Budapesti Hírlap, 1894. július (14. évfolyam, 180-210. szám)

1894-07-31 / 210. szám

1894. julius 31-BUDAPESTI HÍRLAP.­­210. — (Német turisták a Magas-Tátrában.) A közül a tizennégyezer német turista közül, kik a múlt héten ünnepi fölvonulást tartottak Borosdóban, mintegy háromszázan — mint nekünk írják — meg­látogatták a Magas-Tátrát. A négy csapatban érke­zetteket a Magyarországi Kárpátegyesület központi vezetősége a csorbai állomáson, azután kisebb cso­portokra oszolva, ugyancsak a M. K. E tagjainak kalauzolása mellett elindultak a Magas-Tátra neve­zetesebb pontjainak megtekintésére. Az edzett és tapasztalt turisták, kik Németország minden tájéká­ról összesereglettek, megmászták a Tátra csúcsait és nem győztek betelni a központi Kárpát-hegység nagyszerűségével.­­ (Öreg honvédek tragédiája.) Néhány nappal ezelőtt a Bp. //.-ban Az öreg honvéd tragé­diája címmel megírtuk egy 1848/49-es honvéd­tizedes halálát, a­ki nem tudott megélni abból a segítségből, melyet az országos bizottság juttatott neki, s a vízbe ölte magát. Ebből az ötletből lapunk egyik bács-kulai olvasója írja nekünk a következőket: „Igazán nem csodálom, hogy az öreg honvéd­tizedes inkább a Dunához fordult, mint az országos honvéd­­segítő egyesülethez, a­melynek működésére közsé­günkből hozok fel két példát. Élt itt Bács-Kulán egy évvel ezelőtt egy nyomorék honvéd , és ma is egy 48-as honvédőrmester. A honvéd, a­kit Joeckl Lajosnak hívtak, gutaütött ember volt, a legnagyobb nyomorban tengette életét. Folyamodott az országos honvédsegítő egyesülethez, de ott azt mondták neki, hogy még munkaképes. Egy gutaütött ember — munkaképes! — Igaz, volt még annyi ereje, hogy a tollat megfoghassa; dolgozott is reggeltől estig, — ha egyes hivatalfőnököktől szánalomból írni va­lót kapott. De egyszerre a toll is kiesett a kezéből. Másodszor is szélütés érte és végleg ágyba dőlt. Folyamodott újra és — elutasították újra. Másod­szor és — utoljára, mert a mikor az országos hon­­védségítő egyesület válasza, hogy még — nem munkaképtelen, — másodszor is megjött, akkor a szegény 48-as honvéd már nem volt az élők között. — A másik hasonló eset Bertalan György igazolt honvédőrmesterrel történt, a­ki segítségért való folyamodványához a következő orvosi bizonyítványt mellékelte : Orvosi bizonyítvány. Alulírott ezennel bizonyítom, hogy Bertalan György 71 éves, kulai lakos, már koránál fogva is annyira törődött, hogy teljesen munka- és kere­setképtelen, ezenkívül még szü­rkehályog miatt lá­tása annyira hanyatlik, hogy rövid idő múlva látá­sát teljesen elveszti. Kelt Kulán, 1893. évi novem­ber 30-án. Ormay Kálmán dr. s. k. községi orvos. A folyamodásra az országházban székelő or­szágos honvédsegitő bizottság ezt az elintézést hozta : Elintézés. Az „Orsz. honvédsegitő egyesület kezelő hiva­talától.“ 5724/1893. sz. Bertalan György 1848— 49. évi honvédőrmesternek, Kulán. (Bácsm.) Minthogy folyamodó kérvényéhez mellékelt ok­mányai szerint nem szeretetképt­en kérelme az egyesület alapszabályai értelmében nem telje­síthető. Kelt Budapesten, az „Orsz. honvédse­­gélyző egyesület“ bizottságának 1894. évi junius hó 23-án tartott ülésén. A bizottság nevében Ne­­deczky s. k. Nem tekintve, hogy az országos honvédségitő­­egyesület buzgó bizottságának majdnem 7 egész hónap kellett a bölcs határozatnak meghozatalára, tisztelettel kérdem : honnan meríti a m. t. kezelő­­bizottság v. hivatal a bátorságot arra, hogy egy 72 éves emberre (mert Bertalan György a kérvény elintézésekor 72 éves már tényleg elmúlt), a­kiről az orvosszakértő írásbelileg állítja, hogy teljesen munka- és keresetképtelen (tehát nemcsak munka , hanem keresetképtelen is), sőt rövid ilő múlva látóké­pességét is teljesen elveszti: egyszerűen kimondja a szentenciát, hogy — nem keresetképtelen? Ugyan mit is ért a m. t. kezelő hivatal a keresetképesség alatt? A munka utáni megélhetést vagy a k kol­dulást ? Mert ha ez utóbbit érti, akkor Bertalan György csakugyan még nem keresetképtelen. Igaz ugyan, hogy már 72 éves elmúlt és az is igaz, hogy az orvos véleménye hamarébb megvalósult, mint a­hogy maga is hitte, a­mennyiben a derék 48-as honvédőrmester már is megvakult, de ez ne ag­­gaszsza a m. t. kezelőhivatalt — ő még mindig — nem keresetképtelen. Községünk humánus elüljárósága ugyanis gondoskodik számára egy vezetőről és ar­ról is gondoskodik, hogy keresetképességét igazolja és előmozdítsa egy­­ koldulási engedéllyel? — (Hírek a Vaskapu mellől.) Orsósáról je­lentik lapunknak: Tegnap nagy izgalmat keltett az a hír, hogy egy Turn-Szeverinben levő állatsereg­letből két krokodilus megszökött s a Dunába mene­kült. Mindkét parton kutattak a kellemetlen hüllők után, de eredmény nélkül. Ma reggel, hir szerint a Cserna torkolatánál egy halász megpillantotta az egyik krokodilust. — A csendőrség itt elfogott egy felfegyerkezett rablóbandát, mely évek óta űzi a román határon a marha csempészetet. A banda fejé­nél, Zsorzsina Juonnál egy ezüst dohányszellencét találtak, melyről kitűnt, hogy az a Herkules-fürdő melletti Széchenyi-réten tavaly történt rablómerény­­letből való. Zsorzsina, a­ki a hírhedt Gornyenc ro­mán határfaluból való, be is vallotta, hogy részt vett abban a rablásban, de aztán, a magyar igaz­ságszolgáltatástól való félelemből, öngyilkos akart lenni, de megakadályozták. — A temesi határban nagy rajokban jelentkeznek a kolumbácsi legyek. Ellenük messzemenő óvórendszabályok lettek al­kalmazva.­­ (Agyong­ázolt házaspár.) A villamos vasúttársaság köztemetői vonalán az egyik vadul száguldó kocsi ma agyongázolta Bőnek József sza­bót és a feleségét. Bőnek József azonnal meghalt, a felesége pedig annyira megsebesült, hogy lehe­tetlenség csak egy napig is életben tartani. A sze­rencsétlenséget a 102. számú kocsi okozta, a­me­lyet Gyurkovics Lázár vezetett. A kocsivezető egé­szen új ember még a társaságnál, a­ki nem valami nagyon szokott még bele a mesterségébe. Ennek tulajdonítható, hogy kocsiját már a Népszínház­ utcá­ban oly gyorsasággal hajtotta, a­milyen csak Kő­bánya felé a nyílt pályán van megengedve, s ezen­kívül a figyelmeztető csengetéssel sem törődött va­lami nagyon. Ez okozta Bonekék vesztét. A házas­pár a sínek mellett haladt, mikor a villamos kocsi a Hajcsár-úthoz ért. Beszélgetésben voltak s igy nem vették észre a kocsi közeledését, a mely szé­dítő sebességgel vágtatott. A kocsivezető nem csön­getett s igy a szerencsétlen házaspár a kocsi alá került. Gyurkovics Lázár, mikor a bajt észrevette, hamarosan megállította a kocsit, de már késő volt. Benek Józsefből akkor már elszállt volt a lélek, a felesége pedig alig hogy csak lélegzett. Annyira összezúzta őket a kocsi, hogy irtózat volt rájuk nézni. A szerencsétlenség hírére a rendőrség rögtön megindította a vizsgálatot. A rendőrség egyben fölszólította a főváros tanácsát, hogy tegye meg a szükséges lépéseket arra nézve, hogy a villamos vasutakhoz kimutathatólag arra képzett embereket fogadjanak fel a kocsivezetésre.­­ (Kútbaugrott család.) Buzsákon,­ Somogym.) mint nekünk írják, Bogdán Imre földmives felesége tegnap délelőtt arra a hírre, hogy Öreglakon, hol szü­lei laknak, tűz támadt, három kis gyermekével az udvaron levő kútba ugrott. Mind a négynek már csak holttestét húzhatták ki a kutból. — (Játszva a halálba.) A Temesvár melletti Gyarmata községben — mint nekünk írják,— a következő szerencsétlenség történt. Zimmermann György földbirtokos nyolc esztendős kis­fia egye­dül lévén az egyik szobában, levette a falról apja vadászfegyverét, fölmászott az ablakdeszkára s fölhúzta a puskát magához. Ezalatt, úgy látszik, ci­pője sarkával megérintette a puska kakasát, mely hirtelen lecsapódott s a fegyver elsült. A golyó álla alatt találta a szerencsétlen gyermeket, keresz­­tülf­urta a koponyáját s megölte. Holtteste hanyatt bukott ki az ablakon az utcára.­­ (Vizbefultak krónikája.) Az alábbi szo­morú krónikában öt helyről értesítenek bennünket vízbefúlt emberekről. A szerencsétlenek közül egy öngyilkosságot követett el, négy ember pedig für­dés közben lelte váratlan halálát a hullámokban. A fürdő­szezon most van a tetőpontján: az alábbi hírek szomorú és intő példák a vigyázatlan fürdő­­zőknek. A tudósítások így szólnak: Ma éjjel a Margit úszóiskola közelében két levelet, egy daloskönyvet és egy papirosdarabot találtak a következő for­rással: Éberling József, Zrínyi-utca !). A rendőrség a nyomozás folytán meg­tudta, hogy a Zrinyi-utca 9. szám alatt lakó Éber­ling József könyvkötő ma éjjel a Dunába ölte ma­gát. Hátrahagyott leveleiből az is kitűnt, hogy hűt­lenné vált kedvese miatt követte el az öngyil­kosságot. Nagybecskereken a közelmúlt napokban Bogoje­­vics András a Bégában fürdött, miközben az ár ma­gával ragadta a szerencsétlent, kinek holttestét másnap találták meg a part közelében. Miskolcon a 17 éves Schönleden Sándor tegnap a Sajóban fürdött. Egyszerre kiáltás hallatszott a folyó közepéből. A parton zöldséget áruló szerb emberek hallva a kiáltást, az ifjú segítségére siettek, de későn volt már, mert a szerencsétlen ifjú a Sajóba falt. Pozsonyban a ligeti Dunaparton tegnapelőtt Canar Ágoston munkás taligát tolt egy keskeny deszkán, mely a partot a hajóval összeköti. A mun­kás hirtelen elvesztette az egyensúlyt és a vizbe esett s nem volt már kimenthető. Tisza-Lökön (Szabolcsm.) Czeglédy Lajos mér­nök megfürdött a Tiszában, miközben görcsöket ka­pott és a vizbe fült. A 26 éves fiatal embert, a­ki Czeglédy Miklós, Zilah város főjegyzőjének öcscse volt, tegnap temették el nagy részvét mellett.­­ (Skender bég levele.) A Jászság egyik olvasója történelmi kutatásai közben érdekes eredeti levélre bukkant, melyet Skender török bég, Hatvan és Szécsény várainak egykori ura irt az árokszállá­siakhoz. A 300 év előtt irt levél szó szerint így hangzik : „Én Skender bég, Hatvan és Szécsény Várainak feó gongya Viselője és Parancsolója. (Itt a pecsét és névaláírás van.) Ty Árokszállásy bírák és esküdtek! Az Budai Vezéri Urunktól Csausz gyeöve Hozám, minthogy at falutokban az mazárszékben lopot Juhok Beörit tanáltanák az Török Vitézek s valami lopot Juhok. Igh lévén tisztem szerint Fejetekre parancsolom azon Tolvajokat, kik azon Juhokat katonáktul vet­ték és lemeczették, tehát az Császár teörvényére mingyárt béhozzátok, ha karóban nem akartok szá­­radni Bírák és eskütök, mely dolgot viszont fejetek veztésére parancsolom, máskülönben ne cselekegje­­tek merni. Utal az mi czimeres és pecsétes levelem látván. Idem qui supra.“ Czim: „Az Árokszálásy Bíráknak adalék és esküdteknek.“ —­ (A háromárbocos katasztrófája.) Fiúmé­ból írja levelezőnk a következőket: A Maria D. 321 tonnás magyar háromárbocos, mely Fiúméból junius hó 19-én indult farakománynyal St.-Louisba — 36 napi kedvező utazás után, e hó 25-én —, midőn már csaknem a kitűzött kikötőbe érkezett, erős köd következtében hajótörést szenvedett. A hajó kevés távolságra St.-Louis kikötőtől egy szirthez verődött s pár másodperc alatt egészen megtelt vízzel, úgy hogy a személyzet­ semmit sem menthetett meg. A tizenegy főből álló személyzet — egyik kormányos kivételével —csónakon menekült a partra. Az említett kormányos a vész pillanatában, abban a hiedelemben, hogy a hajó azonnal alá sülyed, a tengerbe ugrott. A csónakba menekültek, midőn a partra értek, kormányos társukat sehol sem látták s igy azt hitték, hogy biztosan a hullámokban lelte sír­ját. Nagy volt azonban a meglepetésük, midőn a szirtes zátonynak északnyugati oldalán haladva egy kiálló szirtcsúcson társukat pillantották meg, ki nagy erőmegfeszítéssel igyekezett magát a mind erősebben verő hullámtorlaszok ellen megvédeni. A legénység egy része azonnal segítségére sietett s kimentette a már-már átért tengerészt. A megmen­tett kormányos elbeszélte, hogy a hajótörés pillana­tában a tengerbe vetette magát s azóta, vagyis csaknem hat óra hosszat folyton úszással tartotta fenn magát. A Maria D. bárka hajó Descovich fiumei hajótulajdonosé, kinek ma reggel ismét azt táviratozták, hogy az összeroncsolt hajót egy von­tató gőzös több órai vesződés után St. Louise kikötőbe vontatta. — (Tűzvész.) Sopronból telegrafálják. Nagy-Bajomban tegnap tűz ütött ki. Hatvan épületet és igen sok gabonakészletet a tűz elhamvasztott. A kár igen jelentékeny. — (Hablógyilkosság Pécsett.) Pécsről te­­legrafálja tudósítónk: Graf Anna lánc­ utcai öreg kisasszonyt, szombaton éjjel szörnyen összevagdalva meggyilkolták. A gyilkosságot ma délután fedezték föl. A gyanú Fend Imre kocsisra irányul. A rendőr­ség már nyomában van. Az öreg kisasszonytól har­minc forint készpénzt és egy kétszáz forintra szóló takarékpénztári könyvet raboltak el. — (Nyári mulatság.) A balaton­boglári fiatal­ság augusztus hó 5-én jótékonycélu Anna-bált ren­dez. — A törökbálinti nyaraló ifjúság augusztus 11-én nyári táncmulatságot rendez. — (Rövid hírek.) A leányfalvi bucsu. Leányfaludról írják nekünk, hogy ott szombaton volt a búcsú, melyen Venceli Antal kanonok végezte az egyházi szertartást. Mise közben Marton Ilona k. a. énekelt, Gobbi pedig hegedűn játszott. A leányfalvi kaszinó ugyanaz­nap este sikerült Anna­­bált rendezett, mely csak a hajnali órákban ért véget. — A tűzkárosultak javára. A pesti hazai takarékpénztár-egyesület — a­mint értesülünk — a lövétei tűzkárosultak segélyezésére a belügyminisz­terhez kétszáz forint adományt küldött, mely ado­mányért a miniszter levélben mondott köszönetet. — Succi mai bulletinje így szól: testsúly 57.55, hő­­mérsék 36.3, érverés 60, lélegzés 24, örömére 55, összes súlyveszteség 11.95 kilogram. — Sikkasztó könyvelő. Willert István perjámosi könyvelő — mint nekünk írják — tegnap Zsombolyára (Torontál­­megye) ment, hol a cége megbízásából fölvett 5

Next