláiban haladó és életerős iparos nemzedéket nevelt, s így ipari munkagépekben és szerszámokban is számottevő összeköttetéseket hozhat iparosainknak a kiállítás, értesítette a rendezőbizottságot, hogy hajlandó a magyar osztály szervezését a maga részéről is elősegíteni s a kiállításban részt venni kívánó iparosok üzleti és erkölcsi érdekeinek hivatalos képviseletéről gondoskodni. Fel is hívta már a kereskedelmi múzeumot, hogy a hazai érdekelt körök kellő informálásáról gondoskodjék és a nevezett kiállítás igazgatósága, valamint a magyar kiállítók között a közvetítést teljesítse. Az összes végrehajtási munkálatokat, nevezetesen az osztály rendezését, a kiállítóknak minden irányban való képviseletet a kereskedelemügyi miniszter Kovács Gyula arra, a magyar Kereskedelmi Múzeum aligazgatójára, (a philippopoli kiállítás volt magyar miniszteri biztosára) bízta ki a szükséges előmunkálatok teljesítése végett mátkl is utazott Lembergbe. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle cím alatt Fálbert Alajos szerkesztésében az orsz. gazdasági egyesület folyóiratot indít meg. E folyóirat születését amaz incidensnek köszöni, hogy a kormány a milleniumi kiállításra meg akarta Magyarország gazdaságának történetét íratni, de erre ma már kevés lévén az idő, szakközlönyt alapítanak, mely hivatva lesz hazánk gazdaságtörténelmének adatait összegyűjteni. A folyóiratot a kormány anyagilag is fogja támogatni. A mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozók nyugdíjintézetének igénybe vétele érdekében a földmivelésügyi miniszter körrendeletet intézett az összes kir. erdőfelügyelőségekhez. A felhívás röviden vázolván ezen intézmény célját és hivatását, ama várakozásának ad kifejezést, miképp az erdőfelügyelőségek a maguk részéről odahassanak, hogy az érdekelt birtokosok alkalmazottjaik jövőjéről e nyugdíjintézet igénybevitele utján gondoskodjanak. — Pestmegye mezőgazdasága a kiállításon. A pestvármegyei gazdasági egyesület a minap elhatározta, hogy a milleniumon lókiállitást fog rendezni s e célból a megyétől nagyobb kölcsönt fog kérni, hogy a megye összes vidékeiről lovakat szerezhessen be. Lesz szarvasmarha-kiállítás is. A szőlő, gyümölcs és a borászat bemutatására Kecskeméttel együtt külön pavillont építenek. A többi testét.. . Ezért mondtam, hogy maga szabad és úgy intézheti sorsát. — Szabad ! kiáltott fel keserűen Djalma. Hát nem voltam-e az, teljesen magamra hagyatva mindig. De igaza van, most már nem tartozom senkihez, egyetlen élő rokonom vagy hozzátartozóm sincs e földön. És kezeibe rejtvén szomorú arcát, zokogott, mi oly szivszaggató volt, hogy Ádám megrendülve s vallomását megbánva állt mellette. — Menjünk, — mondá azután halkan, letörülvén könyeit s megindult. — Ezért voltak hát oly jók irántam mindannyian s ezért beszélt a grófné olykor egész érthetetlen dolgokat nekem . . . Igazán hálás vagyok jóságukért, mit alig érdemiek meg. Most hát teljesen árva és szabad vagyok. Várjon mit kezdjek — szabadságommal? — Mindenekelőtt csatolja sorsát azéhoz, ki azt már nem egyszer ajánlotta fel magának. Djalma félénken pillantott reá. Még mindig hihetetlen volt neki ez a váratlan hir . . . Anyja meghalt, megsemmisült az a gyönyörű ép, egészséges, erőteljes alak, mely mindenkiben bámulatot gerjesztett, már az enyészet karjai között pihen . . . Nem tudta elhinni, egészen megzavarodott e gondolat fölött. — Nem felel szavaimra Djalma ? — kérdé az ifjú, midőn a kastély lépcsőháza előtt álltak. Némán rázta megfejét a leányka, jeléül, hogy nem tud beszélni. Torkához emelte kezét, mintha fuladoznék s Ádám nem akarta kínozni, karját nyújtván neki, fölvezette a lépcsőn s szobája ajtajánál vált el tőle. Várjon jól tettem-e, hogy megmondtam neki anyja halálát, — gondola, mialatt visszavonult a terraszra, hol Zborayné és Mihály gróf még mindig a legjobb egyetértésben ültek együtt. Ádámot belépni látván, a grófné Djaknáról mezőgazdasági terményeket az országos mezőgazgazdasági pavillonban fogják elhelyezni. — A pesti magyar kereskedelmi bank ma teszi közzé a lefolyt 1893. évi mérlegét, mely a következő tételeket tartalmazza : Mérlegszámla. Vagyon. Pénztárkészletek 2 millió 450,465 frt 19 kr, váltótárca 20.296,310 frt 80 kr, előlegek értékpapírokra folyó számlákban 14 millió 266,818 frt 10 kr, lombard-előlegek és report 4.765,607 frt 8 kr, jelzálogkölcsönök 37.492,426 frt 95 kr, községi kölcsönök 31.584,781 frt 57 kr, kölcsönök készpénzben 266,884 frt 78 kr, hátralékos jelzálogi törlesztési részletek 355,272 frt 16 kr, a záloglevelek biztosítéki alapja 2.240,255 frt, saját záloglevél és kötvénytárca 4.423,742 frt, banképület 315,000 frt, értékpapír-tárca 4.336,83 frt 81, befizetések szindikátusokba 1.216,775 frt 81 kt, a nyugdíjalap értékpapírjai 461,348 forint 42 krajcár, a hivatalnokok betegsegélyző alapjának értékpapírjai 10,000 frt, különféle alapítványok értékpapírjai 37,000 frt,befizetések a betéti társaságoknál 631,587 frt, 50 kr, váltó üzlet 591,453 frt 74 kr, adósok 12 millió 013,679 frt 02 kr,leltár 24.097 frt 95 kr, összesen 137.780,644 frt 88 kr. Terhek: Részvénytőke 10.000,000 frt, tartalékalapok 4.038,000 frt, a bank alkalmazottjainak nyugdíj- és betegsegélyző alapja 488,648 frt 12 kr, különféle alapítványok 37.300 frt, forgalomban levő elfogadványok 38.000 forint, forgalomban levő kötelezvények 72.616,005 forint, betétek 44.182,318 frt 40 kr, a hitelvészesek követelése 128,035 frt 58 kr, fel nem vett osztalékok 48.782 frt 05 kr, előre fizetett jelzálog-kölcsön törlesztési összegek 43.156 frt 89 kr, átmenő tételek és kamatok 4.059,169 frt 83 kr, nyereségegyenleg 2.101,229 frt 01 kr, összesen 137 millió 780,644 frt 88 kr. Nyereség- és veszteség-számla. Terhek: Igazgatóság, hivatalnokok és szolgák fizetése 256.968 frt 59 kr, költségek 198.498 frt 16 kr, adó 211.243 frt 27 kr, leírások 53.448 fr fe 38 kr, leltári beszerzések 16.985 frt 15 kr, 1893. évi nyereség 2,101.229 frt 1 kr, összesen 2,838.372 frt. 56 kr. Nyereségek : nyereség-áthozat 1892-ről 295.880 frt 60 la, tiszta kamatjövedelem 1.203.078 frt 33 kr, a banképület jövedelme 21.930 frt 39 kr, nyereség a jelzálog-üzletből 377.804 frt 86 kr, különféle jutalékok 279.842 frt 48 kr, nyereség külföldi váltók és pénznemek után 154.002 frt 68 kr, nyereség értékpapírokon 71.444 frt 79 kr, nyereségek szindikátusokon és különféle nyeremények 175.962 frt 77 kr, fiókintézeti nyereségek 157.933 frt 8 kr, nyereség a váltóüzletből 92.895 frt 65 kr, nyereség a hitelrészesek üzletéből 7596 frt 93 l, összesen 2.838.372 frt 56 kr. Aminta számadatokból kitűnik, nemcsak a végeredményben mutatkozik nagyobb nyereség, hanem minden egyes üzletág folytonos fejlődése hozzájárul a bank eddigi dús jövedelmeinek további biztosításához. kérdezősködött, de az ifjú kitérőleg felelt, mire az szobájába ment, hogy átöltözködjék, mert ebéd ideje volt, félóra múlva csengettek, de Djalma nem jelent meg azon, fejfájást adván okul, egész este szobájában maradt és magára zárta ajtaját. A következő napokban nem vallotta meg Eleonóra grófiának, hogy tudja anyja halálát. Csendes, szomorú, de nyugodt volt, még gyászra hát sem kért pártfogónőjétől, keveset beszélt s Mihály gróf nagyon egyhangú és csendesnek találta, nem tudván okát levertségének, valamint Zborayné sem sejté, hogy az tudja a hercegnő halálát . . . A lefolyt évben elért, üzleti eredmény ismét túlhaladja az összes eddigi nyereségeket s annál értékesebb, minthogy ezúttal is túlnyomó részben a rendes bank- és jelzálogüzletből van merítve és csak igen csekély mértékben járulnak ahhoz az egyes konzorciális üzletekből származó apróbb nyereségek. A bank jelzálogüzlete ismét nagyobbodott s ezzel a záloglevelek forgalma, mely 10 millióval haladja meg a megelőző év állományát és 38 millióra emelkedik. Saját címleteibőla bank a lefolyt évben 16 és fél milliót adott el. Épp oly jelentékeny a bank betétüzlete, melyben a takarékbetétkönyvöcskékre, folyó- és cheque-számlában és egyéb követelésekben a banknál elhelyezett tőkék a 44 milliót elérik; ez oly betétállomány, melynél csak egy intézetés a Hazai takarékpénztáré nagyobb. Különös figyelmet érdemel továbbá a tiszta kamatbevételeknél mutatkozó, 100.000 forintnyi emelkedés. A bank kezelésére bízott tőkék mobilitásáról kitűnően van gondoskodva, minthogy 60 milliónyi passzívákkal szemben 58 millió könnyen realizálható aktívák állnak, ezek közt a váltótárca 207, millióval , ennél nagyobb tárcával országunkban csakis az osztrák-magyar bank rendelkezik. Ezen kedvező viszony a bank hagyományos elővigyázó üzleti politikájának gyümölcse, mely az intézetnek könnyű alkalmazkodását biztosítja a pénzviszonyok mindenkori konjunktúrájával szemben. Egészben véve a zárszámadás minden tekintetben a folytatólagos egészséges fejlődés és az intézet folytonos emelkedésének örvendetes képét mutatja és azon dicséretes fáradhatatlan tevékenység és körültekintés mellett tanúskodik, melylyel az igazgatóság az intézet ügyeit kezeli. A vetések állása és a mezőgazdasági állapot március hó 1-én a földmivelésügyi miniszterhez beérkezett jelentések alapján a következő volt : Február havában az időjárás nagyon változó volt , körülbelül 14-ig tavaszias jellegét megtartotta, azontúl csaknem e hó végéig hideg idő uralkodott. Csapadék, hó és eső február hó végén több helyen volt s még ma is borítja az erdélyi és a felvidéki hegyeket, nevezetesen Csik, Hunyad, Beszterce- Naszód, Árva, Ung vármegyékben, végül a krassószörényi magasabb részeket Facset vidékén. A szárazság után a csapadék nagyon jókor jött meg és így a megcserepesedett talaj egyidőre a kellő nedvességben részesült. A gabonavetések állását illetőleg ma még pozitive semmit sem lehet tudni ; panaszkodnak ugyan több helyen, hogy a vetésekre a februári száraz fagy ártalmas volt, különösen pedig az iránt, hogy a homokosabb részeken a gyakori északi szél jelentékeny kárt okozott. A repce, mint ezt most már jobban megállapíthatni, csaknem országszerte kisebb-nagyobb mérvben szenvedett, részben ki is fagyott. Általában véve számottevő gabona és repce kárt jeleznek: tegágyában az öreg urat, nem lévén bizonyos, miféle fogadtatásban részesülhetne általa, kinél semmi sem volt előre kiszámítható s minden a perc benyomásától függött. Ádám tehát egy napon megemlítette neki, hogy Djalma fölajánlotta ápolását. — Végre, — kiáltott fel az öreg gróf látható örömmel. — Erre már régen gondolhattál volna. Hisz azért jöttek ide és szinte bámultak, hogy nem volt arra szükség , hogy ágyon kívül találtak, miután ez volt a cél, mely miatt meghívtad őket. Ádám nem adott magában igazat ez állításnak, de e naptól fogva a fiatal leány majdnem minden idejét a beteg ágya mellett tölté, ki oly nyugodt és csendes volt jelenlétében, mintha varázshatalom tartaná fogva s engedelmesség és türelemre kényszerítené, ki e tulajdonságokat azelőtt soha sem ismerte. Gyakran órákig beszélgetett vele. Érdekelte őt annak belső világa, gondolkodásmódja. Kedvelte hangjának zengzetességét, bánatos mosolyát, türelmetlen volt távollétében és örömmel látta visszatérni. Mindezen jelek nem maradtak Ádám előtt titokban, de nem csodálkozott fölöttük, miután atyja helyében ő is éppen úgy tett és érzett volna s látta, hogy a leányka bájos lénye senkire sem tévesztheti el hatását. Azonban sem a feláldozó ápolás, sem a békés, nyugodt hangulat, melyben a beteg most napjait tölté, nem háríthatták el a veszélyt, mely hónapok óta lappangó léptekkel közeledett felé, kimerité erejét s egy napon az orvos tudatta ádém gróffal, hogy atyjának már a legjobb esetben csak napjai vannak e földön . . . Nagyon megdöbbentőig hatott az ifjúra ez a kijelentés, ki gyermeki melegséggel szerette atyját s annak kíméletlen természete dacára forrón ragaszkodott hozzá. Az orvos szavai után alig mozdult el többé a beteg közeléből, híven megoszta az ápolást Djalmával. TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Egy napon az öreg Bocsáry betegsége ismét hirtelen rosszabbra fordult. Ágyban kellett maradnia s nagy fájdalmai voltak. Álmatlan éjszakákat és rossz napokat töltött, mindig türelmetlen volt és folytonosan szitkozódott a halál ellen, mely késik megszabadítani őt szenvedésétől. Ádám türelme a legnagyobb próbára volt téve, mert bármit tett, mondott és tanácsolt atyjának, az mindent a legzordabb módon utasított vissza, semmit sem akarván elfogadni fájdalmai enyhítésére, bár állítása szerint azok majdnem elviselhetetlenek voltak. Az orvosnak végre az a gondolata támadt, hogy Djalmát vezessék hozzá, kinek talán hallgat szavára és kérelmére, miután folyvást ápolási módszerét dicsérte, ki egészen másként bánt szerinte a grófnéval, midőn az beteg volt, mint vele bánnak. Zsörtölődő természete most ismét egész kíméletlenségében mutatkozott si majd az orvos, majd Ádám gróf, majd öreg szolgája ellen volt kifogása, kik már majdnem teljesen elvesztették türelmüket. Szó nélkül azonban nem merték a hercegnőt arra fölkérni, hogy látogassa meg be- 11