Budapesti Hírlap, 1894. július (14. évfolyam, 180-210. szám)
1894-07-31 / 210. szám
1894. július 31. BUDAPESTI HXBBAP. (210. **.) visszatér Bécsibe. Cumberland herceg és felesége, kik Gmundenben nyaralnak, rokonuk halála következtében Badenbe utaztak. A második tüzérdandár tiszti kara gyönyörű babérkoszorút fog a ravatalra helyezni; a szalagon ez áll: „A második tüzérdandár tisztikara.“ Hir szerint Vilmos kir. herceg holttestét szerdán hozzák Bécsbe és a temetés valószínüleg csütörtökön lesz. A részvét. A budapesti helyőrség tisztikara nagy részvéttel értesült a katasztrófáról, mert Vilmos kir. herceg Budapesten sűrűn megfordult s ilyenkor mindig szívesen érintkezett a tisztikarral. Lobkowitz herceg hadtestparancsnok jelenleg Bécsben van és igy a hadtestparancsnokság még nem intézkedett a gyászban való részvételről. Valószínű azonban, hogy a budapesti 4. tüzérezred nagyobb küldöttséggel képviselteti magát a temetésen s a budapesti helyőrségi templomban a jövő héten fényes rekviem lesz. Az intézkedések megtételére az utasítást a bécsi katonai kabinetirodától várják. Pozsony város tanácsa a halál hírére rendkívüli közgyűlést tartott, amelyben elhatározták, hogy Albrecht kir. herceghez részvétiratot intéznek. Frigyes kir. hercegnél a polgármester személyesen fog kondoleálni. A legtöbb házon gyászlobogó van, holnap gyászmise lesz az elhunytért. Az arisztokrácia már ma számos kondoleáló névjegyet hagyott Frigyes kir. hercegnél. Temesváron Vilmos kir. herceg váratlan halála mély megdöbbenést keltett. A városházán és más középületeken kitűzték a gyászlobogót. * Berlinben a halálhír mindenütt, de különösen a hadsereg körében nagy megdöbbenést keltett. A császár a temetésen mindenesetre képviselteti magát és pedig valószínűleg testvére, Henrik herceg által. Az első porosz tüzérezred, melynek az elhunyt kir. herceg ezredtulajdonosa volt, a temetésre küldöttséget küld és a ravatalra koszorút fog letenni. Apróságok Vilmos kir. hercegről. Vilmos kir herceg 1856-ban tífuszban súlyos betegen feküdt. Oppoltzer tanár éjjel nappal nem mozdult el ágya mellől, sőt a hercegi palotában szobát rendeztek be számára, melyben a nélkül, hogy a hercegtől távoznia kellett volna, az elhalaszthatatlan konzultációkat végezhette. Egy nap megjelent Oppolizer bulletinje, mely szerint Vilmos kir. hercegnél bélvérzés állott be; valamennyi orvos úgy vélekedett, hogy a kir. herceg megmentéséről immár szó sem lehet. Egy ismert nevű miniszteri tanácsos roppantul félt, hogy a mélyen érzett gyász kifejezésében valaki megelőzhetné és sietett a lapokban egy rímes nekrológot közzétenni, melyben a német lovagok ősei Isten trónusa előtt üdvözlik a kir. herceget. A kir. herceg nem sokára felgyógyult s elmondták neki, hogy tisztelői és barátai mily sokféle módon fejezték ki részvétüket s többek közt megmutatták neki a miniszteri tanácsos versét is; a kir. herceg magához hivatta a versiró tanácsost s azt mondta neki : — Tisztelt uram! Érzése nekem roppantul tetszik, de azért ne tessék sürgetni! * Az ötvenes években sokat beszéltek Bécsben azokról a művész estékről, melyeket Saphir rendezett. Vilmos kir. herceg egyszer azt mondta, hogy nagyon szeretne egy ilyen estén jelen lenni. Saphir azt se tudta, hova legyen a boldogságtól, mikor a kir. hercegnek erről a kívánságáról értesült s azt mondta, hogy ezen az estén száműzve lesz a trágár komikum; intézkedett is, hogy csupa burgszinházbeli művészt lépjen föl. Bokor Vilmos kir. herceg erről értesült, azt mondta: — Nagyon kár volt Saphir úrnak ezt cselekednie, mert ha azt akarom, akkor inkább a burgszinházban nézem meg Sapphót; onnan legalább a darab vége előtt is elmehetek. Midőn Ferenc József király menyasszonyát, Erzsébet bajor hercegnőt Bécsbe hozta, Vilmos kir. herceg volt az elsők egyike, a kiket neki bemutattak; midőn a lovagias herceg a menyasszony kezét megcsókolta, Erzsébet hercegnőt mélyen meghajtotta magát, de a kir. herceg kedélyesen azt mondta neki: — Ó, ez nem járja, tartsa csak magát egyenesen, látni akarom ezt a kedves kis arcot! * A tegnapi szerencsétlenség feleleveníti egy régebbi hasonló eset emlékét, melynél Vilmos kir. herceg szintén nagy veszélyben forgott. Évek előtt, mikor még a kerékpározás a legmegvetettebb sportok közé tartozott, Bécs főbb utcáiban, igy többek közt a Weilburg utcában is megtiltották e sport művelését. Egy reggel B. báró kisfiával velocipében hosszabb kirándulásra készült s mind a hárman a leggyorsabb tempóban robogtak a Weilburgutcán végig; egyszerre gyorsan eléjük vágtatott Vilmos kir. herceg, ki ebben az időtájban szokott rendes lovagló-sétájára indulni; a kerékpározók még elég jókor meglátták a herceget, leugrottak kerekeikről és félreállottak, de a királyi herceg lova mégis megbokrosodott, és hatalmasan ágaskodva visszafordult ; a kerékpározók megrémülve látták, mint küzködik a herceg makrancos lovával, melyet csak nagy ügygyel-bajjal bírt megfékezni ; végre annyira uralkodott felette, hogy rá birta kényszeríteni, hogy a kerékpárok mellett elhaladjon. Ebben a kir. herceg a megrémült báró mellett ellovagolt, ez alázatosan bocsánatot kért a hercegtől, hogy reggeli sétalovaglását ily kellemetlenül megzavarta, de a kir. herceg barátságosan azt felelte, hogy nem tesz semmit s arra kérte az urakat, hogy üljenek újra kerékpárjaikra, majd ő egy darabig elkíséri őket. El is kisérte őket jó darabig s miután látta, hogy lova hozzá szokott a kerékpár látásához, szeretetreméltón köszönetet mondott a bárónak és visszalovagolt palotájába. Hansen Teofil, a mikor a királytól megkapta a vaskorona-rendet, nem folyamodott egyúttal a nemességért is, mert úgy vélekedett, hogy a nemesség nem fér össze az ő demokrata nevével. Vilmos kir. herceg, ki a Kingstrassén lévő palotáját Hausen által építtette, azt mondta ennek: — Kedves Hausen, ez nem járja, ön megkapta a vaskoronarendet, folyamodjék már most a nemességért is, hisz tudja, hogy bizonyos körökben ilyesmire nagyon sokat adnak. Ha ön továbbra is megmarad demokrata elveinél, odáig jut, hogy nem bízzák többé önre az állami építkezéseket. tett jelentések szerint a japániak a Koivshing szállítóhajóra mentek és követelték, hogy a hajó Japánba menjen. Midőn ezt a Kowshing kapitánya megtagadta, a japániak visszatértek hajójukra és megkezdték a tüzelést a Kowshing-ra. London, júl. 30. A Lloyd-hoz Shanghaiból mai kelettel távirat érkezett, amely azt állítja, hogy Taku mellett a körülzáró hajók több kínai gőzhajót elpusztítottak, a Shavaishau-csatornában és a Yang-Cse-Kiangban torpedókat raktak le. London, júl. 30. Az itteni kínai követséghez távirat érkezett, amely megerősíti, hogy a japánokkal harcra került a dolog. A távirat szerint a japánok voltak a támadók és ők kezdték meg a tüzelést. A japán hadihajókat harcképtelenné tették, míg a Kausung nevű kínai szállítóhajó, amely a brit lobogót viselte, legénységével együtt elsülyedt. London, júl. 30. Az alsóházban Grey kijelentette, hogy Anglia nem ajánlkozott a közvetítésre Kína és Japán között. Anglia csak a többi hatalmakkal egyetértésben, úgy Pekingben, mint Tokióban barátságos tanácsokat adott a béke érdekében. Budapest, júl. 30. Honvédek a testőrségben. A testőrség hiányos létszámát — bécsi telegram szerint — legközelebb kel fogják egészíteni. Eddigelé csakis a közös hadsereg kiszolgált altisztjeit alkalmazták a testőrségnél, ezentúl a magyar honvédség és illetőleg az osztrák Landwehr kebeléből is találnak altisztek alkalmazást. Ugyanez az elv lesz irányadó a lovastestőrség esetleges kiegészítésénél is. Japán és Kína háborúja. — Távirati tudósítások. — London, júl. 30. A Reuter-ügynökség jelenti Jokohamából 28-iki kelettel. A tartalékhadsereg és a hajóraj parancsot kapott, hogy összegyűlő helyeire induljon. A Japánban élő kínaiak elhagyják a japán területet. London, jul. 30. A Reuter-ügynökségnek jó forrásból távírják Tokióból. A kínai hadsereg főhadteste július 25-én lépte át Korea éjszaki határát; a japán hajók ellen újra megkezdték a tüzelést. London, júl. 30. A Reuter-ügynökség tegnapi kelettel jelenti Shanghaiból. A már jelentett tengeri csatában a kínai jelzőhajót makacs küzdelem után elfogták. A Kowshing szállítóhajóra a japán hajók torpedókat eresztettek. A hajó a Shopiont sziget mellett 1500 emberrel elsülyedt, kik közül a „Lion“ francia ágyunaszád 40-et megmentett. A Kowshing hajón volt valamennyi európait agyonlőtték azok kivételével, akik a hullámokban vesztek. London, jul. 30. A Reuter-ügynökségnek jelentik Shangaiból. Az asasi tengeri ütközetről később érke Hamis pénzverő four. Budapest, jul. 30. Az országos levéltár poros aktái között kutatva, kezembe kerültek a Homonnay-Drugeth Gábor, Homonna, Jeszenc meg Kővár várura ellen intézett főbenjáró pörnek az aktái. Homonnay-Drugeth Gábor az ország egyik legelőkelőbb főura volt. Drugethleány volt a felesége; testvéröcscse, Homonnay Antal, Drágffy Gáspár dúsgazdag özvegyét, somlyai Báthory Annát vette nőül; Imre öcscse pedig a hatalmas Bebek György veje volt. A mohásci veszedelmet követő országos fejetlenség alatt a dúsgazdag főurak és káptalanok évszázadok óta felhalmozott kincseiket Erdélybe vagy pedig az északi megyékben lakó dúsgazdag főurakhoz küldötték megőrzés végett. így kerültek a nagyváradi káptalan és Szent László székesegyházának milliókat érő aranykincsei Báthory István országbíróhoz, ki végrendeletében meghagyta szolgáinak, hogy „az ecsedi tárházban őrzött selyem és bársony, hímzett, gyöngyös, islógos, aranyos-ezüstös régi papi öltözeteket, nehogy valamiképpen pápista kézre bírjanak és bálványozásra használtatván, tűzre kárhoztatott és még porát is széllel futassák fel“, így kerültek a Budán, Székesfejérvárott és még más helyeken őrzött papi kincsek a Homonnayak őrizetére Jeszene várába. A Homonnayak kezdetben hiven megőrizték a reájuk bízott egyházi kincseket. De mikor a Szapolyayak meg Ferdinánd király között örökösen folyó harcban a pénzük elfogyott, kezdték a kincseket Lengyelországba eladogatni. De Lengyelországban sem lehetett akkor valami túlságosan sok pénz, mert az arany serlegekért, feszületekért, buzogányokért és egyéb egyházi meg hadakozási eszközökért csak kevés pénzt kaptak. Emiatt a három Homonnay-testvér elhatározta, hogy aranyukból, ezüstjükből pénzt veretnek. Azzal, hogy az arany- meg ezüstedények csak rájuk voltak bízva, nem törődtek, kivált hogy a letétesek, a káptalanok már nem léteztek. A mi pedig magát a hamis pénzverést illeti, mely a Hármaskönyv szerint hűtlenségi esetet alkotott s mint ilyen fő- és jószágvesztéssel járt, azzal a Homonnayak nem törődtek, mert elég erőseknek érezték magukat arra nézve, hogy a királylyal is dacoljanak. Kivált hogy szövetségesekre számíthattak azok közül a főurak közül, kik már eddig is hamis pénzt verettek, hogy csapataiknak a zsoldot kifizethessék. Ezek a főurak voltak: Báthory György, Büdy Mihály beregi főispán, Ferdinánd király leghívebb embereinek egyike, ki közeli rokonságban is állott a Homonnayakkal, Rákóczy János csicsvai várnagy, Dobó Ferenc, az egri hős, Kávássy Kristóf, Thallóczy Bánffy Boldizsár, Némethy Imre, Kázméry Gábor, Füzérvár ura, Zádorffy János, Lipolvár ura és a kassai várur. 3