Budapesti Hírlap, 1894. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)

1894-09-01 / 241. szám

1894. szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (241. sz.) költségét 510.510 írtban, a Rákóczy-téri­ vásárcsar­nok költségét 667.910 írtban állapították meg. A költségeket a 25 milliós kölcsönből a vásárcsarno­kok építésére fentartott hat millió forintból fe­dezik. — A társaskocsi-közleked­és rendezése. A társaskocsikat Budapesten nemsokára átalakítják. Az ócska, rozoga bárkák helyett tiszta, kényelmes kocsikat kap a főváros. Hogy miképpen rendezzék be az új kocsikkal a közlekedést, arra nézve a rend­őrség terjedelmes javaslatot terjesztett be a fővá­roshoz, melynek több pontja igen életre való intéz­kedéseket tartalmaz, itt-ott azonban a javaslat ki­egészítésre szorul, így nincsenek benne büntető ha­­tározmányok a kocsik tisztántartásának elhanyago­lása miatt, e nélkül pedig a kellő tisztaság nincs biztosítva. A kocsikban a dohányzás el lesz tiltva. A közlekedés május 1-jétől szeptember végéig reg­gel 6 órakor, október 1-jétől április végéig reggel 7 órakor kezdődnek és május 1-jétől augusztus vé­géig éjjeli 11 órakor, szeptemberben este 10 óra­kor, október 1-jétől április végéig este 9 órakor végződnek. A kocsiknak rendes megálló és felszálló helyük lenne. Ezt már a mostani omnibuszoknál is elrendelték, de nem tartják meg, mert nem ellen­őrzi senki sem. A kocsik pontos indulását a végállo­másokon egy-egy ember ellenőrizni fogja s ez által a régi rendetlenség meg fog szűnni. A javaslatot előbb a fővárosi közrendészeti bizottság, azután a tanács fogja tárgyalni. — Iskolai hírek. A magyar gazdasszonyok or­szágos egyesülete értesíti a szülőket, gyámokat, hogy Damjanich­ utcai árvaházába tanítás és teljes ellá­tásra 6—12 éves fizető növendékeket is felvesz. Az elemi osztályokban 250, a polgáriakban 300 fut az évi díj.­­ A III. ker. polgári leányiskolát a főváros kiegészítette kétéves nőipariskolával, mely folyta­tása a polgári iskolának, úgy, hogy ennek IV. osz­tályából, mint felsőbb tanfolyamba, a nőipariskola I. osztályába lehet átlépni. A belügyminiszter most a főváros határozatát jóváhagyta s hozzájárult ahhoz is, hogy az említett polgári iskolánál már két év óta fennálló nőipartanfolyam tovább is fenmaradjon. A miniszter az iskola költségvetését azzal a kikö­téssel hagyta jóvá, hogy az iskola felszerelésénél hazai gyártmányokat használjanak. IRODALOM és MŰVÉSZET, Budapest, aug. 31. * (Kü­ry Klára) holnap, szombaton lép föl először a népszínházban, Klári címszerepében. Va­sárnap a Próbaházasság-hm, hétfőn, a demográfiai kongresszus tiszteletére adandó díszelőadáson, A szultán­ban. * (Az opera) megnyitó előadása Az eladott menyasszony lesz. Első előadásul eredetileg a Sába királynője volt kitűzve, de D. Handel Berta asszony bekövetkezett megbetegedése miatt ez az előadás nem volt megtartható. Az eladott menyasszony hol­napi előadása alkalmával — mely, mint az ezután tartandó többi előadások is, 1 órakor fog kez­dődni — négy szerep új személyesítő által lesz be­töltve és pedig Hans szerepét Szirovatka helyett Arányi, Katinkát Hilgermann L­­assz. helyett Válent Vilma, Ágnest Válent helyett Koncsek Viktória és Kruschinát Várady helyett Mánkést fogják énekelni. * (A budai színkörben) ma megint premier volt. Barna Izsó Huszárosán című­ operettje került színre, melynek szövegét Rónaszéky Gusztáv írta. Az idén bemutatott újdonságok között mindenesetre a mai az, a­mely a szigorúbb kritikát is kibírja. Barna Izsónak, ki jelenleg az aradi színtársulat kar­nagya, vannak eredeti ötletei s főleg az ügyes hangszerelés által az itt-ott nagyon is ismerős mo­­tívumokat vonzóvá tudja tenni. A mai operettben igen sikerült például a második felvonás hatalmas finá­léja. A közönség igen rokonszenvesen fogadta az újdon­ságot, a felvonások végével a szereplőkkel együtt a szer­zőt is kihívta. A szöveget Rónaszéky egy elavult francia színdarabból (Urak és dámák) gyúrta át; meséje röviden ez : A század elején Páris vidékén toborzó magyar huszárok kapitánya, Haday Béla gróf (Pintér Imre) D’Avancourt márkiné (Berzsenyi) házában van elszállásolva, ki féltvén leányát, Ad­­rient (Ledofszky) a barbár magyaroktól, azt szoba­lánynak öltözteti, a valódi szobalányt, Magiont (Serédi) pedig lányának mutatja be. Ebből az átöl­­tözködésből keletkezik egy egész csomó mu­latságos félreértés és a bonyodalom, mely persze azzal végződik, hogy Haday gróf, a­ki már régebben találkozott Adriennel s sze­reti a leányt, őt a harmadik felvonásban feleségül veszi. A kis Magion is beleszeret egy magyar huszárba, a századtrombitásba (Körmendy), de a­mikor megtudja attól, hogy odahaza szép felesége és gyermekei vannak, kiábrándul és visszatér régi szeretőjéhez, Peppóhoz (Németh). Az előadás gondos betanulásról és ügyes rendezésről tanúskodott s az egyes szereplők mind a legjobb kedvvel, ügyesen feleltek meg faladatuknak. Pin­tér szépen énekelt és jól festett a korhű egyen­ruhában. Ledofszky az ábrándos kisasszony szere­pében volt jó. Serédi a közönséget éppen annyiszor ragadta tapsra, mint a­hányszor megkacagtatta az urizáló szobaleány mókáival. Kovács folytonos de­rültséget keltett. Jók voltak : Gyöngyi, Giréth, Lászy Etel, Németh, Körmendy és Berzsenyi Julia. Egész­ben véve sikerült est volt a mai, s az operett hi­hetőleg műsoron marad a színkörben. (szt. a.) * (A színészeti gyakorló iskola) (Király­utca 56. I. em.) szeptember hó első napjaiban újra megnyílik. Az intézetben miniszterileg jóváhagyott tanterv alapján tanítanak s az elméleti oktatás mel­lett a fősúlyt a színpadon és a közönség előtt való játszásra fektetik. Az iskolán összesen 8 tanár és tanárnő tanít. A beiratások naponként d. e. 10—1-ig s d. u. 3—5-ig vannak. * (A városligeti színkörben) premier volt ma este. Az évad utolsó újdonságaként bemutatták A pópa című népszínművet, a­melynek Zöldi Már­ton a szerzője. A gonddal és jelentős írói te­hetséggel megírt darabot a közönség nagy elis­­ismeréssel fogadta. A darab meséje természetes, alakjai jók s néhány jelenete igazán meg­kapó. A humorral szűken bánt a szerző, s da­rabjában mindvégig megtartotta a komoly, sok­szor megrázó tónust. A mesét s alakjait az erdélyi oláh nép életéből vette. A történet lelke Marica, egy Vazul nevű oláh haramia szép leánya, a ki beleszeret a falu pópájába. A bonyo­­dalom abból keletkezik, hogy a pópának, a ki ti­tokban szintén eped a leányért, mint özvegy embernek az egyházi törvények tiltják az új­ból való nősülést s igy nem veheti el a szerelmesét. Marica után azonban a vidék vad és rosszhírű legénye Bimitru is eped, a­ki fék­telen indulatában és mellőzött szerelmében gyilkos­ságra vetemedik. Megöli a dászkátt, (tanító) mert azt hiszi, hogy Marica őt szereti, aztán elbujdosik. A leány, a­kinek különben is kesergő lelkét egé­szen megtörik az események, szintén világgá indul, de a­mint megtudja, hogy a pópa Dimitru­val fog találkozni a falu korcsmájában, hirtelen megjelenik, mert tart a legény gonoszságától s a forróvérű el­keseredett pópa boszúvágyától. Éppen jókor érkezik, hogy megakadályozza a vetélytársak élethalál har­cát. A pópa ekkor nyíltan Dimitru szemébe vágta, hogy igenis ő formál jogot a leányra, a­kit papi állásának feláldozásával végül feleségül is vesz. Dimitru elveszi a büntetését, a­mennyiben a gyil­kosságért a törvény elbánik vele. A darabban a főalakokon kívül több jó epizódalak is van, köztük, Tegger, a félkegyelmű medvetáncoltató, s Juoh, az iszákos harangozó. Az előadás eléggé jó volt, bár több igyekezettel sokkal nagyobb hatást biz­tosíthattak volna az előadók a darabnak. A közön­ség azért megbecsülte az irodalmi értékkel biró mű­vet s minden fölvonás után többször kihívta a szerzőt. A szereplők közül dicsérettel fölemlí­tendő Tóth Antal, Abray Aranka, Völgyi Kata, Hevesi, Szarvasi, Nyilasi, és Juhász. A darabot holnap megismétlik. A darab a vidéken nagy hatásra számíthat. (—off.) * (Az újpesti zeneművelő-egyesület) ének­es zeneiskolájában a beiratások szeptember 1-től 15-ig lesznek. Tanárok : Erkel Gyula igazgató, Langer Viktor, Fodor Napóleonná, Schvarcz Vik­tória, Sigmund Sándor, Fridmann Samu, Keller Antalné, Garayné Lichtmay Lujza. — Bővebb értesítést ad a titkárság (István-tér, Matzek-ház) délután 4-től 6-ig. * (Álmok az üdvről.) Litby Sándor, a rit­kán szóló, de szép tehetségű költő ezen a címen kiadta újabb költeményeit. A csinos kötet kevés kivétellel szerelmi dallal van tele, a­mely dalok gyöngédek, érzelmesek, gyakran megcsillan a sze­líd humor bennük s általán kellemesen érintik az olvasót. Nem ifjúi fellengzések ezek, hanem a har­mincas évek félig melankolikus, félig tréfás hangú kontemplációi, múltbamerülő ábrándozások és a jövő képeinek szövögetése. Olykor azonban tüze­sebb, forróhangú dal is csapong a lantján. Luby egyszerű, keresetlen hangon dalol, s noha igény­telenül lép föl, számos poéta­társánál csinosabbat nyújt. A szerelmi dalokon kívül vannak a kötetben apró regék, képek, elegikus emlékek és politikai ódák. Az utóbbiak kis számmal. A kötetet bezárja néhány csinos fordítás Hamerling, Scheffel, Geibel költeményeiből. A vers­gyűjtemény a figyelmet tel­jesen megérdemli. * (A városligeti színkörben) vasárnap dél­­u­tán 4 órakor A csókon szerzett vőlegény kerül színre Pajor Emíliával, este A madarász Inkei Gizella föl­lépésével. * (Magyar nyelvgyakorló-olvasókönyv.) László Antal e címen a magyar beszéd elsajátítására németajkú népiskolák számára oktató könyvet irt. Az első rész, mely a második osztály számára való, már megjelent s­ára kemény kötésben 16 krajcár.­ ­ A hercegprímás allokációja. Budapest, aug. 31. Az esztergom-főegyházmegyei papság lelki gyakorlatainak végeztével a hercegprímás beszédet intézett a nagy számmal összegyűlt papsághoz, a­mely beszéd két fontos passzust foglal magában. Az egyikkel arra inti papságát, hogy térjen vissza hivatásához, a másikban azt a vallomást teszi, hogy egyházi ügyekben a római szentszék előleges tudta és előleges beleegyezése nélkül soha egy lépést sem tett. A beszéd ez: Igyekezzünk megőrizni a bűnbánat könyei által megmosott lelkünk tisztaságát,­­ hogy visz­­szatérvén hivatásunkhoz, luceamus gregi nostro, — de csak lucere ? ez nem elég — a téli nap is vi­lágít, fénylik, de nem melegít, nem éltet; lucere et ardere, világítani és egyúttal égnünk kell a sze­retet füzétől, — hisz az Úr maga mondotta : arról ismernek meg benneteket, hogy tanítványaim vagy­tok, ha egymást szeretitek — és a nemzetek apos­tola így szól: ha szeretetem nincs, semmi vagyok. Cseréljük ki szeretettől áthatva az első ta­lálkozás alkalmával sziveinket, oda teszem a tieteket, hová ti is szántátok az enyémet: az egyház és haza oltárára. Egyház és haza ! E két szóban nehezedik reám nagy felelőséggel járó kétoldalú állásom ter­hének rengeteg, majd birhatlan súlya, — nehezedik azért, mert sem egyikhez, sem a másikhoz hűtlen lenni nem tudok, nem akarok. Avagy méltó volnék-e csak egy óráig is viselni azt a közjogi méltóságot, mely egyházi állásomhoz kötve van, ha hazám bármi jogaiból tudva és akarva csak egyet is fel­adnék ? Nem volnék méltó ! Avagy méltó volnék-e egy pillanatig is hordozni e keresztet, melyet mint egyházi állásom jelvényét mellemen viselek, ha tudva és akarva egyházam ügyét — bármily kicsi­ben is — elárulnám ? Nem volnék méltó ! Épp azért, mer felelősségem nagy súlyát ér­zem, bár ott, a­hol és akkor, a­mikor kellett, nyíl­tan, igen világosan szólottam, szükségesnek találom, hogy mielőtt szétmegyünk, hozzátok is, kik a fő­egyházmegye híveinek lelki gondozói vagytok, s igy szivemhez oly közel álltok, e nehéz időkben tájékoztatás végett röviden, de őszintén, mint itt az Úr oltára előtt kell, szólhassak. Nem a világ általános helyzetéről akarok beszélni. — Minek? Hisz ezt a tegnap tartott utolsó elmélkedés­ben oly élénk és megrázó vonásokkal láttuk rajzolva, hogy a kép nem egyhamar fog elmosódni emlékünk­ből! Nem is arról az elégedetlenségről, arról a nyughatatlanságról és forrongásról akarok szólni, melyek dominálnak az egyesek szívében úgy, mint a családokban és a társadalom minden rétegében, nemcsak hazánkban, hanem a világ minden álla­mában. A kedélyek ily izgatottságában is, mint min­denkor, a mi irányunk: ha maledicimur, mint a szeretet vallásának szolgái, benedicimus; ha perse­­cuti sumus, sustinemus; ha blasphemamur, obse­ctamus. Tehát nem erről akarok előttetek nyilatkozni, hanem a minket közvetlenebbül érintő s hogy úgy mondjam, házi ügyünkről. Mielőtt e nagy felelősséggel járó állást elfog­laltam, esküm letétele előtti napon a legilletéke­sebb helyen kijelentettem, hogy az egyház és ál­lam között megzavart békét helyreállítani és fen­­tartani nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is tartom; de egyúttal kijelentettem azt is, hogy egyházam tanításától egy hajszálnyira sem térhetek el; s minthogy a világ minden államában, úgy a hazában élő katolikusokra nézve is egyházi ügyekben — in rebus ades et morum — végérvényesen hatá­rozni egyedül a római szent­szék illetékes, én nem ismerhettem el és nem ismerhetek el senkit, de senkit az érintett hitbeli és erkölcsi tanokra vonat­kozólag illetékes irányadómnak, csak a római szent­széket. És én itt, az Úr oltára előtt jelen­tem ki nektek, hogy prímásságom ideje alatt

Next