Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-12 / 282. szám
1894- október 12- i BUDAPESTI HÍRLAP. (282. sz.) Kázpolitai javaslatok esetleges újabb tárgyalására az egész testület ismét megjelenjék. Sorra került ezután a főrendiház által elfogadott két javaslat, a gyermekek vallásos neveléséről s az állami anyakönyvekről szóló javaslatok fölött való tanácskozás. Ezeket csak érintette a konferencia, de speciális megállapodásra nem jutott. Bevárandónak tartja a püspöki kar a megbukott két javaslat sorsának újabb fejlődését s esetleg az elfogadott három javaslat szentesítés elé terjesztésének idejét. konynia. Utolsó tárgyként a konynia ügygyel foglalkozott a tanácskozás s e kérdésben hosszas és igen élénk vita támadt. Már a múltkoriban tartott püspöki konferencia egy albizottságot küldött ki véleményes javaslattétel iránt azon munkálatok fölött, amelyek a nagyobb egyházi javadalmakra vonatkoztak s a melyeket Samassa egri érsek elnöklése alatt egy országos kongrua-bizottság készített s a melyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter, saját megjegyzéseivel ellátottan, véleményadás végett megküldött a püspöki karnak. Ez albizottság jelentése szolgált a vita alapjául. Első határozatként kimondotta az értekezlet, hogy a püspöki kar elfogadja az országos kongruabizottság munkálatainak a főpapok és nagyobb egyházi javadalmasok birtokainak összeírására vonatkozó irányelveit, szemben a Samassa dr. egri érsek különvéleményével, amelynek foglalatja az, hogy a kongruaügy rendezésének alapjául szolgáló vagyonok összeírásának keretéből ne hagyassanak ki a javadalmas tanítórendek (premontreiek, bencések, piaristák) birtokainak összeírása sem. Itt fejlődött azután ki élénk vita. Több fölszólaló a Samassa dr. álláspontja mellett argumentált s többen nagy adatkészlettel bizonyították, hogy sem jogszerű, sem méltányos nem volna a tanitórendek javadalmainak kiszolgáltatása a konynia alapja számára. Az említett javadalmas tanitórendekre a viszszaállítási okmány különféle, részint egyházi, részint tanügyi kötelezettségeket hárított. Az elsőre vonatkozólag a püspöki kart illeti annak ellenőrzése, vájjon a tanítórendek mennyiben és miképp használják föl javadalmaik jövedelmeit és a visszaállítási okmányban taxatíve felsorolt egyházi kötelezettségeiknél ? Erre nézve a püspöki kar, a rendelkezésre bocsátott adatokból akként győződött meg, hogy a kellő felhasználás következtében a kongruaalap céljaira itt nem marad fölösleg. A tanítás s az erre fordított költségek ellenőrzése pedig a kultuszkormányt illeti, amely kétségkívül hasonló tapasztalatokat szerzett. Ennek az alapján azt a véleményes határozatát terjeszti az összes iratokkal együtt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a kongrua-alapra vonatkozó összeírásokból a tanító rendek birtokai kihagyandók. A tanácskozás délelőtt 3/4 12 órakor ért véget. horvát ügyek élén oly férfiú áll, aki eddig is bebizonyította hazánk iránt való szimpátiáját. Azt indítványozza, hogy az ügyet beható tárgyalás céljából az egyetemes gyűléshez tegyék át. Belohorszky Gábor bács-szerémi főesperes, akinek kerületébe tartoznak a kiválni készülő egyházak, tiltakozik az ellen a néhol hangzó gzanusítás ellen, hogy az a szomorú állapot, melyet most tárgyalnak, az ő közreműködésével vagy hallgatólagos beleegyezésével fajult volna idáig. Lehet, hogy van politikai háttere az ügynek, de ő politikát soha sem engedett az egyházi ügyekbe keverni. Hozzájárul Zsilinszky indítványához. Hozzászólt még a kérdéshez Bohonyi Gyula, aki elfogadja Zsilinszky indítványát, melyet egyhangúlag határozattá emeltek. Ezután a bizottsági jelentésekre került a sor. A pénzügyi bizottság jelentését tudomásul vették, de mivel az államsegélyt ezután nem a kormány küldi direkte, hanem az egyetemes gyűlés osztja szét, többek felszólalása után elhatározták, hogy az egyetemes gyűlés előtt a közgyűlés hangoztatni fogja azokat a nagy kulturális feladatokat, melyeket a bányai kerület iskoláinak fentartásával magára vállalt és ehhez képest méltányosságot vár az államsegély szétosztásánál. A közgyűlést holnap folytatják. A Budapest, okt. 11. A bányai ág. ev. egyházkerület ma délelőtt folytatta közgyűlését. Az elnökök Fabiny Teofil és Sárkány Sámuel püspök voltak. Az ülés legfontosabb része volt a horvátszlavonországi ág. evangélikus egyházak ügye, mely egyházak ki akarnak válni a bács-szerémi esperességből, melyhez önként csatlakoztak. Fabiny Teofil az erről szóló jelentés felolvasása után arra kéri a közgyűlést, hogy a fontos kérdésben nyilatkozzék. Laszkáry Gyula azt hiszi, hogy ez a kérdés az egyetemhez tartozik és ezt nem lehet az egyházkerület közgyűlésén tárgyalni. Azt indítványozza, hogy az ügy megbeszélésére szűkebb bizottságot küldjenek ki és ez tegyen javaslatot, melyet azután az egyetem elé terjesztenek. Zsilinszky Mihály nagyon nehéznek tartja a kérdést. Ahogy ismeri az ügyet, amikor a horvátszlavón egyházak azért folyamodtak, hogy külön egyházzá alakuljanak, hiba történt. Akkor nem tartotta sem az egyházkerület, sem az egyetem időszerűnek a kérdést, hogy bővebb tárgyalások alapjául szolgáljon. Most még talán nem késő, hogy az ügy ránk nézve kedvezően oldassák meg, mert a Felelet a nyitrai beszédre. — Kiküldött tudósítónk jelentése. — Nyitra, október 11. Az a beszéd, melylyel Károlyi István gróf a felső-magyarországi közmivelődési egyesületnek ezidei közgyűlését megnyitotta, országszerte nagy föltünést keltett. Súlyos vád s éles ítélet volt a kormány sok dolga, különösen eddig követett nemzetiségi politikájáról. A beszéd szinte bomlasztólag hatott magára a F. M. K. E.-re, melynek vezető tagjai közt nagy számmal vannak a kormány buzgó hívei. Napról-napra sok ellentétes hír érkezett a F. M. K. E. bomlásáról, részekre oszlásáról, az elnök lemondási szándékáról s a nyitramegyei törvényhatóság, a tizenegy közül, melyek a felvidéki kulturegyesületet alkotják, talán a legfontosabb, mára összehívta választmányát, hogy a válságos helyzetről tanácskozzék. A Budapesti Hírlap, nem lehetvén eligazodni a különböző híresztelések valóságán, szerkesztőségének egyik tagját kiküldötte a nyitrai választmány mai ülésére, aki e sorokban iparkodik elszámolni emberek és viszonyok lehető objektív szemléletéből szerzett benyomásairól. A F. M. K. E. tizenkét éve, hogy fennáll. Egy lelkes magyar ember, Libertiny Gusztáv kir. tanfelügyelő, látván a veszedelmet, mely a Felvidéken a magyarságot fenyegeti, addig nem nyugodott, mig a közművelődési egyesület meg nem alakult. A felvidéki kultur-egyesületet tehát Libertiny alapította meg, aki visszavonultan azóta is lankadatlanul munkál az egyesület ügyén, de a nyilvánosság előtt Szalavszky József és Rudnay Béla szerepelnek, mint a felsővidéki magyarság megmentői, akikről itt általán beszélik, hogy mindjárt készek voltak elhagyni a közművelődés ügyét, mihelyt ez az ő személyi ügyeikkel nem kvadrált többé. Ez alatt a 12 év alatt a maga szegénységéből sokat mivett az egyesület: negyven óvója van s most tíz új óvót állít a nyelvhatár mentén. Ezt elérte a maga szerény eszközeivel, a maga módján, a maga eddigi állapotában, a kormány támogatásával s a kormány támogatása nélkül. Most következik Károlyi István gróf részvétele a F. M. K. E. történetében s első föllépésével — tagadhatatlanul — zavart idéz elő az eddigi küzdők soraiban. Bizonyos, hogy a gróf beszéde a közgyűlésen magával ragadta a hallgatók nagy sokaságát, ellenzékit, kormánypártit egyaránt, csak a higgadtabbak és gyakorlottabb szeműek vették észre, hogy ez a beszéd nagyon kínos hatással lesz a kormányra s ezért árthat is a felvidéki közművelődés ügyének. Ezek közé tartozott, a liptói főispán is, aki valamely formában — hangsúlyozván, hogy a pártpolitika nem való a F. M. K. E.-be — szalválni iparkodott a kormánypárti tagokat. A többiek csak azután látták a veszedelmet s akik a leglelkesebben tapsoltak Károlyi István beszédének, azok ragadták meg a legerősebben a liptói főispán szavát) a pártpolitikát s ismételték, hogy azt helytelen volt belevinni a közművelődési egyesületbe. Mondják, hogy az a bánásmód, melyben a gróf a közgyűlés után egyeseket részesített, fejlesztette ellene az ellenséges hangnkiaszt, ittasaálik a többek között, hogy midőn Tarnóczy Gusztáv emlitette neki a pártpolitika káros voltát, azzal felelt neki, hogy hallgasson : aki szerződteti Kossuth Ferencet s vörösfehérzöld szilinél festeti be a vizipuskáit, mégis folyvást arra használja a nyelvét, hogy a minisztereknek és a főispánoknak kedvezzen, annak nincs szava. Ezt és egyebet is kimondotta nyíltan, mindenek hallatára. De ezt a mellékes körülményt nem is tekintve, bántotta a tagok nagy részét az a gondolat, hogy Károlyi István föllépése hamis színben tüntetheti fel őket a kormány előtt, amelylyel ők — nagyrészt köztisztviselők lévén — természetesen barátságban akarnak élni. Hogy a kormány nagyobb gondot fordíthatott volna a felvidéki magyarság ügyteíei , azt alig tagadják, de végre is~közttisztviselők’’és' a szabadelvű kormány hívei. S a felvidéki magyarság zöme a" koztrá"átvasásokból kerül ki, nélkülük lehetetlen ott magyar közművelődést csinálni, tehát kár pártpolitikát vinni bele a működésük körébe. Aztán hivatkoznak a beszéd ama részére, mely a nemzetiségek jogos aspirációinak kielégítéséről szól, amit a pánszláv sajtó nagyban kihasznál ellenünk. Másrészt az ellenzéki emberek csak jót váppnak Károlyi föllépésétől s Kzonyos igazságoknak nyiltan'van kimondaSSHír!"'— noha egészen ők sem helyeslik, hogy a F. M. K. E. termében mondotta el azokat az igazságokat. Az ellenvetéseket mind lecáfolják. A nemzetiségek félreértették azt a különben nem egészen precíz megjegyzését. Tagadják, hogy Károlyi István pártpolitikát követett volna a beszédeben. Azt mondják: Ha a kormányt dicsérik, az soha sem pártpolitika; ha a kormányt szidják, abból mindjárt pártpolitika lesz. Jó hatást várnak a nyílt, erős, hatásos megnyilatkozástol?wafiS?)sma!hy majd nagyobb figyelemmel lesz a felvidéki magyarságra, nehogy Károlyinak módja legyen még egyszer úgy beszélni, ahogy most beszólt; a tagok is jobban fognak érdeklődni az Ügyek iránt és az ellenzék is jobban bízik ezentúl, hogy az ő közreműködése is sikerrel fog járni. Eddig — úgy mondják — szellemi rabságban érezték magukat, a kormányhatalom súlya alatt, a F. M. K. E. működési körében is, ezentúl szabadabban fognak lélekzeni. Nem féltik az egyesület jövőjét , az mindnyájuk előtt drága és szent. A legnagyobb tisztelettel beszélnek az ügyvitel menetéről, az ügyvivők hazafiságáról és lelkesedéséről, csakhogy a mellett nagyon érzékenyen kormánypártiaknak tartják őket. Bármi volt is a mai választmányi gyűlésnek a célja, bizonyos, hogy tapintatosan volt rendezve, a beszédek simák s a benyújtott indítvány olyan, hogy a jelen volt néhány ellenzéki ember is megnyugvással járulhatott hozzá. Céloztak arra, hogy a nyitrai egyesület, minthogy a leggazdagabb és a maga jövedelméből juttat a többi társ-egyesületnek is, kiválhatik a szövetségből, ha pártpolitika vitetnék bele. Hangsúlyozták, hogy a pártpolitikát teljesen ki akarják zárni a F. M. K. E. tevékenységéből. És bizalmat szavaztak az eddigi vezetőségnek, amely a pártpolitikát ki tudta zárni s jó barátságban volt a kormánynyal is, a melyet ezentúl is abba a helyzetbe akarnak juttatni, hogy rokonszenvvel viseltessék az egyesület működése iránt. Craus ügyvivő-alelnök igen tapintatosan tudta inkább jelezni, mint kifejteni az összejövetel célját, alig árulva el többet, mint amennyi okvetetlen szükséges arra, hogy akiket illet, mindent kiolvassanak beszédéből. Károlyi István gróf neve az egész tárgyalás alatt nem fordult elő. A választmányi gyűlésen különben összesen 56 tag vett részt, köztük 26 köztisztviselő. Károlyi István gróf, mikor a lapokból értesült a választmány összehívásáról, táviratilag kért felvilágosítást az ülés tárgyáról, amelyről mint elnök tudni akar. Ugyancsak telegram útján felvilágosították, hogy nem az egész F. M. K. E. tart gyűlést, hanem a nyitramegyei választmány, a maga hatáskörében. Az ülés lefolyása ezútolt Libertiny Gusztáv felügyelő, a nyitramegyei választmány elnöke megnyitván az ülést, szólásra jelentkezett Szulyovszky Gusztáv dr. ügyvéd, választmányi tag. Utalva a közgyűlésen történt eseményekre, abbeli aggodalmát fejezi ki, hogy oly befolyások juthatnak túlsúlyra, melyek az egyesületet eddigi irányától eltérítve, a nemzeti kultúra előmozdítása