Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-22 / 292. szám

4 Reich igazgató és Willigem vezérigazgató megjelentek a szerencsétlenség színhelyén, a­hol már nagy tömegekben állották körül síró emberek az összeszakgatott hullákat. A halottak közül 16 szászkabányai, 2 csiklovai, 7 stájerlaki. Újabban is­mét 31 igen súlyosan sebesültet hoztak felszínre. Ezek közül kettő már meg is halt. Pap bányabiztos és Mozsidlovszky főszolgabíró leginkább arra ügyel­nek, hogy a tömegesen ide tóduló bányászok köré­ben a higgadt hangulatot és nyugalmat megóvják. A bányatűz továbbterjedésének meggátlása végett még mindig dolgoznak az egyes meggyűlt tárnák elfalazásán. TÁVIRATOK. Vilmos császár és a mezőgazdák. Berlin, okt. 21. A Kreuzzeitung jelentése sze­rint a kelet-poroszországi gazdák szövetkezetének küldöttsége által átnyújtott felirat hangsúlyozza, hogy távol áll a nagybirtokosoktól, hogy oppozíciót akarnának támasztani természetes védőjük és gyá­­molítójuk, a király ellen. A király válaszában ezeket mondta: Őszintén örvend, hogy a küldöttség megjelenéséből azt látja, hogy Königsbergben mondott szavait helyesen fog­ták föl és hogy a keletporoszországiak, atyai gon­doskodásában bízva, személyesen hozzá fordultak. Különös megelégedéssel látja, hogy már most be­teljesedik az a reménye, hogy a keletporoszorszá­giak lesznek az elsők, a­kik a királyt a vallásért, erkölcsért és rendért vívott harcban követik. Gon­doskodása a mezőgazdaságról, a kis- és nagy­parasztságról nem fog megszűnni soha, valamint másrészt Istenbe vetett erős hitet, hogy a nemzet minden jóérzésű osztályainak segítségével lehetsé­ges lesz a hazát súlyos rázkódtatások nélkül ke­resztül vezérelni azon a harcon, a­melyet a bom­lasztó törekvések kényszerítettek ránk. Bukaresti uj követünk. Bukarest, okt. 21. A király ma fogadta a pelesi kastélyban Trelsersheimb grófot, az uj osztrák-magyar követet, a ki megbízó levelét nyújtotta át és Goluc­oit’Ski grófot, az eddigi követet, a ki visszahívó levelét adta át. A be­szédek, melyeket ez alkalomból váltottak, a legbarátságosabb jellegűek voltak. a­ fogadás után villásreggeli volt, a­melyen a nevezett diplomaták nejeikkel együtt résztvettek.­ ­Elő az általános választási joggal !­ Brünn, okt. 21. Az éjjel az épületekre és fákra nyomtatott cédulákat ragasztottak fel ezzel a felírással: Elő az általános választási joggal!“ A A rendőrség hétezer ilyen cédulát kobozott el és huszonhárom embert tartóztatott le, a­kiket rajta­kaptak, mikor a cédulákat kiragasztották. Ostrau­­ban és Przivostban is ugyanily cédulákat ragasz­tottak ki. Lemberg­, okt. 21. A szociáldemokrata párt kezdeményezésére ma négyszáz munkás, többnyire fiatal suhancok, a városháza termében tartott gyű­lésen tüntetést rendezett az általános választási jog mellett. A tüntetők a munkásdalt énekelve kezd­ték bejárni az utcákat, de a rendőrség csakha­mar útjukat állotta, mire zavargás nélkül szét­oszlottak. A japán felsőház határozata: London, okt. 21. A Reuter-ügynökség jelenti Hirosimából. A felsőházban Ito gróf miniszterelnök hosszabb beszédben okolta meg a kormánynak a hadi költségek födözésére vo­natkozó javaslatait és védekezett az ellen a szemrehányás ellen, hogy Japán siettette az ellenségeskedések kitörését. Erre nézve fölol­vasta az iratokat, melyeket Kínával a háború előtt váltottak. A beszéd nagy hatást keltett. A hás egyhangúlag a háború mellett nyilatkozott és elfogadta a 150 millió jen­re rugó rendkívüli költségvetést. Ebből 100 milliót kölcsönnel fog­nak fedezni. Depretis szobra, Róma, okt. 21. Stradellában ma leplezték le ünnepélyesen Depretis volt miniszterelnök emlék­szobrát Saracco és Ferraris miniszterek, sok szená­tor és képviselő, a hatóságok, egyesületek és nagy sokaság jelenlétében. BUDAPESTI HÍRLAP, (292. sz.) 1994. október 22. N A PI H I R E K. Budapest, okt. 21. — (Személyi hírek.) Pulszky Ágost államtit­kár csütörtökön nem tart kihallgatást. — Zia­basa török nagykövet — mint Bécsből telegrafálják — ma Budapestre utazott és holnap átadja ő felségé­nek visszahívó levelét. — (A szerb király Bécsben.) Berlinből való hazauta­ztában Sándor szerb király vasárnap délután Bécsbe érkezett. A pályaudvaron a szerb követ, a követségi személyzet, a Bécsben levő szerb tisztek és nagy közönség üdvözölték. A ki­rály a pályadvarról a fogadóba hajtatott. A merre kocsija elhaladt, a közönség zsiv­ó- és cipe­t-kiáltá­­sokkal üdvözölte.­­ (A királyi előszobák nyelve.) Még a múlt esztendőben, mikor a magyar udvartartást sürgető hangok­ már nagyon is hangosakká lettek, járta be az országot a csillapító hír, hogy a budai Várpalotában most már minden magyar, magyar­­feliratok és magyarul beszélő szolgák igazítják útba folyosókon és előszobákban az ügyes-bajos embe­reket. Hogy ez még sincs egészen igy s hogy a ki csak magyarul tud, még mindig bajjal juthat csak a magyar király elé, bizonyítja egy budapesti olva­sónknak alábbi figyelemreméltó levele: „Ő felsége, a magyarok királya, általános ki­hallgatást ad a napokban Budapesten. A­ki ekkor elébe kíván járulni, köteles magát a kabinetirodá­ban előjegyeztetni. Eddig rendben van a dolog. Azonban magyar emberre nézve­­(legalább igen sok magyar emberre nézve) ez a dolog majdnem lehe­tetlen, mivel hogy a budai palota folyosóján a kabinetiroda címe németül van felírva. De még ha az ajtóig el is jut valaki, tovább már csak német szó­val juthat. A kabinetiroda előszobájában ugyanis egy sült német szolga állja útját, a­ki magyarul egy kukkot sem tud s faggatja, hogy mi járatban van. Magam voltam a tanúja ma délelőtt, hogy egy csomó vidéki atyafi, néhány asszony stb. milyen kellemetlen helyzetbe jutott ez­által. Csak egy elő­zékeny várakozó úr tolmácsolása után juthattak be az irodába. Azt már meg sem említem, hogy a né­metül tudókkal is milyen kedélyeskedéseket visz véghez ez a cerberus, sem azt, hogy vagy húsz emberből álló jelentkezett csoport fél tdlenctől tízig volt kénytelen várakozni, míg az irodába bejut­hatott.“­­ (Októberi égzengés.) Tegnap este óta a hőmérő tetemesen emelkedett, az utcákat langyos szél söpörte végig egész éjjel és ma délelőtt is meleg időjárás volt, habár a nap nem igen tűzhe­tett ki a felhők közül. Este öt órakor váratlanul erős zivatar támadt : villámok cikáztak, az ég zen­gett, a zápor pedig csak úgy szakadt. A villamos vasút csatornája csakhamar megtelt vízzel s a zsú­folt kocsik a pálya minden pontján vesztegeltek jó háromnegyed óráig. A felhőszakadásnak beillő eső sokfelé okozott bajt a fővárosban. A Podmaniczk­y­­idéa 37-dik számú házban a III. emeleten özv. Hirt Pálné és Deutsch József lakásaiban átázott a menyetet s a lakásba ömlő viz mind a két helyen tetemes kárt okozott. A rendőrség konstatálván, hogy veszedelem a lakókat nem fenyegeti, a laká­sokat nem ürítette ki. Az üllői­ után a Ferenc­ körút benyitásánál az épülőfélben levő nagy csatorna be­dőlt, úgy, hogy a lóvasúti közlekedést e helyen meg kellett szüntetni. Budán a Lógody­ utcában a 16. számú ház előtt az utcatest alatt egy régi pince megtelt vizzel, a kövezet beszakadt s a körülbelül 3—4 méter mély gödör teljesen lehetetlenné, sőt életveszélyessé tette a közlekedést. Vizzel teltek meg a pincelakások többfelé. Egyes helyeken a la­kókat is ki kellett költöztetni. A Gyöngytyuk­-utca 9., Rózsa-utca 6. és Szövetség­ utca 13. számú házak pincelakásaiból a tűzoltóság szivattyúzza ki a vi­zet. A villám két helyen csapott be: a Dunába, közvetetlenül az új országház előtt és a városliget­ben, de itt sem tett kárt. Az éjjel is többször megindult az eső , csöndesen szitálva az alvó fő­városra.­­ (A félegyházi tanítóképző ügye.) A félegyházi állami tanítóképző segédtanárától, Straub­ Gyulától, a­ki miatt a 4-ik osztály az intézetből kilépett, nyilatkozatot kaptunk, mely lényegesen eltérőleg mondja el az affért, mint a tanítójelöltek. E szerint az osztály igen hanyag volt tanulmányai­ba 1­) gyakran illetlen viselkedésében, a minek bi­zonyságául a segédtanár megemlíti, hogy fegyelmi vétségek miatt a 11 tagú osztály növendékei közül a mult iskolai évben a legtöbbet a tanári üléseken megbüntették vagy megdorgálták s a folyó iskolai évben csak 3-öt részesíthettek kisebb állami se­gélyben. Strauch segédtanár mentségéül felhozza, hogy ő először kérésen, figyelmeztetésen, kapacitá­­láson kezdte, azután folytatta dorgáláson s csak mikor ez sem használt, ragadtatta magát goromba­ságra is, a mit különben nagyon rosszul cseleke­dett. A neki tulajdonított kifejezésekről azt mondja, hogy azokat részben félreértették, részben túlzot­tak, részben valótlanok, tettlegességig pedig soha sem ment, valasmint szándékos ferdítéssel és­­rossz­akaratú magyarázattal állítják róla, hogy a vallást nevetségessé tenné. Közli a tanári kar ülésének jegyzőkönyvét, mely szerint Strauch segédtanár a kellemetlen ügy elsimítása érdekében elment a leg­végső határig, a­mennyiben az igazgató jelenlété­ben az osztály előtt olynemű nyilatkozatot tett, melylyel a múltra nézve feledést, a jövőre vonat­kozólag teljes garanciát nyújt. Végül azt írja a ne­vezett segédtanár, hogy az osztály egy része már magába szállt. A tanár helyreigazítását a tanári kar nevében megerősíti Wagner János jegyző. — (Behring professzor Virchow ellen) Virchow, a híres német orvostudós nemrég egy interview alkalmával azt állította, hogy a gyógyító szérumot, a difteritisz ellen való új orvosszert, az ő vezetése alatt Aronson János doktor tanulmányozta a berlini Frigyes-kórházban először. Behring, mint már említettük, hosszabb és heves hangú nyilatko­zatot tett közzé Virhow ellen. Behring abból indul ki, hogy minden orvos­szer, melylyel eddig gyógyítottak, méreg volt , míg a difteritisz széruma abszolút ártalmatlan szer. Az exakt tudomány által, a laikusok nagy bámulatára, tagadólag elintézett kérdésre, hogy van-e valójában orvosszer, most tehát igenlőleg kell válaszolni ! — kiált föl büszkén a vérszérum-terápia alapí­tója. Eddig akkor, mikor a tüdőgyuladásnál a szimptómák tetőpontra emelkedtek s egyszerre, minden orvosi hozzájárulás nélkül, jó fordulat következett, azt mondták, hogy a krízis szerencsésen elmúlt. De hogyy mi okozta ezt a szerencsés fordulatot, a be­tegségnek ezt az idegen segítség nélkül való gyó­gyítását, mélységes titok volt. Négy év előtt Behring azt találta, hogy egy és ugyanannak az egyénnek a sejtmentes testi nedveiben specifikus különbség van, a szerint, a­mint a ragadós betegség előtti vagy utáni időből valók. A difteritisznál, tetanusz­nál, tífusznál, koleránál, tüdőgyuladásnál, veszett­ségnél, kígyóméreggel való mérgezésnél a vérben új testeket találtak, melyek a betegség előtt nem voltak benne. Ezek az új testek részben baktérium­­ellenesek, részben méregellenesek, és bebizonyítot­ták, hogy a gyógyulást elősegítették , mert ha eze­ket az újonan keletkezett testeket más egyénekbe átviszik, megvédelmezik az illetőket a betegség ellen ; a­mint ezek a védőtestek oly tömeg­ben vannak a vérben, hogy a betegséget okozó anyagot teljesen ártalmatlanná teszik, ennek az a következménye, hogy a betegség processzu­sának tovahalapózása megszűnik. Ez eddig az orvos hozzájárulása nélkül is megtörtént, mikor a szerencsés krízis megjött, de a­mi eddig véletlenül megtörtént, Behring terápiája öntudatosan és némely betegségnél már sikerrel kísérli meg­ a beteg or­ganizmusnak a méregtől való megszabadítását.­­ Ezután Behring keményen megtámadja Virchowot, a­kinek tanait tévelygőknek mondja, melyek nagy elterjedésüknél fogva a lehető legkártékonyabbak. Aztán tiltakozik az ellen Behring, hogy a difteritisz szérumát, mely Virchow terapeutikus tanainak és törekvéseinek fiaskóját jelenti, az a maga számlá­jára írhassa nyereségül. A Wernickével egyetem­ben 1891-ben tanulmányozta a szerum tulajdonsá­gait és 1892 elején közzé tette az erre vonatkozó munkálatot; a Virchow-féle klinikának a találmány­hoz semmi köze.­­ (Justh Zsigmond temetése.) Orosházáról jelenti tudósítónk telegramban: Ma temették el Szent-Tornyán az idegenben elhalt i­ót, Justh Zsig­­mondot. A szent-tornyai kastélyra fölhúzták a gyász­zászlót. Az udvaron mintegy 2000 ember gyűlt össze a temetésre. A ravatalt az emeleti nagy teremben állították fel. Úgy a halottas szo­bát, mint az emeleti folyosót és a lépcsőházit gyászpompába vonták. Megjelentek a temetésre, a­mely délután 4 órakor kezdődött, Endrey Gyula dr. és Veress József országgyűlési képviselők is, a­kik a ravatalra szép babér­koszorút helyeztek a függet­lenségi és 48-as párt nevében. Megjelentek a bánfalvi és szt.-tornyai olvasó egyesületek is gyászba vont lobogók alatt. A kastélyban végbe ment szertartás után temetési zene hangjai mellett­ kísérték az ifjan elhalt í­ó virágos koporsóját az örök nyugovóra. A sírboltot az elhalt görög szín­házában, a nézőtér közepén ásták meg. Ott, a­hol Justh páholya volt, most egy kőkereszt áll. A költő koporsójára halmozott koszorúkon ezek a fölirások olvashatók: Batthyány Lajos és Ilona felejthetetlen bará­toknak. — Hubai Jenő és neje Justh Zsigmondnak, a lánglelkü költőnek és legjobb barátunknak. —

Next