Budapesti Hírlap, 1894. július (14. évfolyam, 180-210. szám)

1894-07-07 / 186. szám

4 BUDAPESTI HIRLAP. (186. sz.) 1994. július 7. románok kulturális törekvéseinek eleget tesz, s a magyarok is, ha akarnak, megtanulhatnak románul. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban a román egyházak és iskolák számára külön osztály állí­tandó fel, élén egy a román nyelvben jártas fér­fiúval. Eleget kell tenni a románok ama kívánságá­nak, hogy Budapesten román egyházat alapítsanak. A templom lehet a mostani görög templom, mellette állítandó fel egy fiúnevelő intézet, hogy az itt növe­kedett ifjak, a Petőfi-szoborral szemben, büszkén nézhessék édes hazájukat. Szükséges lenne, hogy a magyarországi romá­nok kulturális középpontja Budapest legyen, vagy ha az nem, hát a vidék valamely más nagyobb városa, de semmi esetre se Bukarest. * Míg a magyarországi románok műveltebbek voltak, mint az oláhorszá­giak, addig nem volt román kérdés. Elengedhetetlen egy nagy román lap megindí­tása Budapesten, olyan apparátussal, hogy vele szemben eltörpüljön a többi oláh lap. A kormány a lapot a főispánok és román püspökök útján köny­­nyen elterjeszthetné, de azért az újságot minden­esetre biztosítani kellene annyi pénzzel, hogy elő­fizetők hiányában is megmaradhasson három esz­tendeig. Beniczky Gábor öngyilkossága. — Saját tudósitónktól. — Budapest, jul. 6. A cinkotai kastély ura déli növények lombjai alatt pihen már ravatalán. Robogó vo­nat hozta haza a máramarosi erdő sötétebb lombjai alól, melyek meghalni látták. Az ön­­gyilkosság titkát némán őrzi a halott s meg­őrzik — ha ugyan ismerik — gyászba borult hivei. jó szenzáció regényes történeteket be­szél; a koporsó mellől azonban azt erősítik a rokonok, hogy halottjukat nem a családi élet boldogtalansága kergette végzetébe, hanem egy régi baleset, mely beteggé tette agy­velejét. Az elterjedt híreket regisztrálván, meg kell emlékeznünk arról is, hogy a foma miniszteri tárca jelöltjévé tette meg az öngyilkost. De illetékes helyről határozottan megcáfolják ezt is. Szó sem igaz abból, hogy a tegnapi miniszteri tanács őt akarta felkérni a földmi­­velési miniszterség elvállalására. A kastélyban. A cinkotai kastélyban többen fordultak meg ma a fővárosból. Estefelé érkezett meg a grófnő, a­kit a család néhány tagja fogadott a kastélyban. A grófasszonyt nagyon megviselték az elmúlt napok rettenetes izgalmai. Talpig gyászban érkezett haza s folyton sirt. Délután felállították a ravatalt. A grófnő e közben csak a család legszűkebb körében tartózko­dott és senkit sem fogadott. A különvonat, mely a halottat hazahozta, este 7 óra 59 perckor érkezett meg a rákosi állomásra. A holttestet Beniczky Géza kisérte. A grófnő út­közben átszállt a gyorsvonatra és sokkal előbb ér­kezett meg Rákosra. Fél kilenckor Beniczky Géza parasztszekérre emeltette a kettős fedelű koporsót, maga pedig ko­csiban ment utána. Ebből a két kocsiból állott a gyászmenet. Jó fél óra múlva Cinkotára érkezett a halott. Hangos zokogás kísérte a kastélyba, mely egykor boldognak látta. A temetés holnap reggel tíz órakor lesz. A gyászszertartást egy fővárosi unitárius lelkész fogja végezni. Egy családtag elbeszélése. Beniczky Gábor öngyilkosságáról a család egyik tagja a következőket beszélte el tudósítónknak: Az öngyilkosság okát illetőleg a legtarkább és legregényesebb kombinációk indultak meg a fő­városi társaságokban. E kombinációk közül azonban egy se közelíti meg az igazi okot,, a­mely Beniczky Gábornak kezébe adta a fegyvert. A megboldogult­ban nem hirtelen támadt az öngyilkosság gondolata. A kimúlás ideájával­­ már az ősz óta foglalkozott a szerencsétlen ember, a­kire a sors súlyosan nehe­zedett. Meghibbant elmével követte el végzetes cseleke­detét, a­melylyel szétrombolt egy boldog családi életet. Még a múlt év őszén történt, hogy Beniczky Gábor hajtóvadászat közben leesett a lováról s any­­nyira megütötte a fejét, hogy napokig ágyban fekvő beteg volt. Ez idő óta gyakran panaszkodott főfá­jásról, szédülésről s kisebb mértékű búskomor­ságba esett, a­mely idővel folyvást fokozódott. Ez­zel egyidejűleg nőtt az idegessége s gyengült a memóriája. Egy ízben megesett vele, hogy három­negyed óra hosszat azon t­mödölt, hogy mennyi 3 és 9. Sajátságos, hogy különösen ez a két numerus for­gott mindig az agyvelejében. A búskomorság nem volt állandó nála, mert voltak órái, a mikor vígan társalgott; a legcsekélyebb rázkódásra azonban rá­ült homlokára a megmagyarázhatatlan félelemmel vegyes szomorúság s elfogta az idegesség annyira, hogy nem tu­dott emberek társaságában maradni. Most, mikor a máramarosi borjútelepre utazott, nem volt semmi baja. Jó kedvvel beszélgetett a szarvaszói uradalmi tisztviselőjével, a­kinek a kísé­retében inspiriálás céljából bejárta a havasokon fekvő legelőket. Hazajövet azonban oly eset tör­tént, a­mely a beteg idegzetű emberre rettenete­sen hatott. A szeme előtt gázolt el egy kocsi egy kis gyereket, a­ki ott rögtön meg is halt. Ettől kezdve Beniczky Gáborban elveszett az ép elméjű ember. Valóságos ideggörcsök fogták el s mikor elmúlt a rohama, beleesett a legnagyobb búsko­morságba. Hétfőn, azaz július 2-án kellett volna Be­niczky Gábornak a tisztviselője kíséretében elutaz­nia. Délután elő is állott már a kocsi, a­mely őket Máramaros-Szigetre, a vasúti pályaházhoz volt viendő. Beniczky azt mondta erre a kísérőjének, hogy csak menjen egyedül, ő majd utána siet, mert még van valami elintézni valója. Ekkor már nyilván elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Gyalog útnak indult s elment egészen Kuzi-ig, a­hol Rudolf trónörökösnek volt vadászkastélya. Útközben betért egy vendéglőbe, a­hol kevés bort ivott s két leve­let irt. Jól besötétedett, a mikor Beniczky Gábor Kuzi mellett elhaladt, a­hol többen látták is. Itt aztán letért az útról s egy mély vízmosásban a he­gyeknek indult. Az éjszakát szabad ég alatt töltötte a szerencsétlen. Ott hált a vízmosás partján a fűben. Hajnalban folytatta útját s fölment arra a helyre, a­hol a tetemét megtalálták. Beniczky Gáborné szül. Batthyány Ilona grófnő szerencsétlen ura levelének vétele után nyomban Máramaro­sszigetre indult különvonattal. Késő este volt, mikor odaérkezett. Rögtön fölkereste a rend­őrkapitányt, a csendőrséget, a szolgabiróságot s ha­tósági segítséget kért ura tetemének a fölkutatásá­hoz. Csakhogy hiába való volt a kérése, rimánko­­dása, a hatóság semmit, sem volt hajlandó tenni. A kétségbeesett asszony fölkereste aztán az ot­tani gyárat s dupla fizetést ígért a munká­soknak, ha segítenek a kutatásban. Itt sem járt eredménynyel. Csak szerdán reggel kezd­ték keresni a tetemet. Szőllősy rendőrtanácsos maga ajánlta föl ekkor segítségét Beniczkynének s egy csoport rusznyák paraszttal, a­kiket Beniczkyné fogadott meg, nekiindult a hegyek kikutatásának. Beniczkyné 5000 forintot ígért annak, a­ki megtalálja az árát. A szerdai nap azonban kárba veszett, mert a legszorgosabb kere­sés mellett sem akadtak nyomára. Tegnap, azaz csütörtökön megint munkához fogott a csapat s a Kuzi közelében levő vízmosás felé indult. Nem sokáig jártak ez alkalommal. Úgy kilenc óra felé megtalálták Beniczky Gá­bor tetemét. Ott feküdt a sziklák közt egy forrás mellett. Mellette megtalálták a pisztolyt, a­melylyel fejbe lőtte magát, valamivel távolabb pedig a vizit­­kártyáját, a melyre az öngyilkos plajbászszal ezt a néhány szót írta volt : Kedden reggel 4 óra 10 perckor. Az a két levél azonban, a­melyet a föntebb említett vendéglőben irt, már nem volt nála. Nyil­ván postára adta volt, mielőtt még öngyilkossága helyére indult volna. Az egyik levéllel valószínűleg a feleségét értesítette az öngyilkosságáról. Az or­vosok véleménye szerint a névjegyre írt idő körül­belül megfelel annak az időnek, a­melyben Beniczky fébelőtte magát. A szerencsétlen, úgy látszik, megnézte előbb az óráját, aztán leírta név­jegyére az időt s úgy követte el az öngyilkosságot. A tetem föltalálásáról nyomban hírt adtak az özvegynek s megtették az intézkedéseket Beniczky Gábor elszállítására. Koporsót vittek az öngyilkos­ság helyére, elhelyezték benne a tetemet s úgy vitték előbb Szarvastóra s utóbb pedig Máramaros­­szigetre. A szállítás óriási nehézségekbe ütközött, mert minduntalan a rusznyák parasztok babonássá­­gával kellett küzdeni. Az a hit van ugyanis köztük is elterjedve, hogy jég veri el azt a vidéket, a­me­lyen öngyilkost szállítanak. Árás verziók. Az egyik kövön nyomott újság értesülése szerint Beniczky Gábor, mint a központi tejcsarnok elnöke, hivatalos minőségben ment Szarvastóra. Ez útjában Schlichter felügyelőbizottsági tag s Nagy Sándor hasznát kísérte. Ez a körülmény a mellett szól, hogy Beniczky nem öngyilkos szándékkal ment Máramarosba. A kőnyomatos szerint az ön­gyilkos hétfőn délután egy kilenc milliméteres revolvert vásárolt az egyik máramarosszigeti vask­ereskedőnél s ezzel lőtte magát halántékon a Tisza mellett egy sziklán. Teteme éppen a Tisza partjára zuhant. Az öngyilkosság tulajdonképpeni oka eddig ismeretlen, a család azonban azt hiszi, hogy Beniczky háboro­dott elmével végezte ki magát. * A fővárosban és Künn Cinkotán regényesnél regényesebb történeteket beszéltek az öngyilkosság okáról. Beniczky Ádám künn járt tudósítónk előtt mindezeket alaptalannak mondotta. A szerencsétlen­ségnek — így szólt — a tavaly szenvedett agyráz­kódás az oka. A háznép köréből kiszivárgott hírek­nek félreértés az alapja. A mikor a grófnő felbon­totta a levelet, a melyben férje azt írta, hogy ön­gyilkos lesz, kétségbeesve igy kiáltott fel: — Hát ezért kellett nekem még egyszer férjhez menni! Ebből a felkiáltásból támadt a sok alaptalan mende­monda. Beniczky Gábor naphosszat távol volt a kas­télytól. Leginkább a fővárosban tartózkodott, míg a grófnő alig mozdult ki falusi tuskulumából. Maga is vagyonos ember volt, csak cinkotai uradalma több ezer hold. Ebből­ másfélezer holdat bérbe adott. Beniczky Gábor művelt és szorgalmas gazda volt S nagy szeretettel foglalatoskodott gazdasággal. Az utóbbi években ez a buzgalma ellankadt s ezért került a birtok egy része bérbe. A szárnyra kelt regényes történetek közül megemlítjük azt a hirt, hogy Beniczky Gábor lemondott egész vagyonáról neje ja­vára, úgy, hogy az utóbbi időben tényleg semmije sem volt, a­mit kizárólag a magáénak mondhatott. A híresztelések szerint sokszor emlegette, hogy úgy lehet, visszamegy a honvéd-huszársághoz, ahol századosi rangja van. Barátai ezért is törekedtek arra, hogy bejuttassák a földmivelésügyi miniszté­riumba, a­hol — ha akarta volna — kapott is volna valami jobb állást. A helyzet Szerbiában. — Saját tudósítónk távirata. — Belgrád, jul. 6. Sándor király programszerűen megérke­zett Nisbe, hol a lakosság, lelkes tüntetéssel fogadta; a város legelőkelőbb polgárai fáklyás­menetet rendeztek s folytonos ovációk közt vonultak a konokhoz, innen pedig a hadpa­rancsnoksághoz, hol a török követséget elszál­lásolták. A lakosság zajosan éltette a szultánt és küldötteit. Milán király is lelkes tünteté­sek tárgya volt. Milán táviratilag fejezte ki köszönetét a szultánnak a szíves fogadásért, melyben fiát ré­szesítette. . Az udvar két hónapig marad Nisben, azonban a király a jövő hét elején néhány napra Belgrádba rándul, hogy a liberálisoknak az ellenzékhez való csatlakozása által terem­tett helyzetet tisztázza. A félhivatalosak hatá­rozottan megcáfolják a Nikolájevics-m­disztérium lemondására vonatkozó híreket; maga Avahi­,­movics is kijelentette, hogy a liberális miniszter .

Next