Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-01 / 271. szám

Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek József-körút 5. sz. a. utcai helyiségünkben is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek József körut 5. sz. a. utcai helyiségünkben is. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A flottaharcok jövője. Budapest, szept. 30. (bp.) A harci mozdulatok és fegyverhasználat kérdéseit módszeresen tárgyaló taktikai tudomány időnkint nagy reformoknak van szükségképp alávetve. A módszerek elavulnak, banálisakká válnak s a fürge emberi elme, kivált megszorultságában, ha a kényszerűség ösztönzi és a veszedelem bevíti, mindig tud valami újat kigondolni, ami a módszert felforgatja s az avatatlan ellenfélt megzavarja. Minden hadjárat a taktikai nyitások iskolája s minden harci jelentés megannyi instrukció arra nézve, hogy a régi sablontól való merész eltérés mily feltételek közt válik be jónak. Ezért tanulmányozzák a vezérkarok a hadtörténeti akták bizonyító példáit s ezért kisérik szakavatott szemmel a katonai attasék nemcsak a hadjáratok, hanem a békés hadgyakorlatok folyását is. De a fegyvertechnika szintén tökélyesül és lehetetlenné teszi a maradiságot a csapatok harcmodoránál. A puskapor és kézi lövőfegyver kiszorította az első helyről, csataeldöntő jelentőségéből a lovasságot. A zárt gyalog-hadoszlopok szuronyrohamai tönkre mentek a hátultöltő gyors puska erejétől. Újabban a füsttelen lövések okozta akusztikai csalódások nehezítik meg a szétszórt harci rendben való előrenyomulást s nagy távolságban barátot baráttal hoznak halálos félreértésbe. A tengeri hadviselésnél a taktikai reform nem tarthat tempót a tábori csapatokéval, mert a csataeszközök korlátoltabbak, kicserélésük igen sokba kerül s a háborúkat félszáz év óta a szárazföldön döntötték el, a flották csak tüntetésre, a hadvezéri gondolat szolgálatában vizi asszisztenciára szorítkoztak s az államok — Angliát kivéve — a fősúlyt nem a flottára helyezték. Mégis csodálatos a taktika átalakulása e téren is, hosszabb időtávolságot veszünk az egybevetés alapjául. Az ókor csatahajói még nem sokban különböztek a középkori államok vizen szállított haderejétől: ott is, itt is az ellenséges hajókkal való összekapcsolódás, ezek megrohanása s a kézitusa volt a tengerésztaktika célja, hogy a vízi harc a hajófedélzet kiterjedéséig szárazföldi tusává fejlődjék át. Az ide törekvő csatakezdő mozdulatokat vitorlával és evezővel hajtották végre, s a kormányos dolga volt, hogy a teli erővel hajtott bárkát az orrán levő érckossal beleüssék az ellenséges hajó bordájába, ezt betörjék, megingassák vagy elmentsék. A spanyol egyőzhetetlen flottát már hajóágyuk segítségével semmisítették meg az angolok, s az elavult bordatörő kést, a hajófenék alá úszó búvárokat a rombolás munkájában az ágyúgolyó helyettesítette, mely hozzáférhetetlen távolságból ütött lyukat az ellenség hajóján. Dünkirchen, Lepantó és később Trafalgar, Abukir a tengeri ágyuharcok ütegtüzeinek osztották a diadalt s a haditengerészet világszerte úszó várakká alakította át a hajókat, ostromharccá az eddig térben korlátolt kézi harcot, így épültek e száz év folyamán a tenger hajóóriásai, forgótornya szörnyetegei , golyófogó páncélokkal és gránátvető ütegekkel egyaránt fölfegyverkezve. Ehhez képest módosult a taktika is : míg azelőtt a térnyerés, a vakmerő közelbeférkőzés s a merész összecsapás volt a győzelem föltétele, most térben és páncéllal való fedettség, a lőtávolon kívül maradás s az ellenfélnek a semleges vonalon átcsalogatása, messziről célba vétele lett feladattá. Lissa volt az utolsó dicső fegyverténye a régi rohamtaktikának , azóta a flották nyílt ütközetbe bonyolódni óvakodtak s többnyire tüntetésekkel játszották le szerepüket. Hogy ez nem maradhat igy s előbb-utóbb ki kell ragadni a marinát e passzivitásából, mely a háborúban csak halogató harcokra vezethet, gyors döntő eredményt pedig kizár, — azzal évek óta tisztában van minden admiralitás és hadügyi kormány. A taktika meg- Regény-Csarnok. ARANY KÍGYÓ. Regény két kötetben. Irta: Beniczkyné Bajza Lenke. 2 ---— Szóval görcsösen ragaszkodik az elavult eszmékhez! Az újításokon nem gondolkozik, pedig mi lenne a világból, ha soha sem változnék abban semmi? Ellenkezőleg, az oly ifjú embernek, mint kegyed, már öntudatra ébredésekor zászlójára kellett volna tűzni ezt a szót: haladás! Artur tagadólag rázta fejét s újra türelmetlen mozdulatot tett. — Csalódik, ha azt hiszi, hogy ilyféle szavakkal megváltoztatja meggyőződésemet. A telivér nem illik a szalon elé s az előkelő ember is maradjon meg a régi eszmék és fogalmak hirdetőjének. Legyen mindenki az, a minek született. Éljünk előkelően s ha a mindent fölforgatóknak sikerül tönkre tenni bennünket, nos hát semmisüljünk meg tisztességesen, méltóan önmagunkhoz. — Ezt csak a legnagyobb makacssággal lehet mondani. — Meglehet, hogy a legközelebbi jövőben már sokan másként fognak gondolkozni a hozzám hasonló állásúak, de biztosítom, tábornok, hogy én ezekkel az elvekkel halok meg. A tábornok rosszalólag futtatta végig pillantását a beszélőn s pár pillanatig hallgatott, azután elfojtott hangon kérde: — És ha szabad tudnom, miben állnak azok az elvek, melyekről oly erős meggyőződéssel beszél? — Miért ismételtem azokat ön előtt, nem egyszer kifejtettem már ez irányban meggyőződésemet. — De soha sem elég világosan s igy kénytelen vagyok én elmondani azok lényegét — viszont— a szokottnál élénkebb hangon a tábornok. — Önök, kik igy gondolkoznak, meg akarják nehezíteni a személyes szabadságot. Lenyűgözni a többség akaratát. Föntartani, ha kell, erőszakkal az előjogokat, kizsákmányolni a munkaerőt, lenyűgözni ahaladást, elnyomni az emelkedés lehetőségét stb. És mindezt miért? Hogy föntarthassák azt az omladozó épületet, melyet már szélvihar és a többség akarata megrongált s nem sok kell neki, hogy rövid időn végleg összedőljön. Artur izgatottan ugrott fel helyéről, de gyorsan legyőzve haragját, visszaült és felelni akart, de e percben szolga lépett a szobába, ezüst tálcán leveleket hozván urának. — Már megjött a posta? — kérdé az szórakozottan, mert a torkában maradt feleletre gondolt. A szolga távozott s ő egymásután szemlélte a borítékokat, midőn egyszerre idegen postabélyeg vonta magára figyelmét. — Ki irhat nekem Londonból? — kiáltott fel bámulva. Most e holt szezonban . . . Egyetlen ismerőst sem tudok ott s az Írást mind a mellett nem ma látom először. — Talán Fülöptől jön a tudósítás. — Ah nem, ő jelenleg Hamburgban lehet még, ha ugyan már nem indult útnak hazafelé. — Bontsa fel s azonnal tisztában lesz a levél küldőjével. És a gróf gyorsan teljesité e tanácsot, feltörte a borítékot s az aláírásra pillantván, meglepetve kiáltott fel: — Zsigmond, Bistory Zsigmond unokafivérem irta e sorokat, mi jut eszébe? — Ne lássa, mily gyorsan meg van oldva a talány. — Ne higgje, most még sokkal inkább meg vagyok lepetve. Van tiz éve, hogy nem hallatott magáról s akkor oly körülmények között váltunk meg, hogy ... A következőket elharapta . . . Mit írhat? — Hangja nagy aggodalmat fejez ki, nem jó viszonyban vannak együtt? — Semmi viszonyban! — kiáltott fel nála szokatlan ingerültséggel az ifjú s mohón olvasni kezdett, még bocsánatot sem kérve vendégétől, ki fölvette kis idő előtt letett szivarját s mialatt újra rágyújtott, egy, az asztalon fekvő könyvre estek szemei, melynek címe a legnagyobb meglepetést keltette benne. — Az „Anarchisták“ Makay János Henriktől, — olvasta fönhangon, mialatt Artur önkéntelen fölpillantott a levél lapjáról. — Bocsánat, hogy zavarom, de ezt a könyvet megpillantva itt önnél . . . egészen kihozott sodromból. Mai számunk 8 oldal.