Budapesti Hírlap, 1895. július (15. évfolyam, 176-206. szám)
1895-07-14 / 189. szám
1895. julius 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (189. sz.) Másnak bírói határozattal való elrendelését, esetleg fentartását s annak megtörténtéről a fővárosi államrendőrséget, sürgős esetben távirati uton értesítsék. — Igazságügyi kinevezések. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Szaniszló Vilmos privigyei, Pap László naszódi és Tabajdi Sándor kis-jenői járásbiráknak, továbbá Éltes Zsigmond Csíkszeredai, Telekig László kassai, Hiry Ferenc zilahi és Salamon Zsigmond szegedi törvényszéki bíráknak, Nemcsik Kálmán hevesi és Pogány Gusztáv felső-eöri járásbiráknak, Andrássy Sándor pozsonyi és Nagy Géza zalaegerszegi törvényszéki bíráknak, Magos Sándor esztergomi és Petrovszky József báj sascsabai járásbiráknak, Jovián Jenő nagyszebeni és Farkas Pél egri törvényszéki bíráknak, Gajzdgó"'lA.Q.nő budapesti büntető járásbírósági járásbírónak, Halsz Béla sátoraljaujhelyi és Hoffmann Frigyes nagykikindai törvényszéki bíráknak és Tarnai Gyula mezőkövesdi járásbírónak az ítélőtáblás bírói címet és jelleget, végül Kramp- Jin Viktor dr.pozsonyi ügyésznek a főügyészi helyettesi címet és jelleget adományozta. — Halálra ítélt aggastyán. Az olmützi törvényszék tegnap halálra ítélt egy Marék Ferenc nevű 87 éves munkásembert, a ki rokonát, Drabek Józsefet boszuból megmérgezte. A bűnös töredelmes vallomást tett. Az ítélet kihirdetése után elájult s mikor magához tért, künyörgött, hogy adjanak melléje papot, a ki megvigasztalja. VIDÉK. — Magyar iskolák a határon. A Muraközben, a határszélen fekvő magyar állami iskolák vizsgálatait — mint ottani levelezőnk írja — julius 10-én és 11-én tartották meg Svastics Benő főispán, Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanácsos, kerületi tanfelügyelő és Margítai József állami tanítóképezdei igazgató és Tischler József esperes jelenlétében. A Vashegyen, Stridon, Pác-Kanizsán és Királyiakon levő, valamint a hegykerületi állami iskolák vizgálatai igen jól sikerültek és a főispán szép beszédben mondott köszönetet a tanfelügyelőnek és a tanítói karnak, amely e határszéli vidéken a magyarosodást teljes odaadással terjeszti. Kiosztottak a tanítók között 770 írt judalomdíjat is, melyet a miniszter, a megye és a tanügy barátai adtak e célra. Az egyes iskolákban a legjobb növendékek is kaptak jutalmat. — Lőcse vagyona, mint azt Szőnyey Kálmán polgármester kimutatta, ez idő szerinti,732.295 frtra rúg.* Regény-Csarnok. lv£ IÉE5 BGk Párisi regény, két kötetben. Irta: Corelli Mária. Fordította: Bálint Dezső. 54 -----Sikerült is neki! íme itt van Gaston, — itt vagyok én, hogy feleljek a sikeréért! Nagyon boldog vagyok! Egyszer azt mondták nekem, hogy az asszonyok a ruhájáról ítélik meg az embert, — de ön rosszul tenné, ha engemet is a ruháimról ítélne meg. Igaz, hogy kopottak — de jól érzem magamat bennük. Rossz színben vagyok, mondja ön — de nem vagyok beteg ; az ember arcán mindig meglátni a kicsapongást — ezt mondván, rekedten nevettem, amint bánatos, csodálkozó tekintetével találkoztam — s én nem tagadom, hogy kicsapongó vagyok — rossz emberekkel, rossz asszonyokkal érintkezem — azaz olyan emberekkel, akik nem fecsérlik arra az idejüket, hogy jóknak tettessék magukat, mint a társadalom képmutató magasabb osztályai. Naplopó vagyok — játékos vagyok — s ezenfelül abszintista is vagyok, a mély szóból, ha egyáltalában megérti a jelentését, meg fogja magyarázhatni jelen állapotom rejtélyeit. Az abszintivás holmi foglalkozás — meg mulatságféle Párisban, — sokan teszik; nagy és kis emberek — kiváló férfiak csakúgy, mint a semmi emberek ; biztosítom, jó társaságban vagyok. És szavamra mondom, hogyha elgondolom a múltban tett bohó erőlködésemet, hogy félszeg erkölcsi törvényeinket kövessem, s ezzel párhuzamba vonom minden Az utóbbi időben ismét élénk vita tárgya a túltermelés kérdése; pro és kontra folyik a vita, de a végeredmény mindig olyannyira elütő, hogy bámulnunk kell rajta. Nem az a baj, hogy valaki nem tudja bebizonyítani a túltermelés létezését, vagy nem létezését, hanem az, hogy a legtöbb író és harcoló önmagával sem jöhet tisztába, annyira belebonyolódik a kényes témába. Gyakran olvastam már a külföld nevezetesebb jeleseinek véleményéről ebben a kérdésben, s valahányszor az elaborátumnak a végére értem, mindannyiszor azon vettem magam észre, hogy a legtöbb vélemény a túltermelés nemlétezése mellett foglalt állást. Annyit azonban jóformán mindegyik jeles nemzetgazda elismert, hogy a produkció jelentős fokozásával a készletek is szaporodtak. Némileg tehát ha nem is nyíltan, de elismerték a termelés tekintet, minden felelősség nélkül való jelen függetlenségemet, nincs semmi — valóban semmi, amit sajnálnom kellene! Beszédem alatt a szép lány arca mind halványabbá változott, ajka összeszorult, szeme le volt sütve. Mikor elmondtam a mondanivalómat, azt vártam, hogy valami szenvedélyes szemrehányással fog felelni, de nem szólt semmit. A kezébe vette a könyvét, megjegyezte azt a helyet, melynél abbanhagyta az olvasást, föltette a kalapját (habár észrevettem, hogy a keze remeg) s fölkelvén, egyszerűen azt mondta: — Isten önnel! Elképedve bámultam rá. — Isten önnel! — ismételtem szavait. — Hát mit gondol? Azt hiszi, el hagyhatom menni ezzel a két szóval az után a hosszú távollét után? Júniusban láttam utoljára, — most szeptember vége felé járunk — s azóta mennyi tragédiát játszottak el az emberek! Tragédiákat! — ej ! — gyilkosságokat meg öngyilkosságokat!............kiáltottam , aztán szinte akaratlanul bocsánatkérő mozdulatot téve, felé nyújtottam a kezemet, mondván . . . — Ne menjen, Héloise ! — ne még ! Beszélnem kell önnel ! Ezer dolgot kell kérdeznem öntől. — Minek ? kérdő gépiesen. Hiszen azt mondja, nincs mit megbánnia ! Némán álltam előtte. Szemei elég szilárdan pihentek az enyéimen, de volt bennük valami szánalomféle, ami rendkívül zavarba hozott. — Nincs semmi, amit sajnálnia lehetne — ismétlő. — A régi napok elmúltak önre nézve, mint ahogy rám nézve is ! Rövid pár hónap alatt életünk legjobb, legboldogabb része véget ért. De — monda lélekzet nélkül — mielőtt elmegyek, mondani akarok önnek valamit: tudniillik azt, hogy sajnálom, hogy megátkoztam. Hibát tettem — de azért való— Tévedés címen közöltük azt a hirt, hogy Békésmegye árvaszékénél két Megyeri Zsuzsanna vagyonát kezelték s a mikor az egyik nagykorú lett, tévedésből a másiknak húszszor akkora vagyonát adták ki. E hírünkre vonatkozólag Ujfalussy Dezső helyettes árvaszéki elnök úrtól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a dolog éppen megfordítva történt, t. i. a nagyobb vagyonú Megyeri Zsuzsannának adták ki a kisebb vagyont és a számfejtésnél, illetve elkönyvelésnél történt tévedés folytán. De az elnök leveléből az is kiderül, hogy a kisebb vagyon mindössze négy forint és 04 krt tesz ki, a húszszorta nagyobb vagyon pedig nyolcvankét forint volt összesen és igy a tévedés mindössze 4 fit és 4 kr. kárt okozott a tisztviselőnek, a ki tévedett. Pertsem indítanak a gazdagabb Megyeri Zsuzsanna ellen, mert az, noha a névrokona vagyonát is felvette, teljesen vagyontalan, úgy, hogy még a 4 fitlért sem tudnák megvenni rajta. Egyesületek. A Sir Montefiore M. betegsegitv-egyesület július 20-án az Erzsébet királyné körút 5—7. szám alatt levő vendéglőben hangversenynyel, distekézéssel, tombolával és szépségversenynyel és tánccal egybekötött nyári ünnepet rendez. KÖZGAZDASÁG. Budapest, juli 13. A túltermelés aránytalan emelkedését. És itt van a baj. A gazdák hozzá vannak már szokva jó földeket gabona alá használni és minél olcsóbbá lett a gabona, annál többet igyekeztek rajta produkálni, hogy ha — mint ők mondják — már áruk sincs a terményeknek, legalább több teremjen, mint amennyi az előtt termett, így akarják pótolni az alacsonyabb árakkal előállott különbözetet, és ebben bizonyos tekintetben van is észszerűség, mert hiszen a gazda könnyebben lélegzik, a mint terményeiből, amelyet elvetett, a régitől eltérőleg két, Sőt három annyi terményt kap vissza. Szeretnék én olyan gazdát látni, aki — ha csak saját kis királysága nincsen és adót, közterhet stb. nem fizet — képes lenne a régi terméseredményekkel, mondjuk, hogy holdankint 4—5 métermázsával is megelégedni. Régebben, de még néhány évtized előtt is, amikor még a búzaárak 12—14 frt között mozogtak, elhiszem, hogy elegendő volt, főképp a kisgazdának, ha holdan kint 4—5. mmázsa gabonája termett, és nézzük ma meg gazdaságát. Bármennyire kezdetlegesen gazdálkodik is, a paraszt ii a trágyát nem fieg adja meg többé földjétől. A kis gazda tehát — alggint 6—7 mmázsa gabona terem a földjén — nehéz szívvel tekint a jövő elé, mert látja, hogy az eredménynyel nehéz lesz boldogulnia; a mint azonban 9—10 mmázsa gabonának az értékét megkapja, ha a búza ára 40—50 százalékkal alacsonyabb is, mint hajdan volt, megelégedettebb. Nem törődik Ő azután azzal, mi történt terményével, a melyet olcsón eladott s a mely esetleg olyan raktárba került, ahol évekig is hevertetik. Így szaporodtak föl a készletek, a melyek bizonyára csak a túltermelésből származhattak s a melyek ezután is szaporodni fognak, mert a produkció egyre rohamosabban fokozódik. Jóhiszemüleg nem is lehet tagadni a túltermelés létezését, hírneves nemzetgazdák apodiktice kiszámították, hogy a népesedés szaporulata tíz év alatt alig 10 °/C, holott ezzel szemben egyedül a gabonatermelés szaporodása már évenként is közel 3 °/C. Tehát háromszor annyi a produkcionális emelkedés, mint a minő a lakosság szaporulata. Avagy talán azt hiszik egyesek, hogy az ember ma háromszor annyit fogyaszt, mint régebben ? Csalódnak azok is, akik azt hiszik, hogy a produkció csak egyes államokban fokozódott, mert néhol van visszaesés, ez tagadhatatlan, de ott, hol a visszaesés nyomait észleljük, az nem annak a bűn nem szolgáltam rá, hogy az életét annyira tönkretegye, mint amennyire tette. Tudom, hogy keservesen szenvedett, de reméltem, hogy lesz annyi férfiassága, hogy legyőzze ezt a szenvedést és megemberelje magát. Tudtam, hogy megcsalták, de azt hittem, lesz olyan nagylelkű, hogy meg tudja bocsátani az árulást. Derék, bátor és lovagias úriembernek tartottam, — nem hittem volna, hogy gyönge a jelleme és — gyáva! Kissé habozott az utolsó előtt, de amint kimondta, elmosolyodtam. — Igaz, nagyon igaz, Héloise! — mondom nyugodtan. — Gyáva vagyok s büszke vagyok rá! A bátor emberek azok, akik mindenféle veszedelem elé állanak mások kedvéért, vagy valami olyan dologért, amelynek sikerében nem lesz joguk osztozkodni. Én kerülöm az ilyen kellemetlenséget. Elég „gyáva“ vagyok, hogy önmagamnak igyekezzem megszerezni a kényelmet és biztosságot*,a becsület kérdését azok éles nyelvére és csattogó kardjaira bízom, a kik törődnek vele; nekem nem kell! Héloise felháborodva nézett rám s a szeme csak úgy szikrázott. — Oh Istenem ! kiáltá. Lehetséges-e, hogy ön ilyen mélyre sülyedhetett! — Kegyetlen boszuja nem volt-e elegendő? Paulát kiüldözte otthonából — szégyene, melyet nyilvánosan hirdetett, megölte nagybátyámat,"''Paula atyját —, ebből az egy gonosz cselekedetéből a baj s a szerencsétlenség egész tömege keletkezett. Még az a nyomorult Guidel Sylvion is rejtélyesen eltűnt s nem lehet nyomát találni. De ön nem elégszik meg mindezzel a bajjal, hanem még önmagát is tönkreteszi! S miért? Egy gyermek szószegésért! Hiszen előre megmondtam, hogy az a gyermek azt sem tudja mit akar s egyszerűen azért fogadta önt vőlegényül, mert azt hitte, hogy jó szemmel nézik a szülei! Fogalma sem volt a szerelemről is II