Budapesti Hírlap, 1895. február (15. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-20 / 50. szám

1895. február 20. BUDAPESTI HIKE AP. (50. sz.)9 NYNI/r-TJHN­.*) Zenem­­­íreket Illéry Bélá­níl, ve­gyünk Dorottya-utca 7. szám alatt. 32181 Egy ig’ezi szép bolthely­iség május S-sejére kifelé, József^köruS 5. szám» helybeli elsőrangú gabona-bizományi cég előnyös^ fel­tételek mellett oly tisztess­égé», ügyes egyrén alkalmazását óhajtja, ki úgy a főúri körök mint a fővárosi és vidéki gazdaközönség szűkes­körü ism­eretségeinél fogva, készáru- és h­a­táridőügyiot * k jp8s“ ga«g-®a.iB*sá.Iá®áa*a­­p« képességgé’ bh*. Ajánlatok „N. N. 50570 jeligével Hausenstein és Vogler-hez Dorottya­ utca 9. intézendőÁ. 37&*6 mSwmUmmWm Gregersen Nils a maga, valamint gyermekei I Asztrid és Helga úgy az összes rokonság nevében I is, fájdalomtól megtört szívvel jelenti szeretett ] jó nejének, illetve édes anyjuk és rokonnak GREGERSEN NILS-né szül. HAMPEL LUJZÁ-nak folyó évi február hó 18-án délelőtt 10 órakor,­­ hosszabb szenvedés után, boldog házasságának 1 9-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytát A drága elhunytnak földi maradványai szer­dán, február hó 20-án d. u.­­10 órakor fognak a gyászháznál. IX. ker., Lányai­ utca 11. sz. a. a róm. kath. egyház szertartása szerint ünnep­­­pélyesen beszenteltetni és a Kerepesi-ut melletti sirkertben lévő családi sírboltban örök nyuga­lomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat szomba­ton, február hó 23-án délelőtt 9 órakor fog a ferencvárosi plébánia-templomban a Minden- I­­­hatónak bemutattatni. Budapest, 1895. február hó 18-án. 339-18 | Áldás és béke drága hamvai felett­ i. *) Az e rovatban foglaltakért nem vállal felelő­séget a szerkesztőség. Közgazdasági táviratok. Nagyvárad, febr. 19. (Saját tudósi­tónk távirata.) László-malom holnapi közgyű­lése iránt nagy az érdeklődés. A kereskedelmi ka­marában ma este a részvényesek és hitelezők elő­­értekezletet tartottak, melyen kijelölték a felszá­moló-bizottságot. Az összes hitelezők 70 százalékra kiegyeznek, így a részvényesek is kapnak valamit. Regény-Csarnok. A NAPSZÁMOSOK. IRTA: KUPA ÁRPÁD. — Parasztstílusban, báróné. Apám, anyám, minden ivadékom az volt s én abból a földből akarok falat rakni, hogy egykor még termővé váljék, ha elpusztul. Ott nem fogom megégetni a földet. Nem kívánom a téglaépületet. A föld ott nekem kedves, had maradjon földnek min­den, a mi föld. Tetejét megtenni a mocsár, fáját kivágom azokból a körösparti nyárfák­ból, tehát nem kell hozzá idegen semmi, csak vas és mész. A báróné kezdte nem érteni ez embert. Miért szereti úgy ezt a földet? — És mondja, kérem, hol járt az idő óta, mikor utoljára láttuk egymást. Lássa, hogy megváltoztam. Férjhez mentem. Nincs már ifjú arcom. Öregszem , 35 éves vagyok. Gábor István fölállott ez utóbbi szóra. Úgy érezte lelkében, mintha valaki késztetné odabent. — Sok helyit jártam, bárónő. Azt elbe­szélni egy egész nap kevés lenne. — Mondja ön, én szívesen hallgatom. — Ne féljen, úgy sem untatom addig. Jártam Európában csaknem mindenütt. Megta­nultam az építészetnek minden titkát. Megta­nultam az európai nyelvek nagy részét, átta­nulmányoztam azok irodalmát. — Tehát nem felejtett el olvasni, a­mit nálunk tanult. — Nem felejtettem el, sőt több nyelven tudok írni, mint egy heidelbergi tanár. — Szép. — Voltam katona. Verekedtem vizen, szárazon. Voltam diplomata és voltam tar­goncatoló kubikos a Pó-gátak készítésénél. — Jártam a tengeren mint közönséges matróz, jártam mint hajóskapitány. — Elmentem Afrikába az egyenlítőn túl. Egyik időmben könyökig dúskáltam az arany­ban , sokszor nem volt egy falat kenyerem egész hétig, egy szikrám , ettem fagyökért és nyershúst. A báróné közbevágott: — Felesége volt-e? — Nem volt soha. Mikor legnagyobb szükségben valók, mikor minden kényelem, mit csak megszerezhetünk magunknak, rendelke­zésemre állott, egy szemtenger végtelenségét láttam magam előtt s képzeletem mindig ahhoz vonzott. — Tehát ön szerelmes volt? — Az vagyok most is. — Hisz ön már nem ifjú? — A szív bölcsészete kitanlhatatlan, báróné. Vannak szivek, melyek addig égnek, mig az a csepp piros vér forró bennük. A bárónénak tetszett a beszéd s oda haj­lott Gábor Istvánhoz. — Mit gondol ön, érdemes oly hosszú ideig szeretni? — Hogyne volna érdemes. Hiszen az a szerelem, mely állandó lelkünkben, életünk felévé válik , ha van a léleknek tápláléka, lelkünk abból szedi élő erejét. — Ne beszéljen ön oly magasban, István. Megmondhatja, kit szeret? Ezelőtt tíz évvel is azt kérdezte tőle. Most Gábor István pirult el. A negyven­öt éves ember meghajtotta hatalmas fejét. — Tanácskozás a földmivelési miniszté­riumban. Ama nagyobbszabású tanácskozás, mely a földmivelésügyi minisztériumban a múlt hét fo­lyamán a mészárszékre kerülő has vizsgálata és a vágóhidrigy rendezésével foglalkozott, tegnap és ma folytatólagosan tárgyalta a városok tejjel való ellátásának rendezése, illetve a közfogyasztásra szánt tej termelésének egészségügyi és elárusításá­­nak rendőri ellenőrzése, valamint a vajhamisítás m­eggátlása ügyében készített javaslatot. Az érte­kezleten Miklós Ödön államtitkár elnökölt, az elő­ttiés tisztet pedig Pirkner János földmivelésügyi miniszteri titkár teljesítette. Az előadó élénk szik­ekkel ecsetelvén a tej­— Megmondtam, báróné. Én önt szeretem. — Ah! — Ön megtartotta azt az opálkövet, mit a vándorló adott, én megtartottam a párnát, mit ön adott nekem, itt van szivem felett most is, fejem nem pihent rajta soha. A bárónő halotthalványan állott fel ülé­séről s kezét nyújtá Gábor Istvánnak. — Engedje megcsókolnom a kezét, asz­­szonyom. — Tegye — válaszolt a báróné — és most már mondok önnek valamit: Ön nagy ember. _ Nagy szív. Látom én azt. De ne szeressen. Én nem lehetek öné soha. Gábor István távozni készült. A szép asszony mellére tette kezét és azt mondta neki: — Ne haragudjék rám. Meddig lesz ön Bécsben? — A­meddig parancsolja, báróné. — Nem parancsolom, hanem kérem, ma­radjon ön itt néhány hétig és én szivesen látom estéimen. A meghívókat hova kiüdjem? — Az Imperiál-fogadóba. És Gábor István lesietett a lépcsőkön. Egyenesen a szállóba ment, hol fényes lakást bérelt magának. Téli idő volt, december hó eleje. Fölcsen­gette a főpincért. E szobákban, mig én itt lakom, kérem ne fűtsenek. A pincér ügyes ember volt. A délutáni órákban egy inas elhozta a Hodosné bárónő meghívóját és igy gondolta, hogy nagy úrral van dolga. — Méltóságos uram, akkor az ablakok üvegjei is befagynak. — Az nem baj. Míg én itt leszek. Ön fogja a fűtések árát kapni tőlem. Felszámít­hatja négyszeresen. A pincér nem szólott többet. A M. KTII ST­ATISZ­T KÖZGAZDASÁG, Budapest, febr. 19. A börze reformja. A budapesti áru- és értéktőzsde tanácsa ma délután Kocllmeister Frigyes báró elnöklése alatt népesen látogatott teljes ülést tartott, melynek fő­tárgya a m. é. december 3-án tartott ülésből a hívatlan elemeknek a tőzsdéről távoltartása ügyében kiküldött bizottság jelentése volt.­­ A bizottság m. é. december 10-én, ez év január 11-én, február 7-én, 9-én és 18-án tartott üléseiben a feladatává tett ügyben behatóan tanácskozott s ennek ered­ményeképpen a mai tanácsülés elé kész javasla­tokkal lépett. A bizottság azt az álláspontot fog­lalta el, hogy míg egy részről a legitim tőzsdeügy­letekkel hivatásukból kifolyólag foglalkozó elemek cselekvő szabadsága teljes épségben megóvandó, addig más részről a tőzsdének, mint intézménynek, belszervezete körében minden intézkedés megteendő, mely alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a tőzsde­ügyletektől a hívatlan és azokban járatlan, a lelki­­ismeretlen üzérek által könnyen félrevezethető egyénet­ távoltartassanak. E cél elérésére a bizott­ság a tőzsdetanács részéről következő intézkedések életbeléptetését javasolja: 1. Lényegesen megszorítandó a tőzsdei tagok és látogatók fölvétele s e tekintetben ajánlja a bi­zottság az általa kidolgozott szabályzat azonnal való életbeléptetését. 2. A tőzsdei havi jegyek kiadása, melyet az elnökség már ez évtől kezdve fölfüg­gesztett, végleg megszüntetendő. Egyúttal intézkedés teendő, hogy napi jegyek csak idegenek részére, vala­mely tőzsdei tag személyes ajánlására legyenek ki­adhatók s hogy úgy a bevezetett egyénekről, mint az ajánló tagokról állandó lajstrom vezettessék. 3. Szigorú fegyelmi eljárás alkotandó, melynek segít­ségével a tőzsdetanács a tőzsde látogatására nem méltó, vagy oly egyéneket, kik üzletük folytatása közben a kereskedelmi tisztességgel össze nem férő magaviseletet tanúsítanak, a tőzsdéről kiközösít­hesse. Az ide vonatkozó fegyelmi szabályzatot a bizottság kidolgozta s II. alatt a tanácsnak bemutatja. 4. Minthogy a tőzsdeügyletek kötését a részvények határidő adásvétele megkönnyíti, s minthogy nem kívá­natos, hogy csekély alaptőkével bíró vállalatok részvényeiben határidőüzlet fejlődjék, a bizottság javasolja, hogy május 1-től fogva csak oly vállalatok részvényei legyenek a tőzsdén határidőre árulhatók és hivatalosan jegyzendők, a­melyeknek részvénytőkéje leg­alább 8 millió forintot tess; természetes, hogy a ta­nács föntartja magának a jogot határozni a fölött, hogy a 8 milliónál nagyobb részvénytőkével bíró vállalatok részvényei a hat­áridőüzlethez bocsáttas­sanak e vagy sem. Végül, ámbár a tőzsdén a­ válasz­tott bíróság eddigi működése s állandó gyakorlata könnyen kimutathatólag egyáltalán nem szolgálta­tott okot arra a vádra, hogy a sokak által úgyne­vezett tőzsdei játékot előmozdítja, a bizottság mégis célszerűnek tartja ez irányban megnyugtató kijelentés tételét. A tőzsdetanács a bizottság összes javaslatait általános helyesléssel fogadta, azokat határozatok erejére emelte, kimondván, hogy az utolsó javaslat kivételével, mely május 1-én fog életbelépni, a többiek azonnal érvényre emelkedje­nek. Egyúttal mindezekről a határozatokról a kereske­­lemügyi miniszter úr ő nagyméltósága formailag ér­tesítendő. A tőzsdetanács szükségesnek tartja kinyilat­koztatni, hogy a tőzsdebíróság elé vitt perekben a tőzsdebíróság figyelme oly körülményekre is kiter­jed, melyekből alapos következtetés vonható arra, hogy az ügyletekben tájékozatlan személyek kiszedése vagy ki­zsákmányolása céloztatott és a mennyiben a tőzsdebiró­­ság arra a meggyőződésre jut, hogy ily körülmények forognak fenn, az esek alapján támasztott igényt meg nem ítéli. Amaz egyének nevei, kik ily ügyletekkel foglalkoznak, az elnökségnek bejelentendők, mely a följelentéseket különben lajstromban nyilvántartja, és a­mennyiben az illetők a tőzsde tagjai vagy lá­togatói, a fegyelmi eljárás megindítása iránt is in­tézkedik.

Next