Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)
1894-03-01 / 60. szám
1894 március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) a jobboldalon és a szélsőbaloldali reformerek közt. Szalay Imre is egy élccel keltett nagy tetszést. Egy furcsa képhez hasonlította a helyzetet, melyet Alexandriában látott a karneváli menetben. Egy géniusz megkoszorúz egy ökörfejet. A kép fölé ez volt írva : „A protekció.“ A protektor géniusz a függetlenségi párt s hogy kit koszorúz meg, annak kitalálását a többségre bizta. Dániel Ernő utolsóul hosszú beszédben, melyet környezete figyelemmel hallgatott, (messzebbre gyönge orgánuma csak töredékekben juttatta el) a javaslatot védelmezte. Interpellációs nap lévén, Ugrón Gábor kérdést intézett a miniszterelnökhöz a mozgósításról keringő hírek dolgában. Wekerte határozott cáfolattal válaszolt, melyet Ugrón is tudomásul vett. A képviselőház ülése. Elnök : Bánffy Dezső báró. A miniszterek közül jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Hieronymi, Lukács, Szilágyi, Csáky, Josipovich. Az elnök bejelenti Újpest község kérvényét az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag. Következik a napirend : A kötelező polgári házasság. Kovács József. Annak ellenére, hogy a Házban és a sajtóban az egyházpolitikai kérdéseket már kimerítették, felszólal, hogy saját álláspontját megokolja. Nincs megelégedve a házasságjogi törvényjavaslattal s különösen azokkal a részekkel, melyek Horvátországra, az ott élő magyar alattvalókra, a közös hadsereg tagjaira vonatkoznak. Ami nincs a törvényjavaslatban, azokat Polónyira bízza. Elismerését nyilvánítja Polónyinak a bizottságban kifejtett működéséért, melylyel a javaslat hiányait feltüntetve, az igazságügyminiszternek alkalmat adott e hiánynak pótlására. De azért elfogadja a javaslatot, mely a házasságjog terén megszünteti a zavart s helyreállítja e téren is az állam tekintélyét. Ebben a kérdésben a függetlenségi és 48-as párt nem vállalkozhatik a kormány megbuktatására, mert ezzel a javaslat is megbuknék hosszú időre. A nemzeti párttól sem remél sokat, az is csak bécsi rángatásra járja a táncot, ha uralomra kerül. Kossuth példáját követve, a sérelmeket alárendeli a haladás követelésének és a törvényjavaslatot megszavazza. Szentiványi Árpád: A kormány javaslata felekezetekre osztotta az országot. Volt katolikus nagygyűlés, utána protestáns gyűlést akartak összehívni, most pedig lesz a liberális nagygyűlés. Egyfelől a fanatizmus, másfelől a liberálizmus láza izgatja az embereket. Ily körülmények között aligha alakulhat higgadt, megfontolt közvéleményben két fegyvert emelve föl: szinte zeng a levegő a félelmes huj-imi kiáltástól. Ily mélyen jellemző vonások mellett lehetnek, sőt bizonyára vannak a képnek művészileg is kevésbbé erős s régiségtani szempontból még inkább kifogásolható részletei. E tekintetben két dolgot említ. Az egyik az, hogy a honfoglaló magyarság életének képére vonatkozó arkeológiai kutatás sokkal kevesebb pozitív adatot nyújthatott a művésznek, mint a mennyire elkerülhetetlenül szüksége volt s igy kénytelennek látta magát a mai ázsiai népek analógiájához s talán némi anakronizmusokhoz folyamodni. A tudósokkal való egyességénél, még ha minden mozzanatában kétségtelen lenne is, valóban sokkal fontosabb, hogy az általa ábrázolt külsőségekben is mindazt, ami igazán történeti köztudat és az egész nemzetben élő hagyomány , a legnagyobb tiszteletben tartotta. E tekintetben bátran állíthatja, hogy az egész óriás képen nincsen egyetlen sértő vonás. És ha lenne is, mit jelentene a belső igazságnak ily erős, mély és teljes kifejezettsége mellett ? Mit fog ártani e kép hatásának és értékének, ha tán majd a régiség-tudomány oly részleteket fog kideríteni és tesz akár közbirtokká is, melyek eltérnek a Munkácsy müvén ábrázoltaktól? Az ilyen veszedelem csak jelentéktelen műveket fenyeget, melyek fő érdemüket a külső hűségben keresik. A renaissance halhatatlan bibliai alkotásainak valóban mit sem ártottak és mit sem ártanak a kiáltónál kiáltóbb anakronizmusok, amelyekre ma minden iskolás gyermek rámutathat. Jól tudjuk, hogy az Elfogadja az egységes házassági jogot és állami bíráskodást s a kötelező kötés ellen sincs elvi kifogása. Nem tudja, miért ne végezhetnék tovább is az anyakönyvezést azok, akik századokon keresztül ingyen, a legtisztességesebben teljesítették ezt a feladatot. A házasság bármely formáját kétoldalú szerződésnek tartja s igy a protestánsoknak eddig is polgári házasságuk volt, a mennyiben házassági ügyeik felett ítélt a polgári bíróság és a válást engesztelhetetlen gyűlölet címén kimondta. Ez teljesen ki van hagyva a törvényjavaslatból, helyébe behozták a hűtlenségi eseteknek bebizonyítását. Már most ha véletlenül rosszul üt ki a házasság, nincsen mód, hogy elválaszthassák a feleket, kivéve azon esetet, ha hűtlenséget követnek el és ha az bebizonyítható. Ez a közerkölcsiséget aligha növeli, mert a legtisztességesebb nő, akinek esze ágában sem volt soha az, hogy hűtlenséget kövessen el , hogy a kárhozatos házasélettől szabaduljon, elköveti a hűtlenséget, vagy magára bizonyíttatja, ami nem fog a közerkölcsiségnek javára szolgálni. Ivánka Oszkár: Garcon-miniszterek csinálták! (Derültség a baloldalon.) Szentiványi Árpád: Ami az állami anyakönyvekről szóló javaslatot illeti, a szegény protestáns lelkészek ezzel jövedelmük egynegyed részét, ,'15 százalékát vesztik el. És nem tudni, hogy a kormány miként fogja kárpótolni őket. Ha a kormány be tudott terjeszteni öt javaslatot, miért nem terjesztette be a hatodikat, miért nem hajtja végre az 1848. XX. törvénycikket? (Úgy van balfelöl.) A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény is sérelmes a protestánsokra, mert, a felekezetnélküliséget statuálja. Ha az áttérés formális nehézségek nélkül lehetséges lesz s valaki minden kellemetlenség nélkül egyszerűen kijelentheti, hogy ő felekezetnélküli, ezt igen sokan meg fogják tenni s ezzel különösen a protestáns egyház fog károsodni. Az igaz, hogy az állam büntetéssel fogja sújtani a felekezetnélküliséget, de akkor minek engedi meg ? Az egész valláspolitikai program az elkeresztelési rendeletből származik, melyet a kultuszminiszter a gyöngébb fél védelmére adott ki. Ez ellen feltámadt az erősebb fél és most csupa szabadelvűségből eltörlik azt az 1868. törvényt, amiért a rendeletét kibocsátották és sokkal rosszabbá teszik a helyzetet. Ez olyan retrográd lépés, amivel dicsekedni alig lehet. (Helyeslés balfelöl.) Elsősorban arra van szükség, hogy a béke helyreálljon, ennek elérésére a legalkalmasabb mód Apponyi Albert javaslata. Ő azt szavazza meg, nem pedig a kormányét, melynek tagjai közül csak Csáky nézi nyugodtan a vitát, mert nem ragaszkodik nagyon a miniszterséghez, holott a többi izgatott, mert lázasan ragaszkodik a miniszteri székéhez. (Úgy van! Úgy van! Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Egy hang a baloldalon : A kövérek ragaszkodnak, a sovány menekülni akar!) Mivel az oppozíciónak nem az a kötelessége, hogy a kormánynak sárba akadt szekerét kitolja, (Úgy van! Úgy van! báli elöl) hanem az a kötelessége, hogy opponáljon, ő — noha más körülmények között megszavazná a kötelező polgári házasságot is — általánosságban sem szavazza szent történetek alakjai nem olasz házakban laktak, nem olasz öltözetben jártak, nem olaszok voltak, mint e képeken látjuk. De minél jobban tudjuk mindezt, azaz minél igazibb műveltséggel közeledünk a nagy emlékekhez, annál kevésbbé ütközünk meg. A formák és színek szépségén kívül annak a lelki tartalomnak mélységét és kifejezésbeli igazságát csodáljuk bennük, a mely a szent legendák hőseit eltöltötte, vagy a melylyel alakjaikat az emberiség ezer éves hagyományai összekapcsolták. Munkácsy erre gondolt: magyar hagyományainkra, magyar képzeletünkre, magyar érzésünkre. Az lebegett előtte, a mi mindnyájunk vonzalmának és lelkesedésének tárgya és forrása: a magyar ideál, az erős kornak, a nagylelkűségnek és tiszta belátásnak összeolvadó képe. Alkotása a magyar szellem legmélyéből került, honnan nemcsak nemzeti költészetünk nagy inspirációi világlottak elő, hanem ahol a honhoz való jogunk tudata szüvönkbe vetett hitünk székel. Ez nem magyar tárgyú kép, hanem a magyarság képe, az elmúlt ezredév dicsőségének és bölcseségének képe, mely a jövőnek is tanítója lesz. A magyarok istene áldja meg mesterét! Mikor Beöthy Zsolt felolvasását befejezte, viharos éljenzésben és tapsban tört ki a közönség. A férfiak kalapjukkal, a hölgyek keszkenőkkel intettek a felolvasó felé. Oly lelkesedést keltett ez a felolvasás, hogy pár pillanat kellett, míg Vértesy Arnold a felolvasóasztalhoz ülhetett, és Piroska című novelláját felolvashatta. Ezzel az ülés véget érte meg a javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés balról.) Polónyi személyes kérdésben. Polónyi Géza személyes kérdés címén felel Komjáthy tegnapi beszédére. Kijelenti, hogy Komjáthy az ő beszédének különösen politikai irányzatát részben félreértette, részben félremagyarázta. A küzdelem elöl soha sem tér ki, de ha ezúttal nem lép a küzdelem terére, ez azért történik — úgymond — mert abba a szerepkörbe sehogy sem vagyok képes magamat beletalálni. (Zajos helyeslés a szélsőbalról, hogy a saját pártomhoz tartozókkal folytassak polémiát. (Zajos helyeslés a szélsőbalról.) Erre a feladatra én vállalkozni nem akarok. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Visontai Soma: A javaslatot, ellenző szónokok beszédeinek motívumaival foglalkozik s a Pongrácz Károly és Polónyi beszédeiben nyilvánuló — szerinte — egyoldalú felekezeti álláspontot bírálva, hivatkozik A hugenották című operával kapcsolatos élvre, hogy : „mikor a protestánsok és katolikusok viszálykodnak, a zsidók csinálják hozzá a muzsikát“ (Derültség), de viszont az sem áll a közjogrend érdekében, hogy a zsidók hátán üssék hozzá a taktust. (Úgy van ! Úgy van ! Tetszés a szélsőbalon.) Szóló azt tartja, hogy a kötelező polgári házasság mellett egy felekezetnek sem kell kegyeletéből, vallásos érzéséből valamit feláldoznia s ebben egyenlő mértékkel méri a felekezeteket kivétel nélkül. Hodossy beszédére tér át ezután és vitatja, hogy a történelem tanúságai épp az ellenkezőjét mutatják annak, a miket Hodossy ezekből kivont s a forradalmi alkotások múlandóságát cáfolja. Ebben hivatkozik a francia forradalom s az 1848-iki magyar szabadságharcra. Kifejti, hogy az egyházjogi reform politikai jelentősége elől mint a szélső ellenzék tagja sem zárkózhatik el. Az, hogy a kormány a jelen javaslatot pártkérdéssé tette, előtte világossá tette intencióit is. Horvátországban nagy hajlandóságot vél a polgári házasság mellett és hiszi, hogy ott is sietni fognak a kötelező polgári házasság behozatalával. Vajay István (a jegyzői emelvényről) : Ott sem lesz belőle semmi, itt sem! (Mozgás jobbfelöl.) Az elnök: Kérem Vajay képviselő urat,hogy a jegyzői emelvényről távozzék, mert a közbeszólás innen egyáltalán nem engedhető meg, még kevésbbé, mint a képviselő urak saját helyéről ! (Helyeslés jobbfelől.) Visontai Soma: Amikor Veszter Imre. képviselő úr a javaslatot a magyarság törvényjavaslatának tüntette fel, bizony nagyon erősen felzúdultak ellene. Éppen ma kaptam egy sürgönyt kerületemből Új-Vidékről, melyben szerb választóim az összes szerb lakosok nevében arra kérnek németül, hogy a javaslat ellen szavazzak. Thaly Kálmán: Nem tartozunk németül tudni ! Polónyi Géza: Szóval az újvidéki mandátum nem jól áll! (Élénk derültség.) Rosenberg Gyula: De a szoboszlói sem! (Élénk derültség jobbfelől.) Visontai Soma: Úgy a törvényjavaslatra, mint a sürgönyre az a válasza, hogy elfogadja általánosságban a kormány javaslatát. (Helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) Szalay Imre: Bár elvileg híve a polgári házasságnak, nem szavazza meg, mert most időszerűtlennek tartja és mert ezáltal létalapját támadja annak a kormánynak, melynek pártját hazája ellenfelének tartja. Thaly Kálmán: Kossuth nem azt mondja. Szalay Imre: Megfelelek. képviselőtársam közbeszólására. Őt kérdem, hogyha ő felsége a mi pártunkat hívná fel kormányalakításra . . . Thaly Kálmán: De nem hívja ám! Szalay Imre: ... ha a mostani kormány megbuknék és akkor felhívna kormány alakítására bennünket és épp akkor, mikor egy nagy harc van keletkezőben, ugyan Thaly Kálmán. képviselőtársamnak az lenne-e az első dolga, hogy lefejtse azt a sárga-fekete, közös hadseregbeli zsinórokat vagy hogy az ellenséget megverje? Thaly Kálmán: Lefejteni először a zsinórokat ! Komáromban ezt tette Don Miguel is! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre : Neki nem szabadelvű jelszavak kellenek, hanem a haza függetlensége. Húsz esztendő óta van a parlamentben s mindig az elvek alapján állott , most is. Torkig van a szabadelvű jelszavakkal. Kérdi: az akasztást liberálisnak tartják-e vagy nem ? Lukács Gyula : Attól függ , kit akasztanak ! (Élénk derültség.) Szalay Imre: A liberalizmus a dinamithoz vezet, ha helytelenül alkalmazzák. A szabadelvű kormány szóló szerint úgy tett, mint' Tanő'e, mert tényleg többséggel nem birván, koalicionális kormányt alakított. A különbség csak az, hogy a koalíciós függetlenségiek nem húznak sápot, de a 3