Budapesti Hírlap, 1894. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)
1894-09-14 / 254. szám
e mélhető, hogy az új szabályrendelet az ipartörvény és a büntető törvénykönyv ide vonatkozó pontjait a szükséghez képest módosítani fogja. Az értekezés végén elfogadták Szabó György amaz indítványát, hogy az egyöntetű műhely rendszabály kidolgozására bizottságot küldjenek ki. (A radnai bucsu epizódja.) A radnai országos hirű bucsu nagy sokadalmú napjaiból jelenti levelezőnk az alábbi két epizódot : Hogy mire képes egy mérges asszony, azt fényesen mutatta be Vacarescu Ilia földmives aszszony Mária-Radnán. A múltkori híres bucsu idején három ó besnyői bolgár vett nála szállást. A búcsúnak vége lett s a három bolgár megjelent a szálláson, összeszedni a motyóikat. Hanem az ajtók zárva voltak. Vártak, vártak, hogy majd csak haza jön szépséges Ilia asszony ; de biz az nem jött, az idő pedig telt s a bolgárok már-már attól tartottak, hogy lekésnek a vonatról. Ekkor bezúzták az ajtót, összeszedték motyóikat, össze-vissza tártakhánytak mindent s aztán elutaztak. Mikor Vacarescu Ilia a nagy rendetlenséget meglátta, rögtön az a gyanúja támadt, hogy a tettes senki más, mint a gonosz szomszédasszony, Bottné. Szörnyű dühre lázadtan rohant a szomszédasszonyhoz, a kit a hajánál fogva vonszolt ki az utcára s ökölbe szorított somfadoronggal kezdte el ütlegelni. Bottné jajgatott, Vacarescu fia pedig szitkozódott, összegyűlt erre a két háznak népe és lett csata söprűvel, bottal, mángorló fával. Bucsusok is sereglettek össze s vegyesen pártállást foglaltak a hadakozók között. Vacarescu Ilia vezérként szerepelt a vértől pirosló csatatéren s a megjelent csendőr arcába két marék paprikát szórt s míg ez a szemeivel bajlódott, Ilia a ruhát kezdte róla letépni. Új csendőrök jöttek, de Ilia nem csüggedt még akkor sem, mikor már csendőrszuronytól vérzett a karja. Végre összekötözték s mikor a radnai járásbírósághoz kisérték, azzal a kéréssel állott elő, hogy lóháton szeretne bevonulni a törvénylátó urak elé. A búcsújárás másik epizódja ez : Furcsa meglepetés érte a radnai bucsusokat az elmúlt ..vasárnapon. A búcsúról hazamenet, Paulistól nem messzire a hátulsó négy személykocsiban ülő utasok azt vették észre, hogy a nyílt pályán feledték őket, míg a vonat tovább robogott. Az a kapocs, amely a kocsikat a vonathoz kapcsolta, elszakadt. A vonatvezető csak Gyorokon vetteészre, hogy "négy kocsi lemaradt A lokomotív innét ment vissza a pályára a lemaradt kocsikért és a vonat csak több órai késés után érkezett meg Aradra. (A kóbor agitátor.) Szász-Sebesről írják nekünk : A szerdahelyi csendőrség a minap jó fogást tett. Több napi nyomozás után letartóztatott egy embert, aki hónapok, sőt évek óta bebarangolta erdély oláhlakta tüdőkéit s hogy nem tisztán turistái szempontból, igazolta a vizsgálat. Az elfogott Szálm Gligoriu tasnádi (Szilágy megye) születésűnek vallotta magát; saját beismerése szerint az utolsó két évben beutazta : Szolnok-Doboka-, Beszterce-Naszód-, Alsó-Fehér-, Maros-Torda-, Brassó-, Kis- Küküllő-, Fogaras- és Szeben vármegyéket. Állítólag ez idő alatt segédjegyzői állást keresett, de a hála megmotozáskor talált jegyzetek mást látszanak bizonyítani. Jegyzetei ugyanis nyilvánvalóvá tették, hogy a Tribuna és Foia poporului oláhlapokkal állt levelezésben. E jegyzetek mind az oláh nemzetiségi kérdéssel s főképp a memorandum-porral foglalkoznak, míg bennük egyrészt Lukacsint, ,a vértanút dicsőíti, másrészt erősen kikel az oláh papság, mintolyan ellen, mely népe iránti kötelességét teljesíti, hanem e helyett a magyarok és zsidók pálinkáját iszsza. Találtak nála egy brosúrt is e címmel: A cum, si nicsi o data (Most vagy soha), melyben sokat beszélnek a román nép elnyomott igazságáról, fegyverről, vérről stb., ezt hirdette ő saját bevallása szerint is az oláh nép között. — A brosúr aláírása ez: Tinerimea Romana. (Román ifjúság.) Jegyzetei szerint Szabou tekintélyes pénzsegélyben részesült községi elüljárók, jegyzők, pópák és tanítók részéről. Bekísérték a járásbíróság börtönébe. . . — (Tudós utazó halála.) Jules Dutreuil de Bhim hires francia utazó haláláról, a kit — mint táviratban jeleztük — Tibetien meggyilkoltak, a következőket írja a Globe: Dutreuil de Bhins-t tibeti tanulmányútján gyilkolták meg a benszülöttek. Veszekedés folytán megsebesítették, megkötözték s egy folyóba dobták. A kínai kormány rendelkezett a holttest fölkeresésére és a bűnösök szigorú megbüntetésére nézve. Dutreuil de Rhins 1846-ban született, kapitány volt a francia, kereskedelmi tengerészetnél s Ázsia földrajzát, különösen kartográfiáját tanulmányozta, kiváló érdemeket szerezvén e téren. Államban kezdte kutatásait 1876-ban i . .1881-ben kiadta, nagy munkáját Cartede linde Chine orientale (1 . 900.000 . lap), mely 1886-ban második és javított kiadásban jelent meg. Minthogy Közép- Ázsia eddigi térképei hiányosak, rekonstruálni akarta kartográfiáját eredeti kutatás alapján. Nevezetes munkái voltak eme tanulmányai folytán: Memoire geographique sur le Thibet oriental, továbbá L’Asie centrale (Páris 1889. atlasz 23 lappal.) E munkálatai révén alaposan előkészülve elindult 1891-ben egy Grenard nevű kísérővel Tibetbe, hogy a tartományt átkutassa s Közép-Ázsia kartográfiáját kiegészítse a hiányzó ismeretekkel. A halál megakadályozta célja elérésében. Remélik, hogy kísérője megmentette Dutreuil de Rhins naplóit és jegyzeteit, hogy önfeláldozó munkájának legalább maradandó eredménye legyen. (Az oláh tanítók bajai.) Említettük, hogy a szepsi-szent-györgyi magyarnyelvű póttanfolyamra bevonult oláh nemzetiségű néptanítók a tanfolyamot odahagyták vizsgálattétel nélkül. A Telegraful Roman-ban azután egy néptanító nyilatkozatot tett közzé, amelyben hat pontozatban elsorolta azokat az okokat, amelyek őket a tanfolyam elhagyására „kényszerítetté“. Már akkor megjegyeztük, hogy ezek az okok kétségkívül nem valódiak. Az oláh részről tett e nyilatkozatra most Vajna Gábor kovásznai iskolai igazgató-tanító, mint a tanfolyam egyik felügyelő tanítójától terjedelmes cáfolatot vettünk, amelyből közöljük a következő adatokat: A július 2-án megnyílt tanfolyamra beiratkozott hat megyéből 12 szerb, 6 szász és 86 oláh nemzetiségű tanító. Ezek közül a vizsgálat tételig maradt 22 tanító, köztük az összes szerbek és szászok. Ezeknek nem volt semmi kifogásuk és megelégedtek mindennel. Az oláh tanítók eltávozásának oka tényleg a nagyszebeni konzisztórium távirata s a balázsfalvi vikárius levele volt. E távirat és e levélvételig az oláhok jónak tartották a Mikó kollégiumban s a kisdedóvóban számukra berendezett lakást s az étkezést is; lelkesültek az igazgatóság által rendezett kirándulásokért s buzgón készültek egy magyar hangversenyre. Kivéve a Rom. Tegr.-ban nyilatkozó Bereszku J. fogarasi, Lepchhán M. bácsfalusi és Tsztrátyi M. bakai daszkálokat, a kik már megjövetelük idején skandalumokat csináltak s egy ízben rendőri beavatkozást is provokáltak. A Himnusz tanulásakor Bereszku önként jelentkezett, hogy az énekkarnak előolvassa a szöveget. A Himnusz e sorát Általad nyert szép hazát Bendeguznak vére, ily változattal diktálta: Általad nyertszép hazát ■Belzebubnak vére. A türelemnek nagy foka kellett ahhoz, hogy Bareszku ez otrombasága semmi megtorlásban sem részesült. És mégis ő panaszkodik rossz bánásmódról. Igazgató elé idézés csak két esetben történt. Egyik esetben a nyilatkozók kettője az alvóteremben éjszaka gyűlést hitt egybe és tartott is. A másik esetben megidézett tanító belátta botlását s többé nem volt vele baj. Diurnumaikat kikapták rendesen, csak az utolsó rátát nem olvasták kezeikhez a hét szombatján, mert már ez előtt megkapták a szebeni konzisztórium táviratát, a vikárius levelét s bejelentették távozásukat. Olyan időre akarták tehát fölvenni a napidijakat, amelyet már nem szándékoztak a póttanfolyamban tölteni. Különben az útra bőven volt pénzük, egyik tanító nyilatkozata szerint közös kasszából. A tanfelügyelő egyáltalán nem nyilatkozott arról, vájjon a daszkaiok megérdemelték-e a napidijakat. Arra sem a ki. tanfelügyelő, sem más nem gondolt, hogy a dákoromán eszmék fejlesztésének vessen gátat , mert mindenki azt tételezte föl, hogy az oláh tanítók — legalább mint tanítók — saját érdekükkel össze tudják egyeztetni a tanfolyam célját s másfelé nem fecsérlik idejüket. Ez a föltevés be is vált mindaddig, mig egynéhány pópa, köztük különösen egy, a tanfolyam megtekintése cim alatt, S.Szt.-Györgyön meg nem fordult s egynéhány tanítót föl nem lovalt. Bujtogatóknak, izgatóknak stb. sem nevezte őket a tanfolyam vezetője. —A terjedelmes cáfolatból világos, hogy a Telegraful Roman-ban nyilatkozók szemenszedett valótlanságokat hordtak össze. (Késelés az iskolában.) Jászberényből írja tudósítónk: Ungvári Jenő első és Donanál Gábor második osztályú gimnazisták összevesztek, hajba kaptak az iskolapadok közt. Donanál pofonütötte az Ungvári gyereket, a ki erre tellkéssel vállon szúrta Donanált s fölkiáltott: szomjaztam a véredre! A késelő gyereket rögtön kicsapták az iskolából. (Halála után.) Bécsi lapok sokat írnak egy Juhatz Ferenc József nevű német költőről, a ki végtelen szerencsétlen volt életében s a bécsi singlék házában 1890-ben halt meg. 1824-ben született mint jómódú szülök gyermeke s ifjú éveiben a rézmetszést tanulta. Majd megérezvén költői hajlandóságát, letett a rézmetszésről és újságíró lett. Napilapot alapított 1862-ben ez alatt a cím alatt Gross-Österreich. Egy cikk miatt több heti börtönre ítéltetvén, az alatt munkatársai teljesen elhanyagolták vállalatát, úgy hogy Juhatz belebukott s elvesztette minden vagyonát. Azontúl kezdődött nyomorúsága. Semmi dolga nem sikerült többé, munkálatait alig fizették, drámáit a burgszinház olvasatlanul küldötte vissza és családjával is meghasonlott, mint hirdetési ágens kereste kenyerét. 1884-ben föl nem vették a szegények házába. Drámáit — öt-hat tragédia — végrendeletében egy Totzauer nevű barátjának testálta, aki egyedüli támogatója s jóltevője volt az életben. A szerencsétlen ember sorsa most négy évvel halála után élénk részvétet kelt Bécs színészi és irói köreiben s nagy az érdeklődés művei iránt, hogy várjon nem igazolják-e költői ambícióját. (Belehalt az orvosságba.) A beregmegyei Pusznyákfaluban Kaszinec Györgyné parasztasszonynak fájós lábára bedörzsölendő írt rendelt az orvos. Az asszony az orvosság felét utasítás szerint használta, a másik felét azonban bevette. Ettől aztán iszonyú kínok közt még aznap meghalt. (Piszkos botrány.) A rendőrség ma délután letartóztatta Kovács Gábornét, akinek Király utca 38. sz. a. lakásán főként előkelő nagyurak dorbézoltak az utcáról becsalt 12—13 éves leánykákkal. Bizalmas feljöntéssel hívták föl a bűn e tanyájára a rendőrség figyelmét s a detektívek éppen abban a percben léptek be oda, midőn egy magasrangu vasúti tisztviselő udvarolt hevesen egy tizenkét éves lánykának. Az asszonyt letartóztatták s megejtették a házkutatást is, mely alkalommal ötven 12—13 éves leány fényképére akadtak. Ezeket a szerencsétleneket kinyomozták szüleik lakásán, ahol betegen fekszenek. Ugyanekkor több előkelő gavallértól találtak megrendelő leveleket. (Megszűnt sztrájk.) Az aninai vasgyári munkások megszüntették a néhány nap óta tartó sztrájkot. A vasgyár igazgatója tudtára adta a sztrájkotoknak, hogy el fogja bocsátani a békétlenkedőket, mire a munkások, akik jól tudják, hogy sehol sincsenek olyan kedvező munkásviszonyok, mint Aninában, újra hozzáláttak a munkához. (Vivómesterek párbaja.) Mai számunkban közölt ilyen című cikkelyünkre vonatkozólag Sztmkay Norbert úr megjelent szerkesztőségünkben s két dolog helyreigazítását kérte. Először azt, hogy fején kapott sebe, jelentéktelen, másfél centiméter hosszas bőrseb ; másodszor, hogy a házi után a segédek szétválasztották a feleket, úgy, hogy ő nem vághatott tovább. Az elsőről személyes tapasztalásból és Mihajlovics Miklós, dr. orvosi bizonyítványából, a másodikról a párbajjegyzőkönyvből győződtünk meg s igy készséggel helyt adunk Sztrakay ur helyreigazításának. (A velopipéd veszedelmei.) A párisi Académie de Médecine-ben Petit dr. felolvasást tartott nemrég előfordult három halálesetről, melyet a kerékpározás idézett elő. Az esetek ezek: 1. Egy hatvan esztendős ember vénségére meg akart tanulni velocipédezni s napjában két óra hosszat gyakorolta magát, a mi roppant megerőltetésébe került. Végre holtan rogyott párisi tanítómestere karjai közé. Ez öreg ur régtől fogva szívbajos volt s a nagy izgalom okozta végét. 2. Egy 48 éves ember sétakerékpározás közben a gépén halt meg hirtelen halállal. 3. A harmadik halott 40 esztendős volt s szívbajban szenvedett. Petit dr." ez esetekből azt következteti, hogy a velocipéd-sport szívbajos emberekre veszedelmes andatság. (Szétmarcangolt állatszeliditek.) Luxemburgból telegrafálják nekünk. Az itteni állatsereglet ma egy vérfagyasztó jelenetnek volt színhelye; a királytigris széttépte Jeroux állatszeliditének leányát; az apa, ki a borzasztó jelenetnek szemtanúja volt, berohant a ketrecbe, de a tigris rávetette magát s őt is szétmarcangolta. (A napszurás halottja.) Miholjácon (Verőce megye) múlt hó 27-én napszurás érte Seifried Udalrich moszlavicai erdészt. Kiküldésben volt a koszkai erdő osztályozására,, ahová 26-án késő este indult el, hogy másnap hajnalra ott legyen. Az 50 kilométernyi út, majd az osztályozás munkája nagyon kifárasztotta az edzett erdészt, aki azonban délután 3 órakor a munka befejezése után, pihenés nélkül, sietve visszaindult haza, ahol betegen hagyta gyermekét. Már útközben rosszul érezte magát, hazaérkezve pedig le kellett feküdnie, másnap elvesztette eszméletét s nyolcadnapra meghalt. — (Gyászrovat.) Meghaltak. Blaskó István, a lugosi népbank igazgatója, szept. 11-én Lugoson. — Tarczal Antal m. á. v. igazgatósági titkár, szept. 11-én 45 esztendős korában Fiuméban. — (Rövid hírek.) Lahner-puska. A budapesti 48-as múzeum egy olyan puskát kapott, mely a vértanú-halált szenvedett tábornok által vezetett magyar fegyvergyárban készült. — A Buna a felvidéki esőzések következtében néhány nap óta erősen árad. Ma a vízállás Budapestnél 3 m. 40 cm. volt s a viz még emelkedik. — Az uj egyetemi professzorok, Schwartz Gyula dr. Krenner József BUDAPESTI HÍRLAP, (254. sz.) 1894- szeptember 14.