Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)

1894-03-30 / 88. szám

1894. március 30-BUDAPESTI HÍRLAP. (88 sz.) ban tekintélyes részszel fog közreműködni és pedig oly arányban, a melyben művei a társulat kiadását képezték. Tiszta nyereségül 1893-tól a társulat az előző évinél többet: 57.873 frt 2 krt mutathat föl. Ebből 8468 frt 14 krt jutalékul levonnak s igy a részvé­nyesek között kiosztásra marad 49.404 frt 88 kr. Ebből a 2400 részvény mindegyikére jut 20 frt (( 20 százalék). A megmaradó 1404 frt 88 krt a jövő évi számlára viszik át. Az igazgatóság végül jelentésében felhatalmazást kér, a­mennyiben a bel­város rendezése folytán az üzleti telep újra építése, vagy ingatlanainak eladása s más telkek megszer­zése célszerűnek mutatkoznék, ezekre nézve intéz­­kedhessék. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta és a fölmentést megadta. — Fillofestera-mente a szőlő. A franciák­nak állítólag sikerült keresztezés által a szőlőnek olyan vállfáját állítani elő, mely a fillékszerának teljesen ellentáll és e mellett kitűnő borszőlő. Az új fajta neve : Gamai-Coudere, levele zöldes-sárga, fürtje ritkás, bogyója középszerű nagyságú, finom héjú, sötét­kék színű, középérésű, tőkéje erőteljes, vesszője igen vastag. Állítólag már Magyarország­ban is van ezen fajtából Atzél Péter magyarádi sző­lőjében. — Kivételes fadijszabás. Az osztrák-ma­­gyar-svájci-vasuti kötelékben 1890. évi március 1-től érvényes kivételes fadijszabást (IV. rész 2. füzet) és az osztrák-magyar-svájc-délbadeni árufor­galom XXII. számú kivételes díjszabását nem már­cius végével, hanem csak április 30-val helyezik ha­tályon kívül.­­ A magyar Jelzálog hitelbank ma dél­után tartotta meg rendes évi közgyűlését Széll Kálmán elnöklete alatt. Az igazgatóság bemutatott jelentése szerint tiszta nyereség a múlt évi 108.770 írt áldozattal együtt 1.565.692 irtot tesz. Ebből a rendes tartalékba 20 százalékot, azaz 163.664 frtot helyeznek , a külön aranyárfolyam tartalékba 81.832 irtot, az igazgatóság jutalékára 81.832 frtot ■ fordítanak s a fenmaradó összegből a teljesen be­fizetett részvények után 40 arany franknyi a fél­részvények után 20 arany franknyi osztalék fizet­tessék, a­mi a részvények 8 százalékos kamatozá­sának felel meg. Az osztalék már ápr. 1-én kifizette­tik. Az ezután még rendelkezésre álló összegből 100.000 frtot külön tartalékba helyeznek, 15.000 frttal a nyugdíjalapot gyarapítják és 101,603 frtot a jövő évre visznek át. A bank tartalékalapjai az újabb javadalmazással meghaladják a 2.470.000 fo­rintot. A nyugdíjalapnak 216,937 frt vagyona van. A záloglevélkölcsön átlaga folyton növekedik, a­miért is az igazgatóság azt az indítványt terjesz­tette elő, hogy a záloglevél biztosító alapot 2­5 millióról 3 millióra emeljék fel. Az alapszabályok ily irányú módosítását a jövő közgyűlés elé ter­jesztik. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Tu­domásul vette a közgyűlés a Nádor­ utca 7. számú háznak megvételét. Ezután a felügyelő bizottság jelentése alapján a fölmentvényt úgy az igazgató­ságnak, mint a felügyelő bizottságnak megadták. Bálint Ferenc felszólalására az igazgatóság nevében az elnök ezt a kijelentést tette, hogy a Kossuth­­szobor bizottságnál az igazgatóság már be is jelen­tette, hogy ezer forinttal járul a Kossuth emlék­­szobrához. — Első magyar általános biztosító-társa­ság. A társaság igazgatósága a választmány mai ülésén mutatta be az 1893-iki üzletév mérlegét, melyet az üzleti eredményre vonatkozó javaslatokkal egyetemben a jövő hó 7-én megtartandó közgyűlés elé fog terjeszteni. Az 1893-ban elért üzleti eredmény a legkedvezőbb, melyet a társaság fennállása óta elért. Az össznyeremény 1,2341237 frt 39 lerra rúg, melyből az igazgatóság minden egész részvény után 230 forintnyi osztalékot javasol kifizettetni. A választmány az igazgatóság előterjesztéseit magáévá tette. Mi­után a társasági nyereménytartaléktőke az alapsza­bályokban meghatározott magasságot vagyis a rész­vénytőkének megfelelő 3­00.000 frtnyi összeget már elérte, az alapszabályok szerint ezenfelül alkotandó különtartalék ezúttal a rendes, a nyeremény 10 százalékának megfelelő járulékon kivét, még 156.684 frt 02 krral növeltetik, úgy hogy az ennek folytán 280.000 frtra emelkedik. Ezen külön tarta­lék fö rendeltetése az, hogy olyan években, melyek­ben az osztalék részvényenként 160 forinton alul maradna, az 160 forintra mint minimális osztalék­­összegre egészíttessék ki. A társaság életbiztosítási tőke állománya a múlt év végével 96,726.614 frt 15 krt tett ki, ennek tartaléka 24,187.183 frt 01 krra rúg. A tűzbiztositási díjtartalék 100.000 frttal emelkedett s így a múlt év zártával 1,900.000 frtot tett ki. A társaság összes alapjai jelenleg 33,021.788 frt 44 krra rúgnak és a következő értékekben van­nak elhelyezve : Készpénzbetétekben takarék­­pénztárak és bankoknál . . 2.162.927 frt 41 kr. A magy. földhitelintézet jel­zálogleveleiben .... 12.689.431 „ 25 „ A tárcában levő s a későbbi években lejáró dijváltók és dijkötelezvények összege a tűzosztály­­ban 14.671.562 frt 82 krra emelkedett. — Juhvásár. Budapest, 1894. március hó 27. Felhajtatott 446 drb juh. Fizettek : finom gyapjas juhokért 18—22 kr. kilónként élősúly, szerint. ma­gyar juhok —.— Irt közönséges juhokért — frt páronként. ■ . — Vágómarhavásár. Budapest. ,1894. már­cius hó 29. f'Schik Mór és fi­ a jelentése a Bp. H. részére.) Felhajtatott 2150 drb .szarvasmarha és pedig 1314 magyar ökör, 394­ magyar tehén, 150 szerb ökör 4 szerb tehén, 12 bivaly,­91 bika, 185 gazdászati ökör. Pótfelhajtás darab. A kisebb felhajtás ellenére a vásár igen lanyhán folyt és az árak ismét hanyatlottak. Eladattak:, Magyar hizó ökrök 1­­sí! minőség 29—.31 írtért. Magyar hizó ökrök jobb minőség .26—28 frtért. Magyar hizó ökrök gyengébb minőség 33—25 . írtért. Szerb ökrük 22—29 írtért. Magy. tehenek 24­—28' írtért. Bikák 24—,30 írtért. Bivalok ,18—20 írtért.. Hiz­lalni való ökrök —.— írtért... métermázsánként élő súly szerint. — Kelet-német-magyar vasúti kötelék. Báziásról —. a porosz kir. államvasutak Beuthen C. S. és Beuthen R. O. U. állomásaira a tényleges súlyért, de legalább a h­asznált, kocsi raksúlyáért való díjfizetés mellett szállítandó cinkérc-küldemé­­nyekre nézve ez évi április hó­ 15-től további in­tézkedésig való érvénynyel 100 kgkint 167 fennig díjtétel az ide vágó egyéb díjszabási határozmányok fenntartása mellett lép életbe. — Olasz és dalmát bor. Belgrádi konzulá­tusunk jelentése szerint Trieszten és Fiumén át, január havában nagymennyiségű olasz és dalmát bort vittek be Szerbiába. A későbbi hónapokra is jelentékeny kötések történtek. A bor ára változat­lanul hektolit­erenkint 11 forint Triesztbe, vagy Fiuméba. — Pótlékok életbeléptetése, a. német-osz­trák-magyar tengeri kikötői kötelékforgalomban 1893. évi október hó 15-től érvényes díjszabások­hoz 1894. évi április hó 1-vel következő­ pótlékok lépnek életbe: az I. pótlék’a II. rész 3. füzethez ; b) I. pótlék a II. rész 4. füzethez. E pótlékok a fődijszabás helyesbítését s a Buda-filatorigát állo­másnak a díjszabásba való felvételét tartalmazzák. Az a). alatt megnevezett pótlék 4. oldalán a 10. A) b) kivételes díjszabás tétele a körmöcbánya-szettini viszonylatban nem 233, hanem fennigre helyes­bítendő. E pótlékok 5, illetve 3 kvórt szerezhetők meg a m. kir. államvasutak díjszabás elárusító­ hi­vatalában (Csengery­ utca 33. sz.) ’ — Felső-sziléziai osztrák-magyar kőszén­forgalom. Ez évi ápril­is 1-étől kezdve a magy. kir. államvasutak Dubnic és Lédec állomásait fel­vették a díjszabási füzetbe, minélfogva ez állomá­sok a díjszabás 14/15. oldalán foglalt II. sz. csomó­ponti táblázatban felsorolt rendeltetési állomások A csoportjánál és pedig Dubnitz állomás 81 kraj­­cárnyi és Leidec állomás 90 kmnyi részdijtételekkel bejegyzendők. Egyéb záloglevelekben . . 1.016.275 „ — „ Államilag biztosított vasúti és egyéb kölcsönkötvényekben 8,832.320 „ 35 „ Budapest fő- és székváros kölcsönkötvényekben . . 2,226.800 „ — „ Különféle értékpapírokban . 1,646.142­ „ 78 „ Életbiztositó kötvényekre adott kölcsönökben ... 2,445.195 „ — „ A társaság házaiban . . . 1,210.000 „ — „ Tárcában levő váltókban . . 639.504 „ 75 „ Jelzálogkölcsönökben . . . 153.191 „ 90 „ Összesen mint fent 33.021.788 frt 44 kr. — A Frivolityt ott hagytam, — viszontá West kisasszony. — Két hét óta ma játszot­tam először, nincs is ott semmi jövőm. Hubert éles tekintetet vetett reá és most látta először a sötét árnyékot a leány szeme alatt. Csak nem szenved szükséget? — gon­dolta magában és a zsebébe nyúlt, hogy fel­ajánlja segítségét. — Segíthetek kegyeden ? kérdezte, ujj­ával jelezvén szándékát. Azonban tüstént észrevette tévedését. A leány arcát sötét pir futotta el, szeme oly sér­tődést fejezett ki, hogy Hubert elszégyelte ma­gát ajánlatáért. — Én nem kértem pénzt, mondá West kisasszony, csak azt kérdeztem öntől, hogy tudna-e nekem alkalmazást szerezni. Iózza.­ elfordult s távozni készült, közben ideges ingerültséggel mondván: — Én azt hittem, hogy ön meg fog érteni! És köny szökött szép szemébe. E pillanatban a járókelők meglökték Hubertet s kissé illetlenül néztek a szép leányra, a kivel beszólt. Hubert oda állt melléje. — Jöjjön velem egy kissé és mondja meg kérem világosan, hogy mit kiván tőlem. — A leány lesütötte a fejét; világos volt, hogyha beszél, könybe borult volna az arca. Szótlanul egymás mellett haladtak egy dara­big, majd Hubert újra megszólalt az ő biza­lom­gerjesztő hangján: — Bocsánatot kérek, ha előbbi ajánla­tommal megsértettem; jó indulatból tettem. Azt mondja kegyed, hogy nincsen szer­ződtetve ? — Nem könnyű szerződést kapni, — viszont­ a leány és hangja kissé remegett. — Ez nem is alkalmas idő arra. Az ősszel két­­három ajánlatot kaptam vidéki társaságoktól, de egyiket sem fogadtam el, minthogy a Frivo­­lityba voltam szerződtetve, Londonban akar­tam maradni. De most elveszhettem ezt a he­lyemet és nem tudom, mit csináljak. — West kisasszony, —• bocsánatot ké­rek, hogy kérdezem — miért hagyta­ el a Frivolityt ? — Nem mondhatom meg önnek az igazi okot, — válaszolt a leány zavartan, miközben arca kigyuladt, ajkait összeszoritotta s szem­­öldje visszahúzódott. — Összevesztem az igaz­­gatóval, ennyi az egész. — Ugy­e Ferguson az igazgató ? Isme­rem jól, — mondá Hubert. — Csak nem barátja önnek ? — kérdezte Cyntia, ijedt tekintettel. — Oh nem! Ferguson a leghazugabb ember, a­kivel valaha találkoztam. Azonban egy kissé kiváncsi volt. Azok után, a­miket Fergusonról tudott, valószínűnek vélte, hogy szerelmével üldözte a fiatal színésznőt és mivel ez nem hallgatott reá, elbocsátotta a társaságától. Ferguson már gyakran csele­kedett így,­­­ azért is volt a Frivolitynek olyan rossz híre. West Cyntia rendkívüli szép­ségét látva, könnyű volt eltalálni, hogy mi történt, noha a leány ártatlanságában azt hitte, hogy teljesen eltitkolta a valót. — A direktor azt mondta, hogy gondat­lan vagyok, — beszélte Cyntia sebesen. Két­szer változtatta meg a próbák óráját és min­denkivel tudatta, csak velem nem, ezért ter­mészetesen büntetést kellett fizetnem s midőn ezen panaszkodtam, Ferguson tudtomra adta, hogy jobb lesz, ha távozom. — És mi indította önt arra, hogy hozzám jöjjön? kérdezte Hubert. Hiszen én nem va­gyok igazgató. — Önnek nagy befolyása van, — mondá a leány bátortalanul. — Az én befolyásom nagyon csekély. Másoknak sokkal több van. Miért nem fordult inkább Gurneyhez, vagy Thomsonhoz, vagy Macalisterhez ? Ezek a nevek a színházak világában na­gyon elmér­etesek voltak. — Oh, Lepel úr, — mondá a leány — ön gy­­ermekesnek fog engem gondolni, ha meg­mondom az okát. — Nem fogom­ én azt megtenni, csak mondja meg őszintén, hogy miért fordult éppen hozzám ? — Olvastam önnek egy elbeszélését, mely­ben elmondja egy Maitland Amy nevű leány­nak a történetét. Emlékezik reá ? — Tudom, hogy én írtam, de West, kis­asszony, az iró ember nem igen emlékszik ré­gen irt dolgozataira. Azt hiszem, valamelyik karácsonyi számban jelent meg s rövid dolog volt. Igazán szeretném tudni, mi volt benne, a mi kegyedet arra ösztönözte, hogy igy meg­tiszteljen. — Kérem, Lepel úr, ne nevessen­­ki! — kérte Cyntia s hangja oly édes volt, hogy dallamossága egészen meghatotta Hubertet. — Olyan szegény leányról írt ön, a­milyen én vagyok. A szülei meg voltak halva, szegény sok viszontagságon ment keresztül, nem tu­dott semmiféle munkát találni és kétségbesésé­­ben a folyóba akarta magát vetni. Az utóbbi időben én is többször gondoltam arra, hogy ez lesz a végem : a folyó mély és hallgatag, nemde? De ez mind bolondság! Hanem, mi­dőn egy régi karácsonyi számban, melyet a háziasszonytól kölcsönöztem, tegnap este az Amy történetét olvastam, eszembe jutott, hogy a színfalak mögött láttam önt és azt gondol­tam, hogy ha ön úgy tudott írni, bizonyára nem fogja megvonni segítségét tőlem. Elhallgatott. A hosszú s remegve elmon­dott történet előadásában egy pillanatra elállt a lélekzete. (Folyt, köv.) 11

Next