Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)

1894-03-11 / 70. szám

1894. március 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (70- sz.) Az orosz szerződés a birodalmi gyűlésben. — Saját tudósítónk táviratai. — Berlin, márc. 10. A birodalmi gyűlés mai napirendjére tűz­ték ki a német-orosz kereskedelmi szerződés tár­gyalását. A ház és a karzatok igen népesek. A Spanyolországgal kötött kereskedelmi szer­ződési provizórium meghosszabbítását vita nél­kül elfogadták. Levd­zov elnök jelenti, hogy Ko­scielszky kép­viselő mandátumáról lemondott, a­ki rendkívüli szenzációt keltett. Az egész váratlanul történt; már tegnap is feltűnt, hogy a tengerészeti költség­­vetés feletti tegnapi szavazástól valamennyi lengyel képviselő távol maradt. A legutóbbi ülésszakban Koscielszki volt a tengerészeti költségvetés előadója és igen melegen pártolta az új kö­veteléseket, a­minek elismeréseképp a császár ismételten és legutóbb ajándék által is kitün­tette. Dicsekedhetett a császár teljes bizalmával és az udvarnál is szívesen látták. Stoblewskinek poseni érsekké való kinevezése az ő műve volt; a lengye­lek kormánypárti magatartása is nem­ volt köszön­hető. Az utóbbi időben azonban a lengyelek köré­ben is mindinkább nagyobb mérveket öltött az el­lenzéki szellem, úgy, hogy Koscielszki kisebbségben maradt és mivel a lengyelek körében a klubkényszer áll fenn, az az, hogy a kisebbség tartozik magát alárendelni a többség határozatának. Koscielszki azonban ellenzéki álláspontot elfoglalni hajlandó nem volt, levonta a konzekvenciát és letette man­dátumát. Az ok, hogy a lengyelek mért fordultak el a kormánytól, állítólag az, hogy a fokozatos ta­rifákat megszüntették; valószínűbb az a másik ver­zió, hogy a kormány a lengyelek követeléseit a beligazgatási kérdéseket illetőleg elutasította. Más oldalról azonban azt állítják, hogy Koscielski visz­­szalépésének okai csakis személyi természetűek. Az orosz kereskedelmi szerződés tárgya­lásánál­­ Manteuffel kifogásolja, hogy nincs írásba fog­lalt bizottsági jelentés, a­mi fölött élénk vita kelet­kezik. Ezután Möller képviselő referál a bizottság tárgyalásairól. Caprivi gróf birodalmi kancellár azt mondja, hogy már augusztus 1-seje óta nincsenek lényeges gazdasági aggályok a fokozatos tarifák megszüntetése ellen. a porosz kormány szándéka, hogy a fokoza­tos tarifákat a kereskedelmi szerződés egész tartama alatt megszüntesse, de kötelezettséget erre nézve nem vállalhat. A kezdeményezés a fokozatos tarifa meg­szüntetésére Poroszországban döntő helyről indult ki. Marschek báró az orosz alattvalók kiutasítására vonatkozó intézkedéseket fejtegeti. Lotze kijelenti, hogy az antisemiták a szerződést már az orosz zsidók bevándorlásának veszélye miatt is visszautasítják. Liebermann a szerződés ellen beszél, hevesen támadva a zsidó bevándorlást. Közbe az elnök ismé­telten figyelmezteti, hogy szóljon a tárgyhoz. Eköz­ben élénk szóváltás támad Licbermann és Richter között. Hammerston báró kijelenti, hogy a konserva­­tívok nem fogadják el az 1. cikket, mely az orosz zsidók országos csapását súlyosítaná. Stadzivoll herceg általános figyelem közt ki­jelenti, hogy a lengyelek a kereskedelmi szerződést megszavazzák. Ez elhatározásuk nehezükre esik ugyan, még­pedig a mezőgazdaság érdekeire való tekintettel, döntő volt azonban elhatározásukra a politikai megfontolás, hogy az Oroszországgal való barátságos viszony fentartásának kérdése lehet csak kizárólag mértékadó. Hilpert (a parasztszövetség tagja) a mezőgazda­ság nevében a szerződés elvezetése mellett szól. Arnim gróf (birodalmi párt) csatlakozik az előtte szólóhoz és azt mondja, hogy a birodalmi kormány kényszeríteni akarja Poroszországot a foko­zatos tarifa eltörlésére. Caprivi gróf birodalmi kancellár ez állítást visszautasítja. Ezután az 1. cikket név szerinti szavazással 200 szavazattal 146 ellenében elfogadták. Mellette szavaztak : a két szabadelvű párt, a szociál­demokraták, a welfek, lengyelek, elzásziak, a nemzeti szabadelvűek túlyomó többsége, a centrumnak és a birodalmi pártnak kisebb fele, a konzervatívok közül Hohenlohe-Öringen herceg, Dönhoff báró és Uliden. Ellene, a konzervatív párt és a birodalmi párt többi tagjai, a centrum egy része, 16 nemzeti sza­badelvű és az antiszemiták. A tárgyalást nagy nyugtalanság közt folytatják. A 2—5. és 8—17. cikket majdnem vita nélkül fogadták el. A 6. cikket (legtöbb kedvezmény adása) és a 7. cikket (tarifák) függőben hagyták és azután a tárgyalás folyta­tását hétfőre halasztották. Berlin, márc. 10. Koscielski képviselő lekilépése összefügg a porosz kormánynak a lengyelekkel szemben követett magatartásával. Bosse miniszter bejelentette ugyan a képviselőházban a lengyel nyelv ta­nításának a népiskolák középső osztályaiban való behozatalát, azonban egyúttal arra való tekintettel, hogy a konzervatívok és a szabad­­konzervatívok ellenzik a lengyel politikát, ha­tározottan kijelentette, hogy a kormány a lengyelek iránt való engedékenységében ennél tovább nem mehet. A lengyelek e miatt sértve érzik magukat, különösen Koscielski, ki őket az utóbbi időben kormánybarát irányba terelte. A lengyelek nagyon le vannak hangolva Kos­cielski visszalépése miatt. A lengyel párt teg­napi ülésének az volt a célja, hogy őt elhatá­rozásának megváltoztatására bírja. Azt beszé­lik, hogy Stablevszki érsek táviratot küldött Koscielskinek, melyben maradásra igyekszik őt bírni. A „Piros bugyelláris“ Bécsben. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Bécs, márc. 10. Schnitzer, a szerencsés librettista, ki a Cigány­bárót oly ügyesen alkalmazta szinte, a Piros bu­gyelláris magyar népszínműből is, melyet a buda­pesti népszínház tagjai évek előtt mutattak be az An der Wien színházban, operette-librettót készí­tett, melyet Huszárvér­re keresztelt el. A librettó­ban rögtön ráismerni Schnitzer kezére, a­ki itt is eltért az újabb operettektől s hű maradt ahhoz a rendszerhez, melyet már a Cigánybáróban követett, a­mennyiben a komikus alakokat nem helyezte a cselekvés központjába, hanem inkább epizódszere­pekre szánta őket. A­mi azonban magát a főcselekményt illeti, ebben Schnitzelt szorosan az eredetihez tartotta magát. Girardi, ez a kiváló és sokoldalú művész, ma este is kitett magáért. A többi szereplők közül még kiemelem Pohlner kisasszonyt, ki nem csak jól énekelt, hanem szépen játszott is. Josefi (a bíró szerepében), továbbá Widmann és Spielmann na­gyon tetszettek. A zenét Felix Hugó szerzette ; a magyar eredeti dalait majdnem mind átvette s ezek óriási sikert arattak; kevésbbé jók voltak Félix saját szerzeményei, a keringők, a polkák és az indulók, mely szerint a szerző nem bírta magát beletalálni a magyar motívumokba. Legjobban tet­szett Josefi dala is, a kártyakeringő. A közönség jól fogadta az újdonságot, mely előreláthatólag so­káig fogja magát a repertoáron tartani. Girardinak több kuplét ismételnie kellett. A felvonások végén a szereplőket és a szerzőket több ízben kihívták. A fenti tudósításhoz, melyet a N. W. Tagblatt nyomán közöl, tudósítónk még a kö­vetkezőket fűzi: A Huszárvár megtartja az eredeti Piros bu­­gyelláris­nak egész menetét, de nélkülözi ennek drámai mélységét, a­mi a vig­operrette könnyűsé­gének útjában állhatna. Schnitzer az első és máso­dik felvonást szerencsés kézzel egygyé olvasztotta. A darabban óriásilag kidomborodik Kasza Gyurka szerepe, melyből Girardi számára rendkívül hatásos komikus szerepet csináltak ; e mellett a Piros bu­gyelláris valamennyi többi szerepe meglehetősen háttérbe szorul, már csak azért is, mert tehetség dolgában senki sem versenyezhetik Girardival. Az operette fogadásából látszott, hogy min­den, a­mi magyar, Bécsben meglehetősen tetszik. A mai premierenél az is figyelemreméltó, hogy a darabot egészen stílszerűen állították ki a paraszt öltözetek, a magyar falu, a paraszt szoba, ezek mind élethűek voltak és a színház festői és szabói magyar minták után készítették el. A második fel­vonásban a biró szobájában két magyar tárgyú acélmetszett függött, melyeket Magyarországon igen sok háznál láttam; az egyik Munkácsy képe A siralomházban, a másik Zrínyi és Frange­­pán utolsó találkozása a bécs­ujhelyi börtönben. Felix elég ügyes zeneszerzőnek bizonyult, de a magas motívumok szinte idegenszerű benyomást tesznek különösen a magyar hallgatóra; semmi kü­lönös faveurt nem tudott adni a zenének, a­mi pedig Strauss-nak a Cigánybáró­ban oly pompásan sikerült. Az előadás iránt a Bécsben időző magyarok is nagyon érdeklődtek; ott voltak többek közt Thallóczy Lajos, Dóczy Lajos, Pázmándy Dénes, a Piros bugyelláris szerzőjének özvegye és sógora, Rákosi Viktor; az udvari páholyban Vilmos és Rajner bíró hercegeket láttam, ott voltak továbbá Az Otthon Tündérestéje. Budapest, márc. 10. A rendezés utolsó munkálataira nézve állapo­dott meg ma délután a bizottság s most már min­den olyan kerékvágásban van, hogy a tündéreste e tekintetbe is mintaszerű lesz. A pontban 9 órakor kezdődő hangverseny végleges műsora ez: ZTündérest programja. I. SZAKASZ. 1. Ivánfi Jenő: Prológus, írta Heltai Jenő. 2. Ábrányiné W. Margit: Kaczagó dal, Auber. 3. Veres Sándor: Midőn anyám keblén viselt még, dal, Nyizsnyay. 4. Kü­ry Klára: Oszkár Piton párisi kalandja, négy versszakban. 5. Rákosi Szidi: A telefon, magánjelenet, ez alkalomra írva. Szünet: Ilka-opera nyitánya, Doppler Ferencz. II. SZAKASZ. 1. Bianchi Bianka: Keringő Romeo és Julia operából Gounod. 2. Takács Mihály: Sarolta operából magándal, Erkel Ferencz. 3. Blaha Lujza: A mi házunk felett csak egy csillag van, népdal. Tréfás dalok: Bokor József. Czim­­balmon kiséri Lányi E. és Radics Béla zenekarával. 4. Csillag Teréz, Török Irma, Zilahi, Szirmai, Molnár László: A nyolc­adik Gyurkovics-lány, vígjáték, ez alkalomra írta Herczeg Ferencz. Szünet: Rimembranza, keringő: Makray László. III. SZAKASZ. 1. Komáromi Mariska: A fülemüle, szerzette Kálly Gyula, fuvolán kiséri Pichler Elemér, zongorán Káldy. 2. Szendrey: Timó Sebestyén balladájából. 3. Szilágyi Arabella: Ave Mária. Mascagni Internezzo­jából. 4. Csongori Mariska, Tollagi: A kaméliás hölgy, pa­rodisztikus párjelenet olasz nyelven á la Duse és Andó. Szünet: Zápor, gyorspolka, szerzette Küry Klára. IV. SZAKASZ. 1. Karczagné Kopácsy J.: A veréb, a szövegét irta Beöthy L., dalát Weisz J. 2. Ney Dávid: Régi magyar énekek. 3. Solymosi Elek: Műdal, kuplésor, zenéjét írta Szaba­dos Béla. 4. Linek és Márk: Gyorsrajzolók torzképei á la minute. A zongorán a művészeket Noszeda F. és Szabados Béla urak­ kisérik. ----- KEZDETE 9 ÓRAKOR ----­Holnap vasárnap két helyen lehet jegyeket váltani, még­pedig egész nap az Otthon-hal és a Vigadó napi pénztárainál. Este a Vigadóban mind a két pénztár nyitva lesz. A női táncrend az idei farsang összes e nemű emléktárgyait fölülmúlja szépségben és eredetiség­ben. A borítéka kigyóbőr-utánzat, a belseje pedig a közreműködő művészek arcképcsarnoka, 32 leg­kiválóbb művésznőnk, művészünk és írónk kitűnően sikerült, legújabb arcképével. TÁVIRATOK. Az abbáziai találkozó. Abbázia, márc. 10. (Saját tudósí­tónk távirata.) Elhatározott tény, hogy Ferenc József király meg fogja látogatni a német császárt,­­abbáziai tartózkodása fejében. A királyt elkíséri Ferenc Ferdinánd kir. her­ceg is. Azt beszélik, hogy a király tengeren utazik Abbáziába; Miramar mellett yachtra száll s onnan Isztria körül Abbáziába megy. G­i­e­r­s, Belgrád, márc. 10. Rosetti román kö­vet, Giers miniszter veje egyenes meghívásra feleségével együtt Pétervárra utazott, mert Giers állapotában állítólag a legvégzetesebb fordulat állott be.­ ­ Kielmannsegg báró helytartó és neje, Leoncavallo és mások. Azt mondanom se kell, hogy a színház­nak minden zuga meglelt.

Next