Budapesti Hírlap, 1894. november (14. évfolyam, 302-331. szám)
1894-11-11 / 312. szám
i ■ ■ ! ék legyen Magyarország és Itália közt, igen jólcég fog felelni. Lipót Salvator kir. hercegnek ezért a nem egyébért rendelhetik Zágrábot állomáshely gyanánt! Nem akarok e merész premisszákból vont kalandos következtetésekről szólani s csak azért említettem föl a híreket, hogy tudják önök, mit gondolnak Dalmáciában Kossuth Ferenc visszajöttéről s mily arányokra képes a fantáziája oly elemeknek, melyek Magyarország romjaira építik nemzeti aspirációikat. Az említettem hírek persze nem veendők komolyan ; nem egyebek, üres kávéházi fecsegésnél. De hogy ily terjedtségre tehettek szert, annak megvan a maga oka. A dalmát italianisszimik, kik reményeikkel Olaszországra támaszkodnak s az irredentára esküsznek, egykori erős poziciójukból napról-napra kijebb tolódnak. Dalmácia szerbjei szintén megtanulhatták egynémely alkalommal, hogy e tartományban hatalomra soha sem juthatnak. A korlátok összevesztek a Szarcsevics-párt kebelében s a Strossmayer-párt újjászerveződése óta töredékekre vannak szétdarabolva, melyek egyike sem bir csak félig komoly programot is összehozni. A nemzeti párt Dalmátországban Klaics dr. és Bulat dr. vezetése alatt kétségbeesett harcot vív a szélső elemekkel, melyeknek ereje a néptömeg politikai iskolázatlanságából áll. Klaics és Bulat többet tettek Dalmácia horvátsága érdekében, mint Bianchini osztrák bírók, képviselő, ki a dalmát Starcsevicspártot vezeti. Ez ellentétes politikai aspirációkból végre is az derül ki mind határozottabban, hogy Dalmácia a magyar-horvát kiegyezési törvény alapján egyesítendő lesz Horvátországgal és vele egyesülten bevonandó lesz a Szent István koronájának birodalmi kötelékébe. Csupán idő kérdése, hogy ez igazság a tömegeket épp úgy áthassa, ahogy a műveit köröket máris áthatotta. Bianchini és társai ugyan ma még lenézik a magyar-horvát kiegyezést és büszkén utalnak a soha nem létezett külön horvát közjogra, de azt nem tagadhatják, hogy e kiegyezés erejével s a magyarokkal szövetségben a horvátok nem is sejtett előhaladásnak és arany szabadságnak örvendenek, míg Dalmácia a korlátolt helyzetben, mely neki Ausztriában osztályrészül jutott, fellendülésre nem képes. A valódi dalmát hazafiak ezért Magyarország felé fordulnak s onnét várják a szabadság napját, mert meg vannak győződve, hogy Magyarország hivatva van az ő termékenyítő hatalmát a tenger felé, az Adria partjaira kiterjeszteni. 4 BUDAPESTI HÍRLAP. (312. sz.) 1894. november 11. ellenséges a hangulat, s ezért ötszáz főnyi japán katonaság visszatért Szöulba. Szöultól délre japán csapatokat szállítottak partra a lázadó tongák-törzs leverésére. London, nov. 10. A Reuter-ügynökségnek jelentik Hirosimából. A japán minisztertanács fontos ügyekről, a többi között diplomáciai kérdésekről tanácskozik. Kiu- Csu elfoglalásáról hivatalos jelentés még nem érkezett, de azt hiszik, hogy a város már Omaga tábornagy birtokában van. A japánok elvágták a Port- Arturtól Kiu-Csun át Tien-Csinig vezető táviróöszszeköttetést. London, nov. 10. A Reuter-ügynökségnek jelentik Jokohamából, hogy ott az a hir van elterjedve, hogy a japánok Port-Arturnál vereséget szenvedtek. A kremonai hegedűs. Opera két képben. Szövegét írta Coppé és Beauclair, fordította Ábrányi Emil. Zenéjét szerző Hubay Jenő. Budapest, nov. 10. Ferrari mester, a kremonai hegedűcsináló, ámbátor a muzsika benne van jóformán foglalatosságában, környezetében, véleményem szerint, Hubay Jenőn kívül aligha inspirálhatna más operaírót. Hegedüművész-zeneköltő ez esetben kivétel. Hubayt úgy tekintem, mint aki saját hangszerének apoteózisát írta meg könnyen elképzelhető lelkeseedéssel. Közönséges halandó szemében a középkori kremonai hangszeripart illető kérdések csak másodsorban érdekesek. Ferrari mester kis leányának szerelmi története pedig, kapcsolatosan a hegedűkészítők versenyével és ünnepi díszhegedüléssel Kremona nagy tekintetű városi tanácsa előtt, nem egészen új dolog. Coppé dramoletjének a meséjét megírta már Wagner Rikárd a Mesterdalnokokban ezelőtt harminc esztendővel. Itt is, ott is az óvatos apa csak annak adja a leányát, aki mesterségében kitűnőnek mutatkozik s ezt pályadíj elnyerésével hitelesen igazzolni tudja. Megeshetik azonban, hogy — mint a, jelen esetben — Giannina kisasszony a csinos Sandro-t szereti, a ki kevesebbet ért a hegedűcsináláshoz, mint Filippo, a ki púpos és csúnya ugyan, de szakmájában határozottan elsőrendű. Ez a bonyodalom. A verseny napját kitűzték. Filippo már előzetesen bemutatja szeretett Gianninájának azt ss hangszert, melylyel konkurrálni fog és ennek alkalma nyílik meggyőződni arról, hogy Filippo lesz biztos győztes. Giannina és Sandro búsulnak. A leány Filipponak nyíltan bevallja szerelmét — Sandro iránt. Most viszont Filippo esik kétségbe. Eddig a darab köznapias és érdek nélkül való. Itt azonban elkövetkezik az a pont, hol Coppé poézisének melegét önti a mesébe. Filippo látva vetélyt i1 A keletázsiai háború. — Távirati tudósítások. — London, nov. 10. A Central News értesülései szerint több hatalmasság azt ajánlotta a kínai kormánynak, hogy az ellenségeskedés megszüntetése tárgyában sürgősen kezdje meg Japánnal a tárgyalásokat. Japán, hír szerint, megígérte, hogy a kínaiak ajánlatai iránt jóindulatot fog tanúsítani. A Times november 7-iki kelettel jelenti Csifábót. Az utolsó három nap alatt Talien-Valinál több olyan ütközet volt, amelyeket egyik fél sem bírt eldönteni. Uj-Csuang őrsége a japánok támadásától való félelmében nagyobb részt megszökött. Washington, nov. 10. Miután Kína megkérte az amerikai Egyesült Államokat, hogy az európai hatalmakkal, köztük Angliával is együttesen működjenek közre a Kína és Japán közti háború befejezésére, a kérdést a minisztertanács tegnapi ülésén behatóan tárgyalták. Cleveland előreláthatólag ma fogja közölni a határozatot Gresham államtitkárral. A kínai kormány nagy súlyt fektet arra, hogy az Egyesült Államok kormánya, még ha nem is hajlandó csatlakozni a hatalmak közös akciójához, részt vegyen azon az értekezleten, mely a Kína által Japánnak fizetendő kártérítést megállapítja. London, nov. 10. A Reuter-ügynökségnek jelentik Csemulpóból, e hó 5-ről: Kimbaku-t, a koreai államtanács alelnökét, akit a japán befolyás juttatott ez állásba, október 30-án meggyilkolták. A japánok ellen nagyon Jókai nyilt levele Kossuthoz. Budapest, nov. 10. Jókai Mór a Nemzet mai reggeli számában a következő nyilt levelet intézi Kossuth Ferenchez: Kedves barátom. A mindkettőnk által egyenlően szeretett haza, egyenlően féltett szabadság ügyében akarok hozzád szólni. Az előttem mind mellékes és efemer kérdés, hogy van-e neked jogod körutat tenni Magyarországon s politikai kérdéseket nyilvánosan megvitatni ; erre te magad már megfeleltél, a midőn a honosságért folyamodtál. Én magának a dolognak az érdeméről akarok veled tisztába jönni. Te még eddig semmit sem mondtál, mert az a nyilatkozat, hogy Magyarország függetlenségét csupán legális eszközökkel, az uralkodói jogok érintése nélkül akarod kivívni, hasonló az ismeretes püspök vigasztalásához : „ne féljetek szegények , majd ezután jobban lesztek szegények.“ Abba a gondolatjelbe minden belefér. Ebből a nyilatkozatból azt is sejthetjük, hogy te a monarkia dualisztikus formájának fentartása mellett, a 67-iki törvények alapján praktikus módon, aktuális politika követésével akarod Magyarország hadügyét és pénzügyét (talán még a külügyét is) függetlenné tenni. De azt is lehet belőle kimagyarázni, hogy te Magyarországot territoriális egységben akarod külön választani Ausztriától? A legtöbben ezt az utóbbit hiszik. Nem kérdezem tőled, hogy elsősorban fog-e az tetszeni magának a magyar nemzetnek, hogy amig eddig egy hatalmas közös hadsereg védi országunkat; amig eddig egy erős lengyel sánc áll védelmünkre Galicia tartományában; amig most a hadsereg, a védő sánc fentartásának költségeihez Ausztria 70 százalékkal, Magyarország 30 százalékkal járul, territoriális különállásunk esetén, mi ennek az ellenséges hullámoktól körülcsapkodott országunknak a megvédelmezésére a mostani közös hadsereggel egyenlő fármádiát tartsunk, pénzben és emberben a teljes 100 percent elvállalásával s a fortifikációkat elkezdjük a Kárpátoktól s honfitársaink szinét-javát a polgári életpályáktól megválásra s a katonatiszti pálya betöltésére kényszeresük. — Te ismerni fogod annak az országnak a bajait, amely kivívott egységének hadügyi követelményei miatt, financiális terheinek súlya alatt roskadoz. Nagyon kívánatosnak találod-e ugyanezt a helyzetet Magyaországgal is elvállaltatni. Gazdasági terményeinknek most is nyomott az ára, az európai nagy államok védvámos politikája miatt: nagyon kívánatosnak találod-e, hogy a piac megszűkítését még az osztrák örökös tartományok határán fölállítandó vámsorompókkal is tökéletesítsük ? Bízol magadhoz, hogy ezekre a nagy áldozatokra fel tudod lelkesíteni a magyar nemzetet s annak a mostani, számítani tudó, reális irányú nemzedékét ? Hát a nem magyar ajkú nemzetiségekkel menynyire vagy megegyezve? Suffrage universellere akarod-e bocsátani Magyarország függetlenségét ? Akkor Erdélyt egyszerre elveszítjük. Ágyúra nem akarod bízni a döntést, a szavazásnál pedig a rövidebbet hozzuk. Hát Horvátországgal minő egyetértésre léptél? Nem gondolod-e, hogy amint Magyarország elhatározza a különválást Ausztriától, Horvátország egyszerre végig önti tintával azt a bizonyos fehér lapot s azt mondja: „Már most én is független állam vagyok.“ Mert a horvátok éppen úgy hiszik, hogy náluk van a világ közepe, mint a magyarok. Hát bánod is te, higgyék! Én sem bánom. De ha Horvátország nem lenne kiegészítő darabja a Szent István birodalmának, hogy jutunk akkor Fiuméhoz? Nekünk pedig Fiuméra több szükségünk van, mint a világ minden fényes dicsőségére. Nem is gondolva arra, hogy a bennünket körülövező varázsgyűrű ki lenne egészítve egy új ellenséggel, aki most megbízható frigyestársunk. Most azután nézzünk át a Lajthán. Osztrákoknak, lengyeleknek, cseheknek szintén beleszólásuk van ebbe a kérdésbe, hogy a monarkia más politikai alakulást vegyen-e föl, vagy sem ? Ott is vannak politikai pártok, melyek a dualizmust perhorreskálják. (Ifjú csehek, antiszemiták.) Ezeknek a szövetségét kivánod-e megnyerni ? És ha mindez összeülne is, te, aki oly magas álláspontról tanultad megismerni a világot, mint Kossuth Lajos dolgozószobája, nem tudnád-e azt, hogy egy ilyen országalakításba még másnak is van beleszólása az érdekelt feleken kívül. Az osztrák-magyar monarkiának jelen alakban fennállása európai kérdés. Nem volna tudomásod arról, hogy 1848-ban a bécsi angol nagykövet üzenetet küldött dicsőült atyádnak Pozsonyba, melyben felajánlotta az angol kormány közbenjárását annak a kieszközlésére, hogy Magyarország és Ausztria között az a viszony állíttassák fel, ami van Norvégia és Svédország között , de többre ne törekedjünk , mert európai intervenció lesz a következése ? Schwechat lett a válasz. És azután arról, hogy 1849. áprilisban Szalay László megszente Kossuthnak Palmerston véleményét (sajnos, hogy elkésett a követe), melyben értesíti, hogy az orosz intervenció bizonyos esetben meg fog történni és Anglia nem fog ellene tiltakozni s ha nem lesz elég az orosz hadsereg, a porosz is interveniálni fog , mert az Európa közepén fennálló monarkiát a nagyhatalmak szétbontani nem engedik. Nekünk akkor egy nagy hadseregünk volt, melynek zászlóit minden ponton diadal kisérte: belső ellenségeink békejobbot nyújtottak. Magyarország dicsősége, hatalma, szabadsága bevégzett tény volt; nem kellett egyéb, mint európai helyzetünket megismernünk. S arra minden dicsőségünk, diadalunk, szabadságunk letöröltetett egy nedves szivacscsal a tábláról. Most újra egy nagy harcot vívtunk végig: megfeszített észszel, kitartó munkával, szavatartó becsületességgel, nehéz áldozatokkal, negyedszázados harcot; de elértük, hogy a magyar úr a hazájában, a kinek keresik a szövetségét, akit respektálnak az ellenségek s megbecsülnek a versenytársak. És ez most mind letörültessék-e ismét a tábláról egy nedves szivacsosat ? És miért ? akkor legalább tettük haragból, most tegyük játékból ? Szeretett barátom. Én kérve kérlek, egy igaz, jó szerető szívével, egy sokat tapasztalt hazafi komoly aggodalmaival: örököld te Kossuth Lajos politikai erényeit! számosak azok és nagyok, — de ne örökölt! Kossuth Lajosnak egyetlen hibáját . . . Az ég vezessen . . . Jókai Mór !