Budapesti Hírlap, 1894. június(14. évfolyam, 150-179. szám)

1894-06-01 / 150. szám

Budapest, 1894. XIV. évfolyam 150. sz. Péntek, junius I. Előfizetési árak: Egész évre le­írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 60 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfietése!, apróhírdetéset fölvétetne! József-lamt 5. a. a. utcai itelyiségtü­nb­et is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Bökk Szilárd-utca 4. sz. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvételne! József-törnt 5. sz. a. utcai folyoséafiniben is. A döntés: Budapest, máj. Bl. Este jelenti egyik tudósítónk Bécsből, hogy Wekerle ma beadta a kormány lemondását. A dolog híre a fővárosban elterjedt, ámbár, mint idevaló egyik tudósítónk alábbi soraiból kitűnik, a kormánypárt köreibe nem jött róla hír. Nem is tudjuk még, várjon ez a hír az akut kabinetválságot jelenti-e, vagy csak abbeli kijelentését a minisz­terelnöknek a korona előtt, hogy elő­terjesztéséhez a kormány állását köti. Tudósítónk csak azt tette még híréhez, hogy ő felsége holnap fog a kérdésben dönteni. Ez azt látszik bizonyítani, hogy nem az egész minisztérium for­mális lemondásáról van még a szó, csakis bejelentéséről annak, hogy a kor­mány ragaszkodik állása árán is pozí­ciója integritásához és jelenti egészben azt, hogy a döntés utolsó órájához ér­tünk. A­mit az ellenzékek hirdetnek, beteljesedni látszik, értesüléseik az ud­var köréből beválnak. Az igazat megvallva, ezt a mo­mentumot, melyet ime mostan meg­érünk , az úgynevezett liberális pártnak és utolsó kormányának összeomlását nem így képzeltük évek során át foly­tatott harcaink alatt. Ez a párt 19 éven át a nemzeti szempontok elhulla­­tása mellett éppen a szabadelvű in­tézmények és elvek elhanyagolásából tartotta fenn magát. Ebből eredtek bűnei és hibái és most egy csodás for­dulattal éppenséggel a szabadelvűség­­nek nagyon is merész akcentuálásáért bukik el. Kimerült lelkét és megdúlt testét a szép és népszerű zászlóba ta­karja, midőn bukásába hanyatlik. Nin­csen tragikum nélkül a sorsa. Hozzá­járul, hogy a kormánynak, mely e jel­szók alatt az utolsó, néhány igen népszerű tagja is van, a­kiket az el­lenfél is sajnálattal lát elesni az áldat­lan ütközetben, melyet fejére idézett a párt. A helyzet, a­mely e bukás foly­tán elő­áll, igen súlyos és vigasztalan. Egyik legnagyobb bűne volt a szabad­elvű státus férfiaknak, hogy uralkodá­suk egész ideje alatt a párturalomért dolgoztak. Oly erős pártszervezet tar­totta fenn a szabadelvűeket, mely el­fojtott minden más életet s vele szem­ben nem érvényesülhetett más, csupán a függetlenségi fanatizmus, a közjogi ellenzék. Így történhetik csak meg, hogy abban a pillanatban, a­midőn a kormány bukni készül, nincsen kész örököse, a politikusok töredékekre vannak szakgatva­. Alkuk, koalíciók, szövetkezetek, vagy fúziók ama ki­segítő eszközök, melyekhez folyamodni kell, melyek azonban egyelőre kizárnak minden nagyobb szabású­­politikát, minden nagyobb erőt, egységes irányt, a­mi nélkül nagyobb tehetségű em­bernek alig érdemes országos sze­repre vállalkozni. Átmeneti időnek kell következni, a­mely tán tiszta levegőt bocsájt be közénk, hogy viszonyaink kiépülhessenek eredendő betegségükből s egy egészséges párt­alakulás tegyen lehetségessé egészsége­sebb politikai életet és fejlődést. Igaz, hogy az a nép, a­mely a parlamenti kormányforma mintáját adta, százados harcokban vívta ki magának e becses intézményt; igaz az is, hogy más kon­tinentális népek is, a­melyek átvették az angoltól, nem tudták neki megadni azt az egészséges életet, a­melyben angol földön lélegzik , tehát nincs jo­gunk felettébb zúgolódni, hogy nálunk sem valósult meg huszonhét évi praxis alatt a parlamentarizmus ideálja. De bizonyos, hogy elfajulásához tetemesen járult kettő : az 1875-ig tartott közjogi oppozíció és az 1875-ben kezdődött fúzió és szabadelvű korszak, mely ha­talmát nem intézmények alkotására fektette, hanem a legridegebb párt­­uralomra. Ennek az iránynak és szellemnek a mostani krízissel véget kell érnie. Politikusaink közül a komolyabb fér­fiak erre fordítják figyelmüket. Az egészséges parlamentarizmus és azok­nak, a kik a parlamentáris elvért küz­döttek: e század jobbjainak szabadelvű és demokratikus hagyománya és a nem­zeti aspirációk táplálása és érvényesi­ !­­ A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Magyar orvosi irodalom. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Panasz, mindig csak panasz hallott eddig, ha magyar orvosi irodalomról szóltunk, sőt idevágó panasz volt a vége sok más irányú fejtegetésnek is. Belejátszott ez még a nem­zetgazdaságba is. A balneológiai egyesületben például igen szép értekezést hallottunk arról a szomorú jelenségről, hogy a mi közönségünk nem a hazai fürdőkbe jár, nem a hazai ásványos vizeket iszsza — miért ? — mert orvosaink külföldre küldik, külföldi vizeket rendelnek neki — miért? — mert ők maguk is csak né­met könyvekből ismerik a fürdőket és német könyvek tanácsai szerint rendelik az ásványos vizeket. Már-már csüggedtünk, hogy ilyen kis nemzet irodalma meg sem birkózik s talán azzal a feladattal, hogy működő orvosainknak magyar nyelven szerezze meg a tudományban való ha­­ladhatást, orvosnövendékeinknek pedig magyar tanító könyveket adjon kezébe, hogy anyai nyelvükön műveljék magukat orvosokká. Iro­dalmunkra a német irodalom átka nehezedett, ez bokózta meg a magyar gondolkozást, ez követelte meg, hogy ifjúságunk tanuljon meg jól németül, különben tudomány nélkül való marad. De már virrad. Az orvosi tudományok mind több-több részére ráteszi kezét a magyar orvosi írók kisded csoportja. Megírják legalább az első szükségre való útmutató könyveket, e mellett szorgalmasan munkálkodván a magyar orvosi lapok hasábjain. Sőt ide odáig jutot­tunk, hogy valóságos irodalmi eseményt üdvö­zölhetünk a magyar orvosi tudomány terén. Megjelent A belgyógyászat kézikönyve cím­ü gyűjteményes nagy vállalat első kötetének első fele 500 nyomtatott oldalon. Az egész mű 240 nyomtatott ívre van megállapítva s 6 vaskos kötetben jelenik meg. Árát 32 írtra szabták. Kiadását a Dobrovszky és Franke céggel szö­vetkezett Magyar orvosi könyvkiadó-társulat tette lehetővé, melynek tagjai az egész művet a szokásos évi tagsági díj fejében kapják. Legkiválóbb orvosi íróink között osztotta szét a szerkesztőség az egyes fejezetek kidol­gozását. Nem lesz meg talán a teljes egyön­tetűség stílusban, fölfogásban, kidolgozásban, mert a szerkesztőség a kellő határokig megen­gedi a szerzőknek az önálló munkálkodást; de annál becsesebb tulajdonsága e munkának, hogy írói nem lesznek kénytelenek a nem egészen saját szakjuk tárgyait más mű­vekből böngészni össze. Önálló magyar munka lesz minden izében. Híven vissza­tükrözi legjobb orvosi íróink tudományát, gon­dolkozását, gyógyításuk módját, szóval olyan művet ad az olvasó és tanuló kezébe, a­mely a magyar orvosi iskolának lesz hű kifejezője, hirdetője. A mű szerkesztőségét két legjelesebb belorvosunk, Kétli Károly és Korányi Frigyes, a belorvoslat két egyetemi professzora és Bókai Árpád a gyógyszertan egyetemi pro­fesszora alkotja. Ez utóbbiról külön is meg kell említenünk azt a fáradhatatlan tevékeny­séget, melyet mint a Magyar Orvosi Archívum­nak, a Pallas Lexikona orvosi részének, va­lamint az Orvosi Hetilap egyik melléklapjának szerkesztője fejt ki a magyar orvosi tudomány föllendítésében. A most megjelent rész előszavában a szerkesztők érdekesen fejtegetik a magyar or­vosi irodalom állapotát. Méltatják a Magyar orvosi könyvkiadó társaság tevékenységét, mely­­lyel a magyar orvosi könyvirodalom alapját megvetette. Utal az elülj­ár­ó beszéd arra a mostoha állapotra, mely önállóbb buvárlatokra alkalmas tudományos intézetek hiányában szinte reménytelenné tette a magyar orvosi tudomány felvirágzását. Ezt az állapotot leg­jobban megvilágosítja az az adat, hogy a 60-as években az egyetlen magyar egye­tem elfért az Újvilág­ utcának egy kétemeletes házában. Egy darab művelődés­történelmet jelent a könyv ajánlása: Trefort Ágoston emlékének. A szerkesztőség elismerő szavakkal méltatja Trefort működését, melylyel a magyar orvosi tudományt európai színvonalra segítette emelni. Az ő határozott akarata és tettereje hárította el az akadályokat, melyeket az elmaradottság és balítélet gördítettek eléje. Az ő érdeme, hogy a kellően fölszerelt klinikákon olyan te­vékenység indult meg, mely a külföld mél­tánylását is kivívta. A miniszternek jobbkeze volt Markusovszky Lajos, kinek gondolkozásá­ban a­­magyar orvosi tanítás és tudományfej­lesztés reformtervei fogamzottak. Az orvosi tudomány fejlesztésének anya­gát megadta a székes­főváros nagyszabású föl­­virágozása. Ma Budapest területén két bel­­ trai számunk 16 oldal.

Next