Budapesti Hírlap, 1894. november (14. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-01 / 302. szám

1894. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (302. sz.) ligetnek, mint ilyennek örökre vége van és a félreeső népliget gyönge kísérletén kívül nincs még egyetlen tervünk, mely a városligetet pó­tolni volna hivatva. Közúti vasutaink vitelbérei a külső telkeken, vagy a megye területén, de a főváros tőszomszédságában lakó munkásosz­tály viszonyaihoz mérten drágák és a forgalmi szolgálat késedelmes. A vállalatokkal kötött szerződéseink temérdek paragrafusai pedig olyanok, mint a pókháló. A részvényesek da­razsai mindig keresztültörnek rajta és csak a szegény kocsivezetők akadnak meg benne, íme, a nemesebb érdekek hosszú sora, melyek kielégítésre, ápolásra,­­fejlesztésre vár­nak. Mennyire kívánatos, hogy mindeme fel­adatok megoldását a törvényhatóság bizott­ságaiban, a közigazgatás előrelátó ,politikáját tervszerűen megállapító és gyakorló férfiak megoldják. E feladatok mellé sorakozik a kerületi választmányok tevékenységi köre, mely abból áll, hogy a kerület szükségleteinek évi költség­­vetését meghatározzák és megokolják. Az elü­l­­járónak a kerület útjai, utcái, terei fentartása és kijavítása iránti előterjesztéseit tárgyalják, a javítás és újjáburkolás költségének felhasz­nálása s a munkák végrehajtása iránti sor­rendre nézve intézkedjenek. A kerületben lakó szegényeknek pénzsegélyt engedélyeznek. Javas­latokat tesznek az árvák, lelencek és egyéb­ként jómagukkal tehetetleneknek intézetbe való fölvételére. A kerületet érdeklő közügyekben a törvényhatósági bizottsághoz, a tanácshoz vagy a polgármesterhez előterjesztésekkel élnek. Elen­­őrzik a csatornázást, kövezést, útépítést és­­minden közmunkát, a város vagyonát, inté­zeteit. Látni való, hogy a kerületi választmányba ügybuzgó, értelmes és a polgárság sokféle ba­jaival, de különösen a kerületek közintézmé­nyei körül buzgólkodó férfiakra van szükség. Mert hisz az elülj­ár­óságok újászervezése épp azért történt, hogy a közigazgatás minél köz­­vetetlenebbé, a közjótékonyság, közegészség, köztisztaság, a közlekedés, általában pedig a közigazgatási rendészet minden ága kellő gon­dozásban részesíthessék. Ez volt a decentralizáció fő célja, a­mire a közadókból jövőre csupán személyzeti ki­adás címén háromszázezer forintnál több fog fordíttatni, mint eddig. Semmi okunk nincs arra, hogy a kákán is csomót keressünk, de azt bátran állíthatjuk, hogy a kerületi elüljá­­róságok belső ügykezelésének újjászervezése nem sikerült. Életerős organizmus helyett, szö­vevényes, útvesztő bürokratizmust létesítettek, nehézkes nyilvántartással és furfangosan ki­eszelt retortákkal. Ez nem az elülj­áróságokról szóló törvény, hanem azok szarvas hibája, kik az ügykezelés szabályzatát megalkották. Idővel ezen okvetetlenül változtatni kell. An­nál kívánatosabb, hogy a kerületi választmá­nyok intézménye beváljék, miután ellenkező esetben az új elülj­áróságok egész intézménye csütörtököt fog mondani. Hogy ez meg ne történjék, ez első­sor­ban a választmányok életrevaló működésétől fog függni és azért kívánatos, hogy a községi választók oda rátermett férfiakat állítsanak. Ebben rejlik a községi választás mérhetetlen fontossága­ , fogja a jelentés, hogy a néhány éven át visszatar­tott személyszaporításnak javaslatba hozott arányát még elfogadhatónak találta ugyan a bizottság abból a szempontból, hogy a fejlődött viszonyok követe­léseinek teljesen megfelelhessen a kormányzat; de viszont szükségesnek találta a bizottság eme jelen­séggel szemben fölemelni intő szavát s utalni arra, hogy éppen ez a tér az, a­hol a legnagyobb körül­tekintéssel és óvatossággal kell a kormánynak és a törvényhozásnak eljárnia. Reméli is a bizottság, hogy ezzel legalább jóidőre elég tétetett a központi személyzet szaporítása tekintetében nélkülözhetet­lenül szükségeseknek , hogy a legközelebbi évek költségvetéseiben nem fog ily szaporításaival talál­kozni a minisztériumok személyzetének. A beszállásolási törvény novellája. A­mint illetékes forrásból értesülünk, még a tél folyamán törvényj­avaslatot fog a kormány benyújtani a katonai beszállásolási törvény né­mely rendelkezéseinek módosítása tárgyában. Ebben a javaslatban a szoros értelemben vett beszállásolási ügyeken kívü­l szabályozást fog nyerni egy széles köröket érdeklő kérdés is. Ki fogja mondani a törvényjavaslat nevezete­sen azt, hogy a hadgyakorlatok által okozott károknak megállapítására hivatott vegyes bi­zottsági szemlék költségeit ezentúl a közös hadügyminiszter, illetőleg a honvédelmi minisz­ter fedezi. Ő szeretett valaha cousinjébe ? Az eféle szerelmet senki sem veszi komolyan. E gyermeki érzelgésnek mégis volt egy jó következése, mert Alice roppantul érdeklő­dött Oroszország­ iránt és nagy hévvel olvasta az orosz történelmet, s ezáltal kedvet kapott a komolyabb tanulmányra. Jellemét, értelmi te­hetségét, személyiségét, kifejtette a milien, me­lyet a hesszeni udvarnál talált. A hesszen-darmstadti kis államban talált menedéket és utalmat Strauss Frigyes, Jézus életének szerzője. Azután a hesszeni nagyher­ceg, Alice fivére volt az, a­ki mint trónörökös nagy mértékben megbotránykoztatta a többi kis fejedelmet azzal, hogy szoros barátságot kötött egy zsidó egyetemi tanárral, kit később kinevezett a giesszeni egyetem rektorának. E szabad gondolkozású légkörben növe­kedett föl Alice hercegnő s lett belőle önálló, erős akaratú egyéniség, mely nem olyan, mint rendesen a német hercegnek. Majd minden évben meglátogatta néhány hétre nagyanyját, az angol királynőt, ki őt, mint kedves leányának, az elhunyt Alice hesz­­szeni nagyhercegnének gyermekét, mindenek­­fölött szereti. Midőn aztán néhány évvel ez­előtt számot adott olvasmányairól a nagyanyá­­nak, ez csak bámult, mennyi orosz történelmi könyvet összeolvasott a kis Alice. Egy angol heti­lapban, mely az angol udvarral szoros összeköttetésben van, a követ­kezőket olvasom. A királyné elmondta lord Roseberynek, hogy Alice tudós nő lesz, ha folytatja törté­neti olvasmányait. — Lord Roseberyt nagyon érdekelte, hogy minő fölfogása van Alice her­cegnőnek az orosz eseményekről, s a királyné engedelmével egy intime soirce alkalmával a beszélgetést Oroszországra fordította s arra a különbségre, mely a múlt század végén II. Katalin orosz cárnő és Oroszország mai hely­zete közt van. — A múlt században — monda lord Ro­seberg — nem voltak nihilisták s azért Ka­talinnak könnyű volt az oroszokkal elbánni. A mai Oroszországban azonban ő sem merne a szabadelvű uralkodóim szerepére vállalkozni. — Alice hercegnő szerényen megjegyezte, hogy szerinte II. Katalinnak halhatatlan érde­mei vannak, mert kulturális téren — legalább az udvarnál és a magasabb körökben — új érát teremtett. Némelykor a körülmények kény­­szerítették, hogy szabad gondolkodása mellett szigorú rendszabályokat alkalmazzon ellensé­geivel szemben ; de még ezekben is megnyi­latkozott a lelkében uralkodó humanizmus, ezt a nép érezte s azért szerette is a cárnőt, a nélkül, ,hogy fölérte volna magas lelkületét. — Én azt hiszem — folytató Alice — ha H. Katalin mai napság Oroszországban uralkodnék, nem félne a nihilistáktól s csak­­olyan szabadelvűnek mutatná magát, mint a múlt században. — De hát a merényletek ? — vágott közbe Roseberg. — E tekintetben — szólt Alice — min­den uralkodónak, legyen bár hatalmas császár, vagy kis fejedelem, fatalistának kell lenni; úgy kell venni, mintha nihilista, anarkista, vagy az uralkodók élete ellen intézett másnemű me­rényletek nem volnának. A merénylet vele jár az uralkodó tisztjével. Nincs hosszabb ideig uralkodó császár vagy király, kinek életét, ha más nem, egy őrült vagy fanatikus ne akarná megtámadni. Hogy a merénylet sikerül-e, vagy nem, az az Isten dolga, az ellen nem lehet védekezni és úgy kell venni, mint egy nagy betegséget vagy szerencsétlenséget, melyet az ég ura a családra bocsátott. A­mi nem függ a mi akaratunktól, azzal ne törődjünk. A­mi pedig magát a nihilizmust illeti, az sokkal ke­vésébé veszedelmes, mint általában képzelik. Én a magam részéről Oroszországra nézve a pánszlávizmust veszedelmesebbnek tartom, mint a nihilizmust. A pánszlávizmust kielégíteni békés utón lehetetlen , ellenben a nihilisták program­jának több pontját magában az ■ orosz állam érdekében el lehetne fogadni. Ez idézet az angol lapból eléggé jellemzi Alice hercegnő gondolkodása módját; azt pedig, hogy erős akarata van, azt csak az imént tettel bizonyította. Nagy nehezen ugyan elhatározta, hogy áttér az ortodox görög vallásra, de midőn tudtára adta a vallástanító, hogy az áttérés egyik föltétele­s megátkozni az elhagyott vallást, Alice ezt­­az átkot határozottan megtagadta és kész volt inkább lemondani mindenről, mint­sem családi vallását meggyalázza. Erős akarata győzött és a cár állítólag elengedte az átkot az áttérés ünnepén. Megemlítem még Alice hercegnő egy nyi­latkozatát, melyet darmstadti barátnői följe­gyeztek : „Egy hatalmas uralkodó nejének hiva­tása nem abban áll, hogy a politikába avat­kozzék, vagy az udvari szokásos intrikákban részt vegyen. Az uralkodó nejének kötelessége a felett őrködni, hogy férjét rossz tanácsadók ne vezessék olyan útra, melyen a humanizmussal el­lenkező intézkedésekre lehetne esetleg kényszerítve. Éppen úgy az uralkodó nejének egyik fel­adata a háború kitörését lehetőleg megakadályozni, a háború oly iszonyú szenvedéseket mér a népekre — a győzőre és a legyőzőikre — hogy nincs dicsőség, mely értük a népeket kár­pótolhatná. Úgy látszik, Viktória királynő agence matrimoniale-ja nagyon jól kiválasztotta a ro­konságból azt a nőt, ki az európai béke ér­dekében legalkalmasabb arra, hogy érvényesítse női befolyását a jövendőbeli orosz cárra. Bethlen Miklós gróf, Budapest,, okt. 31. A képviselőház november 3-án, szom­baton, d. u. 1 órakor ülést tart. A minisztériumok személyzetének szaporítása. A jövő évi állami költségvetés­nek, mint tudva van, egyik szembeötlő vonása az a nagy arányú személyszaporítás, a­mely­­lyel csaknem valamennyi miniszteri tárca köz­ponti kezelésénél találkozunk. Erről a jelen­ségről, melyet a képviselőházi pénzügyi bizott­ság tanácskozásainak rendjén aggályosnak je­leztek nemcsak az ellenzéki, de a kormány­­párti bizottsági tagok is, figyelemreméltó mó­don fog nyilatkozni, mint értesülünk a Ház elé terjesztendő bizottsági jelentés. Rámutatva a minisztériumok személyi kiadá­sainak nagymértékű megduzzadására, konstatálni Az egyházpolitikai javaslatok szen­­ tesítése. Félhivatalosan jelentik: A három egyházpolitikai javaslatot a kormány csak teg­nap terjesztette a korona elé legfelsőbb szen­tesítés végett és pedig azoknak a módosítások­nak oknyomozó feltüntetése kíséretében, a­me­lyeket az országgyűlés mindkét házában folyt tárgyalások alatt tettek az eredeti javaslatokon. A törvényjavaslatok szentesítése tehát csak töb­b nap múlva következhetik be. Kossuth Ferenc a klúbban. Kossuth Ferenc nemsokára belép a függetlenségi és 48-as pártkörbe. Kossuth Ferencnek az a célja, hogy a szélsőbalol­­dal két különvált árnyalatát újra egyesítse. Teg­nap este meglátogatta a függetlenségi és 48-as pártkört, a­hol igen szíves szavakkal Ugron Gábor üdvözölte. Azután Kossuth Ferenc és a párt tagjai élénken megvitatták a két közjogi ellenzék közt .

Next