Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-12 / 282. szám

1894- október 12- i BUDAPESTI HÍRLAP. (282. sz.) Kázpolitai javaslatok esetleges újabb tárgyalására az egész testület ismét megjelenjék. Sorra került ezután a főrendiház által elfoga­dott két javaslat, a gyermekek vallásos neveléséről s az állami anyakönyvekről szóló javaslatok fölött való tanácskozás. Ezeket csak érintette a konfe­rencia, de speciális megállapodásra nem jutott. Be­­várandónak tartja a püspöki kar a megbukott két javaslat sorsának újabb fejlődését s esetleg az elfogadott három javaslat szentesítés elé terjeszté­sének idejét. konynia. Utolsó tárgyként a konynia ügygyel foglal­kozott a tanácskozás s e kérdésben hosszas és igen élénk vita támadt. Már a múltkoriban tartott püspöki konferencia egy albizottságot küldött ki véleményes javaslattétel iránt azon munkálatok fölött, a­melyek a nagyobb egyházi javadalmakra vonatkoztak s a melyeket Samassa egri érsek elnöklése alatt egy országos kongrua-bizottság készített s a melyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter, saját megjegyzéseivel ellátottan, véleményadás végett megküldött a püs­pöki karnak. Ez albizottság jelentése szolgált a vita alapjául. Első határozatként kimondotta az értekezlet, hogy a püspöki kar elfogadja az országos kongrua­­bizottság munkálatainak a főpapok és nagyobb egyházi javadalmasok birtokainak összeírására vonatkozó irány­elveit, szemben a Samassa dr. egri érsek külön­vé­leményével, a­melynek foglalatja az, hogy a kon­­gruaü­gy rendezésének alapjául szolgáló vagyonok összeírásának keretéből ne hagyassanak ki a java­­dalm­as tanítórendek­ (premontreiek, bencések, piaris­ták) birtokainak összeírása sem. Itt fejlődött azután ki élénk vita. Több fölszólaló a Samassa dr. álláspontja mellett argumentált s többen nagy adatkészlettel bizonyították, hogy sem jogszerű, sem méltányos nem volna a tanitórendek javadalmainak kiszolgál­tatása a konynia alapja számára. Az említett javadalmas tanitórendekre a visz­­szaállítási okmány különféle, részint egyházi, részint tanügyi kötelezettségeket hárított. Az elsőre vonat­kozólag a püspöki kart illeti annak ellenőrzése, vájjon a tanítórendek mennyiben és miképp hasz­nálják föl javadalmaik jövedelmeit és a visszaállí­­tási okmányban taxatíve felsorolt egyházi kötele­zettségeiknél ? Erre nézve a püspöki kar, a rendel­kezésre bocsátott adatokból akként győződött meg, hogy a kellő felhasználás következtében a kongrua­­alap céljaira itt nem marad fölösleg. A tanítás s az erre fordított költségek ellenőrzése pedig a kultusz­­kormányt illeti, a­mely kétségkívül hasonló tapasz­talatokat szerzett. Ennek az alapján azt a véleményes határoza­tát terjeszti az összes iratokkal együtt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a kongrua-alapra vonatkozó összeírásokból a tanító rendek birtokai ki­­hagyandók. A tanácskozás délelőtt 3/4 12 órakor ért véget. horvát ügyek élén oly férfiú áll, a­ki eddig is be­­bizonyította hazánk iránt való szimpátiáját. Azt in­dítványozza, hogy az ügyet beható tárgyalás céljá­ból az egyetemes gyűléshez tegyék át. Belohorszky Gábor bács-szerémi főesperes, a­kinek kerületébe tartoznak a kiválni készülő egy­házak, tiltakozik az ellen a néhol hangzó g­zanusí­­tás ellen, hogy az a szomorú állapot, melyet most tárgyalnak, az ő közreműködésével vagy hallgatóla­gos beleegyezésével fajult volna idáig. Lehet, hogy van politikai háttere az ügynek, de ő politikát so­ha sem engedett az egyházi ügyekbe keverni. Hoz­zájárul Zsilinszky indítványához. Hozzászólt még a kérdéshez Bohonyi Gyula, a­ki elfogadja Zsilinszky indítványát, melyet egy­hangúlag határozattá emeltek. Ezután a bizottsági jelentésekre került a sor. A pénzügyi bizottság jelentését tudomásul vették, de mivel az államsegélyt ezután nem a kormány küldi direkte, hanem az egyetemes gyűlés osztja szét, többek felszólalása után elhatározták, hogy az egyetemes gyűlés előtt a közgyűlés hangoztatni fogja azokat a nagy kulturális feladatokat, melye­ket a bányai kerület iskoláinak fentartásával magára vállalt és ehhez képest méltányosságot vár az ál­lamsegély szétosztásánál. A közgyűlést holnap folytatják. A Budapest, okt. 11. A bányai ág. ev. egyházkerület ma délelőtt foly­tatta közgyűlését. Az elnökök Fabiny Teofil és Sár­kány Sámuel püspök voltak. Az ülés legfontosabb része volt a horvát­szlavonországi ág. evangélikus egyházak ügye, mely egyházak ki akarnak válni a bács-szerémi esperes­­ségből, melyhez önként csatlakoztak. Fabiny Teofil az erről szóló jelentés felolva­sása után arra kéri a közgyűlést, hogy a fontos kérdésben nyilatkozzék. Laszkáry Gyula azt hiszi, hogy ez a kérdés az egyetemhez tartozik és ezt nem lehet az egy­házkerület közgyűlésén tárgyalni. Azt indítványozza, hogy az ügy megbeszélésére szűkebb bizottságot küldjenek ki és ez tegyen javaslatot, melyet azután az egyetem elé terjesztenek. Zsilinszky Mihály nagyon nehéznek tartja a kérdést. Ahogy ismeri az ügyet, a­mikor a horvát­­szlavón egyházak azért folyamodtak, hogy külön egyházzá alakuljanak, hiba történt. Akkor nem tar­totta sem az egyházkerület, sem az egyetem idő­szerűnek a kérdést, hogy bővebb tárgyalások alap­jául szolgáljon. Most még talán nem késő, hogy az ügy ránk nézve kedvezően oldassák meg, mert a Felelet a nyitrai beszédre. — Kiküldött tudósítónk jelentése. — Nyitra, október 11. Az a beszéd, melylyel Károlyi István gróf a felső-magyarországi közmivelődési egyesületnek ez­­idei közgyűlését megnyitotta, országszerte nagy föl­­tünést keltett. Súlyos vád s éles ítélet volt a kor­mány sok dolga, különösen eddig követett nemzeti­ségi politikájáról. A beszéd szinte bomlasztólag ha­tott magára a F. M. K. E.-re, melynek vezető tagjai közt nagy számmal vannak a kormány buzgó hívei. Napról-napra sok ellentétes hír érkezett a F. M. K. E. bomlásáról, részekre oszlásáról, az elnök le­mondási szándékáról s a nyitramegyei törvényhatóság, a tizenegy közül, melyek a felvidéki kulturegyesü­­letet alkotják, talán a legfontosabb, mára összehívta választmányát, hogy a válságos helyzetről tanács­kozzék. A Budapesti Hírlap, nem lehetvén eliga­zodni a különböző híresztelések valóságán, szerkesz­tőségének egyik tagját kiküldötte a nyitrai választ­mány mai ülésére, a­ki e sorokban iparkodik elszá­molni emberek és viszonyok lehető objektív szem­léletéből szerzett benyomásairól. A F. M. K. E. tizenkét éve, hogy fennáll. Egy lelkes magyar ember, Libertiny Gusztáv kir. tanfelügyelő, látván a veszedelmet, mely a Felvidé­ken a magyarságot fenyegeti, addig nem nyugodott, mig a közművelődési egyesület meg nem alakult. A felvidéki kultur-egyesületet tehát Libertiny ala­pította meg, a­ki visszavonultan azóta is lankadat­lanul munkál az egyesület ügyén, de a nyil­vánosság előtt Szalavszky József és Rudnay Béla szerepelnek, mint a felsővidéki magyarság megmentői, a­kikről itt általán beszélik, hogy mindjárt készek voltak elhagyni a közművelődés ügyét, mihelyt ez az ő személyi ügyeikkel nem kvadrált többé. Ez alatt a 12 év alatt a maga szegénységé­ből sokat mivett az egyesület: negyven óvója van s most tíz új óvót állít a nyelvhatár mentén. Ezt elérte a maga szerény eszközeivel, a maga módján, a maga eddigi állapotában, a kormány támogatásá­val s a kormány támogatása nélkül. Most követke­zik Károlyi István gróf részvétele a F. M. K. E. történetében s első föllépésével — tagadhatatla­nul — zavart idéz elő az eddigi küzdők soraiban. Bizonyos, hogy a gróf beszéde a közgyűlésen magával ragadta a hallgatók nagy sokaságát, ellen­zékit, kormánypártit egyaránt, csak a higgadtabbak és gyakorlottabb szeműek vették észre, hogy ez a beszéd nagyon kínos hatással lesz a kormányra s ezért árthat is a felvidéki közművelő­dés ügyének. Ezek közé tartozott, a liptói főispán is, a­ki vala­mely formában — hangsúlyozván, hogy a pártpoli­tika nem való a F. M. K. E.-be — szalválni ipar­kodott a kormánypárti tagokat. A többiek csak azután látták a veszedelmet s a­kik a leglelkeseb­ben tapsoltak Károlyi István beszédének, azok ra­gadták meg a legerősebben a liptói főispán szavát) a pártpolitikát s ismételték, hogy azt helytelen volt belevinni a közművelődési egyesületbe. Mondják, hogy az a bánásmód, melyben a gróf a közgyűlés után egyeseket részesített, fejlesztette ellene az ellensé­ges hangnkiaszt, ittasaálik a többek között, hogy midőn Tarnóczy Gusztáv emlitette neki a pártpolitika káros voltát, azzal felelt neki, hogy hallgasson : a­ki szerződteti Kossuth Ferencet s vörösfehérzöld szilinél festeti be a vizipuskáit, mégis folyvást arra használja a nyelvét, hogy a minisz­tereknek és a főispánoknak kedvezzen, annak nincs szava. Ezt és egy­ebet is kimondotta nyíltan, min­denek hallatára. De ezt a mellékes körülményt nem is tekintve, bántotta a tagok nagy részét az a gon­dolat, hogy Károlyi István föllépése hamis színben tüntetheti fel őket a kormány előtt, a­melylyel ők — nagyrészt köztisztviselők lévén — természetesen barátságban akarnak élni. Hogy a kormány nagyobb gondot fordíthatott volna a felvidéki magyarság ü­gyteíei , azt alig tagadják, de végre is~kö­zttisztvise­lők’’és' a szabadelvű kormány hívei. S a felvidéki magyarság zöme a" koztrá"átvasásokból kerül ki, nél­külük leh­etetlen ott magyar közművelődést csinálni, tehát kár pártpolitikát vinni bele a működésük körébe. Aztán hivatkoznak a beszéd ama részére, mely a nemzetiségek jogos aspirációinak kielégíté­séről szól, a­mit a pánszláv sajtó nagyban kihasz­nál ellenünk. Másrészt az ellenzéki emberek csak jót­ vápp­nak Károlyi föllépésétől s Kzonyos igazságoknak nyiltan'van kimon­daSSHír!"'— noha egészen ők sem helyeslik, hogy a F. M. K. E. termében mondotta el azokat az igazságokat. Az ellenvetéseket mind lecá­folják. A nemzetiségek félreértették azt a különben nem egészen precíz megjegyzését. Tagadják, hogy Ká­rolyi István pártpolitikát követett volna a b­eszéd­eben. Azt mondják: Ha a kormányt dicsérik, az soha sem pártpolitika; ha a kormányt szidják, abból mindjárt pártpolitika lesz. Jó hatást várnak a nyílt, erős, hatásos megnyilatkozástol?wafiS?)sma!hy majd nagyobb figyelemmel lesz a felvidéki magyarságra, nehogy Károlyinak módja legyen még egyszer úgy beszélni, a­hogy most beszólt; a tagok is jobban fognak érdeklődni az Ügyek iránt és az ellenzék is jobban bízik ezentúl, hogy az ő közreműkö­dése is sikerrel fog járni. Eddig — úgy mondják — szellemi rabságban érezték magukat, a kormány­­hatalom súlya alatt, a F. M. K. E. működési köré­ben is, ezentúl szabadabban fognak lélekzeni. Nem féltik az egyesület jövőjét , az mindnyájuk előtt drága és szent. A legnagyobb tisztelettel beszélnek az ügyvitel menetéről, az ügyvivők hazafiságáról és lelkesedéséről, csakhogy a mellett nagyon érzéke­nyen kormánypártiaknak tartják őket. Bármi volt is a mai választmányi gyűlésnek a célja, bizonyos, hogy tapintatosan volt rendezve, a beszédek simák s a benyújtott indítvány olyan, hogy a jelen volt néhány ellenzéki ember is meg­nyugvással járulhatott hozzá. Céloztak arra, hogy a nyitrai egyesület, minthogy a leggazdagabb és a maga jövedelméből juttat a többi társ-egyesületnek is, kiválhatik a szövetségből, ha pártpolitika vitet­nék bele. Hangsúlyozták, hogy a pártpolitikát tel­jesen ki akarják zárni a F. M. K. E. tevékenysé­géből. És bizalmat szavaztak az eddigi vezetőség­nek, a­mely a pártpolitikát ki tudta zárni s jó barát­ságban volt a kormánynyal is, a melyet ezentúl is abba a helyzetbe akarnak juttatni, hogy rokonszenvvel vi­seltessék az egyesület működése iránt. Craus ügy­­vivő-alelnök igen tapintatosan tudta inkább jelezni, mint kifejteni az­­ összejövetel célját, alig árulva el többet, mint a­mennyi okvetetlen szükséges arra, hogy a­kiket illet, mindent kiolvassanak beszédéből. Károlyi István gróf neve az egész tárgyalás alatt nem fordult elő. A választmányi gyűlésen különben összesen 56 tag vett részt, köztük 26 köztisztviselő. Károlyi István gróf, mikor a lapokból értesült a választmány összehívásáról, táviratilag kért fel­világosítást az ülés tárgyáról, a­melyről mint elnök tudni akar. Ugyancsak telegram útján felvilágosí­tották, hogy nem az egész F. M. K. E. tart gyű­lést, hanem a nyitramegyei választmány, a maga hatáskörében. Az ülés lefolyása ezútol­t Libertiny Gusztáv felügyelő, a nyitramegyei választmány elnöke megnyitván az ülést, szólásra jelentkezett Szulyovszky Gusztáv dr. ügyvéd, választmányi tag. Utalva a közgyűlésen történt eseményekre, abbeli aggodalmát fejezi ki, hogy oly befolyások juthatnak túlsúlyra, melyek az egyesületet eddigi irányától eltérítve, a nemzeti kultúra előmozdítása

Next